"Amint bent, ott kint." (Hermész Triszmegisztosz, Smaragdtábla) Másokban önmagadat látod, tehát ahogy viselkednek veled, az csak tükör a saját lelkiállapotodról. Ha Te nem törődsz eléggé önmagaddal valamilyen aspektusban, akkor ezt mások is megteszik veled. Ha folyamatosan elvárod magadban, hogy egy illető valamilyen módon viselkedjen veled, akkor tudat alatt ezt a magatartást fogod sugallni neki, és ő ennek megfelelően reagálva cselekszik. Szüleinket mi választottuk- összes "jó" és "rossz" tulajdonságaikkal együtt( természetesen a jó és a rossz témakör szintén kimeríthetetlen), hogy tanuljunk bizonyos leckéket. "Senki nem mondhatja meg Neked, melyik utat járd." (Seth) "Ha jó barátokat akarsz, igyekezz Te is jó barátként viselkedni másokkal." (Shakti Gawain)

Ezek a problémák olyanok, mint a saját farkába harapó kígyó, erősítik magukat. Csak egy dolgora kell rájönnie az embernek, úgy tökéletes, ahogy van, minden törekvés, amit arra tesz, hogy megváltozzon csak rontani tud. Az egész nehézsége ott van, hogy megtanulj letisztulni, nem elvárni, vagy legalább kevesebbet elvárni, átgondolni, hogy ki mit miért csinál/csinált, és ez rád hogyan hatott.
Nekem van egy olyan emberi kapcsolatom, amit csak 5 év után tudtam tisztázni magamban, újra és újra elővettem, míg végre sikerült megfejtenem. Sokat szenvedtem feleslegesen szimplán amiatt, hogy megpróbáltam megváltozni egy olyan ember kedvéért, akit szerettem. A hibát már az első pillanatban elkövettem, amikor arra kért, hogy változtassak magamon, és én ezt elfogadtam. Nem volt joga hozzá, senkinek nincs joga ilyet kérni egy másik embertől. (Benne volt a hiba, nem bennem.)
:-) Ez is megint egy olyan helyzet, hogy neki nem mondhatom, elmondom hát mindenkinek.
Értékelni és elemezni másokat szerintem szükséges, viszont sokszor van az, hogy az előítélet az ami befolyásolja azt, hogy végül milyen lesz a kapcsolatunk egy emberrel. A legtöbb ember úgy működik, hogy azt adja vissza, amit tőled kap, ha előítélettel állsz hozzá, akkor ő sem fog pozitívan hozzád állni, és így igazad lesz az előítéleteddel. Az életben sok dolog működik így, hogy önmagában létezik, önmagából indul, és önmagába tér vissza. Azt hiszem ezek mind olyanok, hogy nem szabad beléjük ragadni, persze addig az összes hattyú fehér, amíg nem találkozunk egy feketével, szóval ez sem olyan elmélet, ami bizonyítható.
"Szóval magamban kell kezdenem. Ismét." - Nem feltétlen, ami bent van, az van kint is, szóval az is jó, ha kívül kezded, a végén úgyis ugyanoda jutsz. ;-) Most iszonyatosan bölcsnek érzem magam :D :D :D