Korszakok változásával változott a halálhoz, halottakhoz való hozzáállásunk is. Egészen a XX. században bekövetkező tudományos-technikai forradalom idejéig a lét természetes részeként tekintettünk rá. Azonban az orvostudomány olyan mértékben kezdett fejlődni, hogy az a benyomásunk támadhatott, uralni tudjuk ezt az életterületet is. Ez a hit elbizakodottá tett minket, és a halál témáját kezdtük kizárni a tudatunkból.

Minden cselekedetünk azt szolgálja, hogy elérjük az örök életet. Az orvosoknak az a feladatuk, hogy mindenképpen mindenkit életben tartsanak, mindent sterilizálunk, mindent a lehető legbiztonságosabbra igyekszünk alkotni. Az élet védelme vált a legfontosabbá, és ezzel azt értük el, hogy szembefordultunk a halállal, és ellenségként nézünk rá. Ugyanakkor, mintha az élet nem engedné, hogy az egyensúly felbillenjen, a hírek többsége halálról szól, a filmekben folyamatos a gyilkosság, a gyerekeknek több életük van a számítógépes játékokban. Ami még elgondolkoztatóbb, az emberek egyre többször számolnak be megmagyarázhatatlan halálfélelmekről. A feladatunk az, hogy lelkünkben újra egyensúlyba hozzuk az élet és a halál tényét.

Bert Hellinger szerint a haláltól való félelem egyik oka az, hogy különválasztottuk az életet a haláltól, tulajdonunknak véljük, és úgy gondoljuk, hogy teljesen szabadon rendelkezhetünk vele. Túl nagy jelentőséget tulajdonítunk neki, azt hisszük, az élet minden. Holott kell lennie valami nála nagyobbnak, amiből jövünk, és amibe visszakerülünk. Ha úgy tekintünk az életünkre, mint valamire, ami egy nagyobb dolognak – a létnek – része, akkor az életünket ajándéknak fogjuk tekinteni, és ennek megfelelően fogunk élni. Az élet a létnek egy kicsiny része, az élet és a halál ennek a létnek két aspektusa.

A halál elfogadását gyakran a halottaktól való félelem akadályozza. Aki viszont szembenéz velük, az szembenéz a félelmével is, és megtapasztalhatja, a halottak barátságát.

A családfelállítás tapasztalatai azt mutatják, hogy minden családtagunk hat ránk,- ha tisztában vagyunk vele, ha nem - még a halottak is. Különösen azok, akiket kitaszított, elfelejtett a család. Hogyha ezek a halottak megkapják az őket megillető helyet, attól kezdve megnyugszanak, és gyógyító erőt sugároznak az élők felé.

Találkozás a halottainkkal (Meditáció Bert Hellinger ötlete alapján)

Helyezkedj el kényelmesen. Hunyd be a szemed, és a számodra legmegfelelőbb módon lazulj el. Pásztázd végig a tested, és figyeld meg, melyik izmod a leglazább.
És most, ahogy neked a legjobb, lassan ereszkedj lefelé, le, egészen le a halottak birodalmába. Nézz körül, kiket látsz ott? Hagyj időt magadnak a látvány befogadására. Lesznek ott ismerősök és ismeretlenek, korán meghaltak, kirekesztettek, nehéz sorsúak Menj oda hozzájuk, ha a állnak, vagy ülnek, megfoghatod a kezüket, és nézz a szemükbe. Ha fekszenek, lefeküdhetsz melléjük. Egészen addig maradj ebben a helyzetben, amíg eggyé nem válsz velük. Ekkor figyeld meg azt az erőt, ami tőlük beléd áramlik. Nyisd meg a szíved, és engedd, hogy az áramlás betöltsön, bármi legyen is az. Ha már érzed, hogy teljesebbé váltál, hajolj meg mélyen a halottak előtt, add meg nekik a tiszteletet.
Majd a magad tempójában, nyugodtan indulj felfelé önmagadba, és a fénybe. Mozgasd meg izmaid, és nyisd ki a szemed.

(forrás: B. Hellinger: A forrás nem kérdi, merre visz az útja Bioenergetic. 2009)

Sz.I.