Pályafutás: Létszakasz mely emberinek nevezett testben feladatok, legfőképpen tanulás és önfejlesztés elvégzését jelenti.

Létszakasz: Valós létezésünk egy adott szakasza, mely a földi 3D-s fizikai síkhoz köt.
Teljes létünk, a földi halállal nem szűnik meg, pusztán kibújunk testbörtönünkből, és összegezzük földi pályafutásunk eredményességét. Ha hiányosságok vannak, újra születünk, egy új testbe, és elvégezzük életfeladatunk, hiányos feladatait. Ehhez akár több száz újraszületés során jutunk el.

Életfeladat: Életút, életpálya fogalmainak rokoni körébe tartozó feladatok összessége, melyek idő nélküli létünk, adott szakaszára, földi pályafutásunkra vonatkozik. Az ember legelső célja, hogy megtalálja létfeladatát, és pályafutását megfussa, lehetőleg tévedések és hiányok nélkül, annak érdekében, hogy ne kelljen többször ebbe a fizikai síkba születnünk.
Létfeladatunk megtalálásának útja, az önismeret, vagyis az ember fő feladata, hogy önnön természetét feltárja, a jó és rossz dolgokat megkülönböztesse, és a rosszakat eltávolítva, teljességgel a jó dolgok, a szeretet fogalomkörébe tartozó dolgok vegyék át. Vagyis tökéletes, és személyes kapcsolat az Istennel.

Isten: Minden ami létezik, és ami létezni fog ezután. Legfelsőbb szervező erő, intelligencia, mely a maga káoszából, rendek rendszerén keresztül tovább fejlődve, gyarapodva, állandóan növeli önmagát. Szavakban ki nem fejezhető szeretet, belső hatás, mely a félelmeinket felváltva lehetővé teszi, hogy istennel a legmagasabb rendű káosszal, formátlansággal, meg nem nyilvánult és a megnyilvánult dolgok összességének teljességével újra egyesüljünk.

Idő: Az idő, a természeti jelenségek periodikusságának leírása. Mesterséges fogalom, melynek sem kiterjedése, sem anyaga nincsen.

Az önismereti munka során, nem teszünk egyebet, mint eredeti természetünket kutatjuk. A tanítás szerint, Isten, a maga képére és hasonlatosságára, teremtett minket, embereket.
Testi, földi pályafutásunk során, nem teszünk egyebet, mint Istent keressük, próbáljuk megismerni, hiszen amint fent van, úgy van lent is, vagy a Jézus által adott imában, legyen meg a te akaratod, mint a mennyben (fent) úgy a földön (lent) is. Az önismeret látszólagos egocentrikussága tökéletesen eliminálható, ha megértjük, hogy magunkban a bennünk tükröződő Istent próbáljuk meglelni (erre mondja Jézus, hogy most tükör által homályosan látunk), és kapcsolatba kerülni vele azáltal, hogy negatív belső jelenségeinket felszínre hozzuk, és helyükre a szeretet aspektusait fogadjuk magunkba.

Az önismeret, tehát nem egyéb, mint Isten megismerésének szándéka, nem egy külső, formába-zárt tárgyiasult érában, hanem ahol Istennek az érája van. A szellemben, a lélekben. Cél, hogy a test dolgai minél inkább háttérbe szoruljanak, míg szellemben növekszünk. A megvilágosodás nem jelent egyebet tehát, mint az Isten természetének megismerését.
Vagyis a valódi teljes önismeret hiányosságok nélküli elérését. A test, (tükör) levétele, fizikai sík (egyetlen hátramaradt akadály) elhagyása után, egyesülés a szellem Istennel. Tovább víve ezt a logikát, cél lehet, egy magasabb rendű fizikai megnyilvánulás, hiszen ha az Isten a megnyilvánult és a meg nem nyilvánult létezők, és a még nem létezők dinamikus, tehát folyton gyarapodó összessége (entrópia), akkor a magasabb rendű újra megnyilvánulás logikus folyománya az Istennel való egységnek.

Az út tehát a következőként fogalmazható meg.

Önismeret, önmegvalósítás, önmeghaladás, újraegyesülés Istennel.

Önismeret: Önvalóságunk feltárása.

Önmegvalósítás: Lelki és szellemi aspektusaink megtisztítása, minden negatív jelenségtől, hatásaitól, és következményeitől. Önmegvalósítás Isten önmagunkban történő hibátlan megvalósítása.

Önmeghaladás: Valódi érdek nélküli, odaadás, Isten céljainak tökéletes beteljesítése.

Egyesülés Istennel.

Lehetetlen Istennek átadni magam, amíg nem ismertem meg, és nem tisztítottam meg magam. A cserép nem keveredik a vassal, sem a szellem a testtel. Nem szolgálhatsz egyszerre két úrnak. A testnek és a szellemnek egyszerre. A test szellemi-lelki megtisztulásunk eszköze.

Vagyis a legfontosabb, és egyetlen értelmes célja az embernek, önmaga megismerése által megismerni a teremtőt.

Ahogy Salamon is bölcsességet kért az Istentől ajándékba, mi sem tehetünk egyebet, ha csak nem vagyunk saját ellenségünk, hogy adjon bölcsességet, az önismereti, életrejtvény megfejtéséről szóló tevékenységünkhöz.