Szerintetek küzdeni kell a vágyaink és függőségeink ellen?
Mivel emberek vagyunk hatással vannak ránk külső akár belső dolgok amikre vágyunk vagy sóvárgunk. Vannak helyzetek h tudatában vagyunk a következményeknek de ennek ellenére mégis eszünk ,teszünk ,veszünk ,csinálunk dolgokat amiről tudjuk h nem a leghelyesebb. szerintetek küzdeni kell szenvedélyeink ellen vagy ki kell élni h egyszer belássunk nem szolgál minket.???
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges
Ami nálam bevált, az a tudatos megélés. Volt, hogy megtörténtek velem a dolgok, de nem volt szándékos, ösztönös volt, csak úgy belesodródtam egy helyzetbe és nem figyeltem meg, nem tanultam belőle, nem éltem át igazán az örömeit, fájdalmait, nem figyeltem meg a cselekvés közben önmagam.
Egy idő után szándékosan , tudatosan éltem meg a vágyaim nagy részét. Ez jó volt, mert egészen másként tapasztaltam meg a dolgokat, már tanultam a dologból, hogy miért jó az nekem, vagy miért nem akarom azt többé.
Van még pár dolog, amiről időnként megfeledkezem, most mondhatnám, emberből vagyok, de szeretném, ha tudnám uralni a vágyaim.
A testvérem időnként rám szól.
- Te nem tanultad az önmegtartóztatást?
- Tanulom,de nehéz lecke.
Ahogy mondani szokták, csak a kísértésnek nem tudok ellenállni:).
"Ne küzdj a kísértés ellen! Engedj neki!"
Nekem is a tudatos átélés, belemerülés segített, ha a rossz beidegződéseket, vagy negatív szokásokat akartam levetkőzni.
Ha belemerülsz abba, amit amúgy is tenni szoktál, de közben megtartod a tudatosságodat és figyeled, hogy tulajdonképpen miért is csinálod ezt, akkor a szokáshoz ragaszkodás mélyén meglelheted a kötődésed valódi okát és azt tudatosítva magadtól el fogod engedni!
Vagyis nem az ismétlés, vagy a figyelem visz túl rajta, hanem a kellő mélységű megértés, amit egy tudatos megismerés technika ad meg!
Enélkül csak hosszú-hosszú kínlódás van, mert az önuralom nem más, mint a megélni vágyásunk elfolytása. Amit pedig elnyomunk, elfolytunk, az még biztosan nincs helyén, akkor sem, ha nagyon erős vagy és életed végéig tudsz uralkodni a kényszereden!
Akkor legfeljebb a következő életedre marad a kényszer tudatosítása. Pl.: narkós gyerekek
És ha ugyanezt a társad kéri, természetes, hogy megadd neki is???
Ez nem kérdés,ez természetes.
Irigyellek... És ezzel szerintem nem vagyok egyedül. Poligám hajlamú vagyok, de mint általában mindenkinél, nálam is egyoldalú.... :-((( Meglátjuk, merre változom. Mert most változom.
Van egy nagyon szeretett barátom, aki úgy gondolkodik, mint Te. Természetes neki az engedés, sőt, mivel ő mindkét nem felé nyitott, a paradicsomi kapcsolat számára ő, egy férfi és egy nő, és mindannyian szeretik egymást... Persze tudja, hogy erre nem sok esélye van. :-)
Tudom, hogy a tulajdon-érzetemmel van a baj. Nem tudom még, hogy oldódik meg ez a problémám. De annak örülök, hogy ez most nem játszik az életemben nagy szerepet. :-)
Szerintem nem mindegy, hogy mi a sóvárgásunk, vágyunk tárgya. Egy tábla csoki vagy egy kétgyerekes családapa. A kísértésnek azért kell ellenállni, mert valahol tudjuk, hogy nem helyes vagy elfogadott, ezért talán el kéne fojtani. Van jelentősége, hogy viszonyul a dologhoz az, amire vágyok? Lehet, hogy annak v. neki nem jó, hogy vágynak rá.
Gyerekkorban még elnézik, ha nem tudja türtőztetni magát valaki. Hova jutna a világ, ha mindenki minden vágyát kiélné?
Ha mégis úgy dönt, egye fene, engedek a szenvedélyemnek, van-e határ, hogy ne legyek felelőtlen, gyerekes, gátlástalan, netán aljas?
A vágyakozás öröme azért jó, ha megmarad.
A valóban teljesíthetetlen vágyakat és a másoknak szenvedést okozó vágyainkat mind megélhetjük, kiélhetjük meditációban.
Képes lehetsz úgy megélni vágyakat a mélyebb tudatállapotodban, hogy azok végleg kiégnek belőled, soha többé nem fognak álmodozásra vagy cselekvésre kényszeríteni.
Ez egy igen fontos módszer a lelki nyugalmunk eléréséhez, ezért a Vágyak és félelmek Sirály csomagban külön fejezetben foglalkozom ennek elsajátításával.
Kedves Zsuzsanya,
azt ki mondja meg mi a helyes, vagy helytelen? Mit kell elfogadni, vagy elfojtani?
A vágyakozás - a tanítások szerint - az egonk játéka :) és nem előrevivő cselekedet.
Szeretettel: Andi
Mindenki vágyik valamire.Ki nem? Valahol a vonzás törvénye is válasz a vágyra.
Tegyük fel nem vagyok sem függő, sem mániás, csak úgy egyszerűen áhítozom, sóvárgok, vagy erősen szeretném, ha...
Ha nem vágyakozom, akkor mi inspirál? Mi motivál?
Ha nincs meg a cél, amiért érdemes küzdeni, akkor sajnos vagy szerencsére nincs mit elfojtani és így gyorsabban előrébb jutok . Talán gépiesebb, laposabb és egyszerűbb így.
Egyszerűen csak megtörténik velem az élet De hol a tanítás?
Az egóm biztosan remekül szórakozik rajtam...
zsuzsa
Ne keverjük a motivációt a kísértéssel. A vágy egy szakmai cél felé, pozitív. Vágy eltenni valakit láb alól, mert utamban áll, negatív. Ezt egy egészséges ember pontosan érzi. Ha gyilkolni vágyok valakit, nem élem át tudatosan a vágyam, megértve magam, hanem igenis megijedek magamtól, mire lehetnék képes. És radikálisan elfordulok tőle. Ha épeszem van.
Többen kifejtették a jó és rossz relatív voltát. És akár szimpatikus ez, akár nem ez igaz az általad említett esetleges gyilkosság esetében is.
Azonban ha valóban tudatos vagy, azaz a tiszta tudatosság állapotában vagy, biztos, hogy a lehető legjobb választást fogod meghozni. Elég valószínűtlen, hogy a tiszta tudat állapotában lévő ember, egyszercsak fogja és felkoncolja egy ember társát, vagy bármi más módon árt másoknak.
A cselekvés minőségét, milyenségét, nem a tett volta, hanem a cselekvő tudatállapota határozza meg. Amikor, a tiszta tudt állapotában, nincs elme, nincs kis én, ego, a tudatállapot túl van a dualitáson, akkor már nincs jó és rossz, és bizony, bármi megtörténhet. Ezért egy valóban megvilágosodott embernél, sosem lehet tudni mit fog cselekedni. Már csak azért sem, mert ő maga sem tudja, még a cselekvés elötti pillanatban sem. Hiszen nem is ő cselekszik, hanem rajta keresztül megtörténik a cselekvés.
És ugyanígy fordítva. Hiába a legjobb cselekedet, ha nincs mögötte tudatosság, az csupán programozott reflekszió. Most éppen "jót", majd később lehet, hogy éppen "rosszat" cselekedve. Csupán az elme-gép működik. Mikor milyen program fut le és ennyi.
Jézus amikor a megtérésről beszélt, gondolkodásmód megváltoztatásról beszélt. Nem pedig jó és rossz automatikus cselekvéséről és nem-cselekvéséről. Ma ezt úgy mondanánk, tudatállapot váltás. Ez a "cél" és ennek következtében történik minden valódi változás, mind az egyén, mind az emberiség esetében.
GLinDorph
http://ecsk.hu
Vajon honnan jön a "cél" ? Mi az, ki az aki, ami meghatározza azt ? Ha az elme, az egó, akkor mi értéke és mi értelme futni utána ? Ha a magasabb énem, a Lét az Élet, Isten, akkor miért kellene azt keresni, kutatni ? Az Életnek nincs hatalmába azt eléd tenni ? Istennek nincs meg hozzá a bölcsessége, hogy vezessen az utadon ? Nézd Isten alkotását, a természetet, az állatokat, a növényeket, az egész univerzumot. Vajon melyikeknek kell célt keresni, kitűzni magának ? Még is, képes bármelyik is nem-betölteni a célját ? Óóóó de az ember TÖBB ! Mondhatod, mert gondolkodik. Igen és pont ezzel a gondolkodás képességével tudja el rontani az egészet és letérni a természetes életútjáról.
GLinDorph
http://ecsk.hu
ez jó! :)
Nem kell, de ha nem küzdesz ellene, elveszel.
Igen, ez a gyengém... Ezért is volt fura, hogy a mini-meditációkban épp a vágyakról szóló rész nem készült el. Tán nekem még vágynom kell... Nem tudom.
Szerintem tanítanak. Mélyen. A legmélyebben. Fájón, vagy repdesőn. A vágyak a legnagyobb tanítók... Rajongott, gyönyörű kedveseink.
Amíg küzdés van, addig energiát adunk, így tovább tápláljuk. Szerintem a hátterét kell megvilágítanunk, a miértekre a motivációra rájönnünk, ha ez megvan, jöhet a tudatosítás, valamint a keresés, hogyan tovább jobb irányba?
A vágyakkal és a függőségekkel nincs semmi baj, csak jelek, szerintem,
Üdv Buddhanita