Szerintem aki megalkot egy honlapot, fizeti a költségeit, annak jogában áll moderátorként működni, és hozzászólásokat, blogokat, törölni, embereket kitiltani, ha úgy látja jónak. Hiszen ez a honlap az ő játéka, mi többiek pedig csak hozzászólásainkkal jelezzük, hogy mi is játszani szeretnénk.
A Sanyi tudja az indító okot, ami miatt ez a honlap létrejött, és ezt a célt szem előtt tartva jogában áll lépéseket tenni, ha a honlap működése elkanyarodna tőle. Csak fő a következetesség.

Egy másik gondolat: valóban moderátorként tiltottad ki őket, vagy inkább Huszti Sanyiként?
Egy szenvtelen moderátor, akinek csupán a közösség érdeke a célja, úgy tilt ki embereket, hogy az nincsen a közösségben szétkürtölve. Nem tartozik ránk, többiekre, csakis a ti privát ügyetek. A háttérben dolgozik arctalanul, és persze a becsület úgy kívánja, hogy az első figyelmeztetés, majd a tiltás utáni értesítés megtörténjen, de csak privátban az érintettnek címezve.
Ebben a megoldásban, amit Te alkalmaztál, én látom kicsit a hatalmaskodó Huszti Sanyit...:)
Valóban nem tűnik egyszerűnek szétválasztani ezt a sok minőséget, amit a honlapon kell használnod: egyszer mint egy érzelmek nélküli moderátor, másszor mint tanító, aztán mint magánember...

Sanyi, ved észre: nincs gond: ha valaki "támad" mond el a véleményed, aztán ne kezdj magyarázkodni. Belemész egy olyan játékba ami sok energiád elviszi, de sosem hoz eredményt.

Nagyon jól oldottad meg, szerintem ezen felül a helyzetet. Én sem tettem volna másképp.
Kisebb csoporttal sem lehet megtenni, hogy valaki ne legyen "főnöknek" kikiáltva. Ilyen az ember, így működik, másképp széthullik az egész. Ha majd kellően tudatos csoport leszünk, akkor már nem fognak kelleni ezek az eszközök, de valljuk be, korántsem vagyunk azon a szinten.

Kellő tudatosság mellet már nem lenne szükség széthúzásra, meg hajtépésre, lehetne Egó nélkül megvitatni ki mit tapasztal, él meg. Ami Sanyi Veled már nagyon sokszor sikerült véghezvinnem, írtam is Neked.

Itt a probléma az, hogy belemész (én is mentem nem is egyszer) a játékba. Aki nem érett, vagy nyitott hogy befogadja, meg felmérje mit is tanulhat itt és azt hogyan teheti meg, mindig is sarokba akar állítani.
Mayarázkodni kezdünk, mire jön a szókiforgatás, stb.

Mi a megoldás: 2 lépés hátra, nézd a helyzetet más szemmel. Ne bonyolódjunk bele. Vannak emberek más-más tudattal, nekik a szintjüknek megfelelően kell megadni a választ. Aztán tovább menni, nem a Te felelősséged, hogy mit tanul belőle. Ez máshogy nem működik. Amíg belebonyolódsz, addig csak tekered magadra a kötelet. Míg gúsba nem köt.

Miért magyarázkodsz? Nagyon jó, alapos tanítást adsz az embereknek. Hitelesen vállalod önmagad, mégha nem is tetszik másoknak ez. Aztán megszeppensz? Jaj, mi lesz, ha nem szeretnek? Rossznak látnak? Mi? Semmi. Önmagukat nem akarják látni, önmagukkal csatáznak, mert van egy téves képzetük. Olykor lehet szép szóval, olykor viszont eréjjel kell fellépni, ez attól függ kivel állsz szemben. De nehogymár te érezd magad szarul ezek miatt. A "kicsi" csak ott tudja bántani az erőset, ahol még önmaga is kicsi.
Nem beszélve arról, hogy a csoportokkal az a baj, ha valaki kiugrana a fejlődésével, rögtön vissza akarja rántani arra a szintre, ahol van.
Nálad hol lehet ez? Hogy állsz a vezetői szereppel? Mered-e élni vállalni?

A legkönnyebb út, amit én is most tanulgatok, ha emlékeztetem magam: amit nem szeretek, vagy dühít, azzal dolgom van, ráadásul az nem is az ember lénye/lényege. Csak álarc/személyiség/Egó. De mi van mögötte? Ki van mögötte? Ez a gondolat kezd engem is nyitni mások felé. Remélem kimerek lépni végre az Egóm mögül. Hiszen a valódi erő az, ha maszk nélkül kiállok mások elé, nyitottan, mert felismertem, senki sem tud leigázni, megsemmisíteni, bántani. Sosem leszek sem kevesebb, sem több, mert mások máshogy látnak majd.

Veled amit érzek, szintén ez: ki kell lépned egy keretből. Kinőtted, csak nem akarod felismerni, újabb köröket írsz le. Te magad kapaszkodsz bele az Egós játékokba. Merd elengedni, már rég megérkeztél.
Én minden esetre örülnék, ha ilyen főnököm lenne :)

Egy kicsit félreértelmezettnek érzem azt, hogy ha valakivel nem akar az ember foglalkozni, akkor rögtön beleesik a "nem toleráns és nem elfogadó" bűnébe.
Miért zavar ennek vagy annak az embernek a megnyilvánulása vagy egyenesen miért untat?

Tegyük tisztába a dolgot.
Ha valaki ELFOGADJA azt a másik embert olyannak, amilyen, az nem azt jelenti, hogy részt is akar venni a vele való kommunikációban vagy interakcióban.
Ha engem untat Mari néni beszéde a szomszédból, akkor elfogadom, hogy Mari néni ilyen, de ettől függetlenül sem akarom se az időmet, se az energiámat rá áldozni. És még sok olyan ember van közel s távol, akiknek a véleménye nem érdekel, halálosan unom a beszélgetéseik témáját, plusz még zavarhat a stilusuk stb stb.

Lehetetlen és nem is kell mindig mindenkivel törődni a "hátha ezzel is segitem a fejlődését" áldozatkész meséjével.
Azért vagyunk mások, hogy mindenki megtalálja azt a kört, ahol érdeklődéssel meghallgatják és foglalkoznak vele.
Az önmegvalósitó emberektől sem lehet azt elvárni, hogy személyes szinten foglalkozzanak mindenkivel, beleértve a zavaró,lehúzó, érdektelen, buta stb embereket is - a tolerancia nevében!
Ez egy lehetetlen és fölösleges elvárás.
Egyáltalán nem fontos nekik aktivan résztvenniük mindenrendű és rangú ember fejlődésében, nem fontos állandóan aktivan "segiteniük", kivéve, ha azt az illető kéri.

Abban sem hiszek, hogy az MINDIG a mi elutasitott részünk, amivel vagy akivel nem kivánunk foglalkozni. Lehet igy is, de szerintem többnyire olyan ez, mint a legó....a gyerek kinövi és nem érdekli tovább, ott hagyja.

Minden a fejlődést szolgálja. Ennek ellenére sokszor több életen keresztül sem fejlődünk bizonyos dolgokban, ezért ismétlünk és ismétlünk. Hogy valaki képtelen-e fejlődni? Igen, van amikor megreked és nem megy tovább. De az időleges.Az Élet nagy kereke forog tovább, a lelkek meg előbb-utóbb fejlődnek....mi nélkülünk is.

valamit félreértettél: a szócsata megint más, mint Kavics is írja. Na azt én is szeretem. Itt a HADAKOZÁSRÓL, az indulatos veszekedésről van szó.

Király vagy Kirsikka, eszem a cseresznyédet :)