Én nem hiszek ezekben a "Tízmilliószoros napokban" - sem. Számomra a mai nap ugyanolyan, mint a korábbiak, nem hiszem, hogy nagyobb teremtőerővel rendelkeznék!

Már jó pár éve fut ez a Tízmilliószoros nap őrület, de még senkitől sem hallottam, hogy tényleg működött volna neki, hogy hatékonyabban alakította volna ezeken a napokon a sorsát, mint máskor.

De ha van valakinek átütő tapasztalata, akkor írja meg ide, kíváncsian várom!

Én ficánkolok, ficergek, ugrándozom, vigyorgok, jól érzem magam. Meditálok, takarítok, aztán megyek a gyerekekért. Jó napom van! Legyen nektek is!

Tízmilliószorosan feszült voltam, a gyerekeim tízmilliószorosan gyilkolászták az agyidegeimet, a szomszédom tízmilliószorosan ordított, hogy beáztattuk a pincéjét, ráadásul egy olyan üres lakásról van szó, amit most újítunk és a víz le van zárva /mondjuk ettől a falban még lehet valami bibi a csövekkel/, valószínűleg a full szobatiszta kutyám is érezte ezt a napot, mert kétszer pisilte le a nagy szőnyegemet, ami nagyon nem jellemző rá...:)

Ezek után tízmilliószorosan eldöntöttem, hogy teszek az egészre, és kiültem az erkélyre, ahol már minden csupa virág, körülöttem a nagy fák, madárcsicsergés /az egész kis lakótelepünk olyan, mint egy erdő, hozzá még gyönyörűen rendben is van tartva, szép tiszta/ - szóval kiültem, vittem a könyvemet, és tanultam. Ez teljesen kizökkentett, a gyerekeim is lecsillapodtak, aztán egy idő után már nem is volt más, csak én és a könyv, nagyon sokra haladtam. Ma már mondom fel az első leckéket a lányomnak.:)

Aztán lementünk sétálni, jött egy nagy vihar, család fel, én meg ott álltam az eső közepén és énekeltem az egyik szomszédommal. Közben pedig nagyon jól éreztem magam, nagyokat nevettünk. Bőrig ázva feljöttem, megfürödtem és kezdődött az esti rutin, de már nagyon jó hangulatban...:) Mindez tartott kb. fél óráig, mikoris megérkezett a párom, és tízmilliószorosan felhúzott az ordibálós szomszéd miatt. Ha nem hozza fel, már nem is emlékeztem volna az egészre, ugyanis ő összeveszett velük én meg nem - mert két oldalról figyeltem az eseményeket, ahol azt láttam, hogy a párom támadó fél, de emezek sem akarták hagyni magukat, mire közbeléptem, és szép csendesen megbeszéltük. Na párom szerint ezt nem kellett volna - "az ilyen emberekkel nem lehet beszélni!" "Dehogyisnem - láttad, hogy nekem sikerült!":) Erre tízmilliószoros hangerővel nézte a híradót, mert én Oliver Shantit hallgattam könyvvásárlás közben...:)

Volt pozitív hozadéka ennek a napomnak: sikerült csendesen letisztáznom egy ügyet /régebben nem ment volna/ és még tanulni is sikerült.

Este még kiültem az erkélyre, vihar után, s ha jól láttam, épp telehold van. Lehet ennek is köze volt a rengeteg feszültséghez?

Egyébként halkan megkérdezném, mi is ez a tízmilliószoros nap? Ha legközelebb lesz ilyen, szívesen kipróbálnám...

Hát megkaptam vastagon (bár az túlzás lenne hogy tízmilliószorosan :)) mindenesetre keményen rávilágított az Élet aznap hogy hol van sürgős teendőm. Úgyhogy elfogadás: várakozás, megbízhatatlanság, jelentéktelenség (még mindig) most nem úgy csinálom, mint eddig, hogy nonstopmedi, igyekszem nem rágörcsölni... a hordalékra :)