Lepaktáltam saját magammal, és működik :)
Ide is leírom emlékeztetőül magamnak, amire korábban rájöttem, és amit időről időre hajlamos az elme a feledés homályába burkolni. Lepaktáltam saját magammal, és működik :) Arról van szó, hogy amikor egy-egy negatív gondolathullám magával akarja ragadni az...érzéseimet, akkor megállok – amikor még tehetem – és emlékeztetem magam erre a magammal kötött alkura, miszerint: Nem küzdök a negatív gondolatokkal, csupán egy kis időt kérek. Amikor valami negatív gondolat készül elragadni a figyelmemet, megállok és keresek 3 dolgot, amiért hálás lehetek a jelen pillanatban. Amint átéreztem a hála érzését (nem csak gondolatban tudom le a hálát!!) ezért a 3 dologért szépen egymás után, a megállapodás szerint az „elmének” jogában áll folytatni a negatív hadjáratot. A helyzet viszont az, hogy mire rendesen átjár a hála érzése, teljesen erejét veszíti minden negatív gondolatom, és jó érzésekkel, jó gondolatokkal folytatódik a napom. Néha persze – bevallom – feladja a leckét ez a feladat, de jó csel, és nem kell hozzá több mint egy szikrányi maradék akaraterő :)
Jon
Az Élet Mosolya c. dvd-ről most töltöttem fel egy videórészletet ide:
http://www.youtube.com/user/JonGeorgZENE#p/u/9/oEec5hrC3jk
Hozzászólások
22 hozzászólásHát, nemtom...ez nem önbecsapás?
Gondolkodóba estem én is a napokban, hogy tényleg jó ötlet-e hagyni a sok negatív érzést, vagy egyszerűen hangoljam át magam, és csak a pozitív dolgokra figyeljek. Merthogy megtudom csinálni, kétségtelen.
Viszont azt tapasztaltam, hogy amelyik negatív érzésnek, gondolatnak nem jutottam a végére, nem került bennem a helyére, az mint a ketrecbe zárt vad, veszett kutya, aki csak az alkalmat keresi, úgy tört elő belőlem egy ártatlan szó, egy ártatlan gondolat hatására.
Tehát én inkább úgy döntöttem, mégjobban hagyom, hogy jöjjön a negatív érzés, gondolat, árasszon el, törje át a határaimat, és egyszer végre kerüljön már a helyére bennem.
Mert amivel így tettem, az nem zaklat többé, nyugtom van tőle.:)))
Sziasztok!
Nem szeretem a vonzás törvényét mint fogalmat, valami ilyesmi biztosan létezik.
Egyszerű példa: ha nagyon éhes vagyok és járok az utcán sorra pillantom meg a kajáldákat, a járdán séta közben eszegető embereket, valamiért ráfókuszáltam, talán mert éhes vagyok. Szerintem többekne lenne hasonló ötlete...
Tehát ha valami megérint bennünket, észrevesszük, azzal dolgunk van, meg kell rágnunk. Természetesen ha úgy gondoljuk nem vagyunk rá felkészülve, igyekezhetünk elodázni, és ezzel nincsen semmi baj!!!! jól teszed, de azt ne felejtsük el, hogy egyszer vissza kell rá térnünk.
Nagyon jó technikát találtál ki, és kívánom szívből, használd sikeresen! Viszont ha valami nagyon sokszor szembejön, keressél rá időt, hogy egy picit el tudj rajta gondolkodni.
Tamitek
:-)
Köszönöm szépen, hogy írtál ebben a témában!
Igazad van a szembejövő gondolatok, érzések kapcsán! És gondolom, egyetértesz, hogy úgy érdemes foglalkozni ezekkel, és megoldásokat keresni, ha azt egy békés, nyugodt tudatosság alapérzésére tudjuk építeni.
Azaz, úgy értem ezeknek a negatív gondolatoknak a pozitív érzésekkel való elengedését, hogy közben tudatában vagyok annak, hogy a korábban negatív gondolatot ébresztő helyzet ott marad, csak már nem problémának hívom, hanem feladatnak.
Mit gondolsz erről?
Jon
Kedves Jon,
Duális világban élünk itt a Földön. Ezt választottuk, mert valami izgi van benn. Viszont, hogy mi a jó és mi a rossz relatív. Gondoljunk csak egy focimeccsre: az egyik győz a másik veszít. A játékosok és nézők egyik fele rettenetes "kínt" érez, a másikfele a mennybe repül... pedig ugyan arról a történésről van szó, summázva pedig csak annyi játék volt, nem jó nem rossz, csak az egyikfele ezt a másikfele azt a tapasztalást kapta belőle.
Gondolataim szerint, létezik egy érzés a Földön ami nem duálisan jelenik meg, nincs ellenpárja, vagy mondhatnánk úgy is, hogy antirészecskeje önnmaga. Ez az érzés a feltétlen nélküli szeretet mások szokták mondani Isteni szeretet (ne keverjünk bele semmilyen vallást, nem ilyen irányú az elnevezés).
Ha ez az érzés van bennünk, akkor rendben vagyunk.
Valahogy lelki segítőink mindig is vigyáznak ránk. Ha megértettünk egy feladat megoldására elénk gördítik, ha nem óvnak tőle. Tehát ha valami elénk kerül, bízzunk aban, hogy képesek leszünk megoldani, mert AZOK vagyunk!
Én is csak keresem az utat, magamat, mikozben itt dörmögök a bokorban :-)
Tamitek
Ahogy az előbb Tamiteknek is írtam, nem úgy értem, hogy szembejön egy helyzet, amitől rossz érzésem támad, és azt ügyesen elengedem azzal a 'csel'-lel, amiről írtam. Gondolom, hogy arra gondolsz - és akkor egyetértünk -, hogy foglalkozni ezekkel a negatív érzéseket keltő helyzetekkel, és megoldásokat keresni, de nem mindegy, hogy azt dühöngve, elégedetlenkedve tesszük, vagy egy békés, nyugodt tudatosság alapérzésére tudjuk építeni a megoldás-keresést.
Azaz, úgy értem ezeknek a negatív gondolatoknak a pozitív érzésekkel való elengedését, hogy közben tudatában vagyok annak, hogy a korábban negatív gondolatot ébresztő helyzet ott marad, csak már nem problémának hívom, hanem feladatnak.
Jól értettelek? :)
Jon
ha ezt így meg tudod csinálni... ehhez jó nagy tudatosság kell. Én inkább hagyom, hogy benne legyek a rossz hangulatomban, amíg nem oldom ki, biztos, ami biztos. Ugyanis attól tartok, hogy ha elhessegetem a rossz érzést mindenféle hálás gondolattal....hát nem biztos, hogy lesz kedvem újra visszamenni hozzá feloldani... Helyette inkább örülnék, hogy jó a kedvem, és vígan éldegélnék! :)
Nekem elég az, hogy tudatosítom, hogy most mitől van rossz érzésem, és máris nem problémának tekintem, hanem feladatnak. Nem kell hozzá pozitív érzés, csak tudatosítás.
Igazából tökmindegy, ki hogy dolgozik: ha hatékony, és van eredmény, akkor minden úgy jó, ahogy van!
;-)
Szervusz Jon! Én is a Te "lepaktálós" módszeredet használtam évekig, és működött is, sokkal jobb volt, mint szabadjára engedni a negatív érzelmeket. Valójában azonban nálam nem oldott meg semmit, csak időt nyertem vele, a hála és szeretet tudatos megélése pedig segített a felkészülésben, hogy szembenézzek a negatív érzelmek tényleges okaival, gyökereivel.
30-35 évet kellett visszamennem az időben, hogy megtaláljam azokat az eseményeket, tapasztalásokat, amelyek alapvetően meghatározták, miként fogom majd élni a további életemet.
Te is írtad, a módszered egy jó csel, a hála érzésétől a negatív gondolatok erejüket vesztik, de azért még bennem vannak, és maradnak is, ameddig felismeréssel, elfogadással és szeretettel fel nem oldom az eredetüket.
Minden szavad igaz!
Amiről írtam, az abban segített nekem, hogy tudjam, hogy sokkal nagyobb erőket tudok mozgósítani, mint amekkora erőt a negatív gondolatok képviselnek. Azaz nem vagyunk kitéve a gondolataink kényének-kedvének.
De bizony a teljes igazság ott van Nálad, és köszönöm, hogy rávilágítottál !!!
Jon
Küldtem az oldal email küldőjével egy emailt Neked. Remélem megkapod!
"Drámai hangon kijelentette, hogy a jólétet ápolnunk kell. Először meg kell ismernünk ezt az állapotot, azután pedig keresnünk kell.
– Nem is tudod, milyen, amikor jól érzi magát az ember, mert sohasem éltél még át ilyet – mondta.
Tiltakoztam. Ő viszont tovább érvelt, hogy a jólét olyan cél, amelyet szándékosan keresnünk kell. Szerinte én kizárólag az eltévelyedettséget, a rossz érzést és a zavartságot vagyok képes keresni.
Ugratva nevetett, s rámutatott, mennyit kell dolgoznom, hogy megvalósítsam önmagam megnyomorításának jeles tettét, s furcsállta, miért nem jövök rá, hogy ugyanennyi munkával teljessé és erőssé is tehetném magam.
– A dolog nyitja az, hogy mit hangsúlyozunk – jelentette ki. – Vagy nyomorulttá tesszük magunkat, vagy erőssé. Ugyanannyi munkába kerül."
- Carlos Castaneda - Ixtláni utazás
Bevallom a nagy pozitiv irodalmakat ki nem állhatom. Valahányszor kipróbálom egy könyvesboltban, hogy hátha mégis érdekel egy ilyen mű, szinte égeti a kezem és rögtön vándorol is vissza a polcra. Ugyanakkor azt sem látom be, hogy mindig csak a szembe jövő tanításokat éljük meg a negativ maximumán. A múlt héten önismereti klubban az életterületek szenvedésszintjét kellett meghatározni és ezzel dolgozni. Ahogy mentem végig a területeken egyrészt összeolvadtak, másrészt állandóan feltört az öröm érzése, mintha eddig ketrecben lett volna. Pontosan ahogy az idézeted leírja, mintha nem is tudnám mi az, hogy jóllevés. Ez nem azt jelenti, hogy ha szembetalál valami, nem fogok lemerülni az aljára és feltárni. De ugyan úgy foglalkozom a pozotív elemekkel is. Ez egy pár napja történt és máris egy kicsit felszabadultabban érzem magam. Deez nem az a nagy felszínes, örömben úszás, hanem valami mélyen nyugvó. Azt hiszem ebben is az egyensúlyra kell törekedni. Szinte újra ismerkedem ezekkel az érzésekkel.
Abban igazatok van, hogy nem szabad menekülni, elásni egy csellel dolgokat, de csak ezzel a módszerrel dolgozni sem lehet. Ennek egyrészt magyarázata az, hogy valahonnan az erőt is kell meríteni, amivel a kegyetlen dolgokat fel lehet dolgozni, másrészt a környezetünk és a saját bevésődéseink is sokkal inkább predesztinálnak arra, hogy negatívak legyünk. Persze, hogy ez azért is van, mert dolgunk van velük, de így is becsaphatjuk magunkat, mondván mindennek a negatív oldalát kell nézni és magunkat még jobban belenyomni a mocsárba. Hiszen az, hogy meddig nyomjuk magunkat az tőlünk függ és képesek vagyunk magunkat ezúton is átverni.
Köszönöm neked Jaguár, ez nekem most pont jókor jött! Különösen, hogy épp most néztem meg a "Szíven szúrt ország"-t.
Üdv!
Hédi
Akkor örülök. De ugyanezt megfogalmazták Monty Pythonék is már:
http://www.youtube.com/watch?v=u2UP86bciVA
Yes, jól mondják! :)
Miért felejtjük el időnként?
Jn
jó kérdés, fogalmam sincs. :)
Tegyük fel, hogy tényleg nem működik a pozitívkodás. Tegyük fel, hogy elfogadom magam olyannak, amilyen vagyok. Tegyük fel, hogy úgy viselkedem, ahogy éppen az élet hozza, ahogy a hangulatom diktálja. (Közben szorgalmasan gondolkodom, hogyan jutottam ide, mi történt velem a múltban, és miért történik mindez velem.) Tegyük fel, hogy egy ilyen elborult lelkiállapotban öngyilkos leszek, vagy kárt teszek másban. Akkor megoldom az életfeladatom?????????????????????????????????
Költői kérdés volt. Bocsi. Hol van a határ? Meddig mentek el a negatívkodásban? Hova teszitek a keserűséget? Hova teszitek az agressziót? A válaszok enyhítenek valamit? A századik kör után mit csináltok? Mi van, ha minden változtatni akarás csak erőszaknak látszik, ha semmit nem akarok már? Mi van, ha elfogy az erő? Vagy csak kis lángon döcög, mert muszáj??? Meddig lehet ezt csinálni? Mi van, ha nincs is értelme? Van értelme egyáltalán?
Kedves Hiteles!
mindenkinek vannak gyenge pillanatai, még azoknak az embereknek is, akik a pozitívitás világában élnek. mindannyian egyazon utat járjuk be életünk során; csak annyi különbséggel, hogy minannyian más-más energiaszinten vagyunk, s az egyes élethelyzetekből való kilábalások, továbblépések bizonyos lelkeknél könnyebb, mások akár egyazon problémánál elbuknak. ez nem baj. mert mindenből tanulunk, vszont, mindenkinek az a célja, hogy feladatait "letudja". :) mindannyian hozunk egy anyagot mikor leszületünk és tudunk is szerezni hozzá, ha újakat teremtünk.
vannak pillanatok, amikor erőnk mintha alábbhagyna... ilyenkor jó, ha visszavonulunk a saját kis világunkba, töltődünk. ha azt érezzük gyengék vagyunk gyengeséget érezve, ilyenkor megváltozik rezgésszámunk, mert valami hatással volt ránk.
energiaszinted emelésére jó, ha meghallgatsz egy zenét, meditálsz, elolvasod azt a könyvet, amit már régóta szeretnél. számomra a legjobb emelkedés, a természetben való tartózkodás.... a természet csodáinak észlelése, gyögyörködése, a viharok, a madarak, a fák, a szebbnél szebb rovarok.... :) van úgy, hog a meditálás sehogysem jön össze, mert nem tudunk kikapcsolni.... a lényeg, olyan dolgot kell tennünk, amiben örömünket leljük....
s ezt követően elindulhatunk befelé. ha képes vagy visszaemlékezni, mikor jött el az a pillanat, hogy erőd elhagyni látszott, s azt tudd mindez okkal történt, mert ott van számodra a feladat, akkor képes is vagy onnan felülemelkedni. azt az erőt, ami "lehúzott" át tudod formálni, mert a teher leesik és Te felszállsz, mert felszabadulsz.
az embereknek ezen kell tudniuk elgondolkodniuk, hogy mikor jött el életük során az a perc, nap, amikor valami megváltozott bennük... olyankor felborult az egyensúly a lélek és a mindennap megélt pillanatai között. ha képesek vagyunk visszaemlékezni: az egy hatalmas siker, onnan indulhat el a lelki kertészkedés...:) akár táblázatszerüen is leírni: mi az, ami számunkra fontos és továbbvisz és mi az, ami visszahúz.
mindez ad egy irányvonalat, s a bensőd megmondja, ha kellőképpen képes vagy figyelni a hangra, hogy merre indulj tovább.
megindító számomra , amit írsz, "agresszió". amikor pusztán agresszív gondolatokat érzek magamban, szívesen sportolok. régen , mérhetetlen sok agresszió, düh volt bennem, s beíratkoztam egy küzdösport klubba, ott vezettem le a feszültségeimet. tanácsolom Neked is, hogy válassz 1 kedvedre való sportágat, melyben örömöd leled.
nem tünik eröszaknak, hogy unod már, amiben vagy. viszont, ha úgy érzed, sajnos ki kell mondanom, magadnak teremtetted: saját Magad erőszakolod meg, mert Te szeretsz szenvedni és már el is felejtetted milyen boldognak lenni? (bocsi, úgy érzem ez az igazság!)
miért csapod be Magad? már a csengőd megszólalt: "hahó, ébresztő, túl sötét van" , kapcsold fel a villanyt! :) ) nagy felelőtlenség ám ez Magaddal szemben! most van itt az ideje az életedben, hogy letérj arról az útról, amelyen már évek óta pörögsz, mert felültél egy körhintára, csak elfelejtetted megbeszélni magaddal, hogy hány körre fizettél is be? itt az ideje, hogy kipróbálj egy másik játékot is, a vidámparkban sokféle választási lehetőség van....
mivel az élet tele van apró vidámságokkal és boldogság-csomagokkal, csak az ízleléséhez mernünk kell látni, érezni és mernünk kell ELFOGADNI azt, amit kapunk. mindennek értelme van.
nálad Kedves Hiteles, a mélység örvénye szippantott alá. a sok miértek és a hogyanok világa távolított el a bensődtől, s mellé a félelem, s a kétségbeesés társult. ENGEDD el a gondolataid és megszünik a pörgés, ami lehúz....
az, ha feladjuk a játékot, az olyan, mint amikor visszaadjuk a lapot és az "én befejeztem" táblát kitesszük. csak ezzel nem oldottuk meg az életfeladatot. sőt, ilyenkor megszegjük az egyeszséget, amit Istennel kötöttünk, valamint nem vittük véghez, amiért leszülettünk, s esetleg a későbbi leszületésünket, még ezzel a "kilépéssel" megtoldva, ki is alakít(hat)unk egy görgetett karmát...
bármikor mondhatod, hogy elég, viszont ez nem azonos, az élet feladásával. ilyenkor jön el a változtatás "kényszerének" szele, hogy vedd észre, végre közelítsd meg a problémát a másik oldaláról és úgy, hogy mellette jól is érezd magad. a második körnél is be lehet nyomni a stop gombot, kiszállni és elindulni másfelé. lépj bátran és figyelj a belső hangra, ami akár álmaidon keresztül is segít Téged!
szeretettel: emy :)
Sanyi tereprendezése miatt csak most vettem észre a válaszaitokat. Sokat jelentett, és segített. Köszönöm!
Kedves Emy!
Energiaszintem emelésére jelen pillanatban a hozzászólásod elolvasása is oly mértékben hatásos volt, hogy nagyon köszönöm :) Néha ennyi is elég. Hogy találsz valakit, aki úgy látja a dolgokat, mint te. Egyébiránt én is a természetben tudok leginkább feltöltődni. Alig pár napja történt, hogy olyan magam alatt voltam, amennyire már rég (meg most így valamiért ilyen időszakom van) és egyszer csak rám szakadt az ég, és a májusi zivatar ugy feltöltött energiával, hogy a Batthyányi tértől a Gellért hegyig futottam szinte röhögve a boldogságtól. Előtte ennyire erősen még sosem éreztem magamban azt az érzést, mindig csak röpke foszlányokat tudok elkapni belőle, de aznap órákig tartott és csak másztam és másztam a Gellért hegyet körbe és körbe, és minden egyes levegővétellel bizseregve szaladozott bennem a virágok illatával vegyült teljesség érzése, egyszerűen semmire sem vágytam azokon a pillanatokon kívül, amik akkor ott megtörténtek velem. És most, hogy elolvastam az irományodat, felelevenedett az emlék, és ugyanazt éreztem. Olyan gyönyörű lenne, ha mindig mindenki érezhetné azt amit mi ilyenkor :) Nem küzdenénk egymással, hogy szert tegyünk rá, hisz ott van körülöttünk minden, amire valóban szükségünk van. Kár, hogy sokan egész földi életük során sem tudják megtapasztalni ezeket a dolgokat, mert elszalasztják a pillanatot, amikor megtörténhetne velük, ezért azt sem tudják, mit szalasztanak el. :(
De megnyugtat, hogy csak amióta én is belecsöppentem ezekbe a spirituális dolgokba, egyre több hasonló emberrel találkozom, úgyhogy egyszer úgyis meg kell történnie mindenkivel, és akkor talán elérünk egy békésebb társadalmat, ahol ezek nem csak fórum témák lesznek majd, hanem mindenki megtapasztalja és belátja, hogy hogyan is kéne élnünk :)
Mégegyszer köszönöm az energiát :)
Nagyon jól látod!
Egy elnyomott egy érzelem sokkal sulyosabb károkat csinál mint ha éppen akkor átéled azokat.
Hagyni kell hogy az érzelem áthaladjon rajtunk!
Ha nem adsz neki utat akkor ott ragad valahol,és fészket rak.
Sokra mész vele ha közben pozitív szavakat ismételgetsz magadban!
Ezzel csak annyit érsz el,mint ha a szemetet beszórnád a szekrénybe.Igaz,ugy tünik rend van,de ha jobban szétnézel....!?
Nálam a negatív érzések eltünnek ha más perspektívából figyelek.
Pl.ha olyan dolog történik velem amitöl kezdem magam rosszul érezni,arra figyelek hogy mit üzen ez a szituáció nekem.
Èpp írtam is a tárgyak üzenete blogban a villanyos sztorimat.;)
S amikor matekozni kezdek,boncolgatom a szituációt,valahogy kívül kerülök érzelmileg...
Persze a pozítív szavak ismételgetése szerintem jó dolog,csak nem éppen az általad említett esetben.
Üdv!Erika
Hali! Már én is probáltam ezt és működik. Már csak az akaraterőmön és hitemen kell változtatnom. Edit én vagyok az Bernadett ha itt vagy. MSN-en beszélgettünk anno először és tőled tudok az oldalról. Emailcímem: tigerbaby19@freemail.hu Kérlek írj nekem! Egyedül érzem magam nagyon, mert kristályszülött vagyok, ezért írjatok léciiiiii!!! Hüpp hüpp.
Kedves Jon!
Remélem még mostanában is olvasol bennünket és eljutnak Hozzád soraim.
Nagyon jó a blogod, jó a kezdeményezés, mert így sikerült kibontani több személynek együtt hogy hogy is működnek valójában azok a dolgok, amikor akaraterőből "lepaktálok" magammal. Én is szoktam csinálni ilyet és most sokat tanultam az írásaitokból.
Köszi a kezdeményezést, az írásodat! Köszönet a többiek saját, megélt tapasztalataiért is, hogy megosztották velünk!