Kristálygyermek
Olvastam a Kristálygyermekekről, és van egy oldal, ahol leírják a jellemzőiket.
A legtöbb nagyon is igaz rám.
Ez azt jelenti hogy én is Kristálygyerek vagyok?
Van tapasztalatotok róluk?
- skarma blogja
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges
Hozzászólások
14 hozzászólásEgy időben azon voltam, hogy indigó vagy e vagy sem... vagy mi van vagy mi nincs. Aztán történtek dolgok, amik "bebizonyították", hogy nem... Tudod milyen jó érzés volt? Egy kalitkából szabadultam fel. Azóta úgy vagyok vele, hogy nem érdekel mi vagyok. Vagyok! És ez a lényeg, szerintem, hiába cimkézem magam, hogy mi vagyok vagy mi nem.. egónak jól esik, hogy "különlegesnek" érezhettem magam.
Ha mégis az vagy, akkor mire tudod felhasználni? Az egónak esik jól azonosítani magát mindennel, szerintem. Igazából akár maga Sai Baba is lehetnék, ha nem tudnám mire felhasználni és csak ülnék a lakásban és vagánykodnék vele, hogy én vagyok ez és az és csodás dolgokat teszek. Hahahaha, 4 fal között. Ez a négy fal, lehet akár az elmém vagy az elméd 4 fala is... Szóval, élj! Éld meg magad! Mindenki arra törekszi, szerintem.. vagy így vagy úgy! :)
Az biztos, hogy nagy igazságokat mondtál, de akkor ez azt jelenti, hogy nem kezdhetek semmit azzal, ha esetleg kristálygyerek vagyok? Tényleg csak az egó szeretné ezt?
nem tudom.. nem állítom, hogy nem.... :) írtam emailt, inkább menjen privátba :) de ha nem ért át adok címet... :) :P
jobb nem tudni szerintem.. ezek a skatulyák, címkék eléggé károsak, meg egyébként is csak az egónak kellenek... meg mi van akkor ha igen? teher, felelősség, bénítólag hatna.
Nagyon sokszor találkozom azzal hogy az emberek vágynak! arra, hogy ők kristályok, indigók legyenek. Szeretném ezt a történetemmel más megvilágításba helyezni, ha valaki esetleg megérti. Egyszer, 28 évesen a kezem ügyébe került nekem is egy leírás, s a hiperaktivitást leszámítva mintha az életemet láttam volna a papíron. Múltamat, jelenemet és az erősen érzett jövőmet. Akkor elnyargaltam aurafotóshoz és nahát, indigókék aurát mutatott a gép. Számomra ez semmi mást nem jelentett, mint egy igazolást arra, amit gyakorlatilag egész életemben éreztem: minden egyes tehetségem, minden képességem, minden tudásom egyetlen célnak rendelődik alá - igazságosabbá, tisztességessé, jobbá tenni ezt a társadalmat, a Földet, ahol élünk. Ez egy eléggé nehéz "meló", egyáltalán nem irigylésre méltó. Persze én szeretem és örömmel teszem, nyilván nem véletlenül. De a lényeg, hogy aki ugyanebben a cipőben jár, az tudja hogy ezen semmit nem kell irigyelni, mert egy súlyos tévhit, hogy nekünk a hiperszuper képességeink miatt előttünk térdepel a fél világ, ezt az igazságérzetünk se hagyná. Egyetlen képességünk sem azért van, mert "minket szeretnek az istenek", egyáltalán nem számunkra hoznak dicsőséget és elismerést, hanem azért vannak, hogy segítsék a Földet a maguk szerény módján.
Igenigenigeeeen! Indigónak lenni nagyon nehéz, fájdalmas és fárasztó. Ráadásul nem tudom mások miket éltek át, de én pl. olyan családba születtem, ahol el nem tudom mondani mennyi borzalmat kellett átélnem és soha senkinek nem kívánom ezt. Szóval indigónak lenni..... egyáltalán nem kiváltságos dolog. Pl. Nem hiszem hogy nagy áldás, ha gyerekkorodban éjjel felriadsz és megtalálod az anyukádat a kamrában miközben kenőkéssel akarja felvágni az ereit. És te csak annyit tudsz tenni, hogy kiveszed a kezéből (6 évesen kb.) és teljes erődből átöleled.
A hozzászólásodból végül is nem derül ki, hogy miért oly nehéz indigónak lenni. Kifejtenéd?
Inkább fájdalmas mint nehéz és nem... semmi kedvem kifejteni. Ez amit leírtam az előbb az csak 1 dolog. 1 ami kb 10 perces jelenet lehet és most vagyok 30 éves. Szerinted? És nem is biztos hogy az vagyok.... mindenki azt hisz amit akar. az vagy amit hiszel! Valahogy fel kell dolgozni, ha a szüleid csak egyszer aludtak együtt :D (na jó ezt most kicsit elvicceltem, mert hát vicc nélkül nem élet az élet :))
Jól értem, hogy igen nehéz gyerekkorod volt és ennek fájdalmát úgy próbálod meg enyhíteni, hogy kristálygyermeknek hiszed magad?
Mert az, hogy Anyukád öngyilkosságra készült, az nem rólad szólt és semmi köze sincs a kristálygyermek-ségedhez.
Inkább úgy tűnik, hogy ez a kristálygyermek téma jó alibi, hogy sajnáltathasd magad, kiteregetve ide a fájdalmadat.
"Az vagy amit hiszel!"
Azért ebbe nagyon ne ringasd bele magad, mert azon kívül, hogy egy frappáns önbecsapás, sok másra nem használható!
előtt történtek velük, úgy azonosulunk, hogy az a világ rendje.
Ha az anyukád öngyilkosságot kísérelt meg és ő te úgy érezted, megmentetted, máris adott az önazonosításod legfontosabb pillére: azért születettél le, hogy megmentsd a világot.
A megmentés valóban nagyon fontos, mentsd meg magad ettől a szereptől!
Amíg valaki a megmentő hamis szerepébe bújik, addig a világot áldozatokra, tettesekre és megmentőkre osztja és minden felosztás hamis, ami egó szerepekre alapszik.
Szerinten Skarma arra kíváncsi hogy esetleg van-e valami olyan adottsága amit még nem fedezett fel.
Bocsi Skarma hogy újra én válaszolok!;)
Ha van valami különleges képességed amivel születtél,akkor az számodra annyira természetes hogy azt hiheted ezt mindenki tudja,és ezért nem is érzed különlegesnek.
Egyébként én is gondoltam már arra hogy kristálygyerek voltam?Bár 77-ben állítólag még nem születtek...De a szemem nekem is olyan volt amit róluk írnak,illetve még most is olyan.Söt!Már láttam olyan szemü,és nézésü kicsi gyereket....
Volt egy kisfiú azt hiszem 4-ig gyerek egy nem spirituális és szegény családban akinek olyan volt a nézése hogy önkéntlenül uram-nak szólították..!De ez komoly!Nem a 4éves kisfiu benyomást keltette.
De igazat adok a többieknek ha az is vagy nem az számít.Lehet hogy mondjuk az egyik kristály,a másik indigó a harmadik aki bátor lovag volt elözö életében...stb.és akkor is mi változik?Adnak ezért egy kiló kenyeret a boltban?Vagy elöre engednek a pénztárnál?
Mindanyian különlegesek vagyunk.Mindanyonkban ott van Isten!
Amikor megismerted magad,akkor már nem számít hogy ki vagy!
Szeretettel:Erika
hát ja.. már csak azért is mert minden skatulya feltételez egy éles határvonalat. ennek a dolognak meg nem tudom, nem hinném hogy éles határvonala lenne, hogy ki biztosan az és ki már éppen nem. hogy hol kezdődik és hol végződik az indigóság, kristálygyermekség... ha meg nincs határvonala hanem "finomátmenetes" a dolog, akkor meg nincs miről beszélni, csak egy kreálmány az egész, egy címke. tekinthetjük onnantól ezo-maszlagnak is, úgy mindenképpen hasznosabb. bár a témában Hermess és Sanyi még nem nyilvánított véleményt ha jól tudom, kíváncsi lennék azért még rájuk, hogy látják ezt.
Edesapamnak van egy aurafotos baratja es gyozkodott, hogy a gyerekem kristalygyerek, mert o titszta szemmel is latja, de vigyem be a rendelojebe, hogy tegye ra kis kezet a keszulekre es azon nyomban meggyozodhetek. Hevesen tiltakoztam es nem vittem be a gyereket, mert nem akarom semmi fele keretek koze szoritani.Lehet, hogy ha meggyozodnek, hogy tenyleg az, maskepp kezelnem, akaratom ellenere is es ezt nem akarom. Ha annyira empatikus es ra van hangolodva a jora, akkor jot fog tenni, akkor is, ha nem ragjak a szajaba, hogy o erre hivatott.
Persze, en is ugy tartom ,hogy kulonleges a gyerekem, de lehet csak azert, mert az enyem. Az is igaz, hogy szem nezetlen nem hagyja es mar pici baba koratol beszeltuk, hogy ez a gyerek nem akarmilyen bebi...Tulajdonkeppen nem is volt soha bebi es nem is kezeltuk ugy. Mindig magunkkal egyenrangukent kezeltuk, o pedig mindig tudta, hogy mit kell tennie. 2 eves es 2 honapos, nem beszel(de lehet, hogy azert, mert 3 nyelvvel kell megkuzdenie), viszont valosaggal dudol, na es mindent megert, tobbet is, mint amennyit elvarunk tole. Engem pl kiakaszt, hogy csak azokon a napokon amikor megy ovodaba, visszautasitja a tejet es kikoveteli a szelet piritost meg a banant, mert biztosan tudja, hogy 11-ig no kaja neki ott es azt is tudja, hogy a tej nem tart ki addig. Na jo, ettol o meg nem kell kristaly gyerek legyen, de ha az is, nekem ugyanannyit er. Vagy megvonok a vilagtol egy jot, ha ezt nem szorgalmazom?
Miért érzed ezt bajnak,ha ez kiderülne.
Nem változik szerintem semmi,illetve az is csak tőled függ.
Ugyanaz az okos kislányod marad,...ha kristály ,hanem.
Talán benned kelt valamilyen bizonytalanságot,vagy izgalmat ez a kristály dolog,de ez csak egy felépített mitosz,nem kell szerintem ennyire komolyan venni.
A barátnőm kislánya kristály,egészen kivételes gyerek,de ha nem látták volna ezt az aura fotón,akkor is ugyanaz a különleges kislány lenne.
Én nem félnék attól az aurafotótól.Nem változtat az semmin,ha Te nem akarod.
Nagyon hasznosnak találom több szempontból is az aura fotót,bár azt tudni kell,hogy az ember pillanatnyi állapotát mutatja,ezért érdemes pár órán belül még egyet csináltatni.
Lehet vele figyelni az ember fejlődési állapotát.
Ellenőrizni lehet a csakrákat és mindenféle jellemzőt,és az ember a saját szemével is láthatja min kell még dolgoznia.
Én gyakran ellenőrzöm,mert az ember mindig dolgozik valamilyen területen,nyilván oda több energiát ad,és így elcsúszik a csakrák közti harmónia,amit pedig ki kell egyenlíteni.
Ez egy nagyon jó kontroll például erre is...meg a színek változásából is tökéletesen lehet látni az ember állapotait,törekvéseit,hogy éppen akkor miben van benne.
Számomra nagyon érdekes dolog,nagyon jó ,független kontroll /nem az van amit én csak hiszek,hanem
szembesülök,hogy valójában mi van,épp akkor.
Szóval én csak ajánlani tudom.
Arról meg nem is beszélve,hogy mennyire érdekes különböző életszakaszokban készült aurafotókat összehasonlítani.
A lényeg az ,hogy az ember egy ,,általános'' állapotában legyen,se fáradt ,se túl feldobott ne legyen,és
akkor teljesen reális képet ad.