A kő tanítása
Tamás evangéliumának ihletésére...
Két ember megy az úton.
Az egyik ügyes bajos hétköznapi dolgaival terhes. Mit tegyek, kérdezi?
A másik lehajol és fel vesz egy követ a földről. És mondja: Nem az a kérdés mit tegyél, hanem, hogy mit ne tegyél.
A kő nem erőszakos, nem háborúzik, nem tüntet, nincs identitása, nincs vallása, nem politizál, nem gyűjt, nem tékozol, nem habzsol, nem hazudik, nem csapja be feleségét, barátait, anyját apját, nem verseng, nem ad kölcsön, nem kér kamatot.
Csak nyugton van a helyén, ahova a sors vetette, csak a fényre tekint, várja a reggelt, hogy a nap felkeljen.
Vidd haza ezt a követ, tanuld tőle az életet.
- HajduM blogja
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges
Hozzászólások
55 hozzászólásMert a szabad akarat egyetlen értelmes célja az lehet, hogy megtanulj lemondani róla.
A szabad akarat legnagyobb csapdája, ami állandó akarásra ösztönöz. Csináld ezt csináld azt, tervezd meg az életet. Gyűjtögess, építs, téríts...
Mi értelme az akarásnak, ha annak egyetlen funkciója, hogy elválasszon az Istennel való közösségtől?
--------------------------------------------------------------------------------------------------------------
---->> Semmi nem hozható helyre azzal a szemlélettel, amivel elrontották azt. <<----
Talán semmi, és éppen ezt "akarja" megtanítani...
Micsoda elgondolás, és bölcsesség :))
Tamás evangéliumában Jézus ennyit mond: 66. Jézus mondta: Adjatok nekem tanítást erről a kőről, amit az építők elvetettek.
Aztán elgondolkodtam a kőröl, és ez a kis sztori ugrott be. Szépen megmutatja, hogy mi mindent kell éppen nem magunkra szedni, hanem az életünk akarásait, illetve azok eredményeinek a rétegeit lehámozni.
És tényleg... Ezt nevezik az ezoterikus tanításokban kiürítésnek? kiüresedésnek? A matériát és üledékét kitakarítani magunkból?
Feltéve ha a cél az Isteni közösség...
--------------------------------------------------------------------------------------------------------------
---->> Semmi nem hozható helyre azzal a szemlélettel, amivel elrontották azt. <<----
És a szegletkővel mi a helyzet?
Mi legyen a szeglet kővel?
Mire gondolsz?
--------------------------------------------------------------------------------------------------------------
---->> Semmi nem hozható helyre azzal a szemlélettel, amivel elrontották azt. <<----
Azt hiszem az egyház is arra épül,meg valahogy a szabadkőművesektől is rémlik.
Szegletkő,nem ismerős?
Szegletkő, amit az építők vetettek. Az alapokra vonatkozik. A tanítás alapjaira. Az építők az ősök.
Tehát az ősi, vagy a régi tudást szimbolizálhatja.
Jézus is beszél a szegletkőről. Majd utána nézek, mit mond vele kapcsolatban.
--------------------------------------------------------------------------------------------------------------
---->> Semmi nem hozható helyre azzal a szemlélettel, amivel elrontották azt. <<----
Mert ennek az ellenkezője ugye az, hogy tiszteld ezt tiszteld azt, csináld ezt csináld azt. A tízparancsolat éppen utasításokat fogalmaz meg, hogy mit csináljon az ember. Nem teljesen, de többnyire.
És pont az a csapda.
Mert pont azt kellene elérni, hogy megszabaduljunk saját cselekvéseinktől és teljes mértékben Isten felé forduljunk.
Hogyan lehet Isten felé fordulni? Annak mi a módja?
Mert ha meg is szabadulunk az akarástól, attól még nem vagyunk Istennel közösségben. Vagy igen?
--------------------------------------------------------------------------------------------------------------
---->> Semmi nem hozható helyre azzal a szemlélettel, amivel elrontották azt. <<----
Nem ismerem a válaszokat...
Ösztönös vagyok, tudatosan ösztönös...
Én nem tudok ösztönös lenni. Csak akkor tudok bármit elfogadni, ha értem, hogy mi az?
Amíg káosz, addig legfeljebb talonba teszem, de míg nem értem szó nem lehet, hogy elfogadjam. Már ha egyáltalán bele fér a meglévő rendszerembe.
--------------------------------------------------------------------------------------------------------------
---->> Semmi nem hozható helyre azzal a szemlélettel, amivel elrontották azt. <<----
Lehet hogy van valami, amit nem lehet magyarázni, felfogni, érteni, talán csak érezni...
Szerinted mindent meg lehet érteni ésszel?
És ha kidobod a lényeget, mert nem fér bele a rendszeredbe? Ahogy Hermess mondta: fürdővízzel a gyereket?
Hát esélyes, hogy egy két igazság is oda vész. De hát ez van.
Nem nagyon jöttek be eddig nekem a megérzéseim, ráadásul van egy csomó olyan érzésem, amit nem is szeretném, ha bejönne. Szóval maradok a gondolatnál. Amit képes vagyok felfogni felfogom, amit nem azt majd holnap, vagy azután. Majd ha arra szintre jutok, hogy a képesség ott tart már.
Nem sietek, végül is idő nincs, öröklét van. Majd eljön mindennek az alkalma ;) Nem akartam már időt írni, ha egyszer nincs is :DD
--------------------------------------------------------------------------------------------------------------
---->> Semmi nem hozható helyre azzal a szemlélettel, amivel elrontották azt. <<----
Ez a Te megközelítésed és biztosan így lesz jó Neked, bár szerintem türelmetlenebb vagy kicsit annál, mint ahogy most leírod.
Tulajdonképpen ugyanazt az utat járjuk mindannyian.
Te például tanulsz, hajtasz, keresel, érteni vágysz, én lazábbra veszem, majd utolér ha akar.
Mások más formában közelítenek a célhoz.
És lehet hogy egyikünk sem tud semmit...
De ha létezik a cél, akkor mindannyian odaérünk, és nekem tökre mindegy, hogy mikor, ha úgy sincs idő, csak öröklét...
Hát hogy türelmetlen lennék? Én ezt a megtanulandó anyaghoz mérem. Ahhoz képest még lassú is a tempó:)
Tulajdonképpen ugyanazt az utat járjuk mindannyian, de az én állapotom most az információ gyűjtés. Időnként van hogy teljesen leállok 2-3 hétre, és besokallok. Az a feldolgozás ideje.
--------------------------------------------------------------------------------------------------------------
---->> Semmi nem hozható helyre azzal a szemlélettel, amivel elrontották azt. <<----
Szerintem teljesen mindegy,hogy ösztönösen intuitív az ember,vagy
az elméjével tud felfogni magasabb dolgokat.
Az intuícióra való képesség a fontos,/tök mindegy ,hogy ösztönös,vagy agyas/
Ez teljesen attól függ,hogy a jobb,vagy a bal agyfélteke erősebb e.
Az intuíció az a képességünk,hogy kapcsolatot tudunk teremteni a magasabb kiterjedésünkkel/Énünkkel/,
azt hogy ezt milyen módon érjük el,szerintem mindegy.
Aki nem ösztönös,az ,,agyas",vagy mindkettő,mindegy.
Az intuitív képesség a fontos.
Igen Évi, lehet...
,,Hogyan lehet Isten felé fordulni? Annak mi a módja?"
tudok egy maradi,de hatékony technikát: IMA
nevezhetjük meditációnak is
Ja ja :)) Nem rossz elképzelés :))
Tényleg. És milyen kézenfekvő. Túlságosan szem előtt volt. Nem vettem észre.
--------------------------------------------------------------------------------------------------------------
---->> Semmi nem hozható helyre azzal a szemlélettel, amivel elrontották azt. <<----
na végre már valami izgalmas téma, ez nemrossz! :)
... az nem más mint VÁGY! Amikor vágyok valamire, azt nagyon akarom... Azt hiszem Tolle írja, hogy spanyolul őszintébben fogalmaznak, amikor egy nőt megkívánnak: nem azt mondják hogy szeretlek, hanem azt, hogy akarlak (te quero).
Ennek semmi köze a szellemi akarathoz. Amikor a "szabad akarat" szellemi akarattá válik - vagyis amikor felismeri a saját karmáját és életfeladatát, amit még leszületése előtt vállalt, és azt saját akaratából, erejéből. kitartásával megvalósítja - ez az Akarat. A többi csak vágy.
A saját Úton végigmenni - nem megfutamodni, nem félremenni, nem elcsábulni - véghezvinni azt, amit bevállaltunk - akármilyen nehéz.
De olyan fejlődési szint is van, amikor az a feladat, hogy minél több vágyát kielégítse az egoban fejlődő lélek.
Végül is azért kell elvetni a tárgyakra irányuló akaratot, hogy átvehesse a helyét a szellemi akarat, hogy végül is a küldetésünket betölthessük.
Ha jól fonom össze a dolgokat.
--------------------------------------------------------------------------------------------------------------
---->> Semmi nem hozható helyre azzal a szemlélettel, amivel elrontották azt. <<----
Az akarat és a vágy közötti különbséget szerintem az erő megléte ,illetve a hiánya határozza meg.
A vágy lágyabb dolog,hiányzik belőle az erő, /ezért nem nagyon jut el a megvalósulásig,mert ahhoz már cselekvés kell,és ahhoz is kell az erő./
Az akarat viszont a tiszta erő,ami a cselekvést is generálja./szerintem/
PL: sok mindenre vágyunk,de nem lesz belőle semmi,mert nincs elég erőnk,akaratunk megcsinálni.
Az akarat szerintem az a tulajdonság,amit nagyon erős elhatározás és erő tart fenn.
Itt érkeztünk meg a motiváció kérdéséhez.
Talán a vágy is ugyanazon a síkon mozdul, mint az akarat, csak azt nem akarjuk annyira.
Akarunk futni.
Vágy: Jó lenne lefogyni!
Akarat: Üldöz egy doberman.
--------------------------------------------------------------------------------------------------------------
---->> Semmi nem hozható helyre azzal a szemlélettel, amivel elrontották azt. <<----
"Akarat: Üldöz egy doberman."
És visszaérkeztünk a félelemhez...
És a fogyás?
A mögött is félelem van?
Végül is igen. Félti az egészségét, vagy fél, hogy megszólják, nem tud beilleszkedni?
Tehát az akarat, mindenképpen a félelemmel kapcsolódik.
Ha ez így van,akkor az akarásról még inkább le kell mondani, mert, mindenképpen félelmet állít elő! A félelem meg nem fér meg Istennel, az mindenképpen elválaszt.
Te hogy látod?
--------------------------------------------------------------------------------------------------------------
---->> Semmi nem hozható helyre azzal a szemlélettel, amivel elrontották azt. <<----
Most kb. 140 kg vagyok, nem hiszem, hogy félnék a fogyástól, mégsem megy.
Biztosan megvannak a belső okai, talán az akarat hiánya, vagy néha a görcsös akarás. A cigivel is így voltam...
Nehezen mondanék le bármiről csak a lemondásért. Persze lehet, hogy emögött az van, hogy úgysem tudnék..
Ezért mostanában inkább megengedem, hadd legyen. Elfogadom magam ilyen esendőnek, és nem foglalkozom vele különösebben...
Ami a konkrét kérdésedet illeti, az akarás/akarat szerintem nem engedheti meg magában a kételyt, tehát ha nincs mögötte megfelelő szintű magabiztosság, akkor görcsössé, félelemtelivé válik, az pedig már káros lehet, belső vitához, önbizalomhiányhoz vezethet, és majdnem biztos a sikertelenség.
Tehát jobb ha nincs...
Ehhez az Istenes részhez nem mondanék semmit, mert én nem tudom, ki, vagy mi az a felsőbb egész, akinek, vagy aminek a részei vagyunk...
140 kiló? Az igen :))
Talán az lehet, hogy az ösztönösség akadályozza a megértést, illetve nem jutsz el a megértés akarásáig, ezért nem fogsz lemondani, csak a lemondásért, illetve kiderülne, hogy a lemondásnak nem a lemondás az oka :DD
Semmi nem lehet önmaga oka és okozata is egyben.
Tehát amit az akarásról mondasz, az a görcsösség, akkor áll elő, ha tétje van a dolognak. Akkor görcsöl be az ember, és itt megint a félelemnél vagyunk. Félelem a sikertelenségtől! Á inkább elfogadom magam ilyennek. Még mártírt is csinál magából az ember, pedig a mögöttes dolog az lehet, hogy nincs motivációd. El vagy a bőrödben ahogy vagy, jól érzed magad.
Nincs miért. Se az egészségeddel nem foglalkozol, ha ösztönös vagy akkor logikus, lesz ahogy lesz attitűd.
Se kutya nem kerget. Ez a komfortod.
--------------------------------------------------------------------------------------------------------------
---->> Semmi nem hozható helyre azzal a szemlélettel, amivel elrontották azt. <<----
Igen, valahogy így lehet, de ennyire nem gondoltam még bele, mert nem keresem mindenben az okot.
Jól megvagyok magammal, mártírszerepre sem vágyom. Motivációm most éppen lenne, és lehet, hogy le is dobok érte egy tízest, és mérsékelem a cigit is valamennyire, de nem tartom létfontosságú ügyeknek ezeket. Az egészségem helyen van.
Most ez van. Innét már csak egy lépés a megvilágosodás.
Mi kéne még? :DDDDDDDDDDD
Buddha alkat megvan. Nem sok kell már :DDDDD
--------------------------------------------------------------------------------------------------------------
---->> Semmi nem hozható helyre azzal a szemlélettel, amivel elrontották azt. <<----
Nála azért arányosabb vagyok... Egóm meg alig...