Nagyon új vagyok még itt, ezt már le is írtam 1-2 helyre, és megmondom őszintén, nem könnyű felvenni így bekapcsolódva a ritmust, de igyekszem :) Ha már itt vagyok, akkor úgy gondoltam megpróbálom visszaterelni egy kicsit a témát az eredetihez. Részemről a válasz az, hogy nem ismernénk fel egy megvilágosodottat. Egy megvilágosodottat szerintem csak egy szintén megvilágosodott ember ismer fel első ránézésre. Az alaptéma első mondata, amit Sanyi leírt: "Sokan vágyunk rá, hogy találkozzunk egy igazi megvilágosodottal". Azt hiszem ezzel mindent el is mondott, mert az, hogy vágyunk rá, hogy találkozzunk egy megvilágosodottal, pusztán annyit tesz, arra vágyunk, hogy mi magunk megvilágosodjunk. Akármelyik témának olvastam végig a hozzászólásait, majdnem mindegyikben megjelent a bevonzás dolog, amit én úgy gondolok, úgy működik, hogy mindannyian a velünk hasonló tudati szinten tartó egyéneket vonzzuk magunk köré (néha a sokkal alacsonyabbakat is, de azoknak is mindig megvan a maga oka). Szerintem ez fölfelé nem működik, vagy maximum, hogy ha egy feljebbi szinten lévő vonz be minket. Ilyenkor áll elő az, hogy lehetőséget kapunk a továbblépésre mi magunk is. De a magam életét megfigyelve azt tapasztalom, hogy többnyire tényleg mindig ugyanolyan embereket vonzok, ahol én is épp tartok. Szinte ugyanazokkal a problémákkal, ugyanazokkal a megoldásokkal. Ebből következtetvén akik itt az oldalon írogatunk, mi is nagyjából egy szinten mozgunk. Szerintem. És gyanítom, hogy ha semelyikőnkről semmi féle adat, kép, információ, stb nem lenne itt megtalálható, akkor is kiszúrnánk egymást, ha csak egész véletlenül elmennénk egymás mellett az utcán. Ha nem is tudatosan, de biztos, hogy valamit éreznénk abban a pillanatban, mert én minden ilyen esetben észlelem az ilyenkor létrejövő energiakapcsolatokat. Egy szinten vagyunk, csak más alternatívákkal, és esetekkel, hátterekkel. Tehát egy megvilágosodott ember vonzhatja a nem megvilágosodottat, de felismerni szerintem csakis egy szintén megvilágosodott ember fogja. Mert ők már nem vágynak arra, hogy találkozzanak egymással, egyszerűen tudják, hogy úgy is bekövetkezik, ha bekövetkezik, és úgy se, ha nem. Amíg vágyunk rá, az azt jelenti, hogy még van tanulni valónk. Majd ha már nem kell rá vágynunk, akkor úgy is meg fognak jelenni, és már azt jelenti majd, hogy mi is közel vagyunk :) Csak ott ne rontsuk el, mert gyanítom ott is vannak buktatók :)

A mindennapi életünkre...A Most-ra leszűkítve a témát. Hisz ebben élünk./kéne élnünk/

Tudom ebben a zűrös világban nem mindig könnyű ezt így megélni.
Az emberek nagy többsége vakon rohan.
Nem vagyok hívő.. /a hétköznapi értelemben/ Csak ha az ember végre magára talál, le tud csendesedni.
Magától jönnek ilyen gondolatok és így is él ezután.
Az empátia és a szeretet a legfontosabb dolog.

Ez így megy és ilyen egyszerű.
Túl sok a korlátunk, ahogy gondoljuk az életünk.
De ha merünk elrugaszkodni ettől, tényleg többet bírunk.
Tudom ezen ellehetne filozofálgatni órákig. De az már egy előbbre lépés ha az ember meglátja a korlátait, nem igaz? ..és persze ha tud szeretettel változtatni is ezen.

A teremtő erőnk hatalmas, csak fel kéne ismerni végre.

Ha az ember végre rájön a lényegre, rádöbben , hogy minden sokkal egyszerűbb tud lenni. Ha már megy egy kicsit kívülről szemlélni saját magunk, az életünk.
Akkor már onnantól igyekszünk, valóban Megélni minden percet.!!

Tény, hogy így már kilógunk a sorból, mert lesznek akik értetlenül néznek majd.
"Ennek tuti valami baja van. Mintha valami rózsaszín szemüveg lenne rajta és folyton vigyorog."

De én vállalom...mert így sokkal de sokkal jobb ÉLNI.!!
..és mielőtt félre értés lenne belőle..szó nincs arról, hogy én megvilágosodottnak gondolom magam.
Egyszerűen eltudtam kicsit rugaszkodni a fizikai korlátoktól..és élvezem az élet minden pillanatát.

Bizony érdemes ezen elgondolkodni. Már csak azért is, mert ha megértjük a lényeget, azzal csak nyerhetünk.
Az élet csoda szép!!
Csak mernünk kéne azt a komoly álarcot, ami mögé a legtöbben bújnak, időnként levetni, és merni mosolyogni. Felhőtlenül boldognak lenni, rácsodálkozni, mindenre. mint egy kisgyerek.
Örülni a felkelő napnak, a virágoknak, mindennek. Hisz arra vagyunk kódolva, hogy mosolyogjunk, hogy szeressünk.

Én, így élem át ezeket az érzéseket.

...szerintem a Dalai Lámán kívül nem igen van megvilágosodott Lény a Földön :-)))
sziasztok
Heni

A Dalai Láma szerintem sincs megvilágosodva. De leginkább a körülötte történő humbukok miatt. Mert köré is körítettek egy mendemondát, amivel kénytelen kelletlen azonosulnia kell. Ha meg valamivel már azonosulsz, akkor már nem lehetsz megvilágosodva. Nem tartom kizártnak, hogy az első Láma megvilágosodott, de azóta szerintem nem nagyon sikerülhetett egyiknek se. Azáltal, hogy a Lámák halála után egy hindu csoport elkezdi járni a környéket és meglelni azt az újszülöttet, aki az előző Láma személyes holmijaiért nyújtja a kezét, aztán belenevelik a gyereket a Lámaságba, pontosan elérik az ellenkezőjét. Mert onnantól, hogy valakibe belenevelnek valamit, onnantól az a valaki már nem önmaga. De egyébként nem rég olvastam is egy cikket, amiben a mostani Láma el is mondja, hogy ő nincs megvilágosodva. Tisztában van a dolgokkal elméleti síkon, de megtapasztalásban már kevésbé. De ez nem jelenti azt, hogy nincs megvilágosodott ember a Földön. Azért hiszed azt, hogy nincs, mert emberi tulajdonság, hogy azt hisszük el, amit kívülről hallunk. Egy megvilágosodott ember meg nem fog odajönni hozzánk, hogy "Hé te én megvilágosodtam." Ergó nem tudunk róla. Ezért mondom, hogy egy megvilágosodott embert szerintem csak egy másik megvilágosodott ember ismer fel, mert ott már nem az van, hogy elhiszel-e valamit, vagy sem, ott már tudsz mindent :)

Róla mi kép?
(Teljes) megvilágosodása után még kb 50 évig az emberek között élt.