Mi a megbocsátás titka?
Megbocsátás nélkül nincs változás.
Nagyon nehéz kérdés a megbocsátás. Miért is, hiszen naponta százszor gondoljuk azt, hogy nem haragszunk. Vajon legbelül is így gondoljuk? A mai reggel az egyik kedves üzenethozóm megint könnybe borította a szememet, amikor megértettem a megbocsátás egy olyan szintjét, ami lehet, hogy jó lenne, ha a világban általánossá válna.
Az "á nem haragszom" érdemes az átgondolásra..., mert a világ válna jobbá általa, ha végre megbocsátanánk, úgy igazán, azoknak akikről azt gondoljuk, hogy vétettek ellenünk.
Hozzászólások
98 hozzászólásTudatosan? Hiába mondom, hogy én megbocsátok, ha mélyen legbelül, hordozom a sérelmeket. Az egótól való szabadulás lehet egy kezdőlépés, de mi a megbocsátás lényege tulajdonképpen?
A gondolkodással, nem oldjuk meg a problémákat. A gondolkodással teremtjük őket.
Eckhart Tolle.
Jól mondod, hiába mondod, ha nem úgy érzed. Hiába érzed úgy, ha belül mégis ott marad. Hiába minden, ha nem engedjük el a megbocsátásban a sérelmet. Nem gondolkodni kell rajta, hanem pont elengedni.
A megbocsátás nem gondolkodás eredménye, szerintem tisztán lelki folyamat. Így a Tolle idézet itt hiábavaló. Gondolkozni a megbocsátáson = rágódni a sérelmünkön. Valóban csak rosszabb helyzetet eredményez.
Shy
A Tolle idézet, mottómként van ott minden írásomnál, de egyébként pontosan erről beszél, hogy a gondolattal nem oldjuk meg a problémákat. Ha még egyszer elolvasod, talán nem siklasz el a fölött, hogy pontosan azt mondja: Ne gondolkodj a dolgokon. Ne akarjuk gondolkodás által létrehozni a megoldásokat.
Egy másik idézet szerint: Minden problémát megoldhatatlanná lehet fejleszteni, ha eleget gondolkodunk rajta :)
A gondolkodással, nem oldjuk meg a problémákat. A gondolkodással teremtjük őket.
Eckhart Tolle.
Az idő, kedves barátom, puszta fikció.
Nagyon jól szemlélteted. Ha lenne ugyan is, meg kellene állnia, egy-egy pillanatra, mint mondjuk a filmek, hogy egyszerre csak egy kockát vetítenek ugyan, de mozgásnak látszik az érzékelés miatt. Tehát a jelen pillanat az maga a lét, csak éppen nem vagyunk képesek érzékelni.
Nagyon szemléletes erre amikor olvasol egy hosszabb írást a monitordon. Egymásután olvasod a szavakat, de amit már elolvastál, az nem múlt el nem mondhatod rá, hogy múlt, hiszen pontosan ugyan ott van ahol eddig volt, csak éppen a szemed nem alkalmas az egész belátására egyszerre.
Ha alkalmas lenne az érzékelésünk, egyszerre látnánk egy oldalt, ha még fejlettebb lenne, egyszerre látnánk történéseket. A szem hiányos érzékelése tehát arra enged következtetni, hogy a dolgok egymás után időrendbe jönnek, pedig nem.
Ezen a filmen http://www.yv.hu/play_a_video.html?autostartvideoplaying=true&uploadedfi...
Nagyon szépen bemutatják ezt, érdemes megnézni.
A gondolkodással, nem oldjuk meg a problémákat. A gondolkodással teremtjük őket.
Eckhart Tolle.
Szia!
Nagyon örültem h rátaláltam erre a videóra mert már régóta szeretném megnézni de most már más szemmel nézném,mint régen:)
Köszönöm Neked!!!!!
Fura "véletlenek" ezek:)))
Best wishes!
Jánoska:)
Szívesen, bár nem sok érdemem van benne :)) Csak egy link.
Te Jánoska, te tényleg ez a kis fickó vagy aki a képen van? :))) És ebben a korban már ilyen komoly témák iránt érdeklődsz? :)
A gondolkodással, nem oldjuk meg a problémákat. A gondolkodással teremtjük őket.
Eckhart Tolle.
Szia!
Nem (sajnos)már felnőtt emberke vok.......32 éves de ez a kép jól szimbolizálja h igazából állandóan járjuk az "élet iskoláját"amit kevesen végeznek el:)De úgy érzem ahogy a filmben is mondták h olyan dolgok foglalkoztattak gyerekkoromban is mint amiről a film szól........
Szerintem gyerekként sokkal több mindent láttam,éreztem,tapasztaltam mint most csak már nem tudok arra visszaemlékezni..............
Egyébként én is olvastam/om Eckhart Tollet:) Akár kötelező is lehetne a felnőtteknek......:)
De az én kedvencem Osho:) Tőle többet olvastam mint amennyi kötelezőt a suliban....:)mondhatom h azóta szeretek olvasni mióta rájöttem h ezek a dolgok érdekelnek....................
Még egyszer köszönöm:) szereztél egy jó éjszakát vele nekem:)
Üdv.: Jánoska
Nem siklottam el felette, csak megjegyeztem, hogy szerintem nem ítt most nem erről van szó, hiszen nem lehet minden kérdésre egyetlen mondat a válasz, főleg úgy nem, hogy az egy emberen keresztül érkezett meg hozzánk.
Szerintem a dolgok sokkal egyszerűbbek, mint gondolnánk. Ez az én véleményem.
Egyébként, a válaszomban igazat adtam neked. :-)
számomra ez azt jelenti, hogy bármit leírsz, megfogalmazol az egyfajta isteni tökéletességgel érkezik meg, de mivel rajtunk szűrődik keresztül eltorzulhat.
Az igazság így millió, milliárd formában létezik. Egy költő, egy író egy zenész csak annyira médium, mint te vagy én.
Nem sok helyen tanítják, néhány buddhista tanban foglalkoznak vele, a testen belüli kapukkal. A fejben van egy kapu, ami a gondolatok dimenziójára nyílik. A gondolatoknak van egy "önálló" dimenziója, milyen kifejező a magyar nyelv, a gondolatvilág. Van, aki pl. azért nem tud meditálni, mert ez a kapu állandóan nyitva van és ömlik be kéretlenül és válogatás nélkül a vonzás törvényének megfelelően gondolatáradat az agyába. Van, aki tudja működtetni a kaput tudatosan, van aki tudattalanul teszi ezt. Ivan, a gondolatvilágban bóklásztál és egy szálat követtél, ennyi történt. Nem misztifikálnám túl ezt az egészet. Minden dimenzió állati izgalmas.
:)
u.i: Azt hiszem értem, amiket mondani akarsz, de nem értem, miért így teszed. Látom, hogy a multidét próbálod tolmácsolni, de hol fordítással, hol anélkül teszed. Szerintem próbálkozhatnál érthetőbben is.
Az idő, kedves barátom, puszta fikció.
Nagyon jól szemlélteted. Ha lenne ugyan is, meg kellene állnia, egy-egy pillanatra, mint mondjuk a filmek, hogy egyszerre csak egy kockát vetítenek ugyan, de mozgásnak látszik az érzékelés miatt. Tehát a jelen pillanat az maga a lét, csak éppen nem vagyunk képesek érzékelni.
Nagyon szemléletes erre amikor olvasol egy hosszabb írást a monitordon. Egymásután olvasod a szavakat, de amit már elolvastál, az nem múlt el nem mondhatod rá, hogy múlt, hiszen pontosan ugyan ott van ahol eddig volt, csak éppen a szemed nem alkalmas az egész belátására egyszerre.
Ha alkalmas lenne az érzékelésünk, egyszerre látnánk egy oldalt, ha még fejlettebb lenne, egyszerre látnánk történéseket. A szem hiányos érzékelése tehát arra enged következtetni, hogy a dolgok egymás után időrendbe jönnek, pedig nem.
Ezen a filmen http://www.yv.hu/play_a_video.html?autostartvideoplaying=true&uploadedfi...
Nagyon szépen bemutatják ezt, érdemes megnézni.
A gondolkodással, nem oldjuk meg a problémákat. A gondolkodással teremtjük őket.
Eckhart Tolle.
Szia!
Nagyon örültem h rátaláltam erre a videóra mert már régóta szeretném megnézni de most már más szemmel nézném,mint régen:)
Köszönöm Neked!!!!!
Fura "véletlenek" ezek:)))
Best wishes!
Jánoska:)
Szívesen, bár nem sok érdemem van benne :)) Csak egy link.
Te Jánoska, te tényleg ez a kis fickó vagy aki a képen van? :))) És ebben a korban már ilyen komoly témák iránt érdeklődsz? :)
A gondolkodással, nem oldjuk meg a problémákat. A gondolkodással teremtjük őket.
Eckhart Tolle.
Szia!
Nem (sajnos)már felnőtt emberke vok.......32 éves de ez a kép jól szimbolizálja h igazából állandóan járjuk az "élet iskoláját"amit kevesen végeznek el:)De úgy érzem ahogy a filmben is mondták h olyan dolgok foglalkoztattak gyerekkoromban is mint amiről a film szól........
Szerintem gyerekként sokkal több mindent láttam,éreztem,tapasztaltam mint most csak már nem tudok arra visszaemlékezni..............
Egyébként én is olvastam/om Eckhart Tollet:) Akár kötelező is lehetne a felnőtteknek......:)
De az én kedvencem Osho:) Tőle többet olvastam mint amennyi kötelezőt a suliban....:)mondhatom h azóta szeretek olvasni mióta rájöttem h ezek a dolgok érdekelnek....................
Még egyszer köszönöm:) szereztél egy jó éjszakát vele nekem:)
Üdv.: Jánoska
ma úgy tűnik mindenki csak a magáét mondja... ez a csakrás dolog hogy jön a témához?
Egyáltalán nem értem, mert olyan bonyolult, hogy rengeteget kéne gondolkodnom rajta. és pont ezt nem szeretném. Egyszerűen csak szeretném befogadni, elengedni.
A tudatban levés feltételhez kötött a Földön, a megbocsátáshoz. Shy kérdése teljesen jogos.
A kundalíni meditáció ezt teljesen nyilvánvalóvá teszi. Akkor állandósul a tudatban létezés, akkor veszi át a tudatos tudat helyét a tisztán látás tudat vagy szellemiség, ha megbocsátasz mindenért, és bocsánatot kérsz minden ártásért mindentől függetlenül és maradéktalanul. Ha ez nem történik meg, akkor nem lesz elég magas a rezgésszint a szellemiség számára, mindig visszavet az egó szintjére, egészen addig, amíg a teljes tisztulás végbe nem megy. Addig emélet és nem gyakorlati tény, amiről beszélsz, csak meditációs állapotként létezik. Elvileg tudhatjuk, sőt át is érezhetjük, de nem létállapotként realizált, nincs átszellemesítve a test, legfeljebb percekre, nagyon profi meditálóknál órákra.
Meg kell tanulni megbocsátani szívből és maradéktalanul. A tudatosodóknak kötelező lecke.
Shy, megbocsátásból is a gyakrolat teszi a mestert.
:)
Sok világról jövünk, sokféleképpen értünk, mindenki olyan mondatokat kap, amit fog, ami továbblendíti. Te ezt vagy képes fogni. A spirituális kereszténységül értők más mondatot kapnak, a maják másként élik meg, stb, stb. Ez így van rendjén.
:)
Hát a mestertől messze vagyok, de igyekszem...
Megbocsátani nem lehet úgy, hogy megpróbálom. Vagy csinálom vagy nem. :-)
*Karmatörlő kérlek használd a létezés szavunkat, mert a "levés" az nagyon nem szép megfogalmazása ennek a szép állapotnak.
Üdv Shy!
Egyszerűen csak befogadnád? Hogyan? Amit nem tudunk megérteni, azt befogadni lehetetlen, csak elfogadni lehetséges! Mindaddig amíg nem értjük - akár tapasztalás útján, akár gondolati összefüggésében - legfeljebb elfogadni tudjuk! Azaz toleráljuk mások megtapasztalásainak kinyilatkoztatását! Addig csak halványan hisszük, ha fogékonyak vagyunk rá! Amikor megtapasztaltuk, megismertük, akkor már tudjuk! Nincs többé szükség a mások általi igazolásra! :-)
Sosem fogod megérteni... vannak dolgok, amit mindenféle megértés nélkül is képesek vagyunk magunkévá tenni. Pl. fogalmam sincs róla, hogy működik a TV, de van rajta egy kapcsoló. :-)
Szia!
Bocsánat, hogy csak most válaszolok!
Igazad van! Istent nem fogom tudni megérteni, de nem is kell! Az ő létezését csak elfogadni lehet!
Én nem tartom magam keresztény embernek, sőt nem is vagyok megkeresztelve! Mégis hiszek valamiben, valakiben ami nem kézzel fogható dolog vagy személy! Itt jön képbe a "personal Jesus", azaz a személyes Isten-kép! A Bibliában is, amikor megjelent az Úr Mózesnek égő csipkebokor képében, a firtató kérdésre adott válasza ez volt Istennek : "Vagyok, aki vagyok"
A jézusi tanítások tisztasága számomra meghatározó, és elfogadom! Viszont ehhez nincs szükség arra, hogy feltétlenül kereszténynek valljam magam! Az egyház immáron már 2000 éve a saját céljainak megfelelően alakította ki a dogmatikus világnézetét! Én nem mondom, hogy rossz, de szerintem ez nem az eredeti "bennünk élő Krisztust" helyezi előtérbe! Akkor már nem lennének háborúk, és mindenki szeretetben élne! Lehet, hogy ezt furcsának tartod, de én nem szeretnék ezzel hitvitát nyitni!
A dolog másik része az, hogy Isten megtapasztalható, hiszen nézz szét, és lásd meg a világban a "csodáit"!
A napsugár simogatása a bőrödön, lágy tavaszi szellő fuvallata, az emberek őszinte mosolya, és még sorolhatnám!
Üdv: Twindragon
Ott egy mackóról van szó aki nagyon szeretett volna elmenni kirándulni. Este gondosan felhúzta a vekkert, hogy reggel időben ott lehessen. de a vekker ketyegett ezért inkább beletette a cekkerbe, majd a kofferbe. hogy ne hallja. de ekkor is ketyegett. Ekkor a koffert betette a szekrénybe és megnyugodva aludt reggelig, amikor egyáltalán nem hallotta a vekker csöngését és lemaradt a kirándulásról. A lényegről.... Annyira akarta, hogy végül egyáltalán nem sikerült neki. Hát ezt gondolom. :-)
...nem is kéne megbocsájtani?
Talán, mert nincs is mit? Talán amiről azt gondoljuk, hogy bántó, sértő ránk nézve, az nem is az?
Lehet, hogy csak el kéne fogadni a másik szabadságát, életét, amelyben azt gondol, azt teremt, amit éppen akar?
S hogy mindez tulajdonképpen önmagáról szól?
Ha ezt el tudjuk fogadni és meg is tudjuk élni, akkor már nincs szükség megbocsájtásra, és a Titok sem titok többé...
van megbocsátásra. Mert mi is a megbocsátás? A képessé válás arra, hogy a haragot elengedjük. Jobb szó lenne az elbocsájtás. A megbocsátás egy szükséges lépcsőfok ahhoz, hogy el tudjunk jutni az igazi elfogadásig, megértésig. Addig a felismerésig, hogy nem a másikra, hanem elsősorban saját magunkra haragszunk. Arra a szerepre, amit felvettünk, eljátszottunk.
Ha eljutunk addig, hogy belátjuk szükség volt arra a helyzetre, arra az élményre, pontosan ott csakis arra az emberre, mert ez a mi fejlődésünket szolgálja, értünk van. De amíg a harag, a sértettség, a megbántottság érzelmi felhője torzítja a tisztánlátásunkat nincs belátás és nincs elfogadás. Max beletörődés. Ezért kell elbocsátani a rossz érzéseket és megbocsátani, a másiknak, de elsősorban saját magunknak.
...előbb be kell fogadnunk.
De be kell-e fogadnunk egyáltalán a fentiek ismeretében? Hiszen, ha nincs harag, nincs mit elengedjünk, nincs mit megbocsássunk.
Főleg ha tudjuk, hogy minden értünk van...:)
a harag keletkezik, az egy érzelmi reakció. A tudatosság akkor nincs jelen. Emberek vagyunk, elsősorban ezt kell elfogadnunk. Persze el lehet fojtani a haragunkat és egyáltalán tagadni a létezését de nem érdemes.
Az élet úgyis megmutatja, hogy hol tartunk.
A harag az ego jelzése, nem a szívé. Ha megjelenik bennem a harag, akkor biztos lehetek abban is, hogy hamarosan lesz tárgya is, melyen meg akarja mutatni magát. Úgy lesz, hogy a haraggal telített gondolataimmal olyan embereket és helyzeteket fogok teremteni magam köré, akik/amelyek ezt az állapotomat visszhangozni fogják.
A tudatosságom segíthet abban, ha kezdeti lépésként annyit tudok elfogadni, hogy minden ember tanítani/gyógyítani érkezik a közelembe. Ha belemegyek velük a haragom generálta konfliktusba, engedek az egomnak, ugyanakkor igyekszem éberségemet is működtetni.
Megfigyelem magam a konfliktusban.
Addig fog ez a konfliktus-igény jelentkezni nálam, és addig fogok teremteni ehhez partnereket, amíg fel nem tárom magam benne a másik számára. Ehhez alázat kell, melyet már a szív gyakorol. Ez egy olyan gesztus, mely a másik felet is megváltoztatja, és előbb-utóbb feltárja háttérben lévő indítékait, melyek a konfliktusba "űzték".
Amikor ez bekövetkezik, akkor a megértés következik be, amellyel számomra érthetővé/elfogadhatóvá válik a másik fél cselekedete.
Ebben a pillanatban megnyugszik az ego, rájön arra, hogy nincs veszélyben, nem kell védenie többé magát, hisz' a másik ugyanolyan öntudatlanul harcolt...
Eltűnik a sérelem, nincs mit "lenyomni a szív torkán" megbocsájtás címén.
Katarzis van, melynek eredménye a boldogság, a személyes erő megtapasztalása...a gyönyörű Isteni Szabadság
Kati!
A fentieket megtapasztalva szerintem a megbocsájtás a szív magányos cselekedete az egó megnyugtatása nélkül.
Így igaz ez a mondás: megbocsájtok, de nem felejtek.
A szív kell hogy áldozatot hozzon az egó érdekében azzal, hogy alázatot gyakorol, sebezhetővé téve magát a másik ember számára.
Én így gondolom.
szeklice
veled abban, hogy csak a szívben történő elfogadás, feldolgozás a megoldási lehetőség.
A tapasztalataim viszont azt mutatják, hogy ha a másik fél nem végzi el ugyanezt, akkor semmilyen változást nem generál az amit én teszek.
Max annyi történik, hogy ha én mindent feldolgoztam, tudatosítottam azon a területen, nem vonzok be "tanítókat". Lehet továbblépni :-)
Vagy én lépek le ilyen esetben, vagy a másik kopik le... Erről szó van a Párkapcsolati Sirály csomagban is...
Amúgy generál változást, csak nem olyat és nem úgy, szerintem, amit akkor és ott elvárok...