Ez volt az első karácsonyom, ami nem abban a ritmusban történt, ahogy eddig...
Egyetemista vagyok, huszonéves, kezdek elszakadni a családtól és a magam útját keresni-járni. Idén összeköltöztem a Kedvesemmel, amit a szüleim nem jó szemmel néztek, de elfogadtak... súlyosbítottam a helyzetet azzal, hogy közöltem, a születésnapját (dec. 25.) Vele szeretném tölteni, mert kerek évforduló, és ilyen ajándékot biztos nem kapott még... Nálunk nagy a család, négyen vagyunk testvérek, az eddigi karácsonyaink úgy teltek ahogy szerintem sokaknál: 24-én mindenki azon vergődik hogy szép és jó legyen minden =összeveszés. Hogy milyen legyen a fa, mit együnk, ki mehet be melyik szobába a kis készített ajándékait csomagolni, stb... aztán délután Betlehemes játék a templomban, vacsora, éneklés, felolvasás a Bibliából, ajándékozás, játék, éjféli mise, aki bírja. Másnap apai nagyszülőknél harmadnap anyai nagyszülőknél nagy nagy összejövetel.

Korábban beszélgettünk a Mesteremmel arról, hogy szenteste miért vesznek össze az emberek. Azt mondta, a Fény érkezésével, a Föld fordulóponthoz érkezésével rengeteg energia szabadul fel, és ezért megemelkedik a rezgésünk, aki pedig nincs felkészülve, nem bírja: ideges lesz. Hát elhatároztam, hogy felkészítem magam erre, és odafigyelek, kerülöm az idegeskedést-összeveszést. Készültem, hogy zűr lesz otthon, hogy kibékítsem a feleket ha konfliktus lesz, és hogy én semmiképp se teremtsek ilyen hangulatot. Mi történt? Legnagyobb meglepetésemre semmi de semmi nem valósult meg az előre "betáplált" negatív élményekből! Idén is utolsó pillanatban mentünk fáért, ahogy eddig, mégis sikerült egy igazán gyönyörűt találni. Annyi dolga volt mindenkinek, hogy egyedül díszítettem fel, megbíztak bennem, hogy szép lesz. A vacsorát végig poénkodtuk, mégis olyan szeretetteljes volt/maradt a légkör... furcsamód a Bibliaolvasás elmaradt, talán az éneklés is... ??? nem emlékszem. (!) Viszont ilyen gördülékeny karácsonyom sose volt még! :) Vajon miért voltam tele bizalmatlansággal feléjük?...

25-én reggel esett a hó... újabb ajándék! Húgaim ujjongva léptek be a szobába: láttad? láttad? Hát ilyen egy Boldog Karácsony... buszra szálltam, és azon voltam, hogy kinyissam magam, befogadjam az Új Fényt, ezt a Fényhozó Energiát. Többször is megtelt a szemem könnyel, és csak mosolyogtam kifelé a napfénybe, (a szomszéd falvakban már semmi hó nem volt), olyan boldogság öntött el, hogy adhatok! Ezt az érzést pedig megkoronázta a Párom arca, mikor ajtót nyitott...