Tudom,hogy mindenki más és más szinten van.Ebböl fakadóan a megértésünk sem egyforma.De,ha valakit nemértünk,az még nem biztos,hogy hüjeséget beszél.Azért tiszteletben tarthatjuk egymás véleményt,gyakorolhatjuk az elfogadást.Számomra megtiszteltetés olvasni Iván hozzászólásait,míg itt tartózkodik.Örömöm lelem a kihívásban,hogy szavait fejtegethetem.Nagyobb részben mindenki magának ír,tisztázva ezzel gondolatait.Mindenki biztos érzi,hogy az írás egy másik dimenzió.A szavak sosem olyan hűen közvetítik az érzést.Meg kéne oldani az érzések érzésekbeni átadását,ez a hű.Ivánnál számomra csak a CSEND bír nagyobb tartalommal.Minden egyes szava olyan számomra,hogy könyvet lehetne írni belőlük.De még ő egy picit mintha hasonlítana a szélmalomharcra.Szavakkal a világ nem váltható meg.Csak magát válthatja meg,a világot nem.Sajnos.

skorpio

Szerintem az internetes kommunikáció elsősorban az információ megosztás tere, nem pedig a terápiás írásé. Vagyis ha valamit beírunk egy fórumba, blogba, akkor azt valóban közölni akarjuk másokkal, azt szeretnénk, ha megértenék és esetleg reagálnának is rá.
Ehhez viszont elvárható, hogy aki ír, az tisztában legyen a minimális nyelvtani, helyesírási és szövegszerkesztési szabályokkal.

Ezzel azoknak segíti az információ feldolgozást, akik majd a sorait olvassák. Ha Őt ez nem érdekli, mert úgy van vele, hogy aki nagyon akarja, az majd úgyis elolvassa, akkor bizony nem másoknak ír, hanem csak saját kedvtelésből. Viszont akkor ne olyan helyre írjon, ahova mások olvasni járnak, ne oda öntse ki a saját zagyvalékát, ahova mások töltődni mennek!

Ez egyfajta figyelmesség a másik ember felé, mint ahogyan rezgőre kapcsolom a vonaton a mobilomat, vagy nem beszélgetek hangosabban tömegben, csak amennyire szükséges.

/ Erről jut eszembe:
A minap voltam egy pszichológiás programon, ahol tartottak egy pszichodráma bemutatót. Az egyik nőnek többször csengett a telefonja, hangosan beszélt bele, majd a sokadik hívásnál kiment a teremből és az ajtó előtt beszélte meg az üzleti ügyeit. Közben a főszereplő rendesen ki volt borulva, jó lett volna, ha tud magára is figyelni, nem vonják el a figyelmét!
A program vezetője csak finoman figyelmeztette a nőt, én biztosan határozottabban léptem volna fel. /

Bábeli zűr-zavar

Nos, ha látnánk egy buborékban ki mit gondol, hisz, vél a másik mondókájáról, igen csak meglepődnénk. Én úgy látom, valaki mond valamit, amiből valaki hinni vél valamit (rendszerint teljesen mást, mint amit mond a másik), erre reagál, majd a másik is feltételez valamit, ami alapján újra reagál.

Csoda, hogy nem értjük egymást?

Nem lenne könnyebb elengedni minden feltételezést? És beengedni tényleg azt, amit a másik adni akar?