Mi a fene történt veletek?
Mi a fene történt veletek? Hát talán nem ismeritek magatokat?
Miért fontos hogy a másik mit gondol?
Inkább az a lényeg, hogy te mit gondolsz másokról, mert az vagy te, de hogy rólad mit gondolnak, az már nem hozzád tartozik. Az mindig a vélemény mondóról ad jellemzést.
Hozzászólások
10 hozzászólásCsak játszunk, Noa, nyugi....Az élet olyan jó játék, miért ne élvezhetnénk egy kicsit?
Amúgy szerintem nem csak a véleménymondóról szólnak az írások... inkább úgy mondanám, hogy csak azt tudjuk meglátni a másikban, ami bennünk is ott van.
Ja!!!...hát játszani azt lehet, de csak akkor lesz jó a játék, ha valóban őszinték vagytok ám!
Egyébként közben rájöttem hogy mi a fene történt.
Újra a Mérleg csúcsán van a Szaturnusz és 2012. októberéig a Mérlegben lesz, vagyis fontossá válnak a kapcsolatok. A párkapcsolattól kezdve mindenféle kapcsolat. Ez a miénk is.
Így már érthető.
Most esett csak le!;)
A vágyam hogy tartozzak valahová,ez vitt bele a játékba engem!
Tulajdonképpen én már kaptam annyi véleményt Töletek hogy abból már kiderítettem ki mit gondol rólam.
A játék az én blogomban legalábbis elsöre izgalmasnak ígérkezett,de aztán valami értelmetlen zagyvasággá hígult.
Ugyhogy már meg is untam ezt a játékot,most ugy látom semmi értelme.
Bár a blog marad.Talán...egyszer...
Hogy mit gondoltok rólam,azt ezidáig is kifejtettétek.
Köszönöm!
Erika
Meguntad mert nem ezt vártad, vagy mert azt hitted, tudnak valami újat is mondani.
És igen, néha ha más megfogalmazásba hallunk valamit rádöbbenhetünk hogy igaz, de attól tudni már rég tudtuk azt mi is, csak nem akartuk elismerni.
Sziasztok!
Ezt vlhol olastam:
Abból amit Pál mond Péterről,abból sokkal inkább Pált ismerjük meg mint Pétert.:)))
De játéknak mindenképp érdekes lehet.....:)
Üdv : Jánoska
Valahol olvastam egy olyat, hogy:
Amit magunkról gondolunk, az a sajátunk,
amit másról gondolunk, az is sajátunk, amit
mások rólunk gondolnak az a sajátjuk!
Nos, ez is meg amit Te is írtál, szép dolog... de el tudsz úgy menni mások véleménye mellett, hogy egy kicsit sem "mozgat" meg(nem egyenló a lesz@rom tablettával)? :) Én még nem! És szerintem más is jár még itt... aztán majd lépünk tovább...
Akhilleusz Tatiosz- tól idéztél ha nem is pontosan, de ez a lényeg.
Egyébként én sem járok még itt. Sőt !!!! Én nem is mernék egy ilyenre vállalkozni. Nem véletlen, hogy ismerem ezt az idézetet.
Noa
Szia Peti!
Teljesen igazad van mert amit mondanak rólunk arról még akkor is elgondolkozunk ha tuti h nem igaz....:(de ez talán azért lehet mert nem ismerjük saját magunkat,és ebből következik h hogy is mondhatnánk bárkiről is bármit????????????????????
Ha majd megismerjük magunkat és egyéniséggé(nem személyiséggé)válunk,képesek leszünk lazán,érzelemmentesen elfogadni amit rólunk mondanak.............
Fura nálam minden "oda lyukad ki" hogy hiába tudjuk érezzükamit érzünk ha nem tudunk úgy viselkedni élni..............................
Üdv.: Jánoska
Jaja, amíg nem vagyunk a helyünkön és a látótér is szűkös, addig mondjuk a véleményt. :) Ha kérik nincs azzal baj... Sőt! :)
"Fura nálam minden "oda lyukad ki" hogy hiába tudjuk érezzükamit érzünk ha nem tudunk úgy viselkedni élni.............................." -------> nincs ezzel gond, mindennap egy új esély a gyakorlásra... (hahaha, aggyal én is tudom, de a megvalósítása döcög... szép közhely. Amúgy, szerintem a közhely is csak addig az, amíg egyszer be nem villan és át nem érezzük a teljes "valóját" annak, amiről szól... asszem, szaxóval úgy hívják, hogy integráljuk... :) vagy valami ilyesmi )
Teljesen egyetértek veled Noa. A "játék" kezdete óta azon gondolkozom, hogy megosszam veletek erről a játékról a véleményemet, erre kinyitom a gépem és szívemből szólsz! Hozzátenném még, hogy szerintem ez nem egy játék, ill. kár, hogy játszunk vele. Hiszen mikor vágyunk külső véleményre? Akkor ha bizonytalanok vagyunk magunkban, abban ami esetleg belül kialakult saját magunkról. Ha nem figyelünk oda, mi történik velünk a világban, mit "mondanak" nekünk a nap mint nap szembe jövő események. Ha nem nézünk körül a saját háztartásunkban, hogy milyen a gyerekeink a társunk élete, a munkánk. Belénk rúgnak e a magunk által generált események?
Az a mi belül leképeződik, az az Az, minden más elég lényegtelen. Ugyanis, ha kívülről kapok véleményt, az nem csak rólam szól, hanem a küldőről is, sőt lehet elsősorban. És akkormég mindig kérdés, hogy amitkaptam, hogy "dolgozom be". Arról nem is beszélve, hogy igy direktben - ahogy elolvastam egy-két hozzászólást - sokan csak jót mernek írni, valószínű saját magukat is e mögé rejtve. Első pillanatban élvezetes a pozitív visszajelzés, de a kérdés, hogy nem nyaljuk e szembe magunkat. Kiprovokáljuk, hogy írjanak rólunk, miközben tudat alatt pontosan tisztában vagyunk azzal, hogy ilyen helyen, nyilvánosan alig valaki meri megosztani a többiekkel a rólam alkotott negatív véleményét. Jó dolgog, ha már azért nem, mert tudja, hogy egyúttal magáról ír. "No ne már hogy valami rossz megjelenjen rólam" alapon illúziózunk.
Ahogy így teszegetem a betűket egymás után, beugrott még valami. Lehet ez az ego édes játéka is. Ő pontosan tudja, hogy legyet benyal(at)ni neki.
Minden magunkról beszél, magunkról szól, és ez így van jól!
Üdv!
Hédi