Körülbelül 2 éve tudok egy kapocsról, amely erősebb bármilyen köteléknél, amit eltudsz képzelni! Ez az ún. reinkarnációs kapocs. Röviden annyiról van szó, hogy az előző életbeli társaddal vagy éppen közeli ismerősöddel együtt születtél le, több év különbséggel a Földre és amikor egymásra találtok a lelkeitek érzik a másikat, emlékeznek azokra az érzésekre, melyeket előző életetekben egymás iránt tápláltatok. Nekem ez egy nálam 11 évvel idősebb fiatal emberrel van, aki a bátyám volt az 1900-as évek elején...érdekes csavar a mi kis előző életünkben, hogy szerelmesek is voltunk egymásba. Ez az érzés, csupán egy erős, meg nem magyarázható szeretetté alakult át napjainkra, de az első találkozás részemről egy kis zavart okozott, mert tudtam, hogy ismerős valahonnan és eszméletlen erős érzésem támadt vele kapcsolatban, kellemes volt, de nagyon összezavart, egy ideig azt hittem, hogy szerelmes vagyok belé, aztán egyszer láttam őt félmeztelenül és tudtam testileg nem vágyom rá, majd mikor belegondoltam,hogy vele csókolózom vagy bármi, akkor elhúztam a számat és azt gondoltam, hogy: "Juj, neee, vele inkább ne!" Ez sokat segített abban, hogy megértsem és tisztábban lássam a vele való viszonyomat. Nem csúnya vagy undorító a külseje...sőt nagyon is jó képű, fantasztikus kisugárzása van és tetszik az illata, akár parfümöt fúj magára, akár nem. Ha valaki nem él át ilyet, akkor kívülről a mi kapcsolatunkat, a gesztusainkat egymás felé simán értelmezheti szerelemnek, mert annyira ösztönösek és könnyedek. Csupán az érzelemfoszlányainkból adódóan egy olyan viszonyunk van, ami hatalmas energiával tölt fel mindkettőnket. Ő nem spirituális, bár régen foglakozott vele, ma már valamilyen okból nem teszi, szóval nem találja a választ a köztünk lévő kapcsolatra vagy csak nem mondja el. Egy biztos, hogy olyanok vagyunk, mint egy kis bolygó és egy nagy bolygó, igazodunk egymáshoz, gesztusban, mozdulatban, mondatban...nagyon furcsa, de meglepően kellemes érzés! Egyszer volt egy vízióm, melyben ő és én szerepeltünk az előző életünkben...nagyon érdekes volt: Este az utcai lámpák fényében egy vaskerítéses ház előtt álltunk szembe egymással. Kezeink egybekulcsolva. Én olyan 19 lehettem akkor, ő kb. 23...másképpen néztünk ki, de mégis tudtam, hogy mi vagyunk azok...Nem szóltunk egymáshoz csak néztük a másik arcát, mintha örökre meg akarnánk azt jegyezni...megsimította az arcomat, én halványan elmosolyodtam, majd jött egy kopasz, köpcös férfi, aki "elrángatott" tőle, és az ujjaink összeértek egy pillanatra, ahogy egymás felé nyúltunk...ennyi volt a vízió. Nagyon élénk érzelmekkel léptem ki belőle és a mai napig szörnyű érzés a búcsúra gondolnom. Örülök, hogy ismét egymásba fonódik a sorsunk! Sok mindent nem adott át nekem akkor, amit most megtesz. Bölcs tanácsokkal lát el, biztat, óv és érzem, hogy mennyire szeret. Maga se fogja fel szerintem, hogy mennyit érek neki...egyenlőre még nem tudja! Talán egy napon... Addig is nem tehetek mást érte, mint nagyon szeretem őt és körül ölelem a szeretet energiámmal! Mindörökké! :-)