Újraértékelés- Téged olvas a könyv | Önmegvalósítás.hu

Újraértékelés- Téged olvas a könyv

Hozzászólások

30 hozzászólás
HajduM képe
Te hogy értelmezed, azt, hogy téged olvas a könyv? Én szoktam
2010. május 11. kedd, 7:12 | HajduM

Te hogy értelmezed, azt, hogy téged olvas a könyv?

Én szoktam egyébként saját írásaimat naponta többször visszaolvasni, de még hetek múlva is. Sőt van olyan, hogy nem válaszolok egy-egy hozzászólásra, mert emésztgetem, és tudom, hogy ha azonnal válaszolok, teljesen más jön ki belőle, mintha várok egy-két napot. Az azonnali válaszok általában éretlenek, nem terjednek ki minden részletre. Ezekből lesznek a magyarázkodós témák :))

Hetekkel visszaolvasva, pedig látom, hogy mennyire másképpen válaszolnék most, sőt vannak évekkel ezelőtti írásaim elrakva, néha azokat is megnézem, azokon pedig szépen lemérhető a metamorfózis, aminek folyamatosan alanya vagyok :))

Semmi nem hozható helyre azzal a szemlélettel, amivel elrontották azt.

Kirsikka képe
skatulya vagy szabadság
2010. május 11. kedd, 9:58 | Kirsikka   Előzmény

Azt veszed észre ami benned van. Ami épp foglalkoztat. Pl a kedvenc könyvemtől mindig az az érzésem, hogy milyen jó élni, odaadtam egy barátnőmnek, aki nyomasztónak találta. Ugyanazokat a sorokat olvasva.

De a blog lényege nem csak ennyi, hanem ahogy itt reagálunk egymás dolgaira, ahogy kialakulnak kapcsolatok, vélemények itt is meg az életben is, aztán -főleg ha rendesen dolgozol magadon önismeretben- változik a helyzet, változol te is, a másik is, de vajon megtartod-e a másikat a skatulyában, vagy teret engedsz neki, és újraértelmezed minden egyes újabb kapcsolódáskor? (szép példa volt erre, mikor vki más néven kezdett el kommentelni, egész más reakciókat kapott, mintha az eredeti nickjével tette volna ugyanezt! Persze lebukott -nemtudom amúgyis lebuktatta volna-e magát (???) :) de tanulságos volt)

Nálam a pálmaleveles rengeteg magyarázkodás hozta felszínre ezt a témát, onnan jutott eszembe ez a régi bölcsesség, hogy "téged olvas a könyv". Én is visszaolvasom a naplómat, ez a dolog ugyanúgy kifelé is jelen van, mint befelé, csak észre kell venni. :)

HajduM képe
Nehéz a skatulyáktól megszabadulni. Kérdés, hogy az akinek
2010. május 13. csütörtök, 10:41 | HajduM   Előzmény

Nehéz a skatulyáktól megszabadulni. Kérdés, hogy az akinek valamilyen a jelleme mondjuk, és kiveszem a skatulyából, attól meg fog e változni az a jellem, amiért oda került.

Ahogy mondod is. Nem változott az illető, elárulta magát a stílusával. Nem lehet, hogy az ember teszi magát egy skatulyába, a környezete pedig ezt pusztán tudomásul veszi?

És ha valóban változik, az majd észrevehető lesz rajta. Saját maga mászik ki a skatulyából, és amit az ember tehet, hogy nem tuszkolja vissza, hanem kíváncsian várja a bábból kikelő pillangót :))

Ha az embernek nem tetsző könyvek, mind arról tanúskodnának, hogy milyen hibák és rendbetenni való dolgok vannak legbelül, akkor a reménytelenségtől, mindenki depresszióba esne és különféle önhalálnemeken gondolkodna.

Szerintem itt is alkalmazni kell a mértékletesség elvét. Nem kell mindenből mumust csinálni.
Van olyan, hogy egy könyvnek a hangulata nem tetszik. Ennyi. Nem kell ezt túl bonyolítani. Van olyan ami már ránézésre sem tetszik. Hol van az előírva, hogy egy embernek mindennel szimpatizálni kell, és, hogy nincsenek olyan dolgok a világba ami majd nem fog tetszeni. Nem azért mert valami baj van a lelkével vagy egójával, hanem egyszerűen azért, mert nem egy hullámhosszon van azzal a dologgal.

Miért csináltok mindenből mumust?

Semmi nem hozható helyre azzal a szemlélettel, amivel elrontották azt.

Kirsikka képe
nemegészen
2010. május 13. csütörtök, 13:06 | Kirsikka   Előzmény

Nem attól változik meg hogy te kiveszed egy skatulyából, hanem ha változik, észreveszed rajta, és nem hagyod a régi skatulyában :)

A mumus részét meg egyáltalán nem értem... ahogy a többesszámot sem. Szépségesen félreértettél, kifacsartad az egészet, de nembaj, pont ez a téma lényege :)

HajduM képe
Én is azt írtam, ha elolvasod még egyszer, hogy maga kimászik a
2010. május 13. csütörtök, 13:19 | HajduM   Előzmény

Én is azt írtam, ha elolvasod még egyszer, hogy maga kimászik a skatulyából, a szemlélő meg csak figyeli, hogy miként kel ki a bábból a pillangó :)) Pontosan azt írtam, amit te :))))
Ne skatulyázz be engem. Olvasd el figyelmesen :)))

A mumust arra értem, hogy van ezen a fórumon, egy tendencia, ami abban nyilvánul meg, hogy mindenki állandóan a saját hibáit keresi, és aki nem így tesz arra egyszerűen rásütik az egoista bélyeget.

Te is azt írtad, hogy a könyvekben az nem tetszik, ami benned belül van. Ez mumus csinálás komolyabban az életed démonizálása, amire azt mondom, hogy miért ne lehetne, hogy valami nekem nem tetszik. Tehát a mumus csinálás is egyfajta félelem generálás, hogy jajj már megint találtam magamban valami hibát, és a végén oda jut az ember, hogy semmit nem mer megnézni elolvasni, meghallgatni, mert ha valami nem tetszik neki, akkor az az ő tükörképe, és egyből betegesen vizsgálja magát, hogy vajon hol rejtezik az a fene nagy hiba, ami miatt végül is még nem világosodott meg :))) Ez átesés a lónak az ő túloldalára. Ezt nevezi a szakirodalom vallásos fanatizmusnak, vagyis szektásodásnak.

Holott ezzel szemben az ezotéria is de akár a kereszténység is, az egyensúlyra tanít, tehát a test, a matéria és a szellem közötti egyensúlyra. Nem szabad a testet, a matériát démonizálni, mert végül rettegni fog az ember saját magától, és ahelyett, hogy önelfogadásba torkollna a dolog, öngyűlöletbe vált át.

Semmi nem hozható helyre azzal a szemlélettel, amivel elrontották azt.

szektásodás
2010. május 13. csütörtök, 14:10 | csaesz   Előzmény

Mivel én is érintve érzem magam - hiszen én is azon vagyok, hogy a környezetemből kiszűrjem ami nem tetszik, és annak magamban megkeressem az okát- megnéztem a szekta fogalmát a wikipédián. Ezt találtam többek között: A szekta egy nagyobb vallási, kulturális, politikai, vagy szociális szempontból jól megkülönböztethető csoporttól elkülönülő, azzal szemben álló kisebb csoport.

Ha ezt a megfogalmazást nézzük, én bevállalom a szektásodást.

Abban szeretnélek csak kijavítani, hogy aki nem vállalja fel azt, hogy a nemszeretem érzés okát is önmagában keresse, arra nem az egoista bélyeget sütjük rá mi szektatagok, hanem a tudatlanságét. :DD

Viccet félretéve: totál igazad van abban, hogy ezt nem lehet rettegve, bűntudattal csinálni. Én sem a bűntudatomat szeretném ezzel növelni, és ezért van egy fontos második lépése is ennek az életszemléletnek: miután megtaláltam magamban azt az okot, ami miatt nem tetszik valami a külvilágban, akkor ezt befogadom, elfogadom magamban! Így nemhogy növekszik a bűntudat érzésem, inkább egy csomó bűntudatot -ami tudat alatt ott lapult a tetteim, érzéseim alatt- feloldok, elengedek azzal, hogy tudatosítom és elfogadom az eddig rossznak, helytelennek minősített személyiség részeimet is.

u.erika képe
Csatlakozni szeretnék a szektához! :)))
2010. május 13. csütörtök, 14:16 | u.erika   Előzmény

Csatlakozni szeretnék a szektához!
:)))

HajduM képe
Így bősz nagy tudatlanságom közepette, esetleg
2010. május 13. csütörtök, 15:27 | HajduM   Előzmény

Így bősz nagy tudatlanságom közepette, esetleg felvilágosíthatnál arról akkorhát, hogy mi az az ok, amiért az embernek semmivel szemben nem lehet ellenszenve? Miért kell mindent szeretni?

És még azt is elárulhatnád nekem, hogy... Nem is tudom, hogy mit. De. milyen gyakran villan a szemed elé ilyen keresni való dolog?

Mondjuk én kezdő vagyok a témában, úgyhogy folyamatosan :))) Nem csoda, hogy lehetetlen feladatnak látom. Másra nem is lenne időm, csak a nem szeretem okokat kutatni magamban.

Semmi nem hozható helyre azzal a szemlélettel, amivel elrontották azt.

kígyó-béka :)
2010. május 14. péntek, 11:53 | csaesz   Előzmény

Anita, mindig nagyon szépen, szelíden, békésen írsz, és örülök, hogy elmondod a véleményed, nagyon építő jellegű! :) Elgondolkodtató, hogy félsz attól: kígyót-békát kiabálsz másra, meg nem tartasz tiszteletben másokat, és előre elnézést kérsz miatta... írásaid alapján pont Rád nem jellemző ez a stílus, de javaslom, hogy egyszer próbáld ki! :) Csak úgy játszásiból, csakis önmagad miatt, hogy bebizonyítsd magadnak: ez a szelíd békés stílus tényleg a sajátod, és nem elfojtás eredménye.

 

HajduM képe
Budhhanitának válasz!
2010. május 14. péntek, 14:53 | HajduM   Előzmény

Minden elismerésem. Kifejezetten szeretem az olyan embereket, akiknek van véleményük, és bátran kiállnak amellett. Ezért célpontjaim azok, akik egymondatos bölcsességekkel operálnak. Ők valóban zárkózottak és félnek gondolataikat kiadni, mert nyilvánvalóan nincsenek ők rendben sem lelkileg, sem mentálisan. Gyorsan rávilágítok az ilyenek hiányosságaira, a két kézzel általuk szórt egózás pedig felvidít valósággal :DD

Ez az írásod, rendkívüli nyitottságra vall, még ha java részt látszólag rólam is szól, de nyilvánvaló szerintem előtted is, hogy a saját belső világodat tártad elénk.

Az életemnek olyan mélységeiben akarsz vájkálni, amihez egyrészt semmi közöd nincsen, másrészt ahogyan írod is többször, nem ismersz, így tárgyi tudás hiányában sincs alapod rólam beszélni, mármint a személyemről.

A blog témáját egy szó erejéig sem említetted, de ezért én nem fogom azt sírbakolni, hogy de te személyeskedő voltál, és jaj szegény fejemnek (holott én ezzel lettem vádolva és még megfenyegetve kitiltással, vagy effélével).
Alapból sem vagyok egy önsajnáló típus, és a talán-látszat ellenére, egy előre tekintő céltudatos, és megoldás, tehát feladat centrikus ember vagyok.

A témakörök, amiket szerintem kissé csapongóan érintettél, elegendő kérdést vetnek fel, egy több kötetes könyv megírásához. Ettől eltekintek, mert nem vagyok író, csak szeretek írkálni :))

Mivel sok munkád fekszik ebben az írásban, és megtiszteltél az őszinteségeddel, nem fogom kihasználni az írásból kiabáló naivitást.

De azt tudnod kell, vagy szeretném, hogy tudd: Ha ezt az írást nem ezen a fórumon publikálod, hanem mondjuk az én fórumomon, akkor ízekre tépném, mint jegesmedve egy fókát.

De nem akarlak bántani, amúgy sem vagyok haragvó típus, és különben is arra tanítottak, hogy nőket nem illik bántani :))

Ezért csak szembesíteni szeretnélek azokkal a mondataiddal, amelyekre reagálnék, ha bántani akarnálak.

Ajánlom figyelmedbe ezt a mondatcsokrot, tőled!

régmúlt sebein keresztül félni, fájdalmat érezni.
Egységet Istennel.
Mikor saját énképünkről kialakított képünket megcáfolják. Mikor önmagunk előtt lefeszítik az álarcot!
Minden attól függ, benned mi működik.
Csak az fáj, ha az arcunkba vágják, ha valami nem stimmel,
mi van, ha igaza van?
Valahogy mindig a vallás, a hit, a meglátások kerültek előtérbe. Mégis harcoltam, hadakoztam, sérelmeztem, kiakadtam. Sírtam, de hülye itt mindenki, csak én vagyok normális! Valóban? Na, akik itt "mazóznak" valami ilyesmi miatt kerültek ide. Felismerték, változtattniuk kell
Írtad, szeretnél Te egy megvilágosulttal vitatkozni (lehet, nem pontosan idézlek). Jót nevettem. Kérhetek egy popcornt, és egy jegyet?
ezt elhiszem, ezt meg nem. Ezt szeretem, ezt meg nem.
Jó, jó, hogy egyek vagyunk, de mit tegyek, ha ilyen okos vagyok, ő meg ennyire nem. Lelki szinten: szeretlek, ha magamat látom benned, vagy olyat, akire emlékeztetsz. Fogalmam nincs ki is vagy valójában, nem is érdekel. Főleg az nem, mit akarsz, csak szeress engem, tegyél boldoggá!! Hol van itt az igazi egység?

Ahogy itt olvasgatlak, te még ezt éled: gondolkodom, tehát vagyok.

Csak kimarad az érzelem (lélek), és a test. Pedig írtál te is a nagy 3-ról.

nem szeretem dolgoktól (emberektől) egyenesen elzárkózom. Előbb-utóbb mindenkiben meg lehet látni valamit, ami zavar. Mert a zavar bennünk van.
Ugyanazok a hibás elvek, ugyanoda vezetnek. Én nem akarom, hogy a múlt kötelékei rángassanak.
tartsd tiszteletben mások szabad akaratát.
neked is jönnek olyan dolgok, amik földre nyomnak, leomlanak az elme falai egy-kettőre.
Ha a nem szeretem dolgok kerülnek terítékre, jön az elfogadás lecke
Nem szeretem, ha valaki harcol: melyik részem akar kitőrni? Sorolhatnám. Ha magamban rendbe teszem az agresszióm, akkor megélem, nem csak annak a negatív minőségét, hanem felismerem, tulajdonképpen nincs is minősége: az agresszió kell a létfentartáshoz
Ezért "kell" megszeretni.

Nem ismerlek Téged, most amiket írok, így is olvasd el. De az oldalon figyelemmel kísérem az írásaidat. Ezért bennem is kialakult rólad egy kép. Cseppet sem tudom azt mondani, ez tényszerű.

Mindent az elme szintjén akarsz megérteni
de mi van az érzelmi életeddel?
Hatalmas fájdalmat érzek, a felszinenen nyugalom, de ami a mélyben van: sok-sok sérelem, fájdalom, félelem.
ezek a dolgok benned vannak, senki mást nem okolhatsz értük, senkin sincs jogod kiélni.
Minden, amit akartál, teljesült
Félsz megélni az érzéseidet, nincs benned meg a harmónia,
Logikával a szeretetet nem fogod megtapasztalni.
lelked befogadó részével mi van? Nincs harmónia, csak elfolytás.

Agressziód szellemi oka lehet még: hol nem tudod megélni férfi énedet? Hol nem tudsz kiáradni, teremteni?

Volt idő (mai is sokszor), mikor csak az elmémmel voltam jelen. Krikitussá váltam, önteltté, lenéztem a többieket

Te miért harcolsz? Miért jó neked a szellemi harc? Ebből érzed : élsz, sőt, jó kedved lesz, erőt, energiát kapsz belőle. Nem is érdekel a másik, akitől elvettél, hogy az meg kiterült
Jó lenne, ha szeretnének, de úgy, hogy azért tudják, én szebb, jobb,okosabb, különb vagyok?
Mitől nem tudsz megnyugodni? Mi az, ami hajt szüntelen? Mitől menekülsz ennyire?
Testi szinten is jelentkeznek a tünetek: szorul a gyomor, a torok. Remeg a láb, ütne a kéz
Mikor még nem vettem észre, mennyire zárt vagyok, még a szemetet is éjjel vittem le, Te ezt kérdezd meg magadtól: mit akarok magamban elnyomni? Miért félek másoktól, miért akarom őket uralni? Ki uralkodott rajtam, aki ilyen sebet ejtett rajtam?
Mikor nekünk mondanak valamit ugyanígy hallgatjuk. Nem látjuk a másik belvilágát, csak a miénken át tekintünk rá.
Megsérteni is csak úgy lehet minket, ha a még bennünk lévő helyre nem tett dologra tapintanak. Nem látjuk az eredendő szándékot, csak feltételezünk valamit.

Ne a világra borítsd a fájdalmad. Engedd el, amit idáig görcsösen hittél.

Végezetül, összefoglalom, miért is írtam: le akarok szokni a dohányzásról. Rájöttem, nem őszinte a kommunikációm, elfüstölöm magam elől a dolgokat, inkább nem szólok, vagy túlságosan finomkodom, csak meg ne bántsak valakit. Miért? Félelemből: mert akkor sem nem szeret, sem nem fogad el. De ha nem mondom ki mi van bennem, honnan ismernek meg engem? Ráadásul aki vevő, az dolgozik magán, nem sértődik meg örökre meg.
hogy igyekszem őszintén megfogalmazni, a másik tiszteletben tartása mellett a véleményem.
nem értem miért vagy itt, ha mi nem értünk meg? Ha Nem felelünk meg? Miért akarsz provokálni minket? Mi a bajod igazán? Miért harcolsz? Ki bánt? Mi fáj? És legfőbbképpen, mit látsz bennünk, hogy ezt ránk akarod zúdítani?

Semmi nem hozható helyre azzal a szemlélettel, amivel elrontották azt.

HajduM képe
Nyilvánvalóan a mondanivalódra vonatkoztatom amit írtam. Nem
2010. május 14. péntek, 16:10 | HajduM   Előzmény

Nyilvánvalóan a mondanivalódra vonatkoztatom amit írtam. Nem megfélemlíteni akarlak, te érzed annak csak (tükör) Mitől félsz?....

Na engem ez nem izgat annyira. Két lábbal állok a földön és nem repülök magasabbra, mint amekkorára ugrani tudok.

Csak jeleztem, hogy ennek a fórumnak a tiszteletére, önuralmat gyakorolok, ezért nem tekintem patológiai feladatnak az írásod boncolgatását.

Ami persze nem jelenti hogy soha nem fogom megtenni, ha visszaélsz az önuralmammal, és cinikusan válaszolsz.

A fórumvitáknak nem az a lényege, hogy abban győz valaki, hanem, hogy forrásnak indul az a közeg, amelyben kibomlik.
A hatásgyakorlás, nem győzteshírdetés okán folyik.
Ahogy a Tao fogalmaz: Az út célja az út.
Az a rengeteg minden ami ér közben minket, amit tanulunk, amit magunkévá tehetünk.
Ahogyan általunk ráébredhetnek emberek, hogy hol állnak azon a képzeletbeli létrán.
És, hogy ezt minél többen lássák, tehát a show, a műsor. És amikor vége, egy kicsit mindenki

megnyugszik, kifújja a gőzt, és átértékeli önmagát.

Megtisztelő az ajánlatod, a beszélgetést illetően, de nagy valószínűséggel annyira másféle emberek vagyunk, hogy nem tudnánk összehangolódni, egy beszélgetéshez.
Így jó ez egyenlőre.

Volt bennem egy várakozás egy ezoterikus közösséggel kapcsolatban. Eleinte be is jött ez, mert nyitottan közelítettem a közösség felé. Viszont ahogy telnek a hetek, inkább csak műezoterikusokat látok, akik mindaddig hordozzák az ezoterika ismertetőjegyeit magukon, amíg valami nem billenti ki őket a komfort zónájukból. Sajnos egyre inkább azt látom, hogy álarcosbálba vagyok, ahol mindenki osztja az ukászt a másiknak, miközben, maga nem lát ki mindazokból a problémákból, amiket a másikra testál.

Én tartom magam a jézusi tanításhoz, és nem nagyon szeretném, hogy mások turkáljanak szálkát keresvén, a szememben. Ha valaki ezt megteszi velem szemben, annak a szemét természetesen én is elkezdem turkálni.

Semmi nem hozható helyre azzal a szemlélettel, amivel elrontották azt.

Már megintcsak egyetértek,és mindeközben Anitát ugyanúgy szertem
2010. május 14. péntek, 15:51 | Éva.   Előzmény

Már megint csak egyetértek,és mindeközben Anitát ugyanúgy szeretem.
Hogy van ez?
Ti Értitek?
Mert én igen.

Ez megint csak lesiklott,Hajdúnak lett volna válasz!
2010. május 14. péntek, 15:54 | Éva.   Előzmény

Ez megint csak lesiklott,Hajdúnak lett volna válasz!
Nehéz így kommunikálni,ha össze vissza mennek a válaszok!

HajduM képe
Igen. Nagyon hasznos az oldal, de ez a fórumszerkezet,
2010. május 14. péntek, 16:11 | HajduM   Előzmény

Igen. Nagyon hasznos az oldal, de ez a fórumszerkezet, hááááttt.....

Semmi nem hozható helyre azzal a szemlélettel, amivel elrontották azt.

HajduM képe
Egy jó kis teremtéstörténet-kritika? Neki kéne állnom, ha még
2010. május 13. csütörtök, 15:01 | HajduM   Előzmény

Egy jó kis teremtéstörténet-kritika?

Neki kéne állnom, ha még ma publikálni is akarom :))
Na de Frank Sinatra-t hallgatok. Sehogy se passzol a kettő :DD
Na majd keresek valami depressziósabb zenét :))

Semmi nem hozható helyre azzal a szemlélettel, amivel elrontották azt.

A rajongód lettem..../H.M./
2010. május 13. csütörtök, 20:54 | Éva.   Előzmény

Több blogban is olvasom,követem a hozzászólásaidat.
Azon vettem észre magam,hogy a rajongód lettem...
/Bár egyet s mást másképp értékelünk,de ez semmit sem változtat a lényegen./

HajduM képe
És jó ez így neked? :DDD
2010. május 13. csütörtök, 21:18 | HajduM   Előzmény

És jó ez így neked? :DDD

Még úgy se volt sose rajongóm :)) Nem is tudok erre semmi értelmeset mondani :DD Jól esik, kifejezetten jól érzem magam ettől, és itt nevetgélek magamban :)) úgyhogy nekem szereztél egy kellemes estét ezzel :))

Így egyből a kiváltó okodra lennék kíváncsi.

Töltöttem le döbbenetesen jó zenét. Tibeti harangtál hangok összemixelve kellemes Chill out zenével. Majd elmeditálgatok ezen a rajongás dolgon zene hallgatás közben :)

Semmi nem hozható helyre azzal a szemlélettel, amivel elrontották azt.

Jó!
2010. május 13. csütörtök, 22:21 | Éva.   Előzmény

>Jól esik, kifejezetten jól érzem magam ettől,<
>Így egyből a kiváltó okodra lennék kíváncsi.<

Leírtad,kell ennél több kiváltó ok?

Tisztelem a gondolkodásodat,és kifejeztem az elismerésemet.
És ,hogy ezzel szereztem egy kellemes estét neked,annak meg még jobban örülök.

Odaát válaszoltam neked a Feltámadás témára...

További szép estét !

jaguar képe
"kifejezetten jól érzem magam ettől"
2010. május 14. péntek, 5:44 | jaguar   Előzmény

"Még úgy se volt sose rajongóm :)) Nem is tudok erre semmi értelmeset mondani :DD Jól esik, kifejezetten jól érzem magam ettől, és itt nevetgélek magamban :)) úgyhogy nekem szereztél egy kellemes estét ezzel :))"
Na ez az egó.
Legközelebb próbáld ki a másik végletet is, hogy mondjuk egy vitában hagyod magad alulmaradni, vagy megszégyenülve, megalázva (akármilyen apró mértékben) maradni bármilyen élethelyzetben, anélkül hogy reagálnál rá reflexből. Na az is az egó.

Jagu,ne hülyéskedj !
2010. május 14. péntek, 12:12 | Éva.   Előzmény

A HAJDÚ megjárta már a poklot.
Nem hiszem ,hogy ilyen dolgok megérintenék Őt,amiről Te itt példálódzol.

Ha már könyv, meg iromány :)
2010. május 13. csütörtök, 14:18 | Szabó_Péter

Gyufaárus kislány

Kegyetlen hideg volt, hullott a hó és már sötétedett; az esztendő utolsó
napját mutatta a naptár. A kemény hidegben egy szegény kislány járta a
sötétedő utcákat, hajadonfőtt és mezítláb.

Amikor elindult hazulról, még volt papucs a lábán, de annak nem sok hasznát
vette. Mert a papucs nagy volt, igen nagy - az édesanyja hordta valamikor -,
s ahogy két arra vágtató kocsi elől a járdára ugrott, egyszerre maradt le a
lábáról mind a két papucs. Az egyikkel egy suhanc szaladt el - azt mondta,
majd bölcsőnek használja, ha megházasodik, a másikat pedig meg se találta a
szegény kislány.

Mezítláb járta hát az utcákat, és kicsi lábát kékre-vörösre csípte a
kegyetlen hideg. Rongyos kis kötényét összefogta: egy halom kénes gyufa
zörgött benne, egy skatulyát meg a kezében szorongatott. Egész álló nap
hiába kínálgatta portékáját, egy szál gyufát se vettek tőle, és alamizsnát
se adott neki senki: Éhesen és hidegtől reszketve vánszorgott tovább;
szívszakasztó látvány volt szegény. Csillogó hópelyhek tapadtak szépen
göndörödő, hosszú szőke hajára, de nem is gondolt vele.

Az ablakokból ragyogó világosság és sült liba pompás jó szaga áradt ki az
utcára, hiszen ünnep volt, szilvesztereste. A szegény kis teremtésnek
folyton csak ez járt az eszében.
Behúzódott egy zugba, egy kiszögellő ház sarka mögé, s maga alá húzta
csupasz lábát. Ott még jobban didergett, majd megvette az isten hidege, de
hazamenni nem mert, hiszen egész nap egy garast se keresett, s az apja
biztosan veréssel fogadná. Különben otthon se jobb, padlásszobájukban
farkasordító hideg van, a tető hasadékain besüvít a szél, hiába tömték be
szalmával meg ronggyal a nagyobb réseket.

Már egészen meggémberedtek a kis ujjai. De jó lenne egy szál gyufa, csak
egyetlenegy szál! Ha kihúzna egyet a skatulyából, odadörzsölné a falhoz, s
meggyújtaná, a lángjánál megmelegíthetné a kezét! Végre rászánta magát, s
meggyújtott egy szálat. Milyen vidáman sercent, s hogy lobogott a lángja!
Fényes volt és meleg, mint a gyertyaláng, s a kislány boldogan tartotta
fölébe a kezét. Csodálatos láng volt az! A szegény kis gyufaárus lány úgy
érezte, mintha szép réztetejű, rézcsövű vaskályha előtt ülne - olyan jó volt
nézni a tüzet, olyan jólesett melegedni mellette! Már a lábát is
kinyújtotta, hogy átjárja a meleg, de abban a pillanatban kilobbant a
gyufaláng, eltűnt a vaskályha, s a kislány ott ült a hideg falszögletben egy
gyufacsonkkal a kezében.

Elővett egy másik gyufát, meggyújtotta. Odahullt a fény a falra, tenyérnyi
világosságot vetett rá, s azon a helyen átlátszó lett a fal, mint a tiszta
üveg: a kis gyufaárus lány beláthatott a szobába. Hófehér terítővel
letakart, nagy asztal állt odabenn, finom porcelán edények csillogtak rajta,
s a közepén aszalt szilvával meg almával töltött sült liba illatozott. S ami
a legcsodálatosabb volt: a sült liba egyszer csak kiugrott a tálból, s
késsel-villával a hátában, bukdácsolva indult a kislány felé. De jaj, megint
ellobbant a gyufa lángja, s nem látszott más, csak a puszta, hideg fal.

Újabb gyufát gyújtott: fényénél gyönyörű szép karácsonyfát látott, még
szebbet, ragyogóbbat, mint amit karácsony este a gazdag kereskedő
szobájában, amikor belesett az üvegajtón. Ott ült a fa alatt, s nézte a száz
meg száz gyertyát az ágak hegyén, a tarka díszecskéket, amiket eddig csak
kirakatban láthatott. Már nyújtotta a kezét, hogy levegyen egyet, de akkor
megint kihunyt a csepp láng, és a sok karácsonyi gyertya lassan a magasba
emelkedett, föl egészen az égig, s ott csupa tündöklő csillag lett belőle.
Egyszer csak kivált közülük egy, s lehullott; ragyogó fénycsíkot hasított a
sötét égen.

- Valaki meghalt! - mondta a kislány; emlékezett rá, hogy a nagyanyja, az
egyetlen, aki jó volt hozzá, s aki már rég meghalt, egyszer azt mondta
"Valahányszor lehull egy csillag, egy lélek áll az isten színe elé."

Megint odadörzsölt egy szál gyufát a falhoz, s egyszerre nagy világosság
támadt körülötte. A tiszta fényben ott állt rég halott nagyanyja, és
szelíden, hívogatóan nézett le kis unokájára.

- Nagyanyó! - kiáltott föl a kislány. - Nagyanyó, vigyél magaddal! Tudom,
hogy itt hagysz, ha a gyufa végigég, eltűnsz, mint a meleg kályha meg a sült
liba, meg a gyönyörűséges szép karácsonyfa! Ne hagyj itt, nagyanyó!

És gyorsan a falhoz dörzsölt egy egész csomag gyufát, hogy marassza a kedves
nagyanyót; a sok gyufa olyan fényességet árasztott, mintha a nap sütött
volna. A nagyanyó sohasem volt ilyen szép, ilyen erős. Karjára emelte a
kislányt, s felemelkedett vele; magasra, igen magasra, ahol nincs hideg,
éhség, félelem, ahol csak öröm van és fényesség.
A hideg reggelen ott találták a kis gyufaárus lányt a házszögletben:
kipirult arca mosolygott, de élet már nem volt benne, megfagyott a csodákkal
teli éjszakán. Ott feküdt a halott gyermek új esztendő reggelén, körülötte
egy halom gyufás skatulya és sok-sok elégett gyufaszál.

- Melegedni akart szegényke! - mondták az emberek. Nem tudta senki, mennyi
gyönyörűséget látott, s milyen fényesség vette körül, amikor nagyanyja
karján mindörökre elhagyta ezt a sötét világot.

Kirsikka képe
skatulyákból szállongó pillangók
2010. május 13. csütörtök, 18:37 | Kirsikka

...hol írtam, hogy nem tetszik amit a könyvekben olvasok? Az említett könyv, amit a barátnőm teljesen másképp élt meg, egy szépirodalmi mű, nem ezoterikus agytágító... Ha megnézel újra egy-egy filmet, pl azt gondolod: "mit ettem én ezen akkoriban?" vagy "hogyhogy nem vettem észre, hogy..." ez volt a kiinduló pont.

A báb-pillangó dologgal kapcsolatban: Van egy újra meg újra felbukkanó jelenet a családban: valaki nagyon lefogyott, -mellesleg vega is volt- és bár évek óta szemlátomást jól van, a mai napig első kérdés, ha meglátják a rokonok, hogy "eszel te rendesen?" meg persze röpködnek a "kérsz egy kis legelnivalót?"-jellegű viccnek szánt figyelmetlenségek, hiába eszik húst az orruk előtt, és rendben van kilóilag is, nem bírnak továbblépni. Ez nyilván egy szélsőséges példa, tudattalan emberek megnyilvánulása, de úgy érzem nagyon mélyen gyökerezik bennünk ez a fajta hozzáállás. De Mello ezt úgy fogalmazta meg:
"Elnézést, nem önnel foglalkozom, hanem az önről kialakított elképzelésemmel" :D
Szóval ez az alap. Erre jön a tudatosodás folyamata, amikor megengeded a másiknak a változást. Nemcsak felszisszensz, hogy 'sszülye, aztán pá. Kedves M, te alapjáraton abből indulsz ki, hogy mindenki örömmel figyeli, hogy hogy lesz pillangó a hernyóból, pedig korántsem olyan természetes...

Skatulya=elvárás? ...mikor már van valamilyen tapasztalatod a másikról, akkor legközelebb ahhoz viszonyulsz. Eddig oké, de egyáltalán nem mindenki frissíti az infót újabb és újabb helyzetekkor...

A kérdésem az volt, hogy mennyiben vagyunk nyitottak egymásra a sokadik alkalommal is? Felfedezzük-e az itteni vitákban a saját szemellenzőinket?
...Talán a kellemes csalódás a figyelmeztetés, hogy megint skatulyáztunk, pedig ez már pillangó :) ...de minimum báb, és már nem hernyó :D

Kirsikka képe
megérkezett a felismerés...
2010. május 14. péntek, 14:52 | Kirsikka

..hogy miért írtam ezt a blogot, hogy miért foglalkoztat ez a téma... jól kiverte a biztosítékot, még jó h van Van Morrison a világon :) ...meg hogy élek a lehetőséggel, és gyógyszernek használom :D

HajduM képe
És el is mondod nekünk a felismerésedet? Semmi nem hozható helyr
2010. május 14. péntek, 15:24 | HajduM   Előzmény

És el is mondod nekünk a felismerésedet?

Semmi nem hozható helyre azzal a szemlélettel, amivel elrontották azt.

Feliratkozás Hírlevélre