Te vagy a legnagyobb rejtvényed
Pályafutás: Létszakasz mely emberinek nevezett testben feladatok, legfőképpen tanulás és önfejlesztés elvégzését jelenti.
Létszakasz: Valós létezésünk egy adott szakasza, mely a földi 3D-s fizikai síkhoz köt.
Teljes létünk, a földi halállal nem szűnik meg, pusztán kibújunk testbörtönünkből, és összegezzük földi pályafutásunk eredményességét. Ha hiányosságok vannak, újra születünk, egy új testbe, és elvégezzük életfeladatunk, hiányos feladatait. Ehhez akár több száz újraszületés során jutunk el.
Életfeladat: Életút, életpálya fogalmainak rokoni körébe tartozó feladatok összessége, melyek idő nélküli létünk, adott szakaszára, földi pályafutásunkra vonatkozik. Az ember legelső célja, hogy megtalálja létfeladatát, és pályafutását megfussa, lehetőleg tévedések és hiányok nélkül, annak érdekében, hogy ne kelljen többször ebbe a fizikai síkba születnünk.
Létfeladatunk megtalálásának útja, az önismeret, vagyis az ember fő feladata, hogy önnön természetét feltárja, a jó és rossz dolgokat megkülönböztesse, és a rosszakat eltávolítva, teljességgel a jó dolgok, a szeretet fogalomkörébe tartozó dolgok vegyék át. Vagyis tökéletes, és személyes kapcsolat az Istennel.
Isten: Minden ami létezik, és ami létezni fog ezután. Legfelsőbb szervező erő, intelligencia, mely a maga káoszából, rendek rendszerén keresztül tovább fejlődve, gyarapodva, állandóan növeli önmagát. Szavakban ki nem fejezhető szeretet, belső hatás, mely a félelmeinket felváltva lehetővé teszi, hogy istennel a legmagasabb rendű káosszal, formátlansággal, meg nem nyilvánult és a megnyilvánult dolgok összességének teljességével újra egyesüljünk.
Idő: Az idő, a természeti jelenségek periodikusságának leírása. Mesterséges fogalom, melynek sem kiterjedése, sem anyaga nincsen.
Az önismereti munka során, nem teszünk egyebet, mint eredeti természetünket kutatjuk. A tanítás szerint, Isten, a maga képére és hasonlatosságára, teremtett minket, embereket.
Testi, földi pályafutásunk során, nem teszünk egyebet, mint Istent keressük, próbáljuk megismerni, hiszen amint fent van, úgy van lent is, vagy a Jézus által adott imában, legyen meg a te akaratod, mint a mennyben (fent) úgy a földön (lent) is. Az önismeret látszólagos egocentrikussága tökéletesen eliminálható, ha megértjük, hogy magunkban a bennünk tükröződő Istent próbáljuk meglelni (erre mondja Jézus, hogy most tükör által homályosan látunk), és kapcsolatba kerülni vele azáltal, hogy negatív belső jelenségeinket felszínre hozzuk, és helyükre a szeretet aspektusait fogadjuk magunkba.
Az önismeret, tehát nem egyéb, mint Isten megismerésének szándéka, nem egy külső, formába-zárt tárgyiasult érában, hanem ahol Istennek az érája van. A szellemben, a lélekben. Cél, hogy a test dolgai minél inkább háttérbe szoruljanak, míg szellemben növekszünk. A megvilágosodás nem jelent egyebet tehát, mint az Isten természetének megismerését.
Vagyis a valódi teljes önismeret hiányosságok nélküli elérését. A test, (tükör) levétele, fizikai sík (egyetlen hátramaradt akadály) elhagyása után, egyesülés a szellem Istennel. Tovább víve ezt a logikát, cél lehet, egy magasabb rendű fizikai megnyilvánulás, hiszen ha az Isten a megnyilvánult és a meg nem nyilvánult létezők, és a még nem létezők dinamikus, tehát folyton gyarapodó összessége (entrópia), akkor a magasabb rendű újra megnyilvánulás logikus folyománya az Istennel való egységnek.
Az út tehát a következőként fogalmazható meg.
Önismeret, önmegvalósítás, önmeghaladás, újraegyesülés Istennel.
Önismeret: Önvalóságunk feltárása.
Önmegvalósítás: Lelki és szellemi aspektusaink megtisztítása, minden negatív jelenségtől, hatásaitól, és következményeitől. Önmegvalósítás Isten önmagunkban történő hibátlan megvalósítása.
Önmeghaladás: Valódi érdek nélküli, odaadás, Isten céljainak tökéletes beteljesítése.
Egyesülés Istennel.
Lehetetlen Istennek átadni magam, amíg nem ismertem meg, és nem tisztítottam meg magam. A cserép nem keveredik a vassal, sem a szellem a testtel. Nem szolgálhatsz egyszerre két úrnak. A testnek és a szellemnek egyszerre. A test szellemi-lelki megtisztulásunk eszköze.
Vagyis a legfontosabb, és egyetlen értelmes célja az embernek, önmaga megismerése által megismerni a teremtőt.
Ahogy Salamon is bölcsességet kért az Istentől ajándékba, mi sem tehetünk egyebet, ha csak nem vagyunk saját ellenségünk, hogy adjon bölcsességet, az önismereti, életrejtvény megfejtéséről szóló tevékenységünkhöz.
- HajduM blogja
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges
Hozzászólások
42 hozzászólásAmi eddig kialakult bennem.
Tévedések, és hitek fogalmazódnak meg persze, remélem, hogy hamar túl léphetek a hit bizonytalanságán, a tárgyi tudás felé, Isten megtapasztalásának állapotába.
--------------------------------------------------------------------------------------------------------------
---->> Semmi nem hozható helyre azzal a szemlélettel, amivel elrontották azt. <<----
Helytálló ez az elképzelés így vajon?
Igen csak hasznos lenne, ha tényleges tudásunk lenne a világról, és nem csak agyaskodás útján jutnánk valami eredményre, amiről végül is nem tudjuk, hogy valóban eredmény-e, vagy teljes tévút.
--------------------------------------------------------------------------------------------------------------
---->> Semmi nem hozható helyre azzal a szemlélettel, amivel elrontották azt. <<----
Érdekes vállalkozásod Miklós, ez a mostani. Definíciókba sűríteni az ismeretlent, az elvárásaid, elképzelésed, vágyaid szerint.
Az a legnagyobb problémám vele, hogy nincs vele semmilyen problémám...
Mert akár igaz is lehet. És nem is.
Lehet, hogy egy új "ideológia" alapjait rakod le, lehet, hogy holnap másként gondolod.
Lehet, hogy néhány év, évtized, évszázad után azt mondják az emberek: Tessék, Ő már akkor világosan tudta, látta, érezte...
És lehet, hogy holnapra, holnaputánra magad is elfelejted, mosolyogsz rajta, mert más arcát mutatja az Élet.
Ki tudhatná? Még azt sem tudhatjuk, mi lesz 2 perc múlva...
Fikciókkal szerintem fölösleges vitatkozni, lehet magunkhoz közelinek és távolinak érezni, de ennyi.
Talán ezért nem öntenek most el hozzászólások.
Szerintem...
Volt egy olyan bátor elképzelésem, hogy némelyek, akik nálam jobban ismerik ezt a dolgot, kijavítják. Tehát az volt az eredeti cél, hogy ami rossz ebben az elképzelésben az kiegészüljön. Vagyis nem fixátumként kreáltam én ezt, hanem csak megfogalmaztam, ami eddig leülepedett bennem a rengeteg olvasás és diskurzus után, meg persze az intuitív eredménye is mindannak.
Hát ha majd mást is fog azért érdekelni, egy ilyen önismereti dolog. Ez a szintézise eddig mindannak a hatásnak, ami ért engem mostanában. Amint kiderült Hermess összejövetelén is, én az a cselekvésorientált vagyok, aki azért alaposan átgondolja a dolgokat, mielőtt elkezdene cselekedni.
Nem tudok mit kezdeni az új irányú még természetesen nagyon képlékeny világnézetemmel, ami itt formálódik a szemetek előtt, mert nem is szándékom titkolni ezt, amíg nem látom, hogy ki kicsoda, ki kivel és milyen kapcsolatban van, ki milyen hatással van a másikra. Tehát amíg nem látom rendszerként a dolgot.
Az bizonyos csak, hogy szeretnék a hit bizonytalanságán minél hamarabb túl jutni, ehhez pedig át kell látnom a dolgokat.
Gondoltam majd segítetek benne :))
--------------------------------------------------------------------------------------------------------------
---->> Semmi nem hozható helyre azzal a szemlélettel, amivel elrontották azt. <<----
Képzeld el Szeges!
Alig módosítanék ezen az íráson most. Egy évvel ez előtt sikerült megfogalmazni, azt amit ma is gondolok.
Annyit módosítanék, hogy isten nem a mindenség, hanem Isten maga is forma, egy alkotó intelligencia, a mindenség pedig az "alapanyaga" mindannak ami van...
Lehet, hogy tényleg leraktam egy új ideológia alapjait? :))) saját magam számára legalább is úgy néz ki !
Mivel a teljes világhoz hozzátartozik a megnyilvánulatlan rész is, arról ha megfeszülünk sem szerzünk tényleges tudást, se agyalással, sem máshogy. A kis testbe zárt önmagunk tényleg nagyobb biztonságban érezné magát, ha tudományosan feltérképezhetné az egész világot, de ez sajnos nem lehetséges, ezt egyszer el kell fogadni. És kilépni a semmibe, ahogy Hermess is mondta. Tárgyi tudás nélkül hinni és bízni az ismeretlenben. Hisz a hit nem tud bizonytalan lenni, csak a hitetlenség. (ezt most nagy erőkkel mondom magamnak is..:)
Ezek a megállapítások javarészt szerintem is helytállóak, úgyhogy jöhet az agyalás utáni cselekvés rész! :-)
Igen, végül is a bizonytalan hit a hitetlenség :))
Nagy esélyünk van arra, hogy még a megnyilvánult világot sem tudjuk átlátni, nemhogy a nem megnyilvánultat, de ha közelebb kerülnék a megértéséhez, hogy miként működik? beszélnek itt 5 meg 9 D-s fizikai síkról, meg egyebekről, ufókról, meg mindenféle fantázia felütötte már a fejét, ami nem baj, csak fogalmunk sincs róla, hogy mi valós és mi nem valós. Bár ha következetes akarok lenni magamhoz, akkor minden van, de legalább is lehetséges, és kinek kinek hite szerint alakul majd a sorsa. ha tehát valaki ufós, az megkapja az ufóját, aki másmilyenes, az meg azt amit hisz, illetve elképzelt magának, és az elképzelését akarja is.
Jó lenne eljutni a teremtés megértéséhez, az akarat valóságához, hogy az tulajdonképpen mi is? És az elképzeléshez, mint gondolati valósághoz, a gondolat meg energia, amire meg figyelünk, akár materializálódhat is. Na de mi az utóélete annak ami materializálódott?
Mit kell tennünk vele? Jaaajjjjj de sok és bonyolult kérdés.
--------------------------------------------------------------------------------------------------------------
---->> Semmi nem hozható helyre azzal a szemlélettel, amivel elrontották azt. <<----
Végre szép, előrevivő kérdések. Ha már agyalás, akkor inkább ezeken, mint hogy mi a túrót csinálnak a megvilágosodottak a mi kis világunkban... Hajrá. :)
Még erről a hitről, bizalomról az jutott eszembe, hogy szerintem mindannyiunkban eredendően kódolva van egyfajta ősbizalom. Csak ez valahol útközben megsérült, szerintem sokunknál már rögtön a teremtésnél. Szóval ennek helyreállításán is lehet dolgozni ugyanúgy, mint a többi blokkunkon.
...nem irigyellek a gondolataidért...
Ez nem az a szinte már görcsös akarás, a türelmetlenség, a mielőbbi megismerni vágyás akarása?
Az ismert világ nagy bölcsei, megvilágosodottjai mind azt mondják, Benned van, Magadban keresd...
Kívülről lehet, hogy soha nem kapsz választ a kérdéseidre, mert minden újabb ismeret újabb kérdéseket szül, így szaporodik, növekszik az Egész, ahogy Te mondanád...
És azoknak is utána mész. Mert olyan fajta vagy. (Lehet, hogy ez a karmikus utad?)
Nézd végig akár csak az utolsó hetedet.
Itt egy kérdés, és ott egy, és amott is, és mindegyik ezer felé ágazik, ha kicsit megkaparod.
S lehet, mire a végére érsz, újra ott vagy az elején...
És miközben csak ámulok, és csodálom az elszántságodat, a hatalmas tudásvágyadat, valahogy most mégis az esett be egy pillanatra Rólad, hogy annyira vágyod a Szellem Szabadságát, hogy bebörtönözöd érte Magad...
"annyira vágyod a Szellem Szabadságát, hogy bebörtönözöd érte Magad.."
Micsoda döbbenetes mondat.
Legjobb lenne a kapcsolat Istennel, de nem ismerek a gondolkodáson kívül más módszert a megismeréshez. Nagyon sok intuícióm van, ráébredések, amik mégis csak valami reménnyel kecsegtetnek e téren.
Ahogy látom azért mindenki így növeli ismereteit, egy-két embertől eltekintve. De ha amint fent úgy lent, akkor talán ami bent az kint. És ha egyebet nem is, de a struktúrákat a koncepciókat és hierarchiákat meg lehet ismerni, és azokról így fogalmat alkotni, a belső világra vonatkozóan.
Ha amint e mennyeben, úgy a földön is, akkor a szellemi struktúrák hasonlóak lehetnek a fizikaihoz. Ez is egy beláthatatlan világ, ahogyan a szellemi, de amikkel kapcsolatban állhatunk, azokat ismerjük nagyjából, területi és történelmi távlatban is.
Tökéletesen el tudom képzelni a szellemi éra létformáinak ugyan ilyen sokszínűségét, vadakat, és halakat, és szelídet, ellenségest és együttműködőt stb....
Kinek kinek hite szerint, vagy ahogy Hermess is bemutatta, kinek kinek szintje, vagy éppen létkörülményei szerint.
Lehetséges, hogy vannak szellem "oroszlánok és nyulak is" de szerencsénkre nem azon a szinten létezünk ahol azok, vagy csak én nem vagyok azon, ezért nem találkozok velük. Sok mindent el tudok képzelni, tulajdonképen bármit.
Meditálni eddig még sosem meditáltam, már így tudatosan, irányítottan, nem ismerem a technikáját, pénz híján meg nem is fogok egyenlőre ismerkedni a dologgal. Marad a relaxálás, és agyalás egyenlőre.
Most belevetettem magam kicsit a számmisztikába, a Tarotba, és az asztrológiába érintőlegesen, hogy legyen valamiről elmélyültebb ismeretem is, mert így tényleg csak a felszínt kapirgálom. Aztán haladok tovább.
Hisz a szellem szabadságát akarom, nem a börtönt!
--------------------------------------------------------------------------------------------------------------
---->> Semmi nem hozható helyre azzal a szemlélettel, amivel elrontották azt. <<----
Miki!
Le lehet tölteni a netről meditációhoz való anyagokat, épp tegnap néztem át. Keress rá a Google-ben. Ja, és ingyen van.
Tudsz esetleg konkrétat ajánlani? Mert nézegettem én is, de inkább csak relaxációknak tűntek, és egyébként sem biztos, hogy kezdőként szabad egyedül csinálni. Nem biztos, hogy ott szeretnék ragadni "valahol" ki tudja milyen állapotban. Biztonságosabbnak érzem, ha eleinte egy hozzáértő jelenlétével gyakorlok ilyesmit. A relaxációk azok jók pihenésre ugyan, de messzebb nem jutok vele.
--------------------------------------------------------------------------------------------------------------
---->> Semmi nem hozható helyre azzal a szemlélettel, amivel elrontották azt. <<----
Jók a meglátásaid Miki.
Ezek a dolgok az elején mindenképpen kívánatos,hogy segítséggel menjenek.
Miért nem jársz el hétfőn ,szerdán a klubba olyan témákra,amik érdekelnek ?
Ott nem csak probléma megoldás van,hanem meditálni is megtanulsz és irányított is,
teljes biztonságban vagy.
A Netről leszedni általad ismeretlen dolgokat,amikor nem is tudod eldönteni,hogy melyik a jó,és melyik nem.
Szóval.....Ha már itt vagy,itt a jó lehetőség.
/Most hétfőn családállítás klub lesz,szerdán probléma megoldó találkozás./
Mennék én, mennék én, de nem tolhatom oda a búrámat állandóan pénz nélkül. És pillanatnyilag nincs is kilátásba semmi meló.
--------------------------------------------------------------------------------------------------------------
---->> Semmi nem hozható helyre azzal a szemlélettel, amivel elrontották azt. <<----
Kérdezd meg,hátha....
Átküldöm a linkeket e-mailen. Nem fogsz ott ragadni!:)
Amit nem lehet leütni. Lehet próbálkozni, erőlködni és magasakat ugrani... Mindig lesz egy újabb kérdés, mindig lesz egy mélyebb szint, amit nem láthatunk át az elért tudással.
Én mondom ezt, aki utóbbi tíz évemet ugyancsak azzal töltöttem, hogy rendszerbe rendezzem és megértsem, amennyire meg lehet érteni a belső/felső világot, mint Miklós. És most ott tartok, hogy végül mindent el kell engedni. Nem én találtam ezt ki, de eljutottam végre a saját agyalásomban és tapasztalásaimban is idáig... Hál'Istennek van mit elengedni. Mint a gyönyörű mandalát, aminek a "rendjét" egy söpréssel megszüntetik...
Az a hit, ami ebből kialakul majd, az "kősziklára", tudásra épített Hit. Részleteiben, mikéntjeiben talán maradt még kételkedés benne, de irányultságában és értelmében már nem. Ez lényeges elem - azért kell megértést a lehető legtökéletesebbre fejleszteni (ha már ezen az ösvényen találtuk magunkat a végső szakaszban), hogy alig maradjon benne kételkedés. Mert akkor már majdnem Hitté válik. Valahogy a kettőt egyre közelíteni kell, míg egymásba nem érnek.
A megértés nélküli hit és a hit nélküli elménckedés ciklikusan váltakoznak a fejlődés során. Mindig vissza-visszatérnek egy magasabb oktávban, immár közelebb egymáshoz. Valaki egy egész életét csak az egyik minőségben tölti el, megint mások körbejárnak, és több ciklust is befutnak egy inkarnáció alatt. (Miklós szerintem ilyen eset.) Ők nem a pályafutásuk kezdetét járó Lelkek, hanem sok-sok életet megtapasztalt entitások. Minden új testben gyorsítva és spirálban felfelé megismétlődnek az előző életekben elsajátított ciklusok a jelenlegi fejlődésben. Míg lesz egy pont, ahol lelassul a folyamat - innen kezdődik az életfeladat, amit a jelen életünkre vállaltunk.
Ami kimaradt Miklós felvezetéséből, hogy tény és való - létezik a másik út is. A megértés és rendszerezést elhagyva is el lehet jutni Istenig. De megmaradni benne, úgy tűnik csak mindkét minőséget ötvözve lehet. A Hit és az önátadás mentén szentekké, beavatottakká váltak (vagyis, akik ebből a minőségükből érték el Istent) valahogy felülről, az elfogadásból végül mindent átlátnak és megértenek. Ezért mondják a rövidebb útnak.
Számunkra pedig biztosan a bölcsességgé vált tudásra alapozott Igazi Hiten keresztül vezet tovább az Út. A megértés oszlopának tetején olyan biztosnak, és kételkedés nélkülinek kell lennie a tudásunknak, hogy el merjük azt engedni. De a megismerés folyamata végtelen... Vagyis az igazi kérdés nem az, hogy megértettem-e már mindent, hanem az, hogy mikor hagyom abba ezt a vég nélküli törekvést... (mondom ezt magamnak is, és minden Gondolatorientált, gnosztikus beütésű Lélektársamnak :)
Ugyanis, a másik út jogos kritikája felénk az, hogy az állandó l'art pour l'art módon űzött önismeret és gondolkodás tagadhatatlanul megerősíti a személyiséget, sőt, akár nárcisztikussá is teheti. És akkor nagyon nehéz lesz önmeghaladni. Tehát jó, ha a megértést és önismeretet azzal a mindig észben tartott végkifejlet tudomásával műveljük, mint ahogyan a mandalát építik... fizikai szinten végleg megsemmisül.
A lényeg, amit a Lélek felsőbb része az egész folyamatból "el tud menteni" az ő szerverére, az Akashába.
tökéletesen levezetted a megértésig a hit kérdését.
Onnan tovább, hogy kialakuljon a valódi Hit. A tapasztalás. Hiába a nagy eszem, hogy megértem, ha nem válik magamévá. Hiába tudja az eszem, hogy van Isten, hogy élek, ha minduntalan újabb és újabb köröket futok le , akármilyen tágra is teszem a megértési rendszeremet.
Pl.: ha megérted egy elv működését, pl.: vonzás törvénye, akkor enged, hogy az életedbe is bekusszon. Próbáld ki. Megszabjuk mire vágyunk, még azt is, miként, kitől kapjuk meg, holott csak azt kellene tenni, oké, erre van szükségem. Pont. Elengedem. Itt jön a türelem, meg az elengedés. Megtanulni hagyni, hogy az Univerzum átalakuljon a kvánt eseményhez (mert ugye nem csak én vagyok a szereplő, meg kell érnie ahhoz másnak is, pl: ha lélekpárt akarok bevonzani). És közben figyelni az élet eseményeit. Ha elvárásaink nélkül figyelünk, jönnek az "ahan" élmények, amiket már intuitiv módon előre is megérezhetünk. Ha hagyjuk, hogy az életünk áramoljon a saját medrében, ütemében, egyre több ilyen élmény lesz. A megtapasztalás adja a biztos tudást. Erre épül az igazi Hit. Ezt már nem tudja ledönteni más. Hiába is akarja, mert tudod, hisz tapasztaltad, hogy működik. Isten megértése, és a Hitünk felé is kialakul, mert meglátod a dolgok nagyszerű összefüggését, hogy minden érted van, és megtapasztalod, bármi is történik, felemel.
Mikor a Hit jelen van életünkben, nem kell többé az újabb megtapasztalás. Akkor már "csak" VAN. Nincs kétely.
Úgyhogy Miki, nincs más dolgod, csak a mostani friss tudást hagyni működni. Tapasztalj. Éld meg. Vesd bele magad. Csak ez vezet majd a bizalomhoz vissza. Ha majd egyszer csak visszanézel, jót nevetsz.
Isten áldjon meg Benneteket , szeretlek titeket :D
Minden szép, és jó, de ez a mondatod, pontosan ellenkezőleg kell, hogy működjön szerintem.
"Mikor a Hit jelen van életünkben, nem kell többé az újabb megtapasztalás"
Éppen a hitig el kell jutni, de személyes kapcsolat megtapasztalása a hitet eliminálja, felülírja, a hit mintegy okafogyottá válik.
A hit ugye reménylett tehát nem valóságos dolgokról való meggyőződés. Ha már meggyőződtél a dologban, nincs tovább hit. A tapasztalás, több mint a hit.
--------------------------------------------------------------------------------------------------------------
---->> Semmi nem hozható helyre azzal a szemlélettel, amivel elrontották azt. <<----
na ez az, nem egyet értünk ugyanazon a fogalmon:
hit: bizonyosság, nem remény, hanem biztos tudás, hogy az úgy van.
... mindig lesz olyan valami, amit még nem tudunk, hogyan működik.
És akkor nem marad más hátra, mint elhinni. Vagyis a hit sorrendben előbb van, mint a megértés. csak valaki az egyiket, valaki a másikat "elbliccelve" fejlődik. Miklósnak igaza van abban, hogy ha már mindent tudunk és megtapasztaltunk - a hit okafogyottá válik. De csak Isten maga az, aki mindent tud...
Ebből következik az, hogy a megértést bármikor abba lehet hagyni, ha maradékot elfogadom és elhiszem, hogy úgy van. Nagy kérdés, hogy kitől és és milyen szinten magyarázva fogadom/hiszem el.
A fizikában működik! Lássuk csak... tanulunk Newton törvényeiről az iskolában, ami szerint nem lehet egy derékszögű kanyart 100 km/óra sebességgel bevenni motoron. Valaki elhiszi és nem próbálja ki, valaki kipróbálja. Bár lehet, hogy aki elhitte, az is kipróbálta egyszer egy előző életében, ezért tudta elhinni...
És itt jön a kis Agyaló, na várjunk csak, korábbi életeimben nem volt lehetséges 100 km/óra mozgást megtapasztalni. Hogy is van ez?
Akkor most jó a hit, vagy nem? Ugyanígy működhetne a szellemi kérdésekben is.
Ui: Fölmerült egy kaján gondolatom... Isten mindent tud, de nem mindent tapasztalt meg. Azért küld minket ide le hogy neki tapasztaljunk?
Bocs ,de inkább Buddhanitával értenék egyet a hitet illetően.
,,hit: bizonyosság, nem remény, hanem biztos tudás, hogy az úgy van. ''
ha nem tudok valamit,akkor azt nem hihetem el,az vakhit
akkor hiszem el,ha van róla valamilyen tudásom,bizonyosságom,ha meg nincs igyekszem utána járni
ha semmi bizonyságot nem találok,akkor azt mondom,nem tudom
semmi esetre sem hiszek benne,hogy hihetnék valamiben,amit nem tudok,
vagy valamilyen belátásom nincs róla?
Éva!
valamilyen tudásom, bizonyosságom: A valamilyen tudás, az, hogy a szomszéd mondta, a bizonyosság meg kizárólag tapasztalati úton jöhet létre.
Áll előtted egy autó, hiheted, hogy működik. (nembiztos, a hit remény)
Benne ülsz egy autóban, tudod, hogy működik. (tapasztalás, tehát bizonyosság. hitnek nincs szerepe.)
--------------------------------------------------------------------------------------------------------------
---->> Semmi nem hozható helyre azzal a szemlélettel, amivel elrontották azt. <<----
,,Benne ülsz egy autóban, tudod, hogy működik. (tapasztalás, tehát bizonyosság. hitnek nincs szerepe.)''
csak gondolom,nem tudhatom biztosan,mert egyik pillanatról a másikra bekrepálhat
szóval ezt csűrhetjük ,csavarhatjuk reggelig is
egyébként pedig nem erről a hitről volt szó :-azt hiszem hogy működik az autó-
Hanem a HIT-ről
ez nem ugyanaz a két dolog /szerintem/
,,A valamilyen tudás, az, hogy a szomszéd mondta ''
szintén nem erre gondoltam,hanem konkrét tudásra,csak mivel itt általában beszéltünk,nem nevesítettem
Hermess később írt valamit,a végén főzőcskézik
azt jól kifőzőcskézte,úgy már elfogadható ez a kérdés...
Én is Anitával értek egyet, a hit több, mint remény. Nálam is egy belső bizonyosságot jelent. Pont írtam egy ismerősömnek, aki valamiért nem meri ideírni a véleményét, csak az itteni írásokkal párhuzamban levelezgetünk ( :-)), hogy az igazi hitnek belülről kell fakadnia. Ha csak elhisszük, mert egy számunkra hiteles személy ezt mondja, vagy ezt olvassuk a neten, vagy akármi, ahonnét információt lehet gyűjteni, az csak a birka üzemmód, nem igaz hit. A kívülről jövő információ, tudás azért nem elégíthet ki, mert ha el is hisszük, amit hallunk, az sem az igazi hit. Aki nem birka, az meg nem is tud kívülről jövő infót csak úgy elhinni: marad az örök kétkedés és bizonytalanság. A hit = belső bizonyosság. Ehhez belső megtapasztalás kell. Ehhez pedig cselekvés, nem agyalás.
Szerintem is fontos a kívülről jövő információkat összegyűjteni az elején, én is így kezdtem, mert ez nagyon felgyorsíthatja a belső megtapasztalás folyamatát is. Nem új dolgokat kell a semmiből elővarázsolni, csak a belsőnktől megkérdezni, hogy igaz amit hallottunk, vagy nem. Az igazi hithez kell az az érzés, amikor a saját isteni énünk rábólint. Ehhez pedig először is elő kellene ásni magunkban azt az isteni ént, hogy tudjunk vele kommunikálni. Majd gyakorolni, hogy minél biztosabban, minél erősebben érezzük a válaszait. Én nem tudok ehhez más módszert a meditáción kívül.
És szerintem hiába akarjuk addig erőltetni a belsőnkkel a kommunikációt, amíg egy rakás trutyi elválaszt tőle. Egy kicsit meg kell tisztogatni magunkat, és ezt is jól írta Miki a blogjában, szerintem ez az önmegvalósító munka legfontosabb része. És legszarabb is, de enélkül nincs igazi eredmény, csak önáltatás van.
Jó az agyalás, ismeretszerzés egy darabig. De kár fölösleges köröket futni benne 10 évig! Oké, legyenek szintek. De abban biztos vagyok, hogy csak mi döntjük el, meddig maradunk egy-egy szinten.
Vagy szintek. Első körben vakhit. aztán feljebb már tudás is van mögötte (ez hiányzik Juditnál). Még feljebb pedig belső bizonyosság - intuíció, vagy felismerés. De ekkor sincs előtte cselekvés... pont ez a lényeg!
Üzen a Felsőbb Én, hogy ne csináld - intuíció, érzés, > ebből lesz egy felismerés - gondolat, magyarázat, > majd aztán a cselekvés, tapasztalat (meglépem vagy nem). Ha nem hallgattam a lelkiismeretemre, akkor negatív tapasztalás, és a belőle következő rossz érzés. Na elhittem > felismertem > nem csináltam > jó érzés.
Emlékeztek a háromszögre? Mindig ez a helyes sorrend: érzés, gondolat, akarat. Vagyis hit, tudás, cselekvés, és ujabb kör - hit, tudás, tapasztalat, de akkor már a hit mögött tudás is van. A tapasztalat megelőzi a hitet, vagyis a hit(érzés) a cselekvés és a tudás között van.
Na, már most, ha a megismerésnek nem lehet a végére járni, vagyis nem lehet mindent tudni, akkor csak azzal főzhetünk, ami előtte van - hittel.
A végtelen hit megvalósítható. A végtelen tudás nem.
az csak akkor nincs, ha már előző életben megvolt a cselekvés része, és a tudatalatti felismeri a hallott infóról, hogy igen, ez igaz! Biztos volt mindenkinek ilyen érzése egy könyv olvasásakor, ez az "igen, ezt én is tudtam, csak eddig nem fogalmaztam meg magamnak!" - érzés.
Ha még nincs előző életbeli tapasztalás előtte, akkor szerintem kell a belső bizonyossághoz a cselekvés, némely szinteken. :-) Cselekvésen azt értem, amikor megtisztítjuk- gyógyítjuk annyira az egónkat, hogy az a félelmeivel, görcseivel (mint nekem az anatómiánál) ne álljon az útba én és az isteni én között. A cselekvés nélküli intuíció már csak akkor működik, amikor az út meg van tisztítva (egy idő után már csak rutinmunka) eléggé ahhoz, hogy akár meditáció nélkül, éber állapotban is bármikor kapcsolatba kerüljünk a felsőbb énnel. Azokban a témákban, amikben tiszta az út, működik az intuíció rögtön, ahol nem, ott először az egónak meg kell mutatni, hogy hol a helye, azaz ahogy Te mondod, etalon állapotba kell helyezkedni, kiiktatva az egót. (az is cselekvés).
Értem én ezt a hármas körforgást, csak azzal nem értek egyet, hogy miért mindig az érzéssel kéne kezdődnie. Szerintem attól függ, hogy honnan nézzük
Ez most állt össze. Az etalon állapot utáni szívcsakra nyitottságra figyelés is csak lelki szint, nem szellemi. Ez nagy-nagy előrelépés azoknak, akik mindig az eszükre hallgatva hozzák a döntéseket, és nem tudnak a szívükre hallgatni - én éveket szívtam, mielőtt rájöttem volna arra, hogy érdemesebb a vitás kérdésekben inkább a lelkünkre hallgatni, mint az eszünkre. Kár, hogy nem találkoztunk előbb! :-)
De az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy lelki szinten is lehetnek sérülések, téves hitrendszerek, amik miatt a lélek nem ugyanazt mondja, mint amit az isteni énünk mondana a szellemi szinten. Ezért jobb megtalálni a szellemmel a hangot, mert a három közül mégiscsak az nyújtja a legigazibb segítséget.
de mindig az érzéssel kezdődik, mert a vágy visz a cselekvésbe, ami itt a Szellemi akarat helyett működik. A fizikai test után az érzelemtest alakul ki először, és majd csak utána a gondolattest, a gondolkodás képessége és megjelenik a szabad akarat - megteszem, vagy nem teszem.
Kezdetben tehát csak a vágy és a cselekvés között megy a pingpong. A gondolat csak később lép be, de akkor is az érzés mozdít meg: vagy még mindig a vágy, marketing, esetleg bűntudat (valamilyen külső motiváció), és csak később a belső önmotiváció, előbb intuíció (ami szintén érzés), majd később a felismerés (gondolat) formájában. Csupán gondolatból, elhatározásból - érzelmi töltet nélkül - nem lehet cselekedni, nem indul be a cselekvés.
A helyes sorrend tehát (mindig az érzésből indulva) - intuícióból következő felismerés és majd a maradéktalan megvalósítás, amitől a második körben jól érzem magamat a bőrömben, pozitív gondolataim vannak, jókedvvel, segítőkészen cselekszem, éstb. Felfelé tartó spirál - fejlődés.
A helytelen sorrend - erős felindulásból, vágyból cselekedni, majd gondolkodni rajta, hogy mit hoztam össze, amitől a második körben rendszerint szarul érzem magamat, negatív gondolataim támadnak, bezárulok, energiát vesztek és játszmázok. Lefelé tartó spirál - regresszió.
----------------------
Ezt utóbb írom hozzá, mert még egy bejegyzést írtál:
Igen, igen! Hiába van az érzés (intuíció) a szívcsakrában előbb, mint a gondolat, de a letükröződés miatt magasabbról jön (a Buddhi síkról, ami már határos a Szellemmel), tehát igazabb, mintha csak a felső elméből jönne (felismerés)! Onnan csak az jöhet, amit a Lélek már megtapasztalt előző életeiben, de a Buddhiból (vagy intuíciós testből) egyetemes igazságok is jöhetnek.
A végső megoldás - a Szellemi Akaratot beengedni a cselekvésbe, minden hiten és megértésen felül, vagy azokat alárendelve, de ilyenkor már mind a hárman egy irányba húznak.