Mit kellene tennem??
Sziasztok! Tudom, ez az oldal nem feltétlenül az ilyen problémákra szakosodott, de eléggé magam alatt vagyok ahhoz, hogy inkább a ti segítségeteket kérjem és ne az "átlag emberét". Elmondom a sztorit: pár éve volt egy kapcsolatom egy önimádó, szex centrikus, mindenre rábeszélős sráccal, aki gyártotta a hazugságokat. De nem akartam meglátni a valódi énjét. Rávett pl ocsmány pornográf képek készítésére is. Később töröltettem őket, most mégis előkerültek, a neten, személyes adatokkal, és még csak nem is ő tette fel, hanem egy irigy barátnője. Azóta kapok hideget-meleget és az életem egy rémálom és ennél már csak rosszabb lesz:( A szüleim még nem tudják, de csak idő kérdése, és jó esély van rá hogy elküldenek itthonról, és onnantól munkám se lesz. Megpecsételték a mostani életemet puszta szórakozásból. Engem még nem is nagyon érdekelne, hogy mit szólnak mások, de a szüleimet féltem, mert nem akartam nekik újabb csalódást okozni! Ők isszák meg a levét egy régi botlásomnak...
A képeket a szerkesztők nem akarják törölni és meg is zsaroltak. Ha elmegyek a rendőrségre, a képek úgyis felkerülnek máshova és csak nagyobb hírverése lesz. Fogalmam sincs hogy mit csináljak és nem akarom hogy az öngyilkosság gondolata fél óránként eszembe jusson, mert az sem oldana meg semmit. Szeretek élni és ekkorát még sosem szívtam... Van valakinek valami ötlete, hogy ezen hogyan legyek túl? Hogy dolgozzam fel?
Hozzászólások
186 hozzászólásAZ a 13-as szám, mi a nevedben?
Csak nem az életkorod?
De fapofa, sűrű hallgatás, bocsánat kérés, hagyd őket, hogy kidühöngjék magukat, fogadj el alázatosan bármilyen büntetést ellenkezés nélkül, és élj normálisan ezután. Legalább is ne pórnózz.
Minden csoda 3 napig tart, szeretnek, csak idegesek lesznek, kiordibálják magukat, aztán fújnak egyet. Sajnos nekem is lányom van, úgyhogy a szüleiddel értek egyet ha jól megruháznak. El kell viselned, és soha többször nem csinálni hülyeségeket.
Vagy valami másra számítasz?
--------------------------------------------------------------------------------------------------------------
---->> Semmi nem hozható helyre azzal a szemlélettel, amivel elrontották azt. <<----
Na ez aztán szép!
Idejön egy embertárs olyan élethelyzetben, ahol "fél óránként öngyilkosságra" gondol, Te meg itt jól leteremburázod!
El kell olvasni az írását, biztosan nem 13 éves!
"Sajnos lányom van" - freudi elszólás vagy ez most tényleg komoly? Nekem is van kettő - de nem sajnos.
"...a szüleiddel értek egyet ha jól megruháznak." Hát én nem ruházom meg a gyerekeimet semmiért. Agresszió agressziót szül. Nagyon szépen el lehet velük beszélgetni - és minő csoda: megértik!!! :)
Te még sohasem hibáztál?
Még annyit a végére, hogy ő most egy nehéz élethelyzetre keresi a választ, egy nagy gödörből kell kimásznia amibe magát ásta be, és nem a szellemi útkereséshez kért tanácsot.
Nem csodálnám, ha a ledorongolásod miatt nem merne ide többet írni.
Neki most nem tükörre van szüksége...
Most esett le a tantusz....
unlucky13
szerencsétlen ,peches,baljós 13...
Úgyhogy a gyerek témát elfelejthetjük...
Szia,
nem kell parázni, ezzel tartanak sakkban, de ha te lépsz utána majd védelem alá kerülsz, és anyukádat is megoldjuk, nem fogja megkapni a képeket ne aggódj.
Csini
Most nagyon rosszul érzed magad a történtek miatt. És ahogy olvastam, szüleidet is szereted, és félted őket.
Éppen emiatt javaslom azt, hogy nézz szembe a tetteiddel és vállald a következményeket.
Világos, hogy a legjobban szeretnél kikerülni a helyzetből, és ennek a legmegfelelőbb módja, ha felvállalod: ekkor ezt és ezt tettem, most vállalom a következményeit, és tanulok belőle. ( Drága anya/apa)
Sok bátorságot, kitartást kívánok hozzá!
Amire figyelj, "Megpecsételték a mostani életemet puszta szórakozásból."- írod. Ha csak mást okolsz, nem tudsz változtatni, és belesüppedsz a kiszolgáltatott helyzetbe. A "megpecsételés" szó szintén megváltoztathatatlanságot feltételez, tehát fogalmazd át.
Ha félsz, akkor egyrészt a félelem tárgyát bevonzod, másrészt az emberek ezt megérzik, és még jobban megfélemlítenek. Ha szembenézel a tetteiddel, és vállalod, erőre tehetsz szert.
Jogi útra kéne terelned a dolgot,hogy véget vess ennek az aljas zsarolásnak.
A képeid nem jelenhetnének meg nyilvánosan az engedélyed nélkül.
Ezért kéne szerezned egy ügyvédet,aki felszólítja az elkövetőket egy hivatalos megkeresésben,
és felhívja a figyelmet az idevonatkozó törvényre,és felszólítja az illetékest,hogy perre viszi a dolgot, ha nem szedi le a képeket.
Indíthatsz kártérítési pert is,de ahhoz be kell gyűjtened a bizonyítékokat,amíg fönt vannak a képeid.
Hogy ezt meg tudod e úgy csinálni ,hogy a szüleid ne tudják meg,az kérdés.
Ha azonnal fogadsz egy ügyvédet,akkor lehet ,hogy gyorsan megoldódik a problémád.
Nem mondom,hogy vallj be mindent töredelmesen a szüleidnek, /mert jobb ,ha tőled tudják meg /,
mert szerintem a legjobb lenne,ha eltűnnének a képek,és nem kéne nekik megtudni.
Nem minden szülő tudja ezt megérteni,hiába volt ő is fiatal.
Szerintem most ne azzal törődj,hogy hogy dolgozd ezt fel,hanem azzal,hogy ne legyen mit feldolgozni.
Állj ki magadért,védd a jogaidat.
Sürgősen fogadj egy ügyvédet.
/ha nincs rá pénzed,vannak jogvédők,ott nem kell fizetni,
de meg is egyezhetsz egy ügyvéddel,hogy egy kártérítési perből kifizeted.
először el kell mondanod,hogy mi a tényállás,aztán az ügyvéd meg mondja a továbbiakat./
Ne hagyd magadat,védd a jogaidat!
Nem keseregni kell,hanem kiállni magadért.
Egyet értek Évával.
Hát 13 évesen, nehéz a felnőttek világában. Bár nem tudom, hogy tényleg annyi-e, de azt gyanítom. Ha viszont így van, fel lehet jelenteni a srácot. 14 év alatt nemi erőszak, ha akarta a gyerek, ha nem. De, hogy a szülők ebből kimaradhatnának, azt kétlem a magam részéről. Kislány számára ez komoly stressz, lehetetlen, hogy ne vegyék észre rajta.
Be kell vállalni. A szégyent is, a büntetést is. Elkerülhetetlen.
Öngyilkosság nem old meg semmit, még nagyobb bajt csinál a szüleinek, és kezdheti előlről, lehet, hogy még rosszabb pozícióból.
--------------------------------------------------------------------------------------------------------------
---->> Semmi nem hozható helyre azzal a szemlélettel, amivel elrontották azt. <<----
Honnan veszed, hogy gyerek???
Miki, honnan veszed, hogy 13 éves?
Valamint, ezzel a magatartással: én fentebb helyezem magam (mivel idősebb vagyok), és jogaimat kinyilatkoztatom (bűntetés, megruházás, szidás), pont ez ellenkezőjét váltod ki, mint amit szeretnél elérni.
Bizalom helyett félelem. Óvatosan ;)
A 13-as van a nick nevébe. Abból gondolom, hogy gyerek.
Valójában, egy felnőtt felette is áll egy gyereknek, és én is megbüntetném a lányomat, ha ilyesmit csinálna. Felesleges abba ringatni, hogy majd még egy fagyit is kap mert ügyes volt. Reálisan arra kell felkészíteni, ami várható, és nem mellébeszélni, meg irreális széplelkeskedésbe ringatni.
Sajnos ez túl nagy horderejű ügy. Bár még a szülők nem tudják, ha csak azóta meg nem tudták.
Én a lányos apa szerepét élem, és így gondolom reálisnak. be kell vállalni, ha már így történt, sőt jobb ha ő maga előbb mondja el, minthogy a képek a szülők szeme elé kerüljenek.
Taktikai szempontból okosabb a szülőket felkészíteni, hogy ne érje őket sokként a látvány. És elbírálásban is enyhébb lesz a dolog, ha maga elejét veszi az egésznek. Gyorsabb lezárás várható stb.. Én így csinálnám a helyében.
Volt kölyök koromban egy két zűrös ügyem, mondjuk nem pornóztam, de egy pár pofont kihordtam a búrámon. El lehet viselni.
Sajnos ezzel jár. minden hatást, vele arányos ellenhatás követ. Minél kissebb a hatás, annál kisebb az ellenhatás. Neki kell kezdeni a történet bemutatását.
Ha nem 13 éves, akkor is.
--------------------------------------------------------------------------------------------------------------
---->> Semmi nem hozható helyre azzal a szemlélettel, amivel elrontották azt. <<----
Én pedig nem büntetném meg, hanem megbocsájtanék neki. Nem büntetném - megpróbálnám megérteni. Ahhoz, hogy idáig jutott, sok mindennek kellett történnie. Tökmindegy, hány évesen. Ez a szülő hibája is. Lehet, pont ezért tart tőlük annyira.
Magamban keresném elsősorban a hibát, hogy hogyan is juthatott idáig a gyermekem, és mit tegyek, hogy többé ne sodorja magát ilyen helyzetbe!
Pofon helyett szeretet adnék - annyit, amennyit csak bírok. Hála Istennek, még nem voltam ilyen helyzetben, és tudom nem is leszek...De nem ítélek sem el, sem meg senkit.
A 13 pedig akármi lehet. Szerencseszám, születési szám, bármi...
Tekintsünk el a 13-tól.
Ha felnőtt, akkor mitől fél?
Ha gyerek, bizony, hogy büntetni kell, mert emlékeznie kell valamiről, hogy mit nem kellene csinálni többször.
Jó pofon, jó időben, csodát tesz. Az egész életpályáját irányba állíthatja, vagy szeretgetjük, megbocsátunk, ami persze, megbocsátanék én is persze, de hatás ellenhatás.
Nem a 18adik dimenzióban vagyunk, hanem ebben a trottyos háromban, itt pedig így működnek a dolgok. A gyereket nevelni kell, tanítani, adott esetbe jól irányzott pofonokkal megmutatni, hogy merre van az előre.
Nem biztos, hogy megütném, a lányomat, de jobb pár pofon, mint a lelki gyötrelem. A lelkébe egész életén át hordani fogja a szülő is meg a gyerek is. A pofon csak addig fáj, míg sajog a bőr.
--------------------------------------------------------------------------------------------------------------
---->> Semmi nem hozható helyre azzal a szemlélettel, amivel elrontották azt. <<----
"A pofon csak addig fáj, míg sajog a bőr."
asziszed.. <- materialista csökevény.
minden egyes pofon amit az életünk során elszenvedünk, - legyen akár átvitt, vagy szó szerinti értelemben - mélyen beleég a lelkünkbe, emlékszünk mindre és negatívan befolyásol minket életünk hátralévő részén, egészen addig míg komoly munkával meg nem "gyógyítjuk" magunkat. én így látom.
Én is Jagu..
Én a mai napig tisztelem az Apámat ,hogy soha nem ütött arcul.
Ennek ellenére mindent megtanultam amit kellett,mert kivívta a tiszteletemet,és hallgattam rá.
Mert olyan ember volt,akit tisztelni lehetett,példakép volt.
Ezt kell elérni egy szülőnek,nem pofozkodni.
Ez egy nagyon primitív nevelési eszköz,nem jó semmire,megalázó,és csak a dacot váltja ki a gyerekből,
ráadásul a szülő gyengeségét bizonyítja.
Akkor mi végre büntetni, ha a bűntudat már előállt? Elég büntetés a következményekkel szembenézni. Sőt, ebben segíteni kell!
A bűntudat azért van, mert bűnösnek érzi magát, de a szülő ezt nem igen érzékeli.
Na de felnőtt nőről van szó. Így érvényét veszti a dolog. Azt hittem gyerek létére csinálta.
Egyébként pedig szükség van fenyítésre (felnőtt gyereknél persze nem) marad a saját szégyene, ha szégyennek érzi, de hát elburjánzó szexuális életére talán nem is kíváncsiak a szülők, esélyes, hogy az egész ügy fel lett fújva, és tulajdonképen semmi nem történt
--------------------------------------------------------------------------------------------------------------
---->> Semmi nem hozható helyre azzal a szemlélettel, amivel elrontották azt. <<----
jegyzem meg, hogy nem is értem hogyan lehetett gyereknek feltételezni. A nyelvhasználata iskolázott felnőttre utal. Annak a 13 évesnek, aki képes ilyen kevés helyesírási hibát véteni... kezet csókolok!
("Szólj, s ki vagy, elmondom." - Kazinczy)
- A tudást meg lehet tanulni, vagy fel lehet ismerni! -
(Az egyelőre nem egyenlő egyenlőre)
Ilyen szempontból a lányom például lehetne a helyesírás lektorom 12 évesen.
És annyira én nem gondoltam felnőttes stílusúnak az írását. És a 13-as szám a nick nevében, és a drámaisága (nem akarok öngyilkos lenni), és a felfújt félelem, amiről pár hozzászólás alatt kiderül, hogy nem is valós egyáltalán nem egy józan gondolkodású felnőttre utaltak, hanem sokkal inkább egy kis csitrire.
De hát ez persze szubjektív.
--------------------------------------------------------------------------------------------------------------
---->> Semmi nem hozható helyre azzal a szemlélettel, amivel elrontották azt. <<----
Ha felnőtt mitől fél?
A csalódástól, amit a szülei éreznek majd. Fájdalom okozás. Megfelelni vágyás. " szégyent hoztam a családomra", olykor erősebb, mint ha csak saját magamra hoznék szégyent.
Pofon: jól emlékszem gyerekként minden pofonra. Mit értek el vele? Érzelmeim feléjük: bajban vagyok, nem segtettek, sőt, megaláztak, teljes elfordulás, a bizalom hiánya. Még több baj, egyre nagyobbak. Egyre több pofon, egyre durvább balhék, gyűlölet. Dac, a csakazért is dühe. Volt mikor Apám szó szerint véresre rugdosott, én meg a földön nyöszörögtem, de még mindig ellenszegültem. Sirt. Mit tegyen. Meg is ölhet, akkor se azt teszem, amit ő akar. Mi kellett volna? Bizalmas viszony. Megnyilás, nem itélkezés, büntetés. Bajban is mellettem állnak, ha kell, mert Egyek vagyunk. Csak ennyi.
Az, hogy ma már szeretjük egymást, kő kemény munkám eredménye. Nem mindenki néz önmagába, én megtettem, ma már hálás vagyok érte. Felismertem, hol volt a hiba. Eleinte jött a vád feléjük, tönkretettek. Utána a megértés: a tőlük telhető legjobbat, legtöbbet nyújtottak. Nem hibáztathatom őket. Nem Buddha egyik sem, hibázni én is hibázom, ők is. Ilyen az élet, ilyen az út. El kellett engedni.
Kemény példa: mikor tesóm rotikat tenyésztett, egyet nagyon megtanultam: ha egy kiskutya verést kap, emlékszik. Félelemből megtesz mindent, de a lelkét nem adja bele. Sőt, benne lesz a reflex, jön a kéz, a láb, félek, előbb-utóbb megharapom. Önvédelemből, nem azért mert vad, gonosz. Csak nincs bizalom.
Ha viszont szeretetet, bizalmat kap, mindent örömmel, tiszta szivvel tesz meg. Bátyám kutyái mindig jól képzett, engedelmes kutyák voltak, csak látszott rajtuk a falka verseny. Értem pedig tűzbe mentek. Pedig még csak nem is én etettem őket. Sosem kellett kiabálnom, ütnöm őket, mindent éreztek. Elég volt elfordulnom, vagy a nevüket más hangon mondanom.Sőt, mikor ettek, akkor is bármikor hozzájuk érhettem. Tudták, nincs más, csak biztonság
Valahogy a gyerekkel is igy működik. Legalábbis ezt vontam le ebből.
"A pofon csak addig fáj, míg sajog a bőr."
És akkor mit értél el vele?
Megalázó annak, aki kapja, és annak, aki adja! Önmagából kivetkőzött, agresszív, gyenge ember fegyvere...Rendszerint olyanoké, akik azt sem tudják, kik is ők valójában.
Volt szerencsém megtapasztalni gyermekként és első házasságomban asszonyként. Pitiáner, semmi kis dolgokért.
Egy őszinte beszélgetés felér száz pofonnal! Ugyanis egy őszinte beszélgetés közben - mindenféle vagdalkózás nélkül - tényleg nagy "pofonokat" szerez mindkét fél. Szembesülniük kell a hibákkal, amiket elkövetettek. Utána jöhet a megbocsájtás egymásnak és önmaguknak. Száz zsebkendőt tele lehet sírni közben mindkét félnek, és másnap már másképp lehet utána látni a világot.
Tudom, hogy erre nem mindenki képes, de én ezért nem fogom SOHA megütni a gyermekeimet, akármit csinálnak/csináltak is. Mindennek oka van, és azt kell feltárni! Egy jólirányzott pofon után be lehet zavarni a szobájába elmélkedni, de ezzel még a probléma nincs megoldva.
Szerintem bármilyen ideológiával körbetekerhetem, a pofon vagy testi fenyítés akkor is csak a szülő vagy aki adja tehetetlenségét tükrözi.
Semmilyen (erkölcsi) alapon nem hozható 1 másik EMBER (mégha a gyerekem is,(pláne) ez nem jogalap rá) ilyen fenyítéssel méltatlan és megalázó helyzetbe, és már maga a tény, ha megteszem, nem őt minősíti és tanulni se neki kell onnantól belőle..Persze ki lehet kerülni, pont ilyen kidumákkal, hogy jóidőbenjóhelyen elcsattanva stb stb...
A Miki kicsit / nagyon/ kolerikus...
egyébként szerintem nem gondolhatja komolyan.
Ha ő valóban kapott volna ezekből a pofonokból gyerekkorában,akkor nem favorizálná ennyire a dolgot,
mert nem lehetne jó emléke róla.
Én olyat még nem láttam,hogy aki gyermekként elszenvedett ilyesmit, felnőttként helyeselné.
/már csak azért sem pofoznám a gyerekemet,mert engem pofoztak./
Szerintem ez a véleménye is inkább a habitusábol adódik,nem tapasztalatból igazán.
Sehogy sem jön ez össze.
Hát ha ez így lenne ahogy elképzelted, akkor én nyilván egy hazudozó vagyok, és a további megnyilvánulásaim is teljesen hiteltelenek lennének, és persze az eddigiek is.
A dolog viszont úgy áll, hogy jó párszor el lettem verve, néhányszor teljesen ok nélkül és igazságtalanul, mert kívülről úgy látszott, hogy csinálok valamit, pedig valójában az ellenkezőjét csináltam.
Egy domb tetőn álltunk öcsémmel, én 9 éves ő 3. öcsém egy kis háromkerekű biciklivel. Egyszer csak megindult a domboldalon lefelé a bicikliben, én egyből elkezdtem szaladni és nyúlni utána.
ez 10 méterrel feljebbről úgy látszott, hogy tolom lefelé a domboldalon a gyereket a biciklijével.
Apám úgy elvert, hogy össze pisáltam magam, negyed óráig levegőt alig kaptam úgy hüppögtem.
Aztán egyszer anyám elküldött krumpliért a piacra. Nem volt messze a piac, csak eszembe jutott, hogy útba ejtem az egyik haveromat, akitől vettem egy patkóféket a biciklimre (1982-ben járunk csak, hogy ne legyen képhiba). De elfelejtettem elmenni a piacra, annyira örültem, hogy meg lett amit akartam (ja saját zsebpénzből, nem a krumpli árából). Fater fogta a patkóféket és megint csak elvert a bowdennal mint a szart...
Meg egy csomó egy-két pofonos akció volt, de a legtöbb jogosan...
Bementem a szemközti vendéglőbe, haverokkal dumálgattunk és vagányan ugye cigizgettünkis 15 éves voltam... Anyám utánam jött, meg látta, hogy cigizek, szabályosan kipofozott a vendéglőből...
Haverjaim előtt... na az megalázó volt. Cigi miatt sokat kaptam. Az első berúgásomkor :))) És fel se tudnám sorolni...
Na most ezek még mindig felejthető élmények, illetve a haragom ezért elmúlt, de az, hogy állandóan lehülyéztek, meg anyámnak volt egy mondása: Nincs köszönet a munkádba...
Na ezek elkísértek a mai napig.
Leköltöztünk vidékre 83-ban... anyám Fülöpszálláson született Dunavecsén nőtt fel. majd fel kerültek Pestre.
Amikor visszaköltöztünk, azonnal előjött belőle a Fülöpszállási parasztlány, ami nem lett volna baj, ha én belőlem, aki viszont már Angyalföldön születtem és Pesterzsébeten nőttem fel, nem akart volna kapás legényt csinálni. Állandóan kikényszerített a szőlőbe kapálni, meg egyéb hülyeségeket csinálni. Utáltam...
Egyszer fogtam és két tőkéről a kapával lehúztam a vesszőket... Sűrű pofonok közben visította anyám, hogy NINCS KÖSZÖNET A MUNKÁDBA.. TAKARODJ INNEN...
Na ezeket nem felejtettem el...
Nézegetem ezeket a mai suhancokat, nem tudnak viselkedni, nem tudják mi az, hogy közösség, hogyan viselkedjenek, és viszonyuljanak fiatalabbakhoz, idősebbekhez. Megszüntették a sorállományú katonaságot, ami valami féle csapatmunkára meg rendezettségre nevelte volna őket...
Minden szerveznék egy pofon-tábort, tanulják csak meg, hogy mi az, hogy megalázottság, mi az, hogy a másik megszényenült az orruk előtt, tanulják csak meg kezelni, elviselni, és tanulják meg elkerülni, netán azáltal, hogy megtartóztatják magukat bizonyos fajta viselkedésektől... Mai suhancok, kivétel nélkül szinte idegbajos lélek-gyenge. Mindenért azonnal ideges lesz, valami nem úgy sikerült, akkor ő öngyilkos lesz... Egy elmeháborodott banda. Tudod, én is hiperaktív voltam, csak akkor még nem tudtuk, de pofonnal lehetett gyógyítani. Ma amiket látok a tv-ben.. A szülőt verném el először, mert egyszerűen hiányzik a tapasztalat belőle..
Örjöngő gyerek? Ne hülyéskedj már, hát hol élünk?
Az életre fel kell készülni, és jobb túlesni az alján még az elején. Miféle felnőtt lesz az, akinek mindig minden szép, meg jó felnőtt koráig, és ott érik majd csalódások, ott döbben rá, hogy tulajdonképpen micsoda szemétrakás tetején él.
Aztán lehet önismeretezni, megtanulni ezeket a feszültségeket kezelni, elengedni megbocsátani, valóban azt a belső munkát elvégezni, amiért itt vagyunk.
Beülni egy hintaszékbe és szépen végig billegni széplelkeskedve az életet, és mindenféle ideológiákat gyártani, arra, hogy miért nem tapasztaljuk és tapasztaltassuk meg önmagunkkal és porontyainkkal az élet valóságát.
Egy burokban sértetlenül, mit tanulsz? Hogyan futod be az életpályádat, hogyan töltöd be az életfeladatodat? Nem tapasztalsz semmit, vagy éppen azt, hogy bármit meg tehetsz leszarhatod a környezetedet, mint ez a kislány....
Tehát ne nevezz hazugnak, ha megkérhetlek, pusztán a saját elképzelésed nyomán, mivel az csak a te elképzelésedre kialakult hited, nem pedig tapasztalat, vagy netán tárgyi tudás az adott témakörben.
És azt is mondom, hogy jobban tette volna apám, ha még egy két meghatározott alkalommal jól elver, és kapálás helyett tanultam volna rendesen, és lehetett volna az a szakmám amit szerettem volna, és fejlődhettem volna ha volna volna volna, de most nem lennék itt, és írhatnám le ezt tanulságképpen, ha úgy történt volna.....
--------------------------------------------------------------------------------------------------------------
---->> Semmi nem hozható helyre azzal a szemlélettel, amivel elrontották azt. <<----
Miki én nem tudom mit olvasol , de én nem látom, hogy Éva hazugnak nevezet volna. Kicsit figyelmesen olvassuk a bejegyzéseket, mert gy alakulnak ki a félreértések. Feltételezel valamit (velem is előfordul), aztán persze kiderül, nem is arról volt szó.
Ő inkább arra gondolt, hogy képletesen beszélsz.
Bár , ha a téma ennyire mélyen érint, van még dolgod vele rendesen.
Egyébként pont Te "mondtad" itt az oldalon, nem akarsz harcolni, csak várod a másikat sörözni. Emlékszel? ;)
A pofonokról, verésről más a véleményünk, ne is győzködjük tovább egymást az igazunkról. Másképp látjuk. Nem de?
Anita!
Neked pályamódosításra van szükséged!
Van most egy új szakma, de sehogy sem jut eszembe a pontos neve.
Magyarul valahogy úgy hangzana, hogy,,békítő".
Ez komoly ám!
Noa
Noa, barátnőm kb.: 1 hónapja látta a tv-ben, felhivott, nézzem meg az oldalukat, nekem való, erre most Te is , hát ez jóó
Nem tudom már mi a neve, de tényleg békitéssel foglalkoznak, válóperek esetén. Erre gondolsz?
Igen, de én úgy tudom, nem csak válóperes ügyeknél alkalmazzák őket.
Mediátor - így hívják...:)
Azaz :D :D
Elég borsos kis áraik vannak, egy képzésre.