Kész átverés - miért nevetünk mások kárán?
Nézzük a Kész átverés részeit és előjön belőlem az a fájdalom és sajnálat, hogy miért kell ennyire bántani, megalázni, megijeszteni a műsor áldozatait? Mi szükség van rá, hogy mások kárán, mások szerencsétlenségén nevessünk? Valóban csak így juthatunk önfeledt, vidám percekhez?
Egy régen hallott gondolat szerint, mindig csak valaki kárára tudunk nevetni. A vicc, a humor mindig valaki szerencsétlenségéről, baklövéseiről szól.
Olyan humor nem létezik, amiben a főszereplő jól jár, sikeres, vagy szerencséje van. Legalábbis eddig nem találtam olyat, pedig régóta keresem.
A másik dolog, amit nem értek, hogy Sebestyén Balázs, aki magát spirituális embernek tartja, miért vezet ilyen műsort? Nem látja meg, hogy az idióta vicceivel mennyi szenvedést okoz? Hiába próbálja feloldani a végén a feszültséget, az okozott stresszt, ijedelmet, félelmet azzal nem oldja ki, csak elfedi.
Ha nekünk nézőknek feszültséget, stresszt okoz a tévét nézve, akkor mit okoz azoknak, akik elhiszik, akik átélik azokat a pillanatokat? Láthatóan kiborulnak, szétesnek, sírnak, fájnak. Nem fáj ez Balázsnak?
És Te? Te beleéreztél már? Együtt érzel velük? Vagy Te is csak nevetsz mások kárán?
- Huszti Sándor - Önismereti tanító blogja
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges
Hozzászólások
46 hozzászólásSe ezt se semmilyen fájdalomokozást. Nem nézek se horrort se akciót se thrillert, vagy ha mégis odakeveredek egy-egy jelenethez, elbújok... tudom, hogy ez se normális hozzáállás, a ló túloldala, de én ennyire "beleérzek". Nagyon.
A humor... ajánlom szeretettel Alexander Rogozskin: Kiskakukk c filmét. Ott senki nem jár pórul :) mégis humoros. http://www.imdb.com/title/tt0308476/
(angol felirat, magyart nem találtam... de letölthető... állítólag :))
Véletlenül láttam a filmet. Ugyan végül nem jár pórul senki sem, de ami humor van benne, az mégiscsak a szereplők butaságából fakad! Megmosolyogtató, mennyire idióták tudnak-tudunk lenni, ha elveszítjük az értékítéletünket.
Egyik szereplőt sem észleltem butának. Egyszerű helyzetkomikum. Mi se értünk se szlovákul se románul, de ettől még nem vagyunk buták. (és úgy mondom ezt, hogy a hétfői klub óta nem ragaszkodom az okossághoz :) (átadtam))
...de azért asszem megszerzem ezt a filmet és megnézem újra csak emiatt :)
Sikka
Szia! Szerintem az a jelző mint valaki más "kárán" nevet nem igazán jó. Inkább úgy mondanám, aki más sutaságán, kiszolgáltatottságán, humoros, vagy kevésbé humoros botlazodásán nevet, az miért nevet? Úgy mondanám röviden, "Miért nevetünk más bosszuságán". A válasz talán ott rejtőzik, hogy beleképzeljük magunkat ugyanabba a szitúációba és igazán saját esetlenségünket, hiszékenységünket nevetjük ki, hisz így talán feloldjuk a magunkkal szembeni elfogadás görcseit, és azzal, hogy kinevetünk másokat azzal megbocsájtunk magunknak nevetve.
Ami a másik témát illeti, hát mit ne mondjak a szinvonala igencsak gyenge, és sajnos elsősorban a megalázásra épít, és gúny tárgyáva teszi a kiválasztott egyént. Szerintem ez egyáltalán nem nevetséges, sőt Engem oly annyira felháborít, hogy nem is nézem az ilyen magyar szörnyűségeket. A külföldi változata viszont nagyon jó, tényleg humoros, nem durva, tiszteli az emberi hiszékenységet, és nem akarja beletaposni a másik embert a földbe. Megfigyelhetjük, hogy a végén a kiválasztott alanyok is nevetnek mikor megmutatják nekik a kamerát, nem úgy mint a magyar változatánál, ahol bizony már jogi útra is terelődött néhány viccesnek kikiáltott szituáció.
Az pedig, hogy valaki spirituálisnak valja magát az messze nem azt jelenti, hogy tényleg az igai úton halad.
"...és azzal, hogy kinevetünk másokat azzal megbocsájtunk magunknak nevetve."
Én ezt még sohasem éreztem, amikor a másikon nevettem. De kíváncsi lennék mások tapasztalatára is: Ti min nevettek? Miért nevettek?
Ugyan, engem anno szintén átvertek. Egy napfényes délelőtt nemlétező kanárit tartottam egy kalap alatt. Mikor kiderült, hogy nincs ott, elkezdtem röhögni. Még este is röhögtem az egészen.
Persze, humor és humor között van különbség! nem mindegy, hogy apró, ártatlan dologgal tesznek lóvá, vagy erős érzelmi kötelékeinkkel játszanak!
Kriszti
Nem tudom, én már gyerekkoromban utáltam és idegbajt kaptam az ilyen és hasonló műsoroktól és nem is nézem. Már csak azért is, mert valamiféle ítélkezés is van a háttérben szerintem, na nézd, milyen hülye a másik, az áldozat. Kiröhögjük és talán kicsit magasabb rendűbbnek érezzük magunkat általa. Talán valahol egyfajta rejtett önigazolást is adhat számunkra, hogy no lám mi nem vagyunk ilyen balgák. Talán mert egyszerűbb másokban észrevenni a szálkát, magunkban pedig a gerendát sem. Nem tudom, lehet, hogy ez a vélemény túlzás és mások számára csak egyszerű humor - ami ezek szerint nekem nincs. :-))), legalább is nem ez a fajta -, és csak jót nevetnek rajta, de én nem tudok ezeken a műsorokon nevetni.
Bennem semmi olyan nincs, amikor máson nevetek, hogy az hülye lenne, vagy bármi más negatív értékítélet. Magasabb rendűnek sem érzem magam. Sőt, inkább valamiféle kisebb egységet érzek velük.
Inkább valami olyasmit érzek, mintha valami feszültség lenne bennem, és az a nevetésben tör magának utat.
Persze érdekes, hogy miért pont nevetek, miért nem sírok, vagy bármi mást csinálok.
Tehát nem kinevetem őket, hanem nevetek, hogy oldódjon bennem valami.
Én meg a mások kárán való nevetésben pont hogy nem az egységet látom, hanem az el nem fogadást. Ha valamilyen minőséget el tudok fogadni, akkor azon sem sírni, sem nevetni, sem bosszankodni nem tudok. Sőt: ha másokon nevetek, akkor azzal kifejezetten kirekesztem magam a történtekből, mintha kívülről látnék egy bennem nem található nevetségesen szánalmas dolgot. Tehát ha érzünk is közben felszabadultságot, akkor az nem a lélek felszabadultsága, hanem az egóé, aki így felszabadul attól, hogy szembe kelljen néznie a saját hasonló árnyékos részével.
Lehet, hogy azt a minőséget nem fogadtam el magamban sem, amin nevetek, de attól még az emberrel, akivel a számomra nevetséges dolog történik én egységet érzek, és nem elkülönülést. Azt érzem, hogy az a dolog velem is megtörténhetne, én is hasonlóan érezném magam, vagy hasonlóan reagálnék, mint az "áldozat".
Így értettem az egységet.
Pont, hogy látom magamban is a "nevetségesen szánalmas dolgot".
Hogy a lelkem szabadul-e fel, vagy az egom azt nem tudom, de akkor ott mindegy is.
Ha jól értem, akkor magadban is látod azt a szerencsétlenséget, amit a másikban, ezért érzel vele közösséget, másrészt meg kineveted a szerencsétlensége miatt?
mivan ha magunkat nevetjük ki? ...pl ha valami "kellemetlenség" történik velem, simán kinevetem magam... jobb, mint elpirulni :)
Van egy olyan magyarázat, hogy a különböző, számunkra fontos dolgokhoz kapcsolódó képek és tudattartalmak különálló halmazokat képeznek a pszichében.
Pl. a házasság, a feleség, az anyaság a férfiak átlagánál (valszeg a nevelésből következően) külön halmazban kap helyet, míg a szexualitás, az örömlányok, a kéjenckedés egy másikban.
A két tudathalmaz, ha valamilyen kontextusban váratlanul összekapcsolódik, akkor nevetésben szabadul fel az energia. Lássunk egy viccet példának:
A nagyvilági életet élő fiatalember mégis beadja a derekát és első felindulásából elveszi a legszebb, legkeresettebb lányt a környéken, akit csak nagy nehezen tudott becserkészni. Esküvő után találkozik a barátjával, aki kíváncsian érdeklődik:
- Na, hogy sikerült a nászéjszakátok?
- Lehet, hogy válunk...
- De miért? - kérdi a cimbora elképedve.
- Hát, tudod, elég sokat ittunk, és rémlik, hogy jól ment a nászéjszaka is, de elkövettem egy nagy baromságot... Reggel kótyagosan ébredtem, és megszokásból kitettem az éjjeliszekrényére egy húszezrest.
- Hahaha, és mit szólt? Biztosan megérti, hiszen hallhatta híredet társasági körökben!
- Nem szólt semmit, csak félálmában előkotort és visszaadott egy tizest...
-----------------------
Ha véletlenül felháborodtál volna, vagy csak kényszeredetten vigyorogsz, akkor valamelyik halmazban nincs nálad minden rendben... :DDD
Ez Nekem nagyon tetszik Hermess. Eléggé elgondolkodtató, és teljesen más megvilágításba helyezi a témát.
Mert én úgy érzem, hogy a nevetés nem feltétlenül a másik "ledegradálása", és ez egy nagyon jó magyarázat arra, hogy sokszor miért nevetünk a "másikon".:)))
... egy nevetőpartyra! :)))
Átverés nélkül is menni szokott!
Lehet , hogy a megdöbbenéstől nem is volt már félálomban , hanem csak az igazi nőkre jellemző finomsággal és érzelmi IQ - val vette a lapot , és felmérve saját és a társa teljesítményét , helyesbítette a pénzbeli értékelést . Üdvözlettel : felacsó
Igen, látom magamban is azt a szerencsétlenséget, de nem kinevetem a másikat, hanem nevetek.
De nem konkrétan rajta nevetek, hanem a szituáción.
Szerintem kinevetni valakit, vagy nevetni valamin amit ő tesz, az nem ugyanaz.
Ugyanazt érzem, mint Edit.
Én imádom az átverés show-kat. Bár a magyar verziót soha nem láttam, van egy (azt hiszem) kanadai, amit nagyon szeretek és hihetetlen jókat tudok rajta röhögni. De soha nem éreztem úgy, hogy kinevetném azokat az embereket, hanem sokkal inkább a szituáció komikus, plusz van bennem egy kíváncsiság, egy tanulmányozása, hogy egy adott helyzetre hogyan reagálnak az emberek általában, illetve milyen különbségek lehetnek.
Szerintem annak, hogy kinevetünk-e valakit vagy nevetünk a helyzeten lehetne a mércéje, hogy magunkat szívesen beleképzelnénk-e abba a szituációba. Én nem bánnám, ha részese lennék. Sőt, kíváncsi lennék a saját reakcióimra.
Mint ahogy említettem, nem tudom mi megy a magyar sorozatban, de az általam nézett változatban nem voltak durva helyzetek. (Talán egy olyanra emlékszem, ami túl messzire ment, de akkor meg is szólalt bennem egy hang azonnal, hogy ezt nagyon nem kellett volna.)
Azon már korábban is gondolkoztam, hogy vajon a végén mutatott nevető "áldozati arcok" mennyire lettek kiszelektálva. Vagyis tényleg mindenki nevet magán a végén, vagy nyilván azokat vágják be.
Nekem a legtöbb esetben őszintének tűnik a nevetésük, olyankor van benne "felszabadulás", de sokszor inkább megmosolyogják magukat.
És ilyenkor nem azt érzem, hogy ők micsoda balekok, hanem együtt érzek velük, mert tudom én is hasonlóan viselkedtem volna, vagyis valahol magamon nevetek.:)
Pl. ha van egy halárus, akit elölről takar a köténye, hátul meg meztelen a feneke, amit csak akkor látni mikor fordul a halért, nem hiszem, hogy ez különösebben kínos lenne a vevőnek. De ha az lenne, azonnal tovább is mehetne. Viszont érdekes megfigyelni, hogy ezen felháborodnak-e vagy mi a reakciójuk. 99% röhög, vagyis itt pl. azon nevetünk, hogy mások hogyan nevetnek egy helyzeten (a halas, a stáb tagja, pedig önként vállalta, hogy ő lesz a nevetés fő célpontja)
A kész átverés magyar változata csak fájdalmas, nem nézhető. De az eredetin lehet nevetni, igen. A showder klub kapcsán - mert a saját élet-élményeikből jönnek a poénok - jöttem rá, hogy amin szinte visítozva nevetek, igazán viccesnek tartok az mind elfojtott, teljesen fel nem dolgozott gyerekkori trauma nálam. És gondolom másnál is, és mert a nevetés valóban gyógyít, feloldja az elidegenedést, a csak én vagyok ilyen balek érzést. Mert a negatív élmény mellé tesz egy nagyon pozitívat.
Nekem egy érdekes dolog jutott az eszembe!!
Többször átolvastam már az újszövetséget, de nem olvastam sehol, hogy Jézus nevetne.
Pedig teljesen emberi életet élt.
Olvashatjuk róla hogy mérges és dühös volt, hogy elfáradt, hogy sírt, és hogy szomorú volt, de azt hogy valamin jót nevetne, vagy hogy mosolyog, nem.
Szerintetek miért?
Noa
mert a papok azt tanították, hogy korbáccsal kell ütnünk magunkat a mennyországba jutáshoz; ha nevetünk, neadjisten boldogok vagyunk, akkor tuti pokolra kerülünk. Szerintem ezért.
téged személyesen ért valami rossz tapasztalat egy pappal kapcsolatosan? mert annyira ellenséges és negatívan elfogult vagy, hogy ezt feltételezem
én nem vagyok katolikus és vannak dolgok amikkel nem értek egyet náluk, de ez a fajta ellenségesség és általánosítás mégiscsak durva
Jogos! :) A középkori egyházat utálom, a mostani papokkal semmi bajom. Úgy látszik, még dolgoznom kell a témán. Köszi.
ne kérj elnézést, mi az hogy a mostani papokkal semmi baj? ugyanmár!..
ez tudod mi? ez ugyanaz, mintha kijelentenéd, hogy politikailag a régi rendszer ugyan rossz volt, de a mostani, fiatal, feltörekvő politikusokkal már semmi baj nincs.. :)
Nem is értem: miért ne jelenthetném ezt ki? Egy rendszert a benne lévő emberek tesznek olyanná amilyen. Ha új emberek jönnek: miért ne változhatna a régi akár pozitív, akár negatív irányba? Amúgy csak annyit írtam, hogy a mostani papokkal nekem nincsen gondom. Attól neked még lehet...:)
Jó persze, ebből ki lehet hozni ezt is, korrekt válasz.. Viszont részemről amire mutatni akartam, a gyakorlat erről mást mutat.
"Egy rendszert a benne lévő emberek tesznek olyanná amilyen. Ha új emberek jönnek: miért ne változhatna a régi akár pozitív, akár negatív irányba"
ok ez elmélet, belenéztem a politikába, belenéztem az egyházba.. fel fogom ismerni ha majd az jön amiről itt beszélsz hidd el... ez jócskán utópia ahhoz képest ami ma zajlik mind a két fronton. csőcselékség van még és lesz is egy darabig. ez van. de hogy engem ez miért zavar ennyire? na ez a jó kérdés..
Mert nem szeretnél olyanná válni mint Ők, ezért bennük sem fogadod el azokat a minőségeket.
Fogadd el magadat olyannak, hogy Te is csőcselék, bigott, merev, nyomulós, stb. vagy, mint amit bennük látsz és akkor ez másban sem fog zavarni!
Jaguár, politizálni sajnos nem tudsz velem, mert kb annyit tudok a mai politikáról, mint amennyire érdekel.( Nem dicsekvésből, csak a példa okáért mondom, hogy a választások után 2 nappal tudtam meg, hogy ki nyert, meg azt is, hogy már nincs eszdéesz...) De a mostani papokról konkrétan tudom, hogy sem keresztes hadjáratokat nem folytatnak, sem boszorkákat nem égetnek: középkor óta csak lett ugyanzon intézményen belül változás! Inkább próbálják meghúzni magukat, és örülnek, hogy élnek... én a mostani egyházban érzek némi bűntudatot a középkori rémtetteik miatt. Persze a mai intézmény sem a szívem csücske azért, csak arra próbáltam rávilágítani, hogy ha a múlt tendenciáit rávetítjük a jövőre is, hát igencsak begyöpösödött, megkövesedett hitrendszereket kapunk.