Igen az én nagymamámnak.Mindig meséli hogy miket álmodik, lát...
És ez azóta van amióta elment Malulába, vagy környékén ahol Jézus járt, megpihent, templomba.Ott olyan boldogok az emberek, mindenki örül nem siet senki, nyugodt mindenki, boldogok.

Sosem tudom ezeket az álmaimat elfelejteni.

Az egyik vonulat: fogalmam sincs hogyan, de érzem, hogy valaki/k/ mellettem vannak, csak nem látom - szóval a csillagok között járok, és annyira, de annyira gyönyörű, hogy azt leírni nem lehet...Ilyenkor sajnálom, hogy nem tudok rajzolni, festeni, bár annyi színt a sötétkékből és az aranyból, ezüstből talán ki sem lehetne keverni. Sokszor jártam a csillagok között, de mindig máshol.

A másik vonulat: fogalmam nincs, honnan ismerem ezeket a helyeket, de ott vagyok, tudom melyik ház milyen. Teljesen más építkezési stílus, csodálatos, ódon házak, csodálatosan szép és nyugodt helyen. Csak megyek az utcákon, mintha mindig is ott éltem volna. Visszatérő álmok, a mai napig előfordulnak. Nem mindig ugyanaz a helység, de mindegyik álomban pontosan tudom, mit keresek, hol találom. Merre kell fordulnom, egy gyönyörű tó következik, partján ott a ház. Csodálatosan szép épületek. Színesek, hívogatóak, és - üresen állnak. Ha bemegyek, a berendezés is gyönyörű. Emberek ezekben az álmokban egyáltalán nincsenek.

Ilyen álmok után reggelente sokat gondolkodom, hogy mi lehetett, hol jártam, és valóban: beépül minden álomemlék a napomba...Nagyon jó érzés - de egyfajta hiányérzetet okoz.