Lehet-e barátság férfi és nő között?
Férfi és Nő alapvetően vonzódnak egymáshoz, testi és lelki szinten is szükségük van az egyesülésre. Vajon képes-e egy Nő és egy Férfi megőrizni barátságuk tiszta kötelékét, amikor a nemiség, a szexualitás, a testi vágyak állandóan kísértésben tartják őket? Fenn tudják-e tartani a barátságot, vagy elkerülhetetlen, hogy szexuális és párkapcsolatba bonyolódjanak? Egyáltalán, lehet-e barátság férfi és nő között?
Én nem hiszem. És szerinted?
"Lehet-e barátság férfi és nő között, és ha igen, miért nem?"
Karinthy Frigyes
miért kellene, hogy legyen?
vagy ha úgy tetszik
miért, kellene, hogy legyen?!
:-)
Miért gondolod, hogy nincs?
Már hogyne lenne, csak azért mert ellentétes neműek.
Van egyszerűen a szeretet, vágy nélkül, nincs izzás, csak egyszerűen jó vele lenni. Elvárások nélkül, kivetítések nélkül.
Békében, harmóniában.
Én már kihültem és vegetáriánus vagyok.
Olyan kár, hogy csak feltetted a kérdést de én szeretném ha te mondanád el miért nem lehetséges ez igazából. Én személy szerint tudom miért nem, legalább is sejtem de annyira szeretném ha te elmondanád nekünk a te szemszögedből, hisz te annyira bölcs vagy : ) és e körül a téma körül foroghatnánk egy ideig. Talán a férfi nem képes a barátot meglátni egy nőben? A férfi vagy a nő az aki más irányba fordul ha már kezdetét vette a barátság? Mi lehet ezzel a gond??? Sosem értettem miért nem képesek a férfiak pusztán barátok lenni, legalább is nekem nem sikerült pedig szerettem volna. Sok olyan ember volt az életemben, akiket érdekesnek találtam de ők mindig túl akartak menni a barátságon. Ez néha kiábrándító, ezért ma már nem is akarok barátkozni férfiakkal, mert tudom a sexuális vonzódás az, ami gátat szabhat a barátságnak.
Kár hogy két táborra oszlik ma a világ, úgy teszük mint ha félnénk a másik nemtől, nem barátkozunk. Pedig a barátság igazi eszköz lehetne a másik megismerésére de ez ma már nem tűnik fontosnak. Miért áll az első helyen a másik birtoklása és mikor lesz fontosabb ennél, az igazi érték keresése-köztük a barátság is?
Egyetlen ujjal sem nyúlt még hozzám haver, barát. Meg is mondta némelyik, hogy a tisztelet és szeretet nem engedi, "pedig, ha nem lennénk haverok...!":-)) És ez így jó. Hálásak minden ölelésért, simogatásért. Talán azért is, mert ezt egymástól nem kapják meg. Olyan szívvel, melegséggel ölelni csak én tudom őket, másik pasi nem.
Te döntesz! Te irányítasz! Ha te nem hagysz "támadási felületet", viszont nyitott maradsz, maximálisan respektálják, tiszteletben tartják a határaidat! Persze van, aki időről-időre bepróbálkozik, de időről-időre közösen röhögünk rajta. :-)) És ezzel le van zárva.
ellentétes nemüeknél a másikat a saját céljára akarjéák felhasználni, míg az azonos nemüeknél a rivalizálás dominál. a barátsággal sokkal kevésbé fér össze a felhasználás mint a rivalizálás
Ez jó kérdés.. Nekem sose sikerült még hosszabb ideig férfivel baráti kapcsolatban lenni. Érdekes, mert ismerek olyat, akinek nő létére a legjobb barátai férfiak. Nem tudom, ez mitől függ. Kíváncsi lennék, mert szerintem egy férfi barátsága segítene valamelyest megérteni a másik nem gondolatait a dolgokról.
Légy egyszerű, tiszta, egyenes. Felejtsd el a nőcis trükköket. Nyugodtan mondd ki, amit mondani akarsz, nem gondolatolvasók. Ne célozgass, beszélj normálisan.
Ez egyébként általában is hasznos, ha pasiról van szó.
Nekem ez nem nehéz, mert amúgy is ilyen vagyok. Sok haveromtól megkaptam már, hogy tök jó, hogy nálam sosem kell azon gondolkodni, hogy most ezzel mit akartam mondani?!
Merhogy azt akartam mondani, amit mondtam és kész.
Persze ez csak az egyik aspektus. És a véleményem szubjektív. Bár tapasztalaton alapul.
igaz ! egy férfi
Sziasztok!
Sokszor szerettem volna csak barátságban lenni fiúkkal, nekem sem sikerült. Sokat gondolkoztam róla, vajon miért. Majd rájöttem, hogy talán előrébb jutok, ha megfordítom a kérdést: vajon én miért szeretnék csupán barátságot az illetővel? Végül arra a következtetésre jutottam, hogy mert valahol az igazi férfi erőt nem látom benne, viszont a lelke olyan szép, hogy azt nem akarom elveszíteni. Látok olyan nőket a környezetemben, akiknél a női energiák valamilyen mértékben blokkolódva vannak. És ezen nem azt értem, hogy nem űznek nőcis játszmákat. Hanem erősek, két lábbal a földön állva mindig okosak, határozottak, és nagyon azon vannak, hogy egyedül is állják a sarat minden helyzetben. Ami nem baj, csak ez szerintem a férfi oldal... Lehet, hogy nekik sikerül a férfiakkal barátságot kötniük?
Az, hogy nem trükközök, az fontos. Azzal elérem azt, hogy egy párkapcsolaton belül tudok a legjobb barátja lenni valakinek. De hogy csak barát... Gyöngyház, Tényleg érdekel, vajon ez az elmélet megállja-e a helyét: szerinted?
Köszönöm, hogy épp az én véleményemre vagy kíváncsi, megtisztelsz.... :-)
Szubjektív, amit írsz. Kizárólag a Te tapasztalatod. Jó, hogy végiggondoltad, legalább most el tudsz indulni valamerre. Gondold tovább!
Azért is nem tudok róla objektív véleményt alkotni, mert nálam nem így van. Ahogy írtam, nálam a a férfi-nő közti feszültség csak fűszerezi a kapcsolataimat a srácokkal! De valahogy sosem bukik át szexbe. Talán az említett mély tisztelet és szeretet miatt. Nem tudom.... Pedig nekem sok férfias haverom van, kevesebb a "veszélytelen". :-)
Viszont a blokkolódás nagyon meglódította a fantáziám! Abban lehet valami!! Nekem a női énemmel és a nőkkel vannak harcaim. Egyre szebb és felszabadítóbb ez a harc, de biztos, hogy találok majd olyan pontot, ami fájni fog... Az, hogy mért van bajom saját nőiségemmel, sokkal mélyebben gyökerezik, tudom is, hogy hol (anyám!). Még nem tartok ott elmélyülésben, gyakorlatokban, hogy meg merjem kérdezni, amit szeretnék. Még nem biztos, hogy megfelelően reagálnék, fel tudnám dolgozni.
Szóval, ha valakinek rendben vannak a női energiái nőként, akkor talán nem szükséges annyira, hogy "átnézzen" a férfi oldalra?
(Talán Te is ilyen vagy? Azért érdekel inkább az olyan férfiak barátsága, akik lágyak, nőiesebbek?)
Sokan mégis vágynak rá közülük. Vajon mért? Talán - maguknak sem vallják be - de inkább a férfiak közelsége és mégsem a barátság megtapasztalása miatt? A magamfajták körött hemzsegnek a pasik. Kívülről csak ez látszik. Az mindegy, hogy ezek nekem "csak" haverok, barátok. De más is szeretné, ha körötte is zsezsegnének. Csak neki más az indítéka.
Ez mind egyedi hozzáállás! Biztos ilyen is van. Hogy Neked mért jutott eszedbe, ki kell nyomoznod. Úgy érzem, én merőben más vagyok, mint Te! Talán az én teljesen más felfogásom fel tud hozni belőled olyan kérdéseket, késztetésedet, amit tovább lendítenek!
Mert az én mintám neked nem fog megfelelni, más egyéniség vagy.
De remélem, segítettem, gondolatébresztettem! Ha igen, örülök! :-)
Sokan csodálják, sokan elítélik az okos, talpraesett nőket, mondván nem nőies. (Irigyelni valószínű mindenki irigyli, vagy bevallja vagy nem.) Kérdem én miért ne lehetne? Az hogy okos, Isten adta tulajdonsága, hozta, ha felismeri, onnan már csak egy ugrás a talpraesettség, mert van minek "dőlnie". Visszadni nem lehet, legalábbis nem tudok róla :)
Az, hogy ezt valaki hogyan éli meg, lejátssza e a pasikat, vagy együttél velük - pl. a szakmai életben - az már lehet esetleg agressziv, rámenős, amit lehet férfiasnak is mondani. Véleményem, hogy se a nőiesnek, se az okosnak nem könnyű, mindegyik egy feladat. Az okosságot megélni nem olyan könnyű. mert mindenki azt hiszi milyen jóneki. Ja, de több felelősséggel is jár, több olyan dolgot átlát amit más nem, stb. És akkor még ott van, hogy mindezt ugye nem úgy kellene megélni mint egy pasi tenné, hanem nőnek is kell maradnia. Ha tud.
Jómagam mindig azokkal az emberekkel tudtam együttdolgozni, együttélni, együttlenni, akik ezt érezték és tudták, hogy ez ugyanúgy nem kiváltság, mint szépnek lenni. Azt is be kell vallanom, hogy nekem sem sikerült igazán megfelelnem annak az elvárásnak, hogy közben beleolvadjak nőies burkomba...
Számomra a leveledben ez a legfontosabb szó!
Bármiben is vagyunk jók, bármit kaptunk, a tehetség nem ajándék, hanem felelősség. Dolgunk van vele, át kell adni, nevelgetni, fejlődni. Adni! Adni! Az ész is ilyen. A szépség is. Egyformán.
Ja, és a durva az benne, hogy minél inkább felismered ezt és minél mélyebben látod át az adottságod "értelmét", lényegét annál nagyobb a felelősség. A tapasztalatom az, hogy ménél mélyebb a megélés annál flottabb és keményebb a visszacsatolás. Ha lejutottál egy szintre már nem mondhatod, hogy nem tudom, nem látom. Viselni kell a "következményeit". Úgy hogy nem biztos hogy azonnal a Blue hole-ba kell lemerülni.
Hát, nekem olyasmi adatott, hogy ha akarnék se tudnék előle elfutni... A gondolkodásom meg már egész fiatal koromban más volt, mint a többieké. Nekem az adottságom okán nem a csillogás, a sok pénz, az imádat, a felsőbbrendűség jutott eszembe.
Rögtön a "miért"-en kezdtem gondolkodni. Mért kaptam? Mi az értelme? Csak oda jutottam, hogy boldogságot, nevetést, katarzist tudok okozni a lelkekben. Ez az én dolgom, hivatásom, ezért küldtek ide a földre.
Nem engem szolgálnak az emberek, én szolgálom őket. Cserébe persze rengeteg hálát, szeretetet, odaadást, barátságot és mézes pálinkát kapok!!!! :-))))))))
A Carnegie-elv (üzleti sikerek elérésére tanító könyveket írt), így szól: "Legyél okosabb másoknál, ha lehet, de meg ne mondd nekik. " " Minden vitát megnyersz, amit el sem kezdesz" Másszóval egyfajta diplomáciára szólít fel- a sikeres üzletkötés érdekében. Ha világi sikert akarsz elérni, fontos, hogy az emberek kedveljenek. Ha önmegvalósításra vágysz, fontos, hogy tiszteld önmagad igazságát. A kettő néha ellentmondásba kerülhet, és valójában ebből származik a legtöbb emberi konfliktus. Szerintem okosnak lenni és "osztani az észt" két különböző dolog. Az okosság és a tudás isteni adomány, és a tudást úgy kell továbbadni, hogy az ne legyen se lekezelő, se kioktató és sohase kéretlen vagy ráerőszakolt.Mindezt nem rád értettem, hanem az "okos és agresszív" emberekre, legyen bár nő vagy férfi az illető.
SZIASZTOK,
ÉN MÉG SOSEM HALLOTTAM EZT A KIFEJEZÉST.
ÖRÜLNÉK HA MEGÍRNÁD, MIT ÉRTESZ EZALATT.
KÖSZI!
Elnyomás. Az egyén külső vagy belső kényszer hatására (gyerekkori trauma pl.) elnyomja önnön nőiségét. Ez - lévén nem természetes - feszültséget, fruszrációkat okoz a lélekben. Végül a önsors-rontáshoz is vezethet.
Fel kell ismernie a problémát. Utána megpróbálni meglátni az okot és kezelni azt. Lassú folyamat, mint minden, amit a lélekkel kapcsolatos. :-)
Ennyi jutott eszembe. Saját tapasztalat. :-))
Azok a nők, akik határozottak, okosak, két lábbal járnak a földön, nem a női energiájukat blokkolják, hanem kifejlesztették "férfias oldalukat"is. Más bloghoz kapcsolódva már kifejtettem, hogy egy nőies nőben is lehetnek férfiasnak titulált tulajdonságok (határozottság, belső erő, gyakorlatiasság, stb) ,és egy férfias férfiban is lehetnek hagyományosan nőiesnek tekintett tulajdonságok (empátia, gyengédség, stb) Mint mindenben, itt is alapvetően az egyensúly a helyes. Igazi fejlődést csak akkor érhetünk el, ha "nőies" és "férfias" energiáinkat harmónikusan fejlesztjük.
szia! sziasztok! én is próbáltam, sőt én egy olyan nő vagyok aki valahogy úgy hozta az élet nagyon sokat volt férfiak közelembe ! Nagyon sok fiú, férfi barátom lett valakivel csak haverság ,de ezek olyan emberek akikkel amúgy szóba se álltam volna mint férfi. és vannak a kivételek akikkel először tényleg csak nagyon jó barátság és folyton együtt lógtam de ez egy idő után vonzódássá válik !!Itt már csak az a kérdés melyik fél az erősebb??!!Ki mondja ki hogy ::::!! Nagyon nehéz higgyétek el nem egyszerű ettől csak szenved az ember!!! de jó barátság is alakult ki és semmi vágy! Így hát az én véleményem van is meg nincs is ! Ha úgy érzi az ember hogy már mássá is alakul a kor gyorsan dönteni kell ,mert a vágy,az érzelmek nagy ÚR ! És nagyon nagyot lehet égetni vele ! Az én személyes véleményem:szeretőt könyeb lelni mint 1 igaz barátot!!!!
két együttlét között barátja vagyok a partneremnek . Ha kevés a kapcsolatok ápolására szánt időm , akkor viszont inkább annak a társaságát keresem , aki számára férfi is vagyok .
Ésszerű stratégia viszont mindenkiből a számomra leghasználhatóbb részét kimazsolázni , és erre építeni a vele való kapcsolatot , feltéve , ha én is egy vagyok a számtalan ismerőse közül ( tehát kölcsönös ) , és az adott életterületek nem kiemelt fontosságúak érzelmileg számomra . Van aki alkatilag hajlamos ilyenfajta kapcsolatháló kiépítésére , sokan viszont a kiemelt életterületi társuktól várnak el minden egyebet , elvetve ezzel a csalódás magvát . Üdvözlettel : felacsó
Számomra lehet! Csak más a minősége, és bizony benne van a férfi-nő közti alapvető vibrálás. Nekem ez nem hátrány, sőt! Mélyebb, erősebb, színesebb tőle a szeretet! Nem baj az. Egy nőhöz soha nem tudnék úgy hozzábújni, mint egy barátomhoz, haveromhoz. Lányoknál nincs az a feltétel nélküliség-érzés. Nagyon-nagyon ritka.
És nem kell, sőt, nem is ajánlatos számomra, hogy szexuális kapcsolatba kerüljek a haverokkal, barátokkal. Nem egészséges...
Nekem szinte csak fiú, pasi haverjaim és barátaim vannak. És tudom, hogy tűzbe mennének értem! Én is értük. Nekem Ők az Igazi barátaim.
A válaszom Nem mert az egyik vadász a másik vad.És a kettő soha nem barátkozik.
Tételezzük fel, hogy valaki szerencsés módon megtalálja az ideális társát, a másik fél : ) tudjátok, aki egyben a szerelme és a legjobb barátja. Erre nem mondhatjátjok azt, hogy ez sem létezik??? Vannak ilyen kapcsolatok szerintetek?
Igen ritka,de lehet. A szerelmem a barátom, az életem vele egész, Ő a jobbik felem.Tehát van ilyen!
Sanyi beszólt, hogy ne szóljak be.
Erre válaszul nekem eszembe jutott néhány kérdés.
Ki a vad? És ki a vadász??? Szerinted. A vad a nő, a férfi a vadász. Nő vagyok és vadász vagyok. Ismerek férfit, aki "inaktív", vadként viselkedik. De van olyan szituáció, mikor én hagyom, hogy elvarázsoljon a másik, mert Ő olyan.
Szerintem tehát egyáltalán nem ilyen egyértelmű a dolog! Egymásba folynak, hullámzóan változnak az arányok egyénileg is, meg különböző egyének találkozásánál is.
Még két "vadász" vagy két "vad" is hathat egymásra, csak kissé problémásabb lehet a szitu. :-))
Tehát? Gondold végig, mit írtál!
Sanyi, neked meg köszönöm! Így már sokkal jobb.
Nekem is... :-)))
Kedves gyöngyház....
El olvastam a szűk látókörüségemről alkotott véleményedet ill az újat is.
Azt,hogy miért pörögtél rá erre az egyetlen mondatomra azt a jó ég tudja.
Sehol nem írtam,hogy szent írás lenne vagy igaz az a mondat.Mindössze kifejeztem a véleményemet,ami egyáltalán nem bíztos,hogy úgy is van.Ezek a fórumok nem azért jöttek létre,hogy meggyőzzük egymást hanem azért,hogy megoszthassuk egymással azt ki,mit és hogyan gondol?Én nem azért írtam,hogy meggyőzzelek téged vagy mást.Rendkívül sok ember él a földön és mindannyian másként máshogy élünk és látunk dolgokat.Mi lenne ha megengednéd,hogy én úgy lássak gondolkodjak és osszam meg a gondolataimat ahogy én akarom.Azt,hogy te másként látod és éled meg maximálisan tiszteletbe tudom tartani.És örülök,hogy megosztottad.Elfogadom szüklátókörüségemről alkotott véleményedet is.De arra megkérlek a jövőben ha nem tudod tolerálni írásaimat mindössze lépj túl rajtuk.
Nem véletlen nem fejtettem ki a mondatomat egyálatalán nem írtam ki a vad és ki a vadász és azt,hogy mit gondolok.Le írtam egy üres mondatot és te megtöltötted tartalommal.Úgyhogy nagyon örülök,hogy kérdések születtek meg benned az írásom által.
Igazad lehet, saját életed tükrében, de én meg ritkán bírom ki, hogy ne akarjak "megmenteni" valakit, aki szerintem rossz, szűk, mittoménmilyen úton jár.
Holott lehet, hogy ha ismerném a részleteket, azt mondanám, jaaaa, így már más. Így viszont van egy mondat, ami nekem csak egy váz. Te viszont az egész épületet látod magadban.
Mintha egy elefántnak csak a farkát mutattad volna meg, és most nem érted, mért mondom, hogy az elefánt egy kicsi, szőrös, kukac-szerű lény. :-)))
No ezért a félreértés. No meg azért, mert hirtelenke vagyok még mindig.
Igen, minden férfi - nő barátságban ott van a sexualitás. És? Én úgy érzem ettől egy kicsit teljesebben élhetem meg a másik oldalamat. Egyébként nekem a barátom barátom is, és ettől sokkal könnyedebbnek, igazabbnak és tartósabbnak érzem a kapcsolatunkat. Tán nem lenne annyi zátonyra futott párkapcsolat, ha a partnerek egyben egymás barátai is lehetnének és nem éreznék a szükségét annak, hogy bartánőkkel csacsogják ki partnerkapcsolati gondjaikat, vagy kisörözzék magukból.
Azt hiszem erre is igaz, hogy van akinek működik van akinek nem, és ez így van jól. Nekem az életemben szinte csak fiú barátaim voltak, sokkal nyiltabban kötetlenebb formában tudtam velük beszélni bármiről, mint a csajokkal. Ahogy itt egy kedves útkereső írta, ami a szivemen az a számon és utálom a pletyót, amitől nem igazán vagyok "alkalmas" ötye tagságra. Persze nem hiszem, hogy ettől fiús lennék.....
Nekem inkább az a tapasztalatom, hogy nők között ritka az igazi barátság.
Én Karinthyval értek egyet: igen és nem!! elméletileg létezik--- gyakorlatilag azért nem, mert az egyik jobban vonzódik, mint a másik és ettől izgalmasabb, mint az azonos neműek barátsága, ugyanakkor nehéz megtalálni a határt és megállni ott, ahol a másik határa van... és betartani a szabályokat, ha túl mész rajta észre sem vetted és máris ezerrel belezúgtál a másikba. Sajnos én ez vagyok, és aztán csak csodálkozom, hogy a másik miért nem akar már barátkozni... azért mert ő észrevette, amit én nem: hogy ez már nem barátság, és a következményei sokkal veszélyesebbek, mint egy rögtön párkapcsolatnak induló valaminek. Itt mindent veszítesz, vagy mindent nyersz! Nem tudsz már hazug, hamis lenni, nem tudsz játszani, játszmázni....ahhoz túl jól ismeritek egymást.... Én egy ilyen kapcsolaton kínlódok- még mindig!-pedig már több mint több mint fél éve, hogy lezártuk, vége -amikor beleszánkóztunk ebbe a "mit akarsz tőlem?" dologba és azóta sem állt vissza barátsággá. Egyszerűen több annál, és ezért kevesebb...
Ez csak az én fájó tapasztalatom---de annyira szeretném, ha másképp lenne :):)
Lora