Internetfüggőség
Sokáig tagadtam, de lassan megérett a beismerés: internetfüggő lettem. Asszem, a nejem örülni fog ennek a bejegyzésnek, hiszen Ő már régóta mondja, én meg mindig hevesen tiltakoztam, ahogyan az alkoholisták nagy része is, hogy: Nem-nem, nem vagyok függő, hiszen bármikor abba tudom hagyni!
De ugye a függőség nem azzal kezdődik, hogy nem tudja abbahagyni az ember, hanem azzal, hogy mindig a szerhez nyúl, rendszeresen kívánja azt, igényli a napi jó közérzete érdekében.
Nálam is így kezdődhetett, amikor az első gyermekem születése előtt kapcsolatba kerültem az internettel, lelkesen fedeztem fel ezt az akkor még bontakozóban levő új világot. Ma már a legtöbb embernek megszokott a használata, de Ők csak az életük részének tekintik, míg én jobban hajlok afelé, hogy az életemnek tekintsem.
Rászokás
A rászokás olyan fokozatos volt, hogy nekem fel se tűnt! Először csak egy honlapot csináltam, amin az akkori programjaimat és gondolataimat jelenítettem meg, miközben azért jelentősen a világban éltem.
A kezdő weboldal pár hetes elkészítése után heti pár órát foglalkoztam csak vele, és ez mára napi 10-14 órára hízott. Ugye milyen rengeteg idő? Most is ide mesélem el ezt a felismerésemet, ahelyett hogy kiszaladnék az utcára és ott kiabálnám a szélbe!
Persze rengeteg hasznos funkciója van, amit tényleg kár lenne kidobni, így valószínűleg ezen felismerésem után is tovább fogom használni, de azt már tudom, hogy elindulok egy úton, amely során fokozatosan leépítem / helyére teszem a túlzásaimat, a felesleges internet és gép használatot.
Kicsit úgy érzem most magam, mint azok az autó- vagy motor-buzi fiatalok, akik minden szabadidejükben a járgányukat bütykölik, valamit javítgatnak, fényesítenek rajta, miközben a valós használat és szükséglet a napi 2 órát sem tenné ki. El sem tudják képzelni az életüket szeretett gépük nélkül és így beszűkülve élik az önmaguk számára egyébként meg boldog életüket.
Igen, boldog voltam, rengeteg vidám, telt órát adott ez a világ, de most érzem, hogy a túlzásokból ki kell lépjek, mert talán már kezdtem is megtelni velük.
Felismerés
A mai felismerésemhez úgy jutottam el, hogy az utóbbi időben többször is volt már velem, hogy nem ültem automatikusan a gép elé, hanem azon törtem a fejem, hogy mi máshoz lenne még kedvem? Többnyire az önismereti meditációra jutottam, mint leghasznosabb és számomra legérdekesebb elfoglaltságra, így sorra kiesett a válogatásból a házimunka, mozgás, tévézés, beszélgetés.
Aztán tegnap több érdekes hír, információ is utolért böngészgetés közben.
Olvasom, hogy egy felmérés szerint a mai európai ember már nem az éhezéstől vagy a háborútól fél legjobban, nem ettől szokott pánikot kapni, hanem attól, ha megszakad a kapcsolódása a külvilággal, ha nem tud a megszokott módon kommunikálni. Ebbe a félelmébe elsősorban a térerő és az internet kapcsolat megszakadása, megszűnése tartozik, ilyenkor érzi azt, hogy kicsúszott a lába alól a talaj.
Ezen elgondolkodtam és arra jutottam, hogy milyen büszke is lehetek magamra, amikor ugyan életem része az internet, de ha nincs kapcsolat, akkor én biztosan nem paráznék be, hanem gyorsan találnék magamnak valami másik elfoglaltságot!
Pontosan úgy reagáltam, ahogyan a függők szoktak, megmagyaráztam magamnak, hogy én nem vagyok függő. Pedig ha csak a legutolsó három internet szakadásra emlékezek vissza, akkor igencsak feszült, ideges óráim voltak és belül toporogva vártam és vártam, hogy mikor kapom már végre vissza a nekem kijáró cuclit.
Egyáltalán nem találtam fel magam és a nyugalomnak híre-hamva sem volt.
A második üzenet egy lányról szólt, aki Google és Gmail ismereteket oszt meg az emberekkel. Az Ő bemutatkozásában olvastam, hogy: „...12 éve aktív internet-felhasználó - munkáim 10 éve szintén az internethez kötődnek. Már nem tudom és nem is akarom elképzelni az életem nélküle :)"
Micsoda? - kérdeztem magamban. Nem is akarja elképzelni az életét nélküle?
Miért ez a nagy függőség? Miért nem akarja elengedni ezt, miért ragaszkodik? Választ nem kaptam, de megakadtam ezen a hozzáálláson és gondolom ez tovább érlelődött bennem, mígnem ma hajnalban felébredvén arra jutottam, hogy itt az ideje megváltozni - ebben is!
Leszokás
Jártam ezt az utat, messzire eljutottam, de már nem szeretnék ilyen ragaszkodóan, görcsösen ebbe az internetfüggő életbe kapaszkodni.
Azt még nem tudom, hogy mit fogok helyette csinálni, mivel töltöm ki a rengeteg felszabaduló időmet, de az majd csak megtalálja a maga helyét!
Az első és fontos lépés az lesz, hogy rájöjjek, eddig miért ragaszkodtam, milyen hasznom, élvezetem származott ebből a kötődésből? Mert csak akkor tudom elengedni ezt a mély kötődést, ha megértem a hajtóerejét és azt a gyökerétől számolom fel.
Jó utat kívánok magamnak! : )
Hozzászólások
15 hozzászólásMost találtam:
A függőség jelei lehetnek:
1. az elhatározott fél óra helyett órákat töltesz az interneten
2. elhalasztasz baráti, családi eseményeket, hogy netezhess
3. ha on-line vagy, elveszíted az időérzéked
4. mániákusan mindig megnézed a postaládádat (akkor is, ha tíz perce nézted...), jött-e leveled
5. több internet barátod van, mint valóságos
6. csak percekre tudsz elszakadni a monitor elől, az étkezésed is ott bonyolítod (bizonyíték: morzsa hegyek a billentyűzetben)
7. a holnapot honlapnak hallod, az egérnek számodra csak egy jelentése van...
huligán
Jaj-jaj, akkor én is netfüggő vagyok.Itthon vagyok a 3 hónapos kislányommal és amikor alszik, gép előtt ülök, ahelyett, hogy a háztartási teendőimet látnám el vagy főznék. Egyszerűen nem tudom kikapcsolni a gépet. Amikor a párom megérkezik a munkából, akkor is nehezemre esik kikapcsolni.
Én is netfüggő vagyok, sőt, nemrég ismertem fel, hogy közösségi háló függő is. Írtam is erről egy rövidkét, miután ráeszméltem. (http://agocska.posterous.com/beszippantottak-a-kozossegi-halozatok)
De nem pánikolok. Úgy látom te sem. :) Ha már felismertem ezt magadban, mint ahogyan én is, az már jó. Szerintem. Haladunk az önismerettel. Hogy most ezzel, vagy épp más segédeszközzel, az már részlet kérdés :D
Mhh, érdekes, hogy ezt leírtad, mert pont nem gondoltam volna Rólad, hogy Te is netfüggő vagy. A töneteket, amit leírtál(tagadás) azt én is felismerem magamon. Egy napig ment tönkre a modemem, de már a világvégát láttam.
Miskolcon, amikor költöztem haza, volt majdnem 1 hét, amikor bent maradtam a lakásban, de a UPC kikötötte a netet és a tvt. Nos, azt hitte, hogy rosszabb lesz. Oh - mondom - majd medizek meg foglalkozom magammal, csend lesz, de jó lesz. Aztán feszültté váltam és mindent csináltam, zenét, rádiót hallgattam, hogy ne kelljen magammal foglalkoznom. Ez volt nálam!
Egyelőre nem tudom másképp elképzelni, hogy nem netem "élem" az "életem", de bízom benne, hogy ez változik az éven! :)
Én belecsúsztam. Úgy kezdődött, hogy lett egy kis laptop, imádom "Őt". :)) (Lelkük van a tárgyaknak is ugyebár. :))
Először nem is volt baj, a kötelezően megnézendő dolgokon kívül nem érdekelt a net. Napi max. 1 óra volt. Persze néha én is belefeledkeztem, de kb. egy héten egyszer. Mondjuk itt. :))
Aztán jött az iwiw. Kicsit már többet voltam fenn. Megcsinálgattam az oldalam, ismerősök jelöltek be, aztán - mert sokan ismernek a munkám miatt - már rengetegen! Itt küldtem kőrbe mikor, hol zenélek, aztán jött a többi oldal, ahol szintén lehet reklámozni.
Azt vettem észre, hogy csak ez a reklámtevékenység egy csomó időt elvesz.
Végül jött az msn. Na, az betette a kaput. Mivel mindenki dolgozik, nem mindig tudnak eljönni koncertekre, ahol találkozhatnánk. És nem érnek rá hétköznap sem, a munka miatt. A koncerten viszont persze én "dolgozom", meg ott halmozottan vannak a barátok, tehát hogy beszélgessek mélyrehatóan egyszerre 20 emberrel??? Marad az emesen, dzsímélcset meg a fészbuk. :))
Neten tudom leghatékonyabban megoldani az ügyeimet. Főleg, hogy telefonom nem mindig van, mert feltöltős vagyok...
Most már én is reggeltől estig itt ülök. Jelenleg óriási rumli van,mert mindig a "csak még egy kicsit" elvét alkalmazom. Ma éjjel is zenélek, és fogalmam nincs, addig mit leszek képes itthon megoldani.:))
Viszont a karácsonyi időszakban illetve ha elmegyünk a párommal valahová a hegyekbe, mélységes fellélegzéssel veszem tudomásul, hogy NINCS TÉRERŐ!!!!!!!!!!!!!!!!!!!! :)))))))))))))))))))
Szóval én meglennék nélküle is, ha rendszeresen tudnék személyesen találkozni a barátaimmal,ha nem ez lenne a legjobb ingyenes reklám és ha nem lehetne mindent gyorsan és hatékonyan elintézni itt.
Keresem a kiutat, valószínűleg az önkontrollban meg is találom.:)
Én elég könnyen bevallottam magamról ezt a függőséget. (édesség limitált elfogyasztása mellett a második a listán :)
Nálam egyértelműen a kapcsolattartás hozta. Külföldön élve, ezt tartom az egyetlen megoldásnak, meg hát rám szakadt némi szabadidő...
Újabban ez az oldal a fő a netes függőségek között, de az emaileket is percenként nézem. Viszont hírek nélkül teljesen jól megvagyok, túlzottan is...
Ja és még valami. Bár a betegségeknek nyilván lelki oka van, ha valaki nem rendelkezik kellő önértékeléssel, érdemes a székét jól beállíttatni, mert nálam ezt az egyet tudták felhozni a nyaki gerincsérv okaként...;)
Először: nane, még ez is?
Másodszor: én azt vettem észre, periodikusan van jelen az életemben. Amikor valami hiány lép fel valamelyik területen. Unalom, vagy ilyesmi is közrejátszik.
Máskor meg hetek tűnnek el, mire ráeszmélek, még csak be sem kapcsoltam a gépem.
Mi a határ szokás és a függőség között? Maga az érzelmi töltés súlya lehet?
Én az írással vagyok inkább így. Na éppen a falakat nem firkálom össze (csak azért mert én festettem sk. ), de papírok lógnak jegyzetekkel, felismerésekkel, stb.
Na erre is medizek egyet :)
Ha munkaeszköz - akkor szerintem érdemes lenne különválasztani a megélhetés "ápolásához" szükségszerűen neten töltött időt és a szórakozásból, kedvtelésből eltöltött időt. De még talán a kapcsolattartáshoz, életszervezéshez szükséges netes időt is levonnám az összidőből.
A maradék a gáz... De ki tudja ezt szétválasztani?
Az önmagát figyelni képes, megismerő, tudatos ember. (A nem másokat megfigyelő ügynök...:))
Mert ha ezeket összekeverjük, akkor a bármilyen munkában/val eltöltött időt is munkafüggőségnek lehetne nevezni, ami az is, mert a pénzenergiát valami módon ki kell termelni. Ha túl sok idő megy el a netre, és ebből semmilyen "energiahozadék" nem származik - az a pótcselekvés. De itt is vékony határ...
A tévézésből talán jobban kiderül... Ha megnézünk egy ismeretterjesztő, vagy természetfilmet, vagy egy emberi jellemfejlődést bemutató filmet - az feltölt, hozzám ad valami. De ha a belső, céltalan, zaklató gondolati káosz lekötésére szolgál - az inkább viszi az energiát, utána üresnek érzed magad és elvesztegetettnek az időt. Még talán a relaxálás céljából történő szórakozás is belefér, mert az is segít feltöltődni... de hol a határ, a mérték?
Szerintem a nettel is valahogy így lehet.
Egyébként van egy jó ötletem a hatalmas felszabaduló szabadidődhöz :)
Önismereti tanfolyást nem tervezel mostanság? ;)
Egy Sirály találkozót biztosan szervezek március környékére, addig is lehet látogatni a budapesti Önismereti klubot.
Azért örülök, hogy nem az utcán kiabálod kiabálod ki a szélbe. Így legalább mi is sokat tanulhatunk blogjaidból, hozzászólásaidból.
Érdekes mert csak itthon vagyok internet függő, a neten dolgozom, a neten tartom a kapcsolatot a külvilággal de ahogy elutazom itthonról eszembe se jut és nem is hiányzik. De ha van, nyúlok a szerért.
Bár tudom, hogy sokan nem szeretik a South Park-ot de nagyon ironikusan és a problémákat felnagyítva mutatja be a világunk működését, problémáinkat. Pár éve láttam egy részét, ami pont arról szólt, hogy valami okán megszűnt az internetszolgáltatás. A pánik és a kétségbe esés után ez akkora problémát okozott, hogy az emberek elhagyták otthonaikat és olyan területek fele indultak felpakolva autóikkal ahonnan azt hallottak még működik az internet. Aztán internetes menekült táborokba kötnek ki, hogy pár percet netezhessenek, ott is persze a szex oldalakat keresve. Akkor még nem értettem, hogy ez a valóság. Hmm... Érdemes megnézni.
Ézs 1:1 Ésaiásnak, Ámós fiának látása, melyet látott Júda és Jeruzsálem felől, Uzziásnak, Jóthámnak, Akháznak és Ezékiásnak, a Júda királyainak napjaiban.
Ézs 1:2 Halljátok egek, és vedd füleidbe föld! mert az Úr szól: Fiakat neveltem, s méltóságra emeltem, és ők elpártolának tőlem.
Ézs 1:3 Az ökör ismeri gazdáját, és a szamár az ő urának jászlát; Izráel nem ismeri, az én népem nem figyel reá!
Ézs 1:4 Oh gonosz nemzetség, hamissággal megterheltetett nép, gonosz mag, nemtelen fiak! elhagyták az Urat, megútálták az Izráel Szentjét, [és] elfordultak tőle.
Ézs 1:5 Miért ostorozzalak tovább, holott a bűnt növelitek? Minden fej beteg, és minden szív erőtelen.
Ézs 1:6 Tetőtől talpig nincs e [test]ben épség, [csupa] seb és dagadás és kelevény, amelyeket ki sem nyomtak, be sem kötöztek, olajjal sem lágyítottak.
Ézs 1:7 Országtok pusztaság, városaitokat tűz perzselé föl, földeteket szemetek láttára idegenek emésztik, és pusztaság az, mint ahol idegenek dúltak;
Ézs 1:8 És úgy maradt a Sion leánya, mint kunyhó a szőlőben, mint kaliba az ugorkaföldön, mint megostromlott város.
Ézs 1:9 Ha a seregeknek Ura valami keveset meg nem hagyott volna bennünk, úgy jártunk volna mint Sodoma, és Gomorához volnánk hasonlók.
Ézs 1:10 Halljátok az Úrnak beszédét, Sodoma fejedelmei, és vedd füleidbe Istenünk tanítását, Gomora népe!
Ézs 1:11 Mire való nékem véres áldozataitoknak sokasága? ezt mondja az Úr; megelégeltem a kosok egészen égőáldozatait és a hízlalt barmok kövérét; s a tulkok, bárányok és bakok vérében nem gyönyörködöm;
Ézs 1:12 Ha eljöttök, hogy színem előtt megjelenjetek, ki kívánja azt tőletek, hogy pitvarimat tapossátok?
Ézs 1:13 Ne hozzatok többé hazug ételáldozatot, a jó illattétel útálat előttem; újhold, szombat s ünnepre-felhívás: bűnt és ünneplést el nem szenvedhetek.
Ézs 1:14 Újholdaitokat és ünnepeiteket gyűlöli lelkem; terhemre vannak, elfáradtam viselni.
Ézs 1:15 És ha kiterjesztitek kezeiteket, elrejtem szemeimet előletek; sőt ha megsokasítjátok is az imádságot, én meg nem hallgatom: vérrel rakvák kezeitek.
Ézs 1:16 Mosódjatok, tisztuljatok meg, távoztassátok el szemeim elől cselekedeteitek gonoszságát, szünjetek meg gonoszt cselekedni;
Ézs 1:17 Tanuljatok jót tenni; törekedjetek igazságra, vezessétek jóra az erőszakoskodót, pártoljátok az árvák és özvegyek ügyét.
Ézs 1:18 No jertek, törvénykezzünk, azt mondja az Úr! ha bűneitek skárlátpirosak, hófehérek lesznek, és ha vérszínűek, mint a karmazsin, olyanok lesznek, mint a gyapjú.
Ézs 1:19 Ha engedelemmel hallgatándotok, e föld javaival éltek;
Ézs 1:20 És ha vonakodtok, sőt pártot üttök, fegyver emészt meg; mert az Úr szája szólt!
Ézs 1:21 Mint lett paráznává a hív város! teljes vala jogossággal, igazság lakozott benne, és most gyilkosok!
Ézs 1:22 Ezüstöd salakká lett, tiszta borod vízzel elegyítve:
Ézs 1:23 Fejedelmid megátalkodottak és lopóknak társai; mind szereti az ajándékot és vesztegetést hajhász, árvát nem pártolnak, és az özvegy ügye nem kerül eléjök.
Ézs 1:24 Ezért azt mondja az Úr, a seregeknek Ura, Izráel erős [Istene]: Jaj! mert vígasztalást veszek háborgatóimon, és bosszút állok ellenségimen!
Ézs 1:25 És kezemet ellened fordítom, és kiolvasztom mintegy lúggal salakodat, és eltávolítom minden ólmodat;
Ézs 1:26 És adok néked oly birákat, mint régen, és oly tanácsosokat, mint kezdetben, s ekkor azt mondják te néked: ez igaz város, ez hív város.
Ézs 1:27 Sion jogosság által váltatik meg, és megtérői igazság által;
Ézs 1:28 De elvesznek a bűnösök és gonoszok egyetemben, s megemésztetnek, akik az Urat elhagyták.
Ézs 1:29 Mert szégyen éri őket a cserfákért, amelyekben gyönyörködétek, és pirulni fogtok a kertek miatt, amelyeket kedveltek;
Ézs 1:30 És hasonlatosok lesztek az elhullott levelű terpentinfához, és a víz nélkül való kerthez:
Ézs 1:31 És csepüvé lesz az erős, és munkája szikrává: mindketten égni fognak, és oltójok nem lészen.
Egy vallomással tartozom: én is !
Soha semmilyen szenvedélybetegségem nem volt.
Aztán lett: a Net
Először csak a munkámhoz kellett,
aztán itt maradtam.
Ez nem normális dolog,betegség.
Tudom,és mégsem szokom le róla.
Nem is erőltetem,merthogy nem is akarok leszokni.
Súlyos!
Én örülnék, ha csak a netfüggőség tartozna a szenvedélyeim közé.
Ugyanakkor nem is örülnék neki, mert rengeteg tapasztalatot gyűjtöttem a függőségeim, szokásaim által. Igaz még kevéstől sikerült megszabadulnom közülük, de van pár szerencsére, és úgy vagyok vele, ha azok mentek, a maradéknak is mennie kell majd. Csak idő kell hozzá. Úgy még sosem sikerült semmilyen szokásomtól megválnom, hogy na akkor mától nem gyújtok rá teszemazt. Viszont a figyelem, és a tudatosítás tényleg hatásos módszer. Mivel a szokások 99 %-a szerintem pótcselekvés, így ez kicsit megkönnyíti a dolgot. Például várom a hévet, és reflexből rágyújtok, mert hát van még 5 perc, micsináljak addig.. Viszont ha előtte tudatosítom magamban, hogy na akkor most rágyújtok, mert nem jön a hév, akkor már konkrétan a második slukk után nem is kívánom. Ha nem megszokásból csinálom, úgy már nem is poén, sőt unalmas. Az élet értelme blogban le is írtam, hogy igazán nagy örömet nekem sosem az olyan dolgok okoznak, amiket előtte eltervezek, meg vágyakozom rá, hanem a spontán dolgok, amiket szinte számításba se vettem, csak úgy egyszer csak bekövetkezik, mint egy vihar. Valószínűleg ezért veszíti varázsát a cigi is, ha előtte eltervezem, hogy na most rágyújtok. És ha a napi első két szál cigimnél észnél vagyok, és tényleg figyelemmel csinálom, akkor utána többnyire rá sem gyújtok már aznap, mert eszembe se jut az az alternatíva. Csak hát az a fránya egó bácsi valahogy mindig ráveszi az embert, hogy elfelejtse tudatosítani magában a pótcselekvést. De dolgozom rajta. Meg a többin is. Egyszer úgy is elveszítik létjogosultságukat ezek a pótbizb*szok. :)