Csend gyakorlat
A csend erejéről sokat mesélnek, a csend átélése, befogadása meditációban, kontemplációban az egyik legősibb spirituális gyakorlat.
Neked milyen élményeid vannak a csendről? Mi tadott vagy vett el Tőled a csend?
Egyáltalán képes vagy csendben lenni? Vagy olyankor is zakatolnak a gondolatok?
Ha van tapasztalatod, kérlek osszd meg, hogyan lehet jól felkészülni a csendre, elérni a belső csendet!
Úgy vettem észre az emberek nem nagyon szeretik ezt az állapotot.
Jönnek,mennek,hangoskodnak,vagy a fülükben a fülhallgató és méterekre is hallani
a kattogó gépzenét.
Én sokat utazom,és senki nem ül csendben,hogy gondolkodna,révedne magában.
Vagy az a fent említett drót lóg a fülében,vagy harsányan beszélget,esetleg olvas.
Egyedül sem bírják,mert túl nagy a csend,vagy félnek önmagukkal egyedül maradni.
Egyszer régebben, kb. 2- évig csináltam a TM-et/transzcendentális meditáció /
Kaptam egy személyre szóló mantrát,és ezzel meditált az ember.
A mantra egy idő után elért egy bizonyos részt az emberben és az nagyon jó volt.
Pont azért mert teljes csend volt és határtalan nyugalom, és egy hihetetlen boldogságérzet.
Nagyon érdekes volt,mintha a semmiben lett volna az ember,pont a csend miatt,de mégis ott volt az a
hihetetlen boldogság.
Más: vannak újabban úgynevezett csend fürdők.
Ez egy teljesen hangszigetelt mindentől elzárt tartály,vízzel és ebben lebeg az ember.
Itt még nem voltam,de állítólag a tökéletes pihenésen kívül,fantasztikus dolgokat lehet megélni a tartályban.Egyrészt,hogy minden ingertől el vagy zárva az ember és sötét van,síri csend és lebeg a vízben.
Ki kéne próbálni...
Nekem nagy gondom, hogy nem tudok Csendben maradni. Abban az értelemben, hogy mindig megy valami a fejemben. Ha meditálok, közben is mennek a gondolatok. Nem tudom őket leállítani. Amikor érzem, hogy most tényleg ott vagyok (mély meditációban), nekem akkor is mennek a gondolataim, és beugrik ez is, az is. Én egyszerűen nem tudom leállítani a gondolataimat. Egy ideig csináltam a Gyurkó Zsolt-féle éter-csend meditációkat, rózsafüzérrel számoltam, hányszor ugrik be valami, egy ideig tudtam is csökkenteni, de aztán feladtam. De ez a mantrázós módszer jónak tűnik, kipróbálom! Köszi!
Szia!
Ha mantrázni akarsz,azt kérdezd meg, mert megvannak a szabályai.
Azt hiszem Sanyi tud ebben segíteni.
Még van egy jó dolog, ha a légzésedre figyelsz.
Figyeled a levegő útját ki, be. Ahányszor elkalandozol,mindig visszatérsz és azt figyeled.
Ez is nagyon jó eredményre vezet.
A mantrázásnál ugyanez a helyzet,ahányszor elkalandozol, mindig vissza a mantrához.
Ezek kellenek addig amíg magadtól pillanatok alatt egyszerüen belezökkensz egy meditatív állapotba.
Jók a koncentrációs gyakorlatok is,egy tárgyra,vagy pontra figyelsz,koncentrálsz.
Ezzel is gyakorolhatod,hogy ne kalandozz el.
Ha szorgalmas vagy,mert akarod,bele fogsz jönni gyorsan.
A meditáció egyébként egy probléma, gondolat,téma körüli gondolkodás lenne igazán,de egy valamiről,tehát nem cikázhat össze vissza az elme.Vagyis szükséges egy RELAXÁLT,de mégis ÉBER állapot,
belealvás nélkül,mert ugye nem ez a cél.
Sok sikert! Éva
Én így ismerem: meditáció : két gondolat közti szünet. A "cél" ennek a szünetnek a minél több időre nyújtása.
Csend gyakorlat: ami éppen jobban érdekel: hang, érzés, gondolat, íz, tapintás, látás. A lényeg, csendben ülj, figyelj. Figyelj a hangra (ha azt választod). Ne agyalj, mi ez, csak hallgasd. Nyílj meg rá. Egy idő után eltűnik saját határod, olyan, mitha te magad lennél a hang.
Amit megfigyeltem magamon, hogy ha csak elmével figyelek, nem nyitom magam, kritikus leszek. Analizáló. Jönnek az elméleti felismerések, nincs bennem meg a befogadás, ami viszont kell a teljességhez.
minden esetre érdekes, hogy pont ma álmodtam, hogy a csen táborban vagyok megint , peig idén nem terveztem, hmm
Tolle révén sokat tanultam a csend fontosságáról. A figyelem Te vagy, a gondolataid az elméd. Utóbbi rá akar venni, hogy egyenlőnek érezd magad a gondolatokkal és ilyenkor nagyon rafinált tud lenni. Ha figyeled ezt a folyamatot, nem kritizálóan(mert az már megint csupán az elméd), csak hagyod, hogy pörögjön és tudod, hogy ki vagy te és hol kezdődik az elméd, megszűnik az illúzió. Elméd kereke tovább kattoghat, de mindezt csak lendületből teszi, mivel már nem adsz neki energiát és egy idő után beáll a természetes állapotod, a figyelő csend. És ez csodálatos.
A nehéz ebben az, hogy felismerd a trükköket. Próbálj a nap minden percében éber lenni! Ez a kulcs. Én is próbálkoztam a gyurkó zsolt-féle medivel, de nekem se jött be. Végtére is mit várjunk, ha egész nap csak elemzünk, kritizálunk, összehasonlítunk, tervezgetünk...
Az is segíthet, ha a csendhez hasonló térre figyelsz, ami ugyanúgy helyet ad a tárgyaknak, mint a csend a gondolatoknak.