Miért ne lehetne kocsmázni? Miért kell értelmes dolgokat csinálni? Ki mondja ezt meg? Ki dönti el? Hol van a határ értelmes és nem értelmes között? Ha én tanulok egy playstation játékból, vagy a kocsmában egy beszélgetésből-szituációból, az melyik kategória?

Van egy barátom, aki szerint délben KELL ebédelni... Miért? Miért nem akkor, amikor megéhezek?

Szerintem a lényeg csak az: ki mit választ. Megtapasztalások vannak.

A folyamatos "ezt kell - azt kell"-ből lelkiismeret-furdalás, és önbecsülés-rombolás lesz (önvádaskodás: most se csinálom, amit kellene). Miért ítélem el magam? Ki vagyok én, hogy el tudjam dönteni, hogy ez "jó", amaz "rossz"..?

Ettől sokkal hasznosabb, ha amit csinálunk - csináljunk bármit is -, azt teljes odaadással és jelenléttel tegyük.

Ki tölti el hasznosabban az idejét? Aki átéli a jelent, de "csak" farigcsál egy kis sámlin ülve, vagy az, aki keményen dolgozik egy céljáért, de észre sem veszi az út mellett nyíló virágokat?

Szerintem.

Szia Jánoska!

Nem az a fontos , hogy mit csinál az ember a szabadidejében hanem az, hogy azt milyen mélységeiben éli meg. Természetesen nem azt mondom ezzel, hogy a kocsmázás, tv nézés egy szuper kikapcsolódási forma - inkább menekülés a munkahelyi stressz utóhatásaitól - de ha ezáltal vagy ezután megtudja élni Önmagát akkor semmivel sem járt rosszabbul mint az aki a vízparton ücsörögve meditál.
Semmi sem időfecsérlés ha a jelen pillanatban élünk. Amióta próbálok tudatosabban élni azóta a berögzött feladatok pl. mosás, porszívózás, mosogatás, főzés is új jelentést kaptak az életemben. Nem esik nehezemre sőt örömmel tölt el. Mit egy szabadidős program.
Rajtam áll, hogy hogyan élem az életem minden pillanatát mint egy szabadidős program vagy tele olyan dolgokkal amit muszáj megtennem.
Elég stresszes munkahelyen dolgozom és bevallom ott nem mindig sikerül - sőt - a pillanatnak élnem de figyelem önmagam és a reakcióimat ezáltal már nem keserítem meg az otthon töltött időmet azzal, hogy hazaviszem a negatív történéseket. Ezáltal nincs szükségem agymosásra tv nézéssel vagy playstationnal.
A második kérdésedre reagálva. Szerintem egyik nem különbözik a másiktól. Mindegyik egy élethelyzet ami állandóan változhat. A lényeg, hogy Te hogyan éled meg az életedet amivel akár ösztönözhetsz is másokat a változásra.
De ez csak az én véleményem.
Szép napot Mindekinek!

Szia Jánoska !

Ha azok az emberek, akiket felsoroltál az általad haszontalannak vélt szórakozási, időtöltési formákkal kapcsolatosan, mondjuk belelátnának az életedbe, hogy Te mivel töltöd a napjaidat, valószínűleg feltennék Neked ugyanezt a kérdést, csak fordítva. :)
Megkérdeznék mondjuk, mi a fenének írogatsz ide, miért is érdekel az ezotéria, az önismeret, amikor nincs jobb hely a kocsmánál egymás és magunk megismerésére. :))

Ki dönti el, mikor mi a hasznos időtöltés ? Az ember életében vannak korszakok, amikor mást-mást akar kipróbálni, igenis belemegy a tiltott dolgokba, feszegeti a saját határait. Van, hogy nagyot zuhan, onnantól óvatosabb lesz, vagy sem, de hogy egy kicsit máshogyan fogja csinálni, az biztos. Ehhez azonban próbára kell tenni magad, vajon meddig mersz elmenni, vissza tudsz-e onnan fordulni ?

A "valóságból" akkor kezdesz ébredezni, amikor már nem elégítenek ki ezek az időtöltési formák, többre, másra is vágysz. Megfordul az arány az olyan szórakozási, tanulási formák irányába, ahol már nem feltétlenül kell pótcselekvés ahhoz, hogy feltaláld, megtaláld önmagad.

De én azon a véleményen vagyok, hogy igenis kell a tv-zés, a netezés, a barátokkal a kocsmázás, a láblógatás, csak meg kell találni mindenkinek önmagában a helyes arányokat. A túl sok ún. hasznos tevékenységtől egy idő után be lehet dilizni, ki kell engedni olykor a gőzt. :)