Bizalom-virág
Szeretem, ha valaki képes megnyílni a másik embernek. Ez olyan mint egy virág, amely szép lassan kineveli a bimbókat, majd ezek növögetnek és végül feltárják szirmaikat. Ez talán a világ legjobb érzése, amikor a másik ember a bizalmával ajándékoz meg, te meg csak állsz ott és csodálod a másik nagyszerűségét.
A titok valahol a kíváncsiságban gyökeredzik, odafigyelésből növekszik, és a bizalom borítja virágba...
Szerdán SecretRandi, komolyan izgulok, hogy milyen csodák történnek majd...
http://secretrandi.freeblog.hu/archives/2010/03/02/Meghivunk_egy_uj_kalandra/
- Shy blogja
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges
Hozzászólások
12 hozzászólásVan akinek könnyen megy a bizalom, a kitárulkozás és van aki csak lépésről lépésre tudja megtenni és nem is mindenki felé képes nyitni. Nem tudom, melyik a jobb, én az utóbbi kategóriába tartozom, olykor kimondottan zavar, nem beszélve arról, hogy a kikívánkozó érzelmek visszafojtása belső háborúhoz vezet. Mintha minden pillanatban aknamezőn sétálnál és nem tudod, hogy mikor robban, feszíti szét a lelked.
Sokszor érzem ezt, még sem tudok nyitni igazán, őszintén.
Talán mert óriásit csalódtam. Nem is olyan régen az akkor számomra egyik legfontosabb embernek kitártam a szívem, belelátott a lelkem minden zugába, értette és érezte a gondolataimat, szárnyaltam tőle. Aztán egyik napról a másikra elárult, mintha szöges bakanccsal taposta volna le a lelkem virágait és a rengeteg bimbót.
Belehaltam és azóta sem térek teljesen magamhoz.
Aki befogadja a bizalmat, tudjon róla, hogy óriási megtiszteltetés, ugyanakkor hatalmas felelősség is nyugszik a vállán.
Egyáltalán nem könnyű feladat mindenféle álruha és védőfelszerelés nélkül közlekedni a világban. Az, hogy valaki visszaélt a bizalmaddal az nagyon szomorú, mert te záródsz be miatta, pedig ahogy mondtad szárnyaltál... Komolyan amennyire szeretek repülni, annyira nem szeretek zuhanni...
Ez valószínűleg amit érdemes lenne megtanulnom, miként nem vált át zuhanásba a repülés.
Köszönöm, hogy megosztottad velünk a gondolataid.
Kedves Iván !
A bizalom kijátszására nincs mentség, önmagunkat áltatjuk csak vele, ha ilyen-olyan ál-indokokat keresünk. Felmentjük önmagunk lelkiismeretét, mint ahogy most valószínűleg Te is teszed. Az élményeket elfogadtat, de a bizalommal visszaéltél. Nincs olyan, ami ezt feledteti, az idő is csak tompítja. Én is játszottam már el mások bizalmát, de mindaddig csak hárítottam a saját felelősségemet, amíg nem én lettem a szenvedő fél. Akkor aztán szépen előjöttek azok a képek és érzések is, amit másoknak okoztam. Így kellett történnie, hogy megtapasztaljam a másik oldalt.
Bizalom-árulás játék
Valaki elárult? Fájdalmat okozott? Félsz valamitől?
Nyílj ki, fogadj be mindent, egy ponton túlcsordul minden, és ráébredsz : halhatatlan, határtalan vagy. Nem sérthet meg senki, semmi, sosem pusztíthat el.
Erre tanít minden bánat, fájdalom.
Köszönöm Anita !
De hogyan fogadjam be a félelmet, a bizonytalanságot, a fájdalmat ? Ezek sokszor olyannyira felerősödnek bennem, hogy szétfeszítik a testem és a lelkem.
Hogyan?
Tudnod kell előtte 2 dolgot is: 1, a félelmek, a fájdalom Téged mar, őröl, eleinte "csak" elszigetel, aztán meg is öl (betegségek) Figyeld meg, mikor olyannal találkozol, akit nem kedvelsz: gyomrod összerándul, a tested is befeszül. Saját magad is emészted.
2. nagyobb az ereje, a vonzás törvényével, meg a pozitív gondolkodás módszerével az a baj, hogy ezt nem veszi figyelembe. Amitől félsz, mindig jönni fog, amíg meg nem oldod.
A beengedés legegyszerűbb módja, ha eleinte a szeretteid viselkedését figyeled. Amíg az Egónk drótját követjük, addig azt fogjuk tapasztalni, hogy elvárásaink vannak még a szeretteinkkel szemben is. Ha a "megfelelő" magatartással élnek, akkor kinyílunk, ha nem, zárunk. Figyeld a szívedet, ott lehet követni, érzékelni ezeket a legjobban. Ne vedd túl komolyan a gyakorlatot, csak lazán figyelj a szivedre. Mikor úgy érzed zárul, gondolj arra, nyíljon meg még jobban. Ha ezeken túl vagy, észreveszed, a szived melegsége mindig ott van, akármi is történhet veled.
Ha fáj valami, akkor is így kell. Enged meg magadnak a fájdalmat, félelmet is. Ne legyen lelkiismeret furdalásod. Csak éld meg. Minél jobban belemész, annál több dolgon túllépsz, annál jobban kitágulsz, egyszercsak eltűnik az éned határa. Tudom, van, ami annyira fáj, hogy azt hiszi az ember, hogy belehal. De nem fog. Még a halál után is, csak létezünk, az csak egy kapu, máshová. Hogy ezt a félelmet hogyan küzdheted le? Gondolj vissza, már miken mentél keresztül, mik azok a félelmek, fájdalmak, amiket már túlléptünk. Ma már könnyebb, pedig régen ugyanennyire gyötörtek.
A fájdalommal az a baj, ha az élet hasonló dolgot hoz, akkor rögtön, mint emlék beugrik, pánikot kelt, így reagálunk. Ha pl: félsz a pénztelenségtől, kapsz egy nagyobb összegű csekket, még az erő is kiszökik az ember lábából, az ájulás határához is érhet. Rögtön visszaránt. Ha pedig rájösz, hogy nem halsz bele, ha nincs semmid, sőt! Akkor marad energiád a megoldáson tanakodni.
Hozd egyensúlyba azért magad. Fontos, hogy sokat törődj magaddal. Fontos, hogy szeresd magad!
Nagyon sok erőt és kitartást kívánok Neked! Tudom, hogy meg tudod csinálni!!!
Kedves Iván!
Sértőnek érzem a szavaidat, mert senkit sem kell beterelnem sehova. Én nem ebből élek. Nem is fogok ebből élni, annyit kérek el a SecretRandiért, amennyit elköltene valaki egy mozira, vagy két Big Mac menüre, azt is csak azért, hogy kifizessem a terembért. Négy órát dolgozunk együtt ezért magunkon.
Egyébként mintegy 3 évig vezettem egy táncmeditációs csoportot teljesen ingyen. Oda sem terelgettem senkit. Szóval ne rajtam kérd számon, ha valaki drágán tanít. Nem akarsz bántani ez azt jelenti számomra, hogy igen. Nyomatékosan megkérlek, hogy ha nem ismersz ne alkoss véleményt, mert az a tudatos embertől igen távol álló viselkedés.
Ez a topik egyáltalán nem erről szól, úgy hogy nem is szaporítom a szót. Erről nem akarok vitatkozni. Ha te igen, keress mást aki hajlandó vitázni erről veled. Köszönöm, hogy tisztelsz ennyire ismeretlenül is.
"talán a világ legjobb érzése, amikor a másik ember a bizalmával ajándékoz meg, te meg csak állsz ott és csodálod a másik nagyszerűségét"
épp így érzem most én is... Csak merengek, hogy valóban létezik ilyen...? de olyan jó érzés...