Sokféleképpen értelmezhető a kereszténység, most éppen az emberi félelmek keretrendszereként, vagy legalább is erről az oldaláról szeretném bemutatni egy kissé.
Az kereszténység, legfőbb dogmái az eredendő bűn dogmája, a megváltástan, a feltámadás, az Isteni ítélet, és az örökkévalóságban betöltött szerepe az embernek.

A teremtéstörténet, mint az egész ószövetség, a zsidóság eredet mítoszának része, nem igazabb, vagy hamisabb, mint a Kalevala, vagy a Fokos szövetsége, vagy akár a Ghilgames eposz, vagy más teremtésmítoszok. Minden mellett rendkívüli jelentőségűek, hiszen szimbolikájukkal, logikájukkal, történéseikkel és szereplőik egymáshoz való viszonyával, tökéletesen mutatják be a mai emberi kapcsolatok működésének, alapjait és misztikumba vesző világunkkal való kapcsolatunkat .

Amiben mégis alapvetően különbözik a zsidó mítosz a többitől, hogy ezt a teremtéstörténetet, adományozzák a kereszténység számára is, miközben a kereszténység eredetmítosza valahogyan kimaradt a bibliából.

Mivel világos és egyértelmű, hogy az úgynevezett ó és újszövetségnek az égvilágon egymáshoz köze nincsen.

Nem találjuk sehol az újszövetségi teremtés mítoszt. Fényt kapott, felszívódott, feloszlatta a rendőrség 2006-ban, vagy csak szőrén-szálán eltűnt, nem tudjuk.

A zsidó eredetmítosz legfontosabb történése, a teremtést követően, a bűnbeesés aktusa, amikor is megnyílnak az első emberpár szemei, és elkezdenek öntudatra ébredni, jónak és rossznak megismerői lenni, ahogyan azt a kígyó meg is mondta nekik, miközben az Isten szerepében tetszelgő, a még teljesen ártatlan, sőt öntudatlan első ember párt halállal fenyegette meg, hogy ha esztek a fáról, azon a napon meghalnak.

Gondolom,hogy az első emberpárt nem nagyon hatotta meg ez a fenyegetés, hiszen a leghalványabb fogalmuk sem volt arról, hogy mi az a halál, és, hogy mi az amit ma halálfélelemnek nevezünk.
Érdekes dolog történt abban az Édeni kertben, melybe azért ültetett egy ilyen fát az Isten, hogy Murphi törvényét alkalmazhassa, hogy ahol egy tiltás van azt biztosan megszegik az arra járók, főleg ha van abban a kertben egy igazmondó kígyó is, aki ki tudja miért lett oda teremtve, mintha előre sejtetné, hogy bizony a terv része, hogy ezeket az öntudatlan, tulajdonképpen csecsemő szellemi szintjén álló párt olyan dologgal fenyegesse meg, amiről azt sem tudják, hogy eszik-e vagy isszák? Mert a tiltás betartásában semmi érdekes nincsen, az tulajdonképpen dög unalmas. És lássuk be, hogy nem volt valami változatos életük, abban az öntudatlanságban, amelyben a szerető Istenük tartotta őket, de már egy halálos fenyegetést magukkal cipelve, a látszólag tiszta örök létbe.

Istenként tetszelgő valakinek a viselkedése teljesen érthetetlen.

Erre jön a kígyó, aki ravaszabb vala minden más állatnál, és elcsábítgatja Évát, hogy egyen a fáról.
És látá Éva, hogy JÓ az a fa eledelre. Látá Éva, hogy JÓ. Hogy JÓ. JÓ.
Az öntudatlan, dolgok megkülönböztetésére teljesen képtelen Éva értékítélőképessége teljes birtokában brrrr.. megállapítja, hogy az a fa JÓ, eledelre.
Na de honnan is tudhatná, mi a jó, és ha ismeri a jót, azt csak a rossz fényében ismerheti, tehát ismernie kell a rossz fogalmát is. Egy csecsemő szellemiségével rendelkező, ártatlan érintetlen értékítélő képességgel rendelkezik. Homályba vesző kérdés dereng bennünk, hogy vajon honnan szerezte ezt a képességét?

Erre odahívja a férjét Ádámot, akit bele manipulál, az öntudatlan nő, hogy egyen ő is. Egyszer csak megnyílnak a szemeik, és felébrednek, önmagukra ébrednek, és meglátják, hogy mezítelenek, és gyorsan körül kötik magukat fügefa levelekkel.

Egyszer csak hajnalban, jön az Istennek álcázott valaki, és keresi őket, hogy vajon merre vagytok? Isten aki ekkor még nem nyilvánul meg fizikai síkon, sétálgat a kertben és hangos szóval hívja őket.
Hol vagytok? (Az a bizonyos édenkert a folyók torkolatánál megtalálható, ma kb 20-30 méter víz borítja)
És akkor mondják: Megláttuk, hogy meztelenek vagyunk, és megfélemlénk, ezért elbujtunk. Úgy látszik, hogy az öntudatra ébredés,egyből félelem megjelenésével is együtt jár automatikusan, hiszen okuk nem volt vagy legalább is nem derül ki, hogy mi lehet a félelem oka?

Ekkor Isten kérdőre vonja őket, hogy ki mondta, hogy meztelenek vagytok? Vagy ettetek a fáról? Mintha nem tudná, hogy eleve azért rakta a kertbe a fát is meg a kígyót is, hogy kizavarhassa őket a kertből.

És akkor szórja az átkot két kézzel: Mert ettetek a fáról, átkozottak legyetek, verejtékkel egyed a te kenyeredet, bogács kórót teremjen a föld, neked pedig megsokasítom vajúdásod fájdalmait, (mintha tudná mi az a vajúdás) A kígyó meg a föld porát egye, átkozott legyen a föld átkozott minden.

Ez a szerető Isten tehát megátkozza mind azt amire nem rég azt mondta, hogy és igen jó az amit teremtett. Minden amit teremtett igen jó.

Az igen jó, amit teremtett, most átok alá került. Ezek szerint mégsem volt igen jó: Kicsit ingoványos az Isten ítéletalkotási képessége, mintha kié szeszélyes lenne.

Megtörtént tehát a bűnbe esés, az ősi, első emberpárnál!