Az én szüleim rémes házasságban éltek. Minden nap imádkoztam, hogy váljanak el. Hiába A végén anyám belehalt.
A szülőknél a gyerekek ebben az esetben csak indoknak jók. Valamiért nem tudnak, vagy akarnak válni és rájuk fogják. A gyerekek meg életük végéig szenvednek szüleik házasságának romjai alatt.
Én nem kívánom senkinek, hogy miatta maradjanak együtt a szülei, tartós lelki sérüléssekkel jár.
Az én szüleim is teljes életet élhettek volna külön, sőt anyámtól megkaphattam volna azt a figyelmet amiből apám zsarnoksága miatt nekem nem maradt. Tulajdonképpen családban árván nőttem fel.
Ennél azt hiszem egy rosszabb helyzet van. Amikor elválnak a szülők, de úgy hogy egymással még lerendezendő feladataik vannak. Ezeket aztán a "gyereken keresztül" próbálják megoldani, sok kis koravén, szorongó palántát hátrahagyva.

A legjobb, a gyereknek, ha meggyógyítják a házasságukat és együtt maradnak.
Nem értem ilyen választási lehetőség miért nincs.

Sajnos,van olyan házasság, amit nem lehet meggyógyítani! -Mert itt is az a szólás érvényesül,hogy jobb a biztos...../még ha nehéz és fájó is,mint a bizonytalanság /holnap vajon milyen csatákat kell vívnunk egymással/ Ha már kihűltek az érzelmek, nincs szeretet, tisztelet egymás iránt, akkor a gyermek miatt sem érdemes együtt élni.- Mert a kisgyermek félreáll,magába fordul,látj ,érzi,hogy itt valami nincs rendben!/még akkor is ,ha nincs veszekedés/ Az iskolai közösségből esetleg kirekesztődik,szemlélődővé válik. -A nagy gyermek pedig elmenekül a csata színhelyéről és más, esetleg rossz ,kisebb közösségekben keres menedéket ,ahol éppen befogadják.,mert tartoznia kell neki is valahova. Ha nem ezt választja, akkor magányosan félrehúzódik, és-vagy,- káros anyagokhoz fordul!
Válás után,pedig mind a két szülőnek feladata továbbra is,hogy minden téren egészséges felnőttet neveljen gyermekéből!!!!!!!!!Nem csak annak,akinél marad a gyermek!
Jó lenne!: Ha, a szülők új kapcsolatuk révén boldogabb és jobb emberekké válnának és így lesz a gyermeknek két családja .

Nem vagyok szakértő, de úgy gondolom, hogy nem mindegy mi a saját ill. gyerek feladata a kapcsolattal. Mivel fejlődik, tanul. Elengedni vagy átélni? Megoldottuk a feladatot és tovább kell lépnünk, vagy csak menekülünk. Szerintem nem véletlenül születünk oda-ahova.

Üdv: Éva

Én éppen ilyen cipőben toporgok. Nem fiatalon találkoztunk a férjemmel,ő ragaszkodott a templomi esküvőhöz és a közös gyerekhez.Esküt tett,hogy mindig a gyerekével lesz.
Aztán egyszer csak közölte,hogy elköltözik,mert szerinte úgy jobb lesz neki,de hivatalosan elválni nem akar.
Én is sokat gondolkodom azon,mi a jó megoldás ilyen esetben a gyereknek,és nekünk.
A jó olyan megoldás,amit megvalósitunk.

Az én szüleim ugyan szerették egymást, de a házas éveik nagy része harcból állt. Mi gyerekek nagyon nehezen viseltük apukám italozását, anyám szenvedését volt, hogy én is arra gondoltam, bárcsak elválnának vagy apu meghalna! Ilyen gondolatok fordultak meg a gyermeki fejemben. Mára azt gondolom, hogy köszönöm és hálás vagyok nekik, a látszólag nem mosolygós és rózsás gyermekkoromért, mert így válhattam ma azza, aki most vagyok!

Sziasztok!

Én elváltam a férjemtől, még amikor a gyerekeim kicsik voltak. Rájöttem inkább egyedűl élek, mint vele. Nehéz volt. Sajnos miután megismertem az igazi énjét, azt már nem akartam. Úgy érzem jó döntés volt. A gyerekeim nem kaptak így rossz mintát, és lelkileg is egészségesebbek lettek szerintem, mintha azt látták volna szenvedünk, veszekszünk....stb.
Az exférjemmel is jobb maradt a kapcsolat így ....nincs már bennem útálat, gyűlölet. meg tudtam bocsájtani. Igaz találkozni nem akarok vele, minek. Nem lenne miről beszélgetni már. A fiaim felnőttek, szabadom dönthetnek ha ők akarnak találkozni az apjukkal, aki külföldön él. Egyenlőre nem látom, hogy nagyon keresnék őt. Soha nem gátoltam a kaőcsolat tartását, és igyekeztem nem mondani rosszakat apjukról. Hagytam a hibáit ők maguk tapasztalják meg és döntsenek ők. Az én érzésem és döntésem pedig az enyém. Persze ennek már 20 éve. Azóta a fiúk felnőttek és én immár harmónikus kapcsolatban élek a mostani párommal. Persze ez sem volt felhőtlen, de megérte várni rá és immár lelkileg is kezd beérni....hozzám. Egymást "tanítottuk" kapcsolatunk során, most értünk a gyümölcs aratása fázisba.
Mindenkinek magának kell döntenie, Én csak a saját életemből merítettem.

Szerintem ha egy házasság már nem működik akkor mindenképpen el kell válni, még akkor is ha van gyerek. Ez a legjobb döntés mindenkire nézve, legalábbis hosszútávon biztos. Ha két ember már nem tanulhat többet egymástól vagyis lejárt a kapcsolatuk ideje, a maguk és a gyerekek fejlődésében okoznak kárt ha továbbra is együtt maradtnak. A legjobb lezárni kettejük között a dolgokat, ami nem azt jelenti, hogy feltétlenül össze kell veszniük, csak ezentúl külön utakat kell járniuk. Ha a szülők nem haragosan válnak el azt a gyerek is megérti, és bár rosszul fogja érezni magát egy ideig, nagy kár nem történik a személyiségében.

De persze ahány ember annyi vélemény:)

Ebben a kérdésben semmit nem tudok választani szívem szerint mert ha együtt maradnak látszólagos családként nem jó mert a gyerek akkor is látja a rosszat, ha a szülök elválnak még akkor is kaphat az a gyerek rossz párkapcsolati példát szerintem :) Ezt miért írom mert 90%-ban a gyerekkel zsarolják egymást és az egyetlen emberke aki ennek issza a levét az a gyerek. "Teljesen mindegy, úgyis Ő választotta a szüleit." Ezt pedig nem tudom, biztos hogy Ő választ meg minket ? Ennyire nem tudok spirituális lenni.

A gyerek egy férfi és egy nő kapcsolatából születik. A gyerek teszi a férfit apává, a nőt anyává. Akármit csinál ez a két ember, ezek után már mindig szülő marad. Lehet kozmetkázni, ideologizálni, hogy egy új harmonikus párkapcsolatban mindenkinek jobb stb., lehet behúnyni a szemünket a tények előtt, attól az még úgy van. A kötelék és egyúttal a felelősség, ha tetszik, ha nem, megmarad.