Mit kellene tennem??
Sziasztok! Tudom, ez az oldal nem feltétlenül az ilyen problémákra szakosodott, de eléggé magam alatt vagyok ahhoz, hogy inkább a ti segítségeteket kérjem és ne az "átlag emberét". Elmondom a sztorit: pár éve volt egy kapcsolatom egy önimádó, szex centrikus, mindenre rábeszélős sráccal, aki gyártotta a hazugságokat. De nem akartam meglátni a valódi énjét. Rávett pl ocsmány pornográf képek készítésére is. Később töröltettem őket, most mégis előkerültek, a neten, személyes adatokkal, és még csak nem is ő tette fel, hanem egy irigy barátnője. Azóta kapok hideget-meleget és az életem egy rémálom és ennél már csak rosszabb lesz:( A szüleim még nem tudják, de csak idő kérdése, és jó esély van rá hogy elküldenek itthonról, és onnantól munkám se lesz. Megpecsételték a mostani életemet puszta szórakozásból. Engem még nem is nagyon érdekelne, hogy mit szólnak mások, de a szüleimet féltem, mert nem akartam nekik újabb csalódást okozni! Ők isszák meg a levét egy régi botlásomnak...
A képeket a szerkesztők nem akarják törölni és meg is zsaroltak. Ha elmegyek a rendőrségre, a képek úgyis felkerülnek máshova és csak nagyobb hírverése lesz. Fogalmam sincs hogy mit csináljak és nem akarom hogy az öngyilkosság gondolata fél óránként eszembe jusson, mert az sem oldana meg semmit. Szeretek élni és ekkorát még sosem szívtam... Van valakinek valami ötlete, hogy ezen hogyan legyek túl? Hogy dolgozzam fel?
Hozzászólások
186 hozzászólásÉn ehhez a hozzászóláshoz adnám a tapsviharomat...:-)
Csaesz,nem érezted ennek a szónak a felhangját
Nem éppen pozitív tartalommal bír.../a mi nézetünkben /
egyáltalán nem dicséretnek szántuk....bocs
Mármint melyik szónak, a tapsviharnak?
Akármilyen furcsa, én is adnék egy pozitív tartalmú tapsvihart Hajdunak azért a hozzászólásáért, amire a tapsvihar szót kapta.
Tény, hogy eltértünk a témától, de ettől függetlenül nem írt hülyeséget. Tényleg ugyanúgy tanulási lehetőség nekünk az is, amit ő csinál. meg maga a blog is.
Az is igaz, hogy ilyenkor tényleg nyithatnánk új blogot, amiben az eredetiből kiforrott témát boncolgatjuk és nem az eredetit, de én ettől függetlenül semmilyen felhangot nem éreztem.
Annyit látok, hogy mindenki egy saját maga felé irányuló támadásnak veszi a másik hozzászólását, aztán ez vitához vezet. Lehet velem is veszekedni, hogy ez eszmecsere, nem vita, de szerintem vita. Az eszmecsere addig eszmecsere, amíg nem érzünk benne támadást magunk ellen, amint így érzünk, onnantól mi is támadunk visszafelé, és az eszmecsere átmegy vitába. Arról nem is beszélve, hogy eszmével csak reagálni lehet, mint ahogy már szó esett a reakció, és akció különbségeiről. Egy eszme mindig a múltban belénk raktározódott következtetés, amit utána felhasználunk más helyzetben reakcióként, mivel ott van bennünk már, nem kell vele foglalkoznunk, hogy akciót formáljunk, egyszerűen csak hagyjuk, hogy előjöjjön az emlék reakcióként. Ez tényleg egyszerűbb, csak akárhogy nézzük, vitához vezet, mert az eszmék személyiségfüggőek. Akinek épp hasonló személyisége dominál, mint a miénk, az egyet ért, mert neki is egyszerűbb, aki meg támadásnak veszi az épp aktuális eszménket, annak meg az az egyszerűbb, hogy nem gondolkodik el rajta, hanem hagyja, hogy a saját eszméi felbukkanjanak reakcióként, és máris kész a vita.
Hajdu tapsviharos hozzászólásában végre nem egy reakciós eszmét, hanem mondanivalót láthattunk, úgyhogy szerintem igenis megérdemelt egy pozitív visszajelzést.
Nem kell mindig ledegradálni minden hozzászólását. Ami vitához vezet, az mindig Hajdu eszméi, mert nagyrészt ellenkeznek a többi itteni eszmével. De ha nem eszmékkel dobálóznánk, akkor szerintem tök frankón működne minden. És ebbe beletartozik, hogy ha valaki egy választ ad reakció helyett, akkor simán megérdemli a tapsvihar szót. Meg kell tanulnunk elismerést is tanusítani, nem csak kritizálást.
Ha valaki fejlődést mutat, ne toloncoljuk vissza a fejlődés előtti állapotba, mert azzal magunkat is oda toloncoljuk arra a szintre.
Úgyhogy, Hajdu Miklós, a tapsviharos hozzászólásod igen is elismerést váltott ki belőlem, látom rajtad a fejlődést, akármennyire is nem értek egyet egyes eszméiddel a magam eszméi miatt :D De egyszer úgy is rá kell jönnünk, hogy nem az eszmék tesznek minket emberekké :)
A tapsvihar két különböző jelentése úgy értendő,
hogy Csaesz nem úgy értette,ahogy Bodza és én.
Ő neked adta a tapsvihart a hozzászólásodért,és ha azt olvasom,egészen mást jelent a szó Csaesznál,
és nálunk.
Neked a szívből jövő tiszta véleményedre adta,mi pedig azt díjaztuk Mikinél,hogy egy vesztett pozicióból is képes ilyen szintre felhozni magát,a szellemi ,filózófiai csűrés -csavarás képességével.
Ez két teljesen különböző minősítés,bár ugyanazzal a kifejezéssel.
A Te esetedben egy tiszta ,szívből jövő elismerés.
Nálunk meg inkább egy pozitív elképedés,egy különleges képességen.
Nincs olyan, hogy vesztes pozíció, amíg a vita megy, addig a pozíció mindkét fél esetében stagnál. Előrébb lépés akkor történik, ha az egyik elfogadja a másik álláspontját is a magáén kívül. Ekkor pozicionálódik egy lépéssel előrébb a helyzet.
De ezt Hajdu is megtette azzal, hogy az eszméiről megfeledkezve egy önálló hozzászólást írt, és Ti is a tapsviharral :)
Ez a lényeg :)
A képek továbbra is fent vannak, a pártfogóim többen vannak, telefonon még mindig zaklatnak, de valamikor biztos jobban érzem majd magam. "Fel a fejjel", csak ezt mondogatom. Elvégre csak "felfújtam a dolgot"...
Köszönöm a segítséget a női tagoknak, hogy Miki ledorgált és mégjobban padlóra tett és minden mást. Többet nem írok a témával kapcsolatban...
Sziasztok!
Ne bánkódj. Élvezd az életet, és pereld be őket ahogyan Éva javasolta.
Ezt a cikket neked ajánlottam.
http://onmegvalositas.hu/blog/hajdu_m/jo_dolgok_nem_rosszak_nem_is_erdem...
Szexelj élvezd a lehetőségeidet, és próbáld magad javára fordítani a dolgot.
Kicsit el szaladt velem a ló, mert azt hittem gyerek vagy. De felnőttként azt csinálsz amit akarsz, ahogyan Pál apostol mondja is hogy : Bár mindent megtehetek, de nem minden hasznos.
Képeket ne csinálj többet :) vagy ne digitális géppel, habár ma már nincs is más, hát hallgass azokra akik vígasztaltak, ők bölcsebbek nálam.
--------------------------------------------------------------------------------------------------------------
---->> Semmi nem hozható helyre azzal a szemlélettel, amivel elrontották azt. <<----
Ez érdekes,mert én még soha senkit nem pereltem be,
még akkor sem amikor 20 milliót loptak tőlem.
Mégis ebben az esetben ezt ajánlottam,mert láttam a következményeit,
amit meg is írtam :
-először a szülőkkel
-aztán ,ha a partner meglátja
-de előbb utóbb a munkahelyén is kiszúrhatja valaki
-és végül,ha ennyiben hagyja,egyszer még a saját gyermekének is magyarázkodnia kell.
És akkor azt mondom,hogy előzze meg ,tegyen pontot az ügyre.
Annak pedig egy módja van,a törvény.
A tanulságot viszont mindenképp érdemes levonni,amit Ő már rég meg is tett.
Minden csoda 3 napig tart. Emlékszem amikor a Csisztu Zsuzsa home videója nyilvánosságra került. Az egész ország azon csámcsogott. Mára mindenki szarik rá magasról.
Nem egy állandó állapot ez. Majd múlik az érdeklődés, ha már minden ismerős látta. Csámcsognak kicsit rajta véleményezik, aztán szépen elfelejtik, kellenek az újdonságok.
Csinálni kéne azon az oldalon egy másik profilt és kellemesebb képekkel az oda látogatókat elcsalogatni, vagy pornós csajok netről összeszedett képeit feltölteni. Először vállalni, aztán beszúrni a linkeket, hogy gyerekek ez nem is én vagyok. El hiteltelenítheti az eredeti képeket, ha csak az arca nem látszik, de akkor is van magyarázat. Rá lett a testre retusálva az arc.
Mindenképpen ebbe az irányba mozdulnék.
--------------------------------------------------------------------------------------------------------------
---->> Semmi nem hozható helyre azzal a szemlélettel, amivel elrontották azt. <<----
de jó lett volna ezt tegnap leirnod, (dualitás :D )
Az a baj a törvényekkel, hogy azoknak lett kitalálva, akik kitalálták. Maguknak alkották kiskapuk gyanánt. A törvények nagyjából semmire se tudják a megoldást. Bezárnak egy gyilkost életfogytiglanig, mit oldanak meg? El lesz zárva, megőrül odabent még jobban. Ha érző emberek alkották volna a törvényeket, akkor börtönök helyett a bűnözők orvosokhoz kerülnének, ahol kigyógyítják abból a nyavalyából, aminek eredményeképpen bűncselekményt követ el. Ha Unlucky bepereli az oldalt, ahova feltöltötték, akkor max kiszabnak az oldalra egy pénzbüntetést, amit gondolom fél zsebből kifizet, mert naponta több ezer látogatójuk van, simán megtehetik. Ha nem pénzbüntetés, hanem teszem azt szabadságvesztés, akkor ha felfüggesztett, akkor elkezdi egy másik tárhelyről üzemeltetni, ha letöltendő, akkor meg folytatja, ha kijött. Kiszabunk nekik büntetéseket, amihez semmi jogunk ugyanúgy, mint neki a bűncselekményhez. Ugyanúgy más felett ítélkezünk, mint maga az elkövető. Büntetni eredményesen csakis az élet tud. Annyi energiát nem ér az egész, pláne a magyar igazságügy esetében, akik évekig ülnének egy ilyen ügyön.
Pont ezért vannak a problémák, mert mindegyiket kívülről beavatkozva akarjuk megoldani. Csak ez több ezer éve sehova sem vezet...
látod már a különbséget: Miki utolsó bejegyzése. Na ez a fejlődés.
,,. Bezárnak egy gyilkost életfogytiglanig, mit oldanak meg? El lesz zárva, megőrül odabent még jobban. ''
Ha meg elmegyógyintézetbe zárják,akkor nagyon okos,rövid időn belül ,, meggyógyul '',kiengedik,és
újra megöl egy pár embert brutális kegyetlenséggel.
Így kell ennek lenni?
Ha nem értesz egyet,akkor is azt mondom, hogy nem,
hanem az ilyen embert azonnal ki kell iktatni a társadalomból./nem kell itt szép lelkeskedni,aztán meg újra öl./
Halálbüntetés. Nem az állam pénzén pátyolgatjuk,élete végéig.
Na annak nincs értelme./először elítéljük a tettét,aztán meg legalizáljuk! /
És Unlucky esetében sem értek egyet veled /bár nagyon tisztelem azt a szép hófehér lelked/,
mert én láttam már ilyen eseteket,hogy hova fajultak.
Nem véletlenül tanácsoltam rögtön azt, amit.
Van amikor a zsarolásnak se vége se hossza,és tényleg tönkre teheti az ember életét.
Láttam már olyan esetet,amikor tényleg öngyilkosságba kergettek így valakit.
Nem mindig oldódnak meg olyan egyszerűen a dolgok,ahogy azt még Te hiszed.
Nem kívánom,hogy legyenek tapasztalataid,amik majd más belátásra bírnak esetleg.
Maradj csak meg ilyen szép ,tiszta léleknek.
Azzal kezdtem a mondandómat legelőször, hogy engem is feltöltöttek a párommal pont ugyanilyen weboldalra. A tapasztalat meg van. És nem mentem jogi útra, viszont amíg azzal foglalkoztam, hogy húde dühös vagyok, beperelek mindenkit, addig voltak is olyan gondolataim, hogy jó itt hagyok mindent, mert ezt sose mosom le magamról. Azóta magasról teszek az egészre, nem érdekel. Igaz, nem pornográf jellegű kép volt, de a sok kis hülye, aki ott nézegette, egyből belemagyarázta, hogy az. És? Őszintén mondom, leszarom őket. Ez az egész egy játék volt, próbára tett, lejátszottam, szerintem nyertem, mert amíg meg nem láttam ezt az esetet, eszembe se jutott, hogy ez egyáltalán megtörtént velem.
És hidd el, a jogi dolgokat is tapasztalatból tudom, volt dolgom a magyar büntetés végrehajtással, 3 évig ültek az ügyemen, és nem miattuk fordult jobbra az életem, hanem mert én le tudtam játszani. Jogi útra akkor terel az ember, ha nem biztos magában, és abban, hogy el tudja rendezni önmaga a problémát. Aztán, ha megnyeri a pert, akkor húde megnyugodtam, hogy nem bennem van a hiba...
Az orvos pedig nem feltétlenül azt jelenti, hogy elmegyógyintézetbe zárják, egy szóval sem mondtam ezt, csak ez lett belőle kihámozva. Ha kiiktatom a társadalomból, jön a következő gyilkos, semmit nem oldana meg az se. Az orvos olyan ember kell legyen, aki rá tud világítani a gyilkos Önvalójára, és hidd el, akkor nem lenne ez, hogy "meggyógyul" és megy megint brutálisan embert ölni. Az elmegyógyintézet is kívülről keresi a megoldást, teletöm gyógyszerrel, persze, hogy az lesz a vége, ami. Ennél valóban előbbre visz a halálbüntetés... De egyébként meg a gyilkost csak azért hozam példának, hogy a legdurvább végletről közelítsem meg a dolgot.
A zsarolás meg addig tart, amig zsaroltnak érzed magad, úgy meg tényleg sose lesz se vége, se hossza. Pont ezért a Mi döntésünk, hogy mikor szállunk ki belőle. Ha nem vagy zsarolt, akkor a zsaroló is megszűnik zsarolónak lenni. Ha nem tud zsarolni, nem zsarol. Ez ennyi. Amíg Te jogi úttal zsarolod, addig ő is visszazsarol mással, és így tényleg addig zsaroljátok egymást, míg egyszer csak rossz vége lesz, ami tökre nem lett volna, ha fogod és kiszállsz az egészből. Addig képes csak más alakítani az életedet, amíg hagyod neki. Rá lehet fogni a parasztra, hogy miatta van, mert feltöltötte a képet, és akkor sose bocsátunk meg se magunknak, se a másiknak. De lehet azt is mondani, hogy nem érdekel a paraszt, örüljön, ha ettől örül, én meg örülök tovább annak, ami nekem örömet okoz.
Szerintem :) És igen, a szép tiszta lelkem okozott már problémákat, de azokon a problémákon is átsegített a szép, tiszta lelkem. :)
Nekem teljesen jó,amit írsz.
Ha az ember nem törődik senkivel,akkor ez jó hozzáállás.
Itt azért másokról is szó volt,a szülőkről,és további lehetőségekről/partner,munkahely ,gyerek a későbbiekben /,tehát nem csak rólam.
Ha csak rólam lenne szó marhára nem érdekelne...őket viszont nem tenném ki ennek...
Én ezért gondolkodtam így,bár soha nem tereltem még semmit jogi útra.
Ami pedig ezt a sorozatgyilkos dolgot illeti,
biztos emlékszel a filmre :A Bárányok hallgatnak ...
Mégis mit csinálsz egy ilyen emberrel?
És ezek általában ilyenek. Nem arról beszélek,mikor valaki önvédelemből,vagy erős felindulásból öl.
Azzal lehet mit kezdeni.
Szülőknek, partnereknek, gyerekeknek van köze ehhez, meg kell beszélni velük. A társadalomnak viszont már semmi köze ehhez. Attól, hogy a büntetőjogi bíróság elítéli egy ilyen oldal szerkesztőjét, semmivel sem kerül közelebb ahhoz, hogy a szülőkkel, partnerrel, későbbiekben gyerekkel könnyebb legyen megbeszélni. A szülők, partner, gyerek nem attól fogja megérteni a történteket, tanulságokat, hogy a bíró úgy dönt, hogy x százezer forint pénzbírságra ítéli a honlapszerkesztőt. Ez megint csak azt jelentené, hogy a pénzen múlik minden. Nem beszélve arról, hogy gyanítom a szerkesztőnek több pénze van ügyvédre, mint a sértettnek, tehát még nagy valószínűséggel meg is úszná az egészet. A jogi úttal pont jobban kitenné a hozzátartozóit, annak, aminek nem szeretné, mint azzal, hogy leül és megbeszéli velük.
Hannibálról meg annyit, hogy szerintem pont az olyan sorozatgyilkosoknak lenne szüksége a legnagyobb segítségre. Igaz az áldozatait nem hoznánk vissza a Földi életbe, de teszem azt bekerül a börtönbe, és megöl valakit, aki meg ártatlanul van bent? Ugyanott vagyunk. Ha halállal büntetjük, akkor meg leszületik újból, és majd más testben folytatja az öldöklést. Ugyanúgy nem oldottuk meg a bajt.
Ha engem akarna megölni Hannibál, szerintem hamarabb beszélném ki a kezéből a fegyvert, minthogy megmozdulna. :D Minden gyilkos azért öl, mert nem találja meg a szeretetet. Én tapasztalatból mondom, ha szeretettel nyitsz valaki felé, elfelejti az összes rossz szándékát. Pont tegnap történt, hogy belekeveredtem egy olyan társaságba, akik többnyire verekednek, rongálnak, balhéznak, ahol csak lehet. De azáltal, hogy tudom miért teszik, tudok feléjük úgy nyitni, hogy a szeretet jöjjön le belőle, ne az ellenségeskedés. Világ életemben féltem az ilyen az emberektől (és ilyenkor általában be is találtak), mert nem értettem miért teszik, amit tesznek. Amióta átlátom az ő helyzetüket is, és így viszonyulok hozzájuk, mellettem gyerekekké válnak, és úgy nyílnak meg nekem, ahogy senkinek. Életcélokról beszélnek, emberi kapcsolatokról, önmegvalósításról! Ha nem vagyok ott, akkor meg mindenki mástól hallom vissza, hogy már megint mit csináltak, kit vertek meg, kit húztak le. Mert egy olyan közegben, ahol nem érzik a szeretetet, ott ők sem fognak szeretettel állni a másikhoz. Ahol azt érzik, hogy különcök, mindenki utálja őket, ott persze, hogy megpróbálják erőszakkal felhívni a figyelmet, mert így elérik, hogy ha már nem is szeretik őket, de legalább észreveszik.
Hidd el, hogy igen is a szeretet, a tiszta lélek, és a megértés az, ami megoldja a dolgokat, nem a jogi lépések. Egyre jobban átlátom a dolgokat és minden tapasztalásom ezt igazolja :)
jogi lépések helyett jógi lépések :D
:DDD
Igazad van a szeretettel kapcsolatban.
A példádat ismerem,tapasztalom nap mint nap./fiatalokkal foglalkozom,nem kell ez nekem bemutatni/
Ugyanígy állok a dologhoz ahogy Te.
A szójátékod is zseniális!
Viszont ez:
,,Ha halállal büntetjük, akkor meg leszületik újból, és majd más testben folytatja az öldöklést.''
Ezt nem hinném:
úgy gondolom,hogy többnyire ez volt a dolga,valószínű,hogy az ezzel kapcsolatos dolgokat kell megtapasztalnia,és pont azt vesszük el tőle,amit ugyanakkor el kéne szenvednie ezért a tettéért,a halált.
/Mert ezt is bevállalta,nem csak az ölést.Ez így kerek./
Én ezt ál humánumnak tartom,ráadásul a karma ellen is dolgozunk ezzel az ál humánummal.
Ilyen szinten egyet értek, bár ez már nekem nagyon ezós, de értem a gondolatmenetedet :)
De azzal, hogy egy gyilkossága után ráerőszakoljuk a halálbüntetést, szerintem még nem tanulja meg a leckét. Ugyanúgy gyűlölettel fog állni az élethez, a halálhoz egyaránt, és nem fogja megtanulni, ezért mondtam, hogy ugyanúgy folytatná az öldöklést egy másik testben. Szerintem.
De ha még a halálbüntetés előtt találkozna valakivel, aki szeretettel tud viszonyulni az irányába (márpedig a büntetés végrehajtás senkihez nem viszonyul szeretettel, ez is tapasztalat) akkor talán elfogadná magától is a halálbüntetést, és akkor tényleg elérte a célját. Ha csak kiszabjuk rá büntetésként, akkor ugyanúgy a gyűlöletet viszi magával a halálba, és csak akkor értük el a célunkat (legyen az akármi), ha szeretettel, örömmel megyünk a halálba.
De ez is csak a szerintem oldal :)
,,De ha még a halálbüntetés előtt találkozna valakivel, aki szeretettel tud viszonyulni az irányába (márpedig a büntetés végrehajtás senkihez nem viszonyul szeretettel, ez is tapasztalat) akkor talán elfogadná magától is a halálbüntetést, és akkor tényleg elérte a célját.''
Még ez is teljesülhet,látod,mert Papot kap !
,sőt előtte sokáig siralomházban van,ahol van ideje gondolkodni is,ha képes rá..
Változatlanul fenntartom a véleményemet,hogy elvesszük tőle a halál lehetőségét,
ahogy az előbb kifejtettem
/nagyon sokféle gyilkos van,mondtam,hogy milyen esetekre értem/
Még mindig a törvény. /Spiritosaurusnak/
A minap láttam egy férfit. 39 éves és 38 x volt börtönben lopásért.
Őt személy szerint sajnáltam,mert beteg volt,és ahelyett ,hogy kezelték volna,folyamatosan büntették.
Viszont nem ez a jellemző,hanem az,hogy könnyebb ellopni valamit,mint megdolgozni érte.
Szóval kapnak jó szót,sőt egyre jobb dolguk van a börtönben,mert ha nem így lenne,nem jutnának vissza pár hónap múlva.
Ez van nálunk.../is/
Az araboknál ott a törvény, /még ma is /,ha lopsz,levágjuk a kezed.
És meg is teszik.
Most ezt nem akarom minősíteni, /kizárok minden lelkizést/ ,megpróbálom kívülről nézni,
és mit látok?
Az az ember biztos,hogy nem lop többet/azzal a kezével,de egyébként sem ,mert a másikat már nem kockáztatja /
A mi emberünk meg a sok jó szóval,elnézéssel,2 hónap múlva újra a dutyiban van lopásért.
Csak azt szeretném ebből kihozni,hogy törvény és törvény között különbség van.
A törvény is annyira komoly,vagy komolytalan,amennyire az adott társadalom,amelyik meghozta.
Úgyhogy a mondandód legelején,amikor minősítetted a törvényt,hogy milyen ,akkor tulajdonképpen a társadalmunkról mondtál véleményt.Ami viszont helytálló volt. /szerintem is/
Unlucky 13 !
Mindent " elhiszek " , de azt , hogy nem fordulhatsz a rendőrséghez , azt nem .
Erre ma már komoly "gárdával " szakosodtak .
Azt , hogyan dolgozd fel azt , amit te akartál a legjobban ?
Na ez gáz ! Ezt te akartad ... miért kéne bárki mást belerángatnod ,
a rendőrségen kívül ?
judit
Valóban kellemetlen helyzet, melynek azonban rövid úton véget lehet vetni a megfelelő jogi lépések megtételével. Jogászként szívesen segítek abban , hogy a hozzájárulásod nélkül feltett képek eltűnjenek a weboldalról.
lucky1322@freemail.hu a címem. Kérlek ide írj!
Hát nagyon nehéz tanácsot adni, így, hogy semmit nem tudunk rólad, hány éves vagy, milyen a szüleiddel való kapcsolatod stb...
A rendőrségre nyugodtan elmehetsz szerintem, vannak személyiségi jogaid, a szerkesztők pedig ezeket sértik azzal, hogy az engedélyed nélkül tettek ki képeket. Perelheted őket, stb... ehhez nyilván kell ügyvéd.
Nem ismerem a szüleidet, de a szülők túlnyomó többsége nem úgy reagálna, ahogy te leírtad, hanem inkább segítene leszedetni a képeket. Én a helyedben megpróbálnám megbeszélni velük, ha úgyis megtudják, akkor jobb, ha tőled tudják meg, így elkerülhetsz minden félreértést a helyzettel kapcsolatban. Ha ezt mégsem szeretnéd, akkor az ügyvéd az opció. Ha nem vagy még 18, akkor akár még börtönbe is mehetnek a zsarolóid (bár nem ismerem a jogszabályokat, de minden ilyen jellegű anyaghoz kiteszik, hogy a szereplők elmúltak 18 évesek...). A zsarolás tényét nehéz igazolni. Azt javaslom mindenképp beszélj vagy egy ügyvéddel, vagy a rendőrséggel. Ha nincs pénzed az előbbire, akkor az utóbbit keresd fel.
Ahhoz, hogy elnyerd mások segítségét, négy dologra tudsz apellálni, az egyik, hogy előadod könnyek között a sztorit, és mesajnálnak, a másik, hogy előadod egy nőnek, aki beleképzeli magát a saját helyzetedbe, és bepöccen rajta, feminista alkatok előnyben, a harmadik, hogy előadod egy olyan férfinak, akinek van lánya, és beleképzeli magát olyan helyzetbe, amikor a lányával történik mindez, és ideges lesz, de nem kicsit... :-) (A negyedik a kapcsolatrendszer, valakidnek a valakije ügyvéd, rendőr stb...)
Na most ha beballagsz a zsarukhoz, akkor ilyen szerepekhez közeli embereket keress. Én mondjuk a feministát ajánlom, mert az legalább nem nyáladzik majd a képeiden, hacsak nem leszbi. (Mondjuk még nem voltam rendőrségen, nem tudom, hogy pulthoz kell e menni, vagy mi az eljárás.) Ha ügyvédet keresel, akkor is a nők vannak előnyben.
Érdemes lenne még megvizsgálni, hogy miért félsz a szüleidtől. A félelmet előbb, vagy utóbb, de kezelni kell. Nem csak azért, mert rossz érzés, hanem mert szép lassan rámehet az egészséged.
"Van valakinek valami ötlete, hogy ezen hogyan legyek túl? Hogy dolgozzam fel?"
Ez olyan probléma, aminél cselekedni kell, nem azon töprengeni, hogy megaláztak, vagy szégyelled magad. Ha elintézted a dolgot, de még mindig nem nyugodtál meg, akkor írd le nekünk, hogy mit érzel, hátha attól könnyebb.
Még mindig őrlődök, kénytelen vagyok írni.
23 vagyok és 19 voltam, mikor a képek készültek. Azt hittem hogyha nem teszek meg az exnek mindent amit kér, akkor nem fog szeretni. Tudom, megfelelési kényszer. Naív voltam, buta, felelőtlen és minden ami kell. Szakítás előtt töröltettem a képeket, pontosan attól félve, hogy valami módon nyilvánosságra kerülhetnek. Az ex persze akkor is hazudott, mondván törölte mindet és nincs másolat. Ez még nem is lenne gond, mert szerintem nem ő rakta fel, hanem egy lány, aki ellopta és így akart bosszút állni az exen. Nem is ismerem és nem is sok logika van benne, de a csaj sem tiszta agyilag. Mellékesen keresi a rendőrség más ügyek miatt, csak nem találja. Azt nem bánnám, ha fent lennének a képek, mert már úgysem úgy nézek ki, de fent van a címtől kezdve az elérhetőségéken át minden. Így akárki be tud azonosítani.
Mikor felkerültek a képek, felvett egy srác msn-en és azt mondta, hogy törlik a képeket, ha küldök még több képet. Elküldtem a fenébe. Azok az elérhetőségek, amiken kérni lehetne a törlést, visszadobnak minden mail-t, mondván nincs ilyen cím. Sokan kérték, hogy töröljék a postot, de eszük ágában sincs a növekvő nézettség miatt. Egy jogi fórumon azt írták, hogy kellene a beküldő neve vagy az oldal tulajdonosának neve, de egyiket sem tudom.
Most akkor rendőrség vagy ügyvéd vagy hagyjam az egészet?
A szüleimnek csak akkor akarom elmondani, ha már tisztában vagyok a lehetőségeimmel. Falun élek és szégyent hozok rájuk, ha ez kitudódik. Ez bánt. Barátom nincs, akinek magyarázkodhatnék, itthon dolgozom és nem terveztem gyerekeket.
Szerintem, el kéne felejtened, meghaladnod ezt az egészet.
Egy négy éves történet miatt aggódsz, őrlöd magad, előrevetítesz minden számba vehető rossz folytatást, lehet, hogy teljesen fölöslegesen.
Négy év alatt az ember rengeteget változik. Ami akkor volt az úgy volt jó. Ha mégis a múlton rágódsz, azzal a jelenlegi saját magadat húzod le. Elvonod a figyelmedet sokkal értékesebb dolgoktól.
Vedd észre, hogy ami megtörtént, az megmásíthatatlan. Ha van következmény azt pedig vállalni kell.
HA VAN!
Bocsásd meg magadnak, hogy szerelmes voltál, bocsásd meg a srácnak is amit tett, és lépj túl az egészen.
Ajánlom Neked a következő Quimby számot szeretettel:
http://www.youtube.com/watch?v=Ocre1RhAQQ8
És fel a fejjel. Nincs itt semmi gond!
Hasonló volumenű életproblémákban - miután jól kipánikoltam magamat rajta - mindig megpróbálom fölülről, kicsit tudatosan személni az életemet, és benne magamat. Abból indulok ki, hogy az Univerzum egy tökéletes rendszer. Ez az esemény nem véletlenül történt veled, ezt a lelked vonzotta be. Magyarán egy megoldatlan, lezáratlan dolog feszített belül, és mivel se előre-se hátra nem mozdult egy ideje, a lelked kényszerhelyzetbe hozta magát, hogy végre legyen valami megoldás.
Látod, hogy a jogi út -akárhogy is próbálkozol vele- nem járható. Ez azt jelenti, hogy most nem erre van az igazi megoldás. (Van, amikor hasonló élethelyzet pont hogy arra akar tanítani, hogy megtanulj kiállni saját magadért, és agresszíven érvényesíteni a jogaidat, de ha így lenne, és elindulnál ezen az úton, nem bocsátana megoldhatatlannak tűnő akadályokat eléd az univerzum)
Tehát, ha így tudatosan figyeljük az események alakulását, megérthetjük, hogy mit akar üzenni nekünk a lelkünk.
Most tényleg az elfogadáson a sor. Egy régi önmagad elfogadásán, ahogy szeges és spiridínó is írta. (egyébként megfigyeltem már, ha két út is fennáll a megoldásra, mindig az az igazi, amelyik a legjobban nehezünkre esik. :))
Ha megbocsátasz a 19 éves önmagadnak, befogadod őt a szívedbe, a külvilágban a probléma magától megoldódik, hiszen elérte amit akart, már nem lesz rá szükséged.
"(egyébként megfigyeltem már, ha két út is fennáll a megoldásra, mindig az az igazi, amelyik a legjobban nehezünkre esik. :))"
És anatómia ügyben...
mi a helyzet?