SecretRandi, találkozás önmagunkkal...

Nagyon egyszerű a létezés, csak mi emberek tesszük bonyolulttá. Számtalan esetben tapasztaltam, hogy a megszokások, a ragaszkodás, vagy az illúziók miként teszik tönkre a pillanat varázslatát. Rá kell ébrednünk, hogy pillanatokban élünk és nem vagyunk képesek nagyobb egységben uralni az időt.

A jelenben való tökéletes feloldódás csak a többi idősíktól való elszakadással valósítható meg. Sokan és sokszor elmondták már előttem, hogy a múltban nem történik már semmi.
Szép lassan az enyészet szürkeségébe vesznek fontos és kevésbé fontos pillanataink.
Ami akár csak egy pillanattal ezelőtt történt már nem változtatható, de a jelenünkre, sőt akár a jövőnkre is hatással lehet. Még a kevéssé fontos pillanatok is átértékelődhetnek, bizonyos esetekben.

A jelenünk tehát a megélt múltból, illetve annak a tapasztalataiból gördül tovább. Egy porszem életünk homokórájában, mely aláhulltában egyre nagyobb hegyet épít mindaddig, míg táplálják az isteni minőségű pillanatok. Ez a csoda a jelen-lét porszeme.
Az utad ezekkel a porszemekkel van borítva, mint a mesében. A probléma csak az, hogy senki tud a saját útján előrelátni, előre porszemeket szórni. Ez a szabad-akarat. A jövőnk csak úgy válik jelenné, ha azzá tesszük, döntéseket hozunk és megéljük az ennek hatására megszülető pillanatokat.

Manapság sokan nem találják a helyüket, nem találják az útjukat. Sok ezoterikus ismerősöm szokta mondani, hogy most keresi az útját.
Ha nem találod az utat, nézz a lábad elé... ott lesz. Mert hol lennél egyébként, ha nem az utadon. Mindannyian úton vagyunk... és más nem történik, mint hogy állandóan megérkezünk a jelenbe... hogy ki miként éli meg az már egy más kérdés...

Ha nem azzal foglalkozol, hogy merre vezet az út, hanem megéled a jelened, akkor mindig benne lehetsz a pillanatban, ami csak neked született... akár jó, akár rossz neked épp akkor.
De annál nagyobb hibát nehezen követhetsz el, mint hogy a múltadban ragadsz, vagy a jövőn keseregsz... épp csak a jelent az egyetlen igazi létezőt nem éled meg.

Ma már tudom, hogy a múlt elmúlt, s a jövő meg még nem jött el. Láthatóan egyik sem létezik. Csak most van, mert semmi sem történik máskor. Máskor csak a gondolataink, illúzióink próbálnak valósággá varázsolni eseményeket. Ez pedig haszontalan.

Többször próbáltam életemben meghatározni a jelen-lét definícióját, de legtöbbször kudarcot vallottam, aminek az oka igen egyszerű, a képletbe bármilyen módon próbáltam belegyömöszölni a múltat és a jövőt, mert azok sosem módosították a végeredmény. A múlt azért nem, mert matematikai értelemben nulla, azaz már nem létezik, a jelen pedig azért nem mert a lehetőségek száma egy elkövetkező pillanatra végtelen. Bármihez hozzáadni, kivonni nullát vagy végtelen értelmetlen próbálkozásnak látszik.

"Egy pillanatba sűrűsödő harc,
mely tétje az örökkévalóság egyetlen csillanása,
a boldogság...
s ezért készen állok arra,
hogy a múltam végre jelenné és jövővé változzon..."