Szerintem a parasztnak is hiteles embernek kell lennie. Ha kimegyek a piacra akkor megnézem kitől veszem meg a krumplit. A termelő legyen hiteles abban, hogy kinézem belőle azt árulja amit tőle elvárok, egészséges minőségi árut. Ne frissen permetezett, vegyszerezett zöldséget, gyümölcsöt, adjon, ha biót ígér.
Legyen hiteles a tisztességében, a minőségi termék eladásában.

Szerintem nincs azzal semmi baj, ha valaki olyat tanít, ami segíti sokak fejlődését és még maga is csak gyakorolja. Vagyis nem egészen makulátlanul hiteles benne. Mert ha 0 %-ban lenne hiteles - nem tudná tanítani, ha pedig 100 %-ban lenne az, akkor más, elsajátítandó értékek felé fordul az érdeklődése, vagyis már nem tanítaná.

Sőt, kérjen akár pénzt is érte, a nyújtott értékek arányában, ha azt jó szándékkal tanítja. De tanítson jól, és érthetően Igaz dolgokat! Az hogy mennyire fog ez működni másoknál - nem az ő hitelességétől függ.

Sokkal nagyobb bajnak tartom, hogy ha valaki ráérez arra, amit nagy tömegek hallani szeretnének a saját szintjükön, vagy felkapott, ámítós dolgokat tanít nagy pénzekért - de ezek a tanítások egy jottányit sem emelik a tanítványok tudatszintjét! Sőt benne tartják a sok pénzt kifizető hallgatót az álomvilágában! Aki egy hét végén beavatást remél tőle, de önmagán dolgozni már nem annyira szeret. Aki belemenekül az ezotériába, mert úgy gondolja, hogy majd azzal könnyebben megoldja a problémáit. És nem mondja meg neki a tanító, hogy amit kívül keres, azt csak önmagában találgatja meg, mert akkor már nem biztos, hogy visszajön a tanítvány. Mindig csak egy kicsit ámít tovább, nagy körítéssel, jó sok angyallal, hogy ne legyen elég az önálló továbblépéshez.

Az ilyen tanítóktól meneküljetek, akik a pénzetekért csak az ámítást szállítják, és nem próbálnak emelni rajtatok, legyenek bár nagyon hitelesek is... Onnan lehet felismerni az emelkedést, hogy némileg recseg-ropog az addigi tudati felépítményed, mégis valamilyen rend és rálátás alakul ki a zajlásból. Az ilyen tanítót pedig arról, hogy soha nem mond olyat, ami bántaná az álomvilágodat, vagy némi erőfeszítésre késztetne a saját fejlődésed érdekében.

Megrendelted már a saját pálmaleveledet? Mikor voltál utoljára csakratisztításon, vagy átoklevételen? A bevonzás tréningen elmonták-e, hogy vannak más univerzális törvények is a vonzás törvényén kívül?

Azt nem tartod hiteles, harmonikus tanításnak, hogy ha egy Tanító a befektetett munkájáért pénzt kér? Talán ingyen kellene dolgoznia, mert ezt üzeni a harmónia?

Szerintem meg pontosan attól hiteles egy Tanító, hogy a földön jár, és reális áron kínálja a munkáját, munkaidejét, tudását, épp úgy, mint a paraszt, a tervező, a matek tanár, vagy az orvos! Ez is egy munka, egy szolgáltatás, amire szükség van, időt és energiát fektet bele a Tanító, hogy ezt kínálja.
Persze vannak Indiában olyan híres Mesterek, akiknek akkora az adományokból befolyt bevételük, hogy megtehetik, hogy nem kérnek pluszban a tanításért. De mi Magyarországon élünk!

Szép idea a "fizess, amennyit gondolsz" fizetési rendszer, hidd el, mi is próbálkoztunk már vele, többször is! De valamiért mégsem működött, mert hiába voltak oda az emberek azért, amit kaptak, mindenki azt remélte, hogy majd a többi résztvevő fizet helyette is, aztán a végén éppen hogy sikerült kifizetni a terembért, az oktatónak meg nem maradt semmi sem!

Talán egy olyan világban, ahol ennek van kultúrája az emberek között, ott működhet ez, de itt, ma még nem! Olvass csak bele ebbe a két topikba: Szerinted lopásnak számít az internetes letöltés?, Mi számít lopásnak? ...és máris látni fogod, hogy hol tart a fizetési kultúránk!

A Tanító s tanul

Egy másik oldalról megvizsgálva pedig, tudom, hogy több hazai Tanító is szívesebben választotta volna a keleti fizetési rendszert, csak mert meg akarták úszni a pénzzel kapcsolatos problémákat és attól akartak szentnek tűnik, hogy nem kérnek semmit, de majd minden tanítvány szívből ad nekik!

Aztán ezek a Tanítók amikor mégiscsak rákényszerültek arra, hogy pénzt kérjenek, kiderült, hogy óriási lelki problémáik, zavaraik vannak az anyagiakkal kapcsolatban és igenis foglalkozniuk kell vele, ha egyszer fel akarják ezeket dolgozni!
A pénzt rossznak, bűnnek, szentségtelennek, tisztátalannak tartják, úgy érzik, beszennyezik vele az életüket vagy lesüllyednek általa az anyagi világba.

A pénz nem rossz!

Pedig a pénzzel nincs semmi baj, az csak egy csere eszköz.
A baj a fejekben és a szívekben van, a vágyakkal, a félelmekkel, a kapzsisággal és az elutasítással. Ezeket viszont nem lehet helyre tenni azzal, ha valaki úgy tesz, hogy Ő már annyira szent, hogy nem kér pénzt a tanításért!

Azt gondolom, hogy ide Európába, azért születnek a lelkek, mert nekik még gondjuk van az anyagi értékek elhelyezésével az értékrendjükben. Nem tudják, hogy hol van a pénz és vagyon helye az életben, mi a fontosabb érték, ezért születtünk egy olyan környezetbe, ahol ezt masszívan gyakorolhatjuk.

A probléma egyszerű

Itt majdnem mindenkinek gondja van az anyagiakkal, van aki mohón hajt utána, mások elutasítják, vagy csak letagadják, hogy vágynak rá.
Ezekből a belső kusza hozzáállásokból aztán megszületik mindenféle elmélet, idea, amellyel a pénzvilágot próbáljuk olyanná alakítani, amivel hozzáigazíthatnánk azt a saját beteg hozzáállásunkhoz.

De ha sikerül feloldanunk minden téveszmét, ami az anyagi dolgokhoz kapcsolódik, akkor végre újra arra használjuk az anyagi világot, amire ki lett találva, létfenntartásra, a tapasztalás színterére!

Kedves Mátyás! Nagyon elszakadtál a világtól a szentség keresésében. Mi az, hogy a krumpli termelőnek nem kell hitelesnek lennie? Szóval vannak a krumplitermelők, a szemetesek, a mérnökök, meg a szentek, akik nem akarnak elég szentek lenni ahhoz, hogy elismerd őket és hogy hajlandóak legyenek alamizsnáért tanítani. Érdekes hozzáállás. A krumplitermelő a maga szintjén sokkal hitelesebb, mint egy két tanító a szemetesről meg nem is beszélve. Felvállalja, hogy ő ezt tudja, eltakarítja mások szemetét. Mert, hogy munkanélküli segélyen többet kapna....
Az amit te elképzelsz az a steril-mester, aki nagyon profin tud mantrázni, vagy másoknak tanácsokat adni. Aztán kimegy az életbe és kiderül, hogy ha nem egy buddhista országban, koldulószerzetesként esik a talpára, akkor felkopik az álla. Mert, hogy aki éli is azt amit tanít, 100 %-ban, az annyira ritka és annyira fel kell hogy nőjél hozzá, hogy lehet, hogy jó pár élet kell ahhoz, hogy elérj hozzá. És addig mit fogsz csinálni? Vagy csak az élettől tanulsz és kékre-zöldre vereted magad vele, vagy elfogadsz pénzért egy-két tanácsot olyan emberektől, akik végigszagolták már az élet egy két területét. Igaz mennybe még nem mentek. Tudod hány szerzetest láttam akik ki sem mertek jönni a kolostor óvó védő fedele alól? Pedig nagyon nagyon nagy tanítók.
Szóval szerintem le kellene szállni arról a felhőről, mielőtt elkezd esni és lezuhansz róla a .... hova is? való világba? vagy a vágyak villamosára?
Szerintem a szembe jövő embertől, vagy a káromkodó kocsmárostól ugyan úgy tanulni lehet és ugyan úgy fizetünk is érte. Az egyiknél valamivel átvernek és fizetsz, a másiknál ellopnak valamidet és fizetsz, a harmadiknál leégsz és fizetsz. Ha jól vetted a tanításokat, akkor továbbléptél az esetek által, ha nem per saldo jobban jársz egy úton lévő mesterrel pár ezerért egy alkalommal. Gondolj bele, nem kell hozzá lenézett könyvelőnek lenni.
Kívánok sok sikeres tapasztalást!

Üdv!
Hédi

Nem azt írtam, hogy nem tudtam haladni, hanem azt, hogy nem annyit, mintha csak magammal kellett volna foglalkoznom egy szellemileg kevésbé megterhelő munka mellett.

Igaz, hogy mások lelki problémái mellett rengeteg inspirációt kaptam arra, hogy mivel lehetne / kellene még magamban foglalkoznom, de azt valóban megtenni: idő és figyelem.
Sok emberrel találkozok, akik annyira lehajtják magukat a munkában agyilag, energetikailag, hogy utána cseppnyi erejük sem marad magukra figyelni, meditálni!

Persze ez is egy választás, valamiért így jobb, veszélytelenebb nekik az élet.
Nem is panaszkodni akartam, hiszen így is elég intenzív volt a haladásom, sokkal többet nem is nagyon bírtam volna el - legalábbis azt hiszem! Mindössze arra akartam reflektálni, amit csaesz írt, hogy a saját fejlődésében akadhat el, lassulhat le az ember, ha idejekorán kezd el tanítani!