Nem sok kedvem volt mostanában dolgozni, el is kerültem két hétig a munkát! Ha néha mégis megpróbáltam kötelességből dolgozni, perceken belül a munkaundorom kerekedett felül. Egy ideig még lelkiismeret furdalásom is volt miatta, aztán beláttam, hogy nincs miért haragudjak magamra, ha egyszer nincs kedvem, akkor nem szabad erőltetnem!

Évekkel ezelőtt, még magamra erőltettem a munkát egy hasonló helyzetben, aminek az lett a következménye, hogy pocsék végeredmény került ki a kezeim alól, plusz egy betegséget is mindig összeszedtem, hogy legalább alibim legyen a munkakerülésre!
Ezekből a fals helyzetekből okulva aztán beláttam, hogy mindenkinek jobb lesz, ha felvállalom, hogy most éppen nincs kedvem dolgozni! Addig se dolgozok pocsékul, nem fog miatta senki se szidni, és a betegségeket is elkerülhetem.

Később a hasonló helyzeteket vizsgálva kiderült, hogy az ilyen munkaundoros időszakaimban, az addigi munkához való hozzáállásomban kellett egy változást megélnem, elengednem az addigi munkámat, munkahelyet, munka körülményeket és befogadni az újat. Ennek a változásnak 1-3 hetet is adott a belső énem, így ha tudatosan figyeltem rá, akkor időben be tudtam érni a változásra!

Most is így van ez, érzem, hogy az eddigi munkám nem érdekel már annyira, vagy legalábbis nem olyan körülményekkel, körítéssel, ahogyan az eddig volt. Ezért engedem a munkáról szóló gondolataimat és fantáziámat, hogy megmutassák, milyen lesz az új munkám, hogyan fogok dolgozni a jövőben!
Ehhez a gyakorlathoz nekem türelem kell, mert nem egyik pillanatról a másikra mutatkozik meg, hogy mi lesz, hanem szépen fokozatosan és közben már a változás is bekövetkezik. Ahogy jönnek az új gondolatok és képek, úgy fogadom el azokat sajátomnak, beleélem magamat és hagyom, hogy az új kitúrja belőlem a régit.

Minden ilyen hullám egy kicsit felkavar, hiszen a munkához fűződő viszonyom kicsit hasonló mint egy emberi kapcsolat, egy párkapcsolat, mert kötődök hozzá. Így amikor a régi, megszokott munkát kell elengednem, az olyan nekem, mint egy válás, szakítás, éppen annyira képes felkavarni, megzavarni.
Ezért hagyom, hogy ez a változás minél tisztábban, harmonikusabban, simulékonyan menjen végbe és akkor az új munkás énemet is el tudom majd fogadni, magaménak érzem majd!