"Mit szólsz, ha azt mondom, hogy az eredményed világéletedben megegyezett a szándékoddal?"

Azt szólom, hogy a belsőm tiltakozik a mondat ellen, de egyet kell értenem vele.

Bele kell majd merülnöm jobban az életem történéseibe, hogy teljesen magaménak érezzem ezt a mondást, de egy szempontból már korábban is megvizsgáltam, mert olvastam róla.

Nem is olyan régen teljes hittel állítottam, hogy az ami történt velem, eltért a valódi szándékomtól. Aztán visszaolvastam a szinte napló szerűen követhető írásaimat a témában és egyre több olyan mondatot találtam, ami a kétségeimet fejezte ki a valósnak hitt szándékaimat illetően. Ez akkor fel sem tűnt.

Amikor teljesen más történt, amit vártam, reméltem és vágytam, hatalmasat csalódtam, mindenki más hibás volt, csak én nem. Az eltelt idő azonban kétségbevonhatatlanul bebizonyította, hogy nem akartam igazán a dolgot, belülről mélyen féltem tőle. Az eredmény ezt támasztja alá, még ha most is nehéz elfogadnom a tényt. Főleg akkor nehéz ezzel szembesülnünk, ha a kudarcainkat vesszük nagyító alá.

Ezt nagyon igaznak tartom én is.
Amilyenek vagyunk, azt vetítjük kifelé. Ha nagyon erősen elhatározunk valamit ,és teszünk érte megvalósul.
Nem csak kérni kell, el kell képzelni azt a cselekvést, vagy szituációt, hogy benne vagyunk.
Látjuk, a megvalósulásban magunkat.

Bár úgy gondolom, még ettől függetlenül is jöhetnek olyan csodák az életünkben, amiket nem gondoltunk volna előre.

Érdekes dolgok ezek. Most már úgy gondolom, annyi a titka, hogy az ember kezd befelé figyelni, akkor megnyílhat a csodák kapuja. Hisz Isten bennünk él.
Nem neveltek hívőnek a szüleim.
De az Isteni szeretetnek ez a fajta megtapasztalása, ez valami egész más.
Ehhez nem kellenek templomok, sem semmi külső dolog.

Az igazság az, hogy nem voltam én sem mindig ennyire "okos", Én is csak rohantam, a munka a srácok. De mára felnőttek és már figyelek befelé is.és szerencsére valami úton-módon belém van kódolva genetikailag. az örök Optimizmus és jó kedv.

Azt hiszem valahogy meg kell érnünk arra, de mindenképpen lecsendesedni, hogy megérezzük a szeretetét.
Az élet csoda szép!! Csak mernünk kéne azt a komoly álarcot, ami mögé a legtöbben bújnak, időnként levetni, és merni mosolyogni. Felhőtlenül boldognak lenni, rácsodálkozni, mindenre. mint egy kisgyerek.
Örülni a felkelő napnak, a virágoknak, mindennek.
Hisz arra vagyunk kódolva, hogy mosolyogjunk, hogy szeressünk.
Figyelni az álmainkra!

Nekem kb. 2 éve, többször visszatérő álmom volt, hogy Korin néven író leszek.
Természetesen, nem igazán tudtam mit kezdeni ezzel. Sosem írtam.
Aztán, pontosan fél éve, egy hajnalon felébredtem ,és valami kényszerítő erő vitt a másik szobába, hogy vegyek tollat a kezembe és írjam a gondolataim.
Így írtam le életem első versét, és a hajdani álomra vissza gondolva, egyértelmű volt, hogy Korin néven írom alá.

Azóta verseket írok, ez alatt a fél év alatt nyertem már pályázatot, az egyik Irodalmi oldal ahol fenn vagyok adott ki antológiát, amiben már 8 versem benne van.
De itt nem is az a lényeg. Hanem , hogy valami olyan csodálatos az írás öröme, az, hogy örömet szerzek vele másoknak.

Hisz adni a legjobb dolog a világon!! Ez az én kis csodám.
...és megtaláltam Istent, vagy magamban magamat. De nagyon jó érzés, higgyétek el.

Lényeges a kérdés, hogy KINEK az akarata teszi életképessé, eredményessé a szándékot?
-Isteni szándék? -Legyen meg a TE akaratod?
-Az ego torzító szándéka?- Legyen meg az "én" akaratom?

(Önkorlátozás vagy önmegvalósítás?)

Egyik kedvenc "szimbólumom" ez a szólás: ahogy bent, úgy kint.
Nem könnyű felfogni, megérteni meg pláne nem, csak érezni lehet. Évek során, amikor változik a külvilág és lassan leesik, a te hatásodra alakult minden így.
2012 számomra csak egy jel, hogy jó úton haladok, mert már dimenzióváltás jóslatok keringenek, ami azt jelenti, felkészülőben vagyok rá. Semmi többet. Hiszen elmarad, ha most visszafordulok :)
A magyarság igaz múltját felfedő gondolatok sem többek számomra, mint bizonyítékai annak, több vagyok mint hús és vér. A gyökereimben rejlik az igazi értékem, az eredeti származásomban van az erő. Semmi többet.
Ahogy a politika, a vállalkozók lop-csal-hazudik képe sem egyéb, mint az, hogy nem vagyok őszinte magammal, nem hallgatok eléggé belülre és meghazudtolom önmagam. Mert a külsőségnek még hatása van rám.
És a családom? Megmutatják, mi a feladatom, mivel kell foglalkoznom, ami a gyenge pontom, miközben arra is rávilágítanak, milyen eszközöket adtak a kezembe ehhez. Ami a családom jellemzője, az vagyok én.
Szóval ha meg akarjuk ismerni magunkat, nézzünk körbe és meglátjuk, kik vagyunk most. Ha pedig belül tekintünk körbe, megláthatjuk kik vagyunk valójában.
Ez most kikívánkozott belőlem, mégha hosszú is lett :)