Ima
Tegnap este Imádkozás közben valami nagyon kézenfekvő, de mégis értelmezhetetlen dologgal találtam szemben magamat. Azt vettem észre, hogy amikor imádkozom, akkor általában kérek. kérek egészséget, boldogságot, segítséget, örömet... sokat kérek. Persze az esetek túlnyomó részében nem magamnak kérek, hanem úgy kb mindenkinek. barátnak, jónak ,rossznak. fohászkodom a békéért az önnön hiúságom és akaratosságom, stb elhagyása végett, fohászkodom, hogy harmónia és egység legyen. Kérek. Isten arra való hogy kérjek? Ez kicsit nem olyan, mintha kihasználnám? hiszen semmit sem adhatok neki cserébe. Semmim sincs, ami elég jó neki. semmim sincs, amit neki adhatnék. mivel semmi sem az enyém és minden az övé. Ebben az esetben nem működik az adok kapok kapcsolat.... kérek és fizetek..ez nem egy üzlet. De akkor mégis mivel érdemlem meg az ő segítségét? hogyan válok méltóvá az ő segítségére? mi az imádkozás? kérések és dicsőítéseksorozata? hálálkodás és kérlelés? vagy csupán a vonzás törvényének egyik jólműködő és népszerű változata?
ilyen gondolatok merülnek fel imádság közben?
Hozzászólások
33 hozzászólásNekem anno azt mesélték, hogy az égiek alig várják, hogy végre segíthessenek valakinek. Kérés nélkül nem állnak neki, de nagyon örülnek, ha végre dolguk akad. Hisz olyan kevesen imádkoznak manapság! Én is szoktam tőlük kérni, bár önző módon csak azt, hogy engem gyógyítsanak.
És egy kedves régi tanítóm azt is mondta, hogy az égben a legjobb fizetőeszköz az őszinte hála érzése. De az őszinte nem azt jelenti, hogy "jó akkor most kértem ennyi mindent, akkor ezért fizetségül elmondok négy köszönömöt, és kvittek vagyunk" :))) Amúgy szerintem enélkül is szívesen segítenek, kár erőltetni, ha nem jön magától.
Tudom, hogy egyálalán nem tartozik ide, de mi ez a kép Csaesz neve mellett??? Olyan, mintha az energia kikerülné a csakrákat. Van ilyen? Vagy éppen így néznek ki az energiavezetékek? Valamiért fontosnak tűnik nekem. Szerintetek?
" Semmim sincs ami elég jó Neki???? " Nekem úgy tűnik, mintha valamelyik vagy akár mind a két szülővel össze lenne mosva az Istenképed. Te, én, bármelyikünk, elég jók vagyunk, haladunk egy úton és tartunk, ahol tartunk. Ajánlom olvasd el Bradshaw könyvét, Vissza önmagunkhoz. És nézd meg a Mi a csudát tudunk a világról 1-2. amit Sanyi is ajánl, több csodás film között. A szülő adja és megvonja a szeretetet, büntet, jutalmaz, szocializál. S mivel nem tisztán látó, teszi ezt jól, rosszul, tudása szerint. Isten van, a szeretet van, s nem lesz több vagy kevesebb, ha kapsz belőle, végtelen. A vonzás törvénye csak egy, a hét alaptörvény közül, ezek mind egyszerre működnek.
Lehetséges hogy rosszul fogalmaztam, bár nem hiába írtam azt, amit írtam....
Egy mondat lett kiragadva, ami önmagában semmi és minden...
Jómagam ezt nem elégedetlenkedésből írtam, vagy megfelelni vágyásból, kudarcokból..... Ez nem szemrehányás, vagy számonkérés félreértessz...
ezt úgy mondom, mint egy pici porsszem egy hegyhez, vagy a világhoz. mit adhatnék én neki, hiszen semmire nincs szüksége.... mit adhatnék én neki ami méltó lenne Hozzá. Nem hiszem, hogy a szülői mintám és Istenről alkotott képem között ilyen összefüggés lenne, amit te feltételezel. És azt sem értem, hogy honnan vonsz le ilyen következtetést.bajban vagyok a megfogalmazással, azzal, hogy hogyan írjam le a mondandómat. Istent nem egy teljesítendő elvárásnak tekintem, ha jól értem, akkor Te valami ilyesmire gondolsz....
szerintem azzal tudod még a hála mellett meghálálni, hogy olyan utakat jársz be amelyeken még senki nem járt előtted, tapasztalsz, felfedezel, vagy esetleg mások javára szolgálsz. de igazából minden életút egyedi, úgyhogy ez adja magát amúgyis. ilyesmikkel szerintem.
Nagyon tetszett a meglátásotok! Hogy "tevőlegesen" azzal szolgálod Istent, ha a saját utadon mész. Ezt így még nem is kötöttem össze eddig, azt gondoltam, hogy azzal magamat szolgálom.
De most levezettem magamban ezt a gondolatot:
-akkor tudok a saját utamon menni, ha nem másoknak akarok megfelelni, hanem minden körülmény között hűséges vagyok saját magamhoz, mindig azt mutatom, ami belül van, nem színészkedek, játszmázok, hazudok.
-ehhez viszont:
1. szükség van arra, hogy tudjam, ki is vagyok valójában,
2. szeretnem kell magamat annyira, hogy minden helyzetben, a többiek elvárásai ellenében is ki tudjak állni magam mellett,
3. el kell fogadnom árnyékos oldalamait is (a "rossz" tulajdonságaimat), hogy mindenféle bűntudat, szégyenérzet nélkül teljesen ki tudjam nyilvánítani önmagam az életben.
Ezekszerint arra jutottam, hogy Isten segítségét azzal tudjuk meghálálni, ha megismerjük, megszeretjük, és elfogadjuk önmagunkat.
Vándorlélek szerinted ez az egész blog nem azért indult el, hogy megpróbáld megkeresni mit kellene tenned az életutadon? Hogy van benned egy hiány? És ezért imádkozol másokért? Nekem azt adta, hogy menjek már végre emberek közé, miért ne pénteken a Sanyi programjára, hol van Isten bennünk. Mert szemtől szembe kommunikációval, a másik emberre való ráhangolódással nem értem félre a helyzetet.
ha megtaláljuk magunkban és másokban, és mindenben Istent....
Igen, lehet hogy félreértettelek. Gondolom azért, mert a saját problémáim fátylán át nézek most mindent. Ne haragudj. Hát akkor most idézek nálam okosabbtól, Gyurkó Zsolt mondta - Isten nem akarja, hogy Te szenvedj, Isten azt akarja boldog légy! -
S ezt én is így gondolom, a szenvedést mi okozzuk egymásnak és magunknak, Istennek szüksége van rá, és azért segít amikor kéred, hogy mi mindannyian - egyszer - visszataláljunk hozzá. És mindannyian fontosak vagyunk.
Jaguár én is valahogyan így képzelem el a dolgot, ahogyan te is leírtad. Igazából azért kezdtem el leírni ezt az egészet, mert szerettem volna erről mások véleményét is ugyebár meghallgatni :-)
Nos azóta kicsit elméskedtem rajta és talán pontosabban körvonalazódik bennem:
A mai világ arra tanítja az embereket, hogy semmi sincs ingyen. ha adsz valamit, akkor várj cserébe valami. ha kaptál, valakitől, akkor azonnal viszonozd, különben a markában leszel, stb. leszögezem ezt most nem azért írom, mert én is ilyen vagyok vagy ezzel egyetértenék .-)
ehhez kapcsolódóan jöttek a gondolatok, hogy ember és Isten kapcsolata nem így működik. . .
én is úgy látom, hogy cselekedeteimben, és az utamban tudom "elkötelezettségemet", hálámat, szeretetemet kifejezni Isten felé. Hisz mindannyian Istenek vagyunk, mint minden itt köröttünk.
S a világ mégis torzít minket, és megpróbált botcsinálta Istenképekkel, és szerepmintákkal eltéríteni, vagy egyszerűen csak kinevet....ezek a gondolatok voltak mik a fejemben cikáztak....
"S a világ mégis torzít minket, és megpróbált botcsinálta Istenképekkel, és szerepmintákkal eltéríteni, vagy egyszerűen csak kinevet"
Torzít minket ez az! De mindenki, nincs olyan ember a környezetünkben aki ne torzítana minket valamilyen irányba. És igen, ezeket a torzító-próbákat kell tudni kiállni és belül Istennek megmaradni!
Most nagyon nagyon mosolygok, széles vigyorral az arcomon......
Márai Sándor: A világról és a torzításról
Nagy cselekedetre szántad el magad. Elhatároztad, hogy kimondod azt, amit megismertél. Világgá akarod kiáltani életed titkos, legbensőbb meggyőződését. Odaállsz az emberek elé és így határoztál – kimondod, végre az igazat. Vállalod a harcot, eldobod gúnyád, házad, otthonod. Igen, elszántad magad, hogy minden következménnyel világ elé állsz és kimondod az igazat.
Mindez nagyon szép. Ez az ember dolga a földön, ez igazi feladata. Csak egyről ne feledkezz meg soha: a világ rettenetes torzító tükör is. Olyan, mint azok a görbe tükrök a panoptikumban, melyek a magas embert törpének, a kövéret keszeg éhenkórásznak mutatják. Nem számíthatsz arra, hogy akad egyetlen ember is a világban, aki szavad, cselekedeted pontosan úgy érti majd meg, úgy fogja fel és magyarázza, ahogyan te elgondoltad. Mindig csak te tudod, mit akartál igazán; a világ mindig annyit ért és lát csak szándékodból, amit az emberi értelem rejtélyes torzító tükre felfog és visszatükröz. Ezért ne jajongj soha: “Nem értettek meg! Milyen gonoszak!” Mindig csak ezt mondjad: “Én ezt és ezt akarom, de a világ így és így értette.” Mert ez az igazság.
(Én ezt az idézetet két napja találtam, azóta nyugodtabb vagyok valahogy :))
ez most nekem is jól jött. Néha olyan bugyután fejezem ki magamat, hogy röhögök a bénaságomon, s csodálkozom ha nem értenek meg. Ezért egy ideje inkább csak odamegyek és megölelem, vagy ránézek....
sokszor többet ér, mint bármilyen magyarázat....
milyen mély lehet egy ölelés?
hm.. nem vagyok ölelésszakértő sajnos, jó kérdés, mély.. :)
Igen, talán a szavak limitált száma miatt nehezebb így kifejezni dolgokat ezt én is megfigyeltem. Sőt valamelyik nap épp azt vettem észre magamon, hogy az egyik ismerősöm eldöntendő kérdésére ennyit feleltem hogy: "ja ja jaa.." És volt egy ilyen lusta íve a szavaknak, mindhárom szónak külön hangmagassága és az egész egy jóval kifejezőbb többletet adott annál, mintha csak mondtam volna mondjuk 3 mondatot a dologról.
..és ha azt mondom: “Én ezt és ezt akarom, de a világ így és így értette”, vajon nem kezdődik-e az egész körforgás elölről. Így hát marad az örök félreértés.
persze, de már nem zavar! :) nem frusztrál, ha ezt így már tudom hogy ez egy törvényszerűség.
sokszor felesleges erőltetetten megmagyarázni dolgokat. elsőre elmondod megérti vagy nem
de azt észreveszed, hogy meg akarja e érteni...s ha igen akkor megpróbálod másképpen mondani. de ha nem megy, akkor nem a te dolgod valószínűleg, hogy elmondd neki hanem vagy másé, vagy senkié, vagy a sajátja ......
akinek van füle az hallja.....
és ezt nagyon igaznak tartom
Szerintem az őszinte, belülről jövő ima, bárkihez vagy bármihez szóljon is, rezgésszint-emelkedéssel jár, mert az áhítat pillanataiban csak "jóság" van, semmi más.
A megszokásból, kényszerből elhadart ima viszont semmit nem ér, sőt, talán többet árt, mint amennyit használ.
“Én ezt és ezt akarom, de a világ így és így értette.” Mert ez az igazság."
Biztos? Leggyakrabban azt se tudjuk (jó, lehet hogy csak én nem), hogy mit is akarunk valójában.
Bár én ezt úgy fogalmazom, hogy nem tervezek előre, nem támasztok elvárásokat, még magammal szemben sem., csak hagyom, hogy haladjak, és próbálok nem elvárásgátakat emelni a saját utamba....
az imával kapcsolatban igazad van....
volt már, hogy zokogva kétségek közt imádkoztam valamiért, és igen csak más hullámaim voltak akkor. de hála érte meghallgatták könyörgésemet.
a rezgés szint az ráerősít a megfelelő közlésmódra. ha az ima a kommunikáció, akkor a rezgés a kommunikációs eszköz, azt hiszem.....
"volt már, hogy zokogva kétségek közt imádkoztam valamiért, és igen csak más hullámaim voltak akkor. de hála érte meghallgatták könyörgésemet. "
Nekem is volt ilyen élményem egyszer régen. Nem vagyok hívő, de akkor mégis Istenhez fordultam.
Ez nem egy hagyományos ima volt, mert először veszekedtem, majd alkudoztam vele és végül könyörögtem hozzá családom egyik tagjáért.
Akkori ismereteim alapján a lehetetlent kértem tőle. talán órákig is eltartott, de másnapra sokkal kisebb volt a baj.
Lehet, hogy az ember a szeretteiért őszintébben tud kérni, mint önmagáért?
az őszinteségen múlik. ha folyamatosan őszinte vagy önmagad vagy és cselekedeteid is ezt igazolják, akkor előbb utóbb a világ egyre több részecskéje, kezdi majd megérteni azt, amiről beszélsz. nem azt amit mondasz, hanem amiről beszélsz.... és megérti, és rájön, ráérez. tudni fogja hogyan is gondolod, talán így talán kikerülhetünk a félreértések bűvköréből...
És nem, tényleg nem vagyunk Isten-Istenek, mert ő bennünk van és mi pedig benne.
Amikor elkezdtem ébredezni álmomból, akkor volt egy videó, ami nagyon sokat segített.
Máté Imre riport volt, mely ha jól emlékszem ezzel kezdődött.
"Egyből kettő, ketttőből egy. Ez a lét alapja"
amikor ezt megértettem, akkor sokmindent megértettem...
A videót nem láttam, de Máté Imre valószínűleg a Yotengrit című könyvéből idézett, amely az istváni „térítés” előtti magyarság hitéről szól. Egy alapmű, általa betekintést kaphatsz a „barbár, pogány” magyarok hitvilágába….
„Egy, Egyből Kettő, Kettő meg Egy.
Alapjában minden csak ennyi,
Mégis megszámlálhatatlanul sok.
Semmiből semmi nem leend,
Minden Istenek által van,
Fű, fa, állat, ember,
A Föld is, melyre helyeztettek,
A Levegőég is, mely oltalmazóan takar.
Ezért nincsen Följebb való teremtmény,
Ezért nincsen Alább való teremtény,
Istenek megtestesülése mindvalahány,
Egyazon Ige mozgatja valamennyit,
Egy, Egyből Kettő, Kettő meg Egy.
Fontos is valahány élőlény,
Istenek porcikája,
Egyiküknek is ha írmagja veszik,
Egek orcája üttetik, Egek teste csonkíttatik,
Egyetlenegy élet írmagja vesztét
Megszámlálhatatlan fajok sora sínyli.
Ki jó úton jár, kétkedik, mérlegel, meggyőződik,
Nem hiszi, ez így van maradandón,
Az úgy van kétségbevonhatatlanul,
Ami tegnap jó volt, ma rossz lehet,
Nem a szavak alakja az Ige,
Hanem tartalmuk, jelentésük.”
Részlet a Hadviselés szabályzatából:
„Ellenséged vajúdó asszonyának küszöbe elé
őrt állíts, mert szüléskor küszöb szenteltetik.
Ha szülő, meg gyerekágyas asszonyra
viszöl veszedelmet,
nem állsz meg Boldogasszony színe előtt.
Erre nincs bocsánat, nincs ölégtétel"
Részlet a Köz-szabadság fejezetből:
"Legyen tartásod, melyért kiállsz,
Szeresd és kíméld az ég minden teremtményét,
a vágni való barmot is, az elejtendő vadat is.
Oltalmazd az oltalmad alá futót!
Legyenek ünnepnapjaid, melyeken istenekre és ősökre
emlékezel, meg magadba szállsz elmélkedni a világ folyásán..
Törekedj békére!
„Isten bennünk, mink Isten-ben”
első rész
http://www.youtube.com/watch?v=5Yqa6n2g1jA
második rész
http://www.youtube.com/watch?v=vfMYH7SEv3A
A "pogány magyarok" vallásával kapcsolatban van némi információm, nagyon érdekel a téma, amit sikerrel kielégítenek netes előadások, olvasmányok :-) Szántai, Tóth Feri, Molnár V.József, Pap Gábor, stb.....
A Yotengritet talán a terjedelme miatt nem olvastam még el, kicsit ijesztőleg hat rám, de mindent a maga idejében...
köszönöm az idézetet....
BdS, ez most a lehető legjobbkor érkezett! Olyan mint egy orvosság!
nagyon köszönöm!
ÖLELLEK! :)))
Szia Jaguár!
Köszönöm ezt a Márai gondolatot! Szerintem én is hasonló cipőben járok,mert én nem akarok semmi rosszat soha senkinek csak Ők másképp értik mindazt...............
Épp mostanság gondolkoztam ezen h miért nem értik az emberek amit mondani akarok?????
Próbálok ébresztgetni embereket de Ők ezt bántásnak veszik...............de ez a gondolat megadta a választ uh KÖSZÖNÖM!!!:)) de hogy lehet az h erre pont most találtam rá???:)))
mint ahogy a könyveknél is nem mikndegy h ki az aki olvas........................és az sem mindegy h milyen tudatossági szinten vagyunk amikor olvasunk....mert rájöttem ha évente egyszer elolvasok egy könyvet,minden évben szinte mást és mást mond nekem........de ez már más téma!:)
Eddíg többnyire Oshót olvastam,de most már márait is keresni fogom:)
Üdv.: Jánoska
Mindenkinek ez a baja, hihetetlen! :)
Máraitól a Füveskönyv ez, megtaláltam a neten pdf-ben:
http://tau.hu/files/ms-fuves.pdf
Aki elkezd önmagával foglalkozni: takarítani, elég sokáig egyfolytában ez a "baja" :)
Csak egy kis pontositás: Nem vagyunk istenek, de az Isteni Lényegből van alkotva a lelkünk.
Isten, az Isten.
Mi meg mindannyian hordozzuk magunkban, egészen konkrétan a lelkünkben, az isteni minőséget.
Ez a minőség "ugyanabból van", mint az Isten, de ismétlem, ettől még mi nem vagyunk maga az Isten.
Mi emberek vagyunk.
Kedves barátomat Várkonyi Lászlót - nekünk Konyit- elsodorta egy lavina, amikor úton volt a Mount Everest csúcsára.
Kérlek imádkozzatok, hogy élve megtalálják és le tudják őt hozni.
Köszönöm!
Hédi