A fejemben általában egy nagy zűrzavar van, a dolgokat általában remekül részeire bontom, de az összerakás nem megy. Az élet szinte minden területén gondot okoz. Sokszor szavak sem jutnak eszembe. De a döntés, a dolgok átgondolása, tisztánlátás hiányzik legjobban. Itt vagyok hát, úgy érzem, ez az oldal segít eddig a legjobban. Azért jöttem, mert igen nagy az anyagi jellegű problémám... folyton jár az agyam, mit tehetnék. Olvastam a meditációról, önismeretről... teltek a napok, rájöttem, hogy nem is érdekel a pénz, az a gond, hogy nem találom a célom az életben, keressük hát a célt... ismét teltek a napok, gondolkodtam, meditáltam, végeztem a gyakorlatokat... rájöttem, cél sem kell, csak érezzem jól magam a bőrömben, mosolyogni, nevetni, néha boldognak lenni... megint teltek a napok, jobban lettem. Dehát miért nem tudok mosolyogni? Rájöttem, félek. Félek mindentől, úgy általában... újabb gondolkodós napok jöttek, mitől félek: anyagi veszteség, betegség, szeretteim egészsége... nem, nem... magamtól félek. Furcsa egy helyzet, de nagyon pontosan jött a válasz. Félek attól, ahogy reagálok egy-egy váratlan helyzetben. Mi az oka... megint gondolkodtam (ha el nem aludtam a gyerekek mellett, ahogy próbáltam lazulni a meditációhoz) Mitől félek? Időnként beugrott egy kis fekete valami, ami gubbaszt egy sötét sarokban... ettől is félek. Mi ez? Tegnap délelőtt leesett a tantusz. A kis gubbasztó izé én vagyok kb. tíz évesen, ahogy rettegve várom, apu hogy jön haza megint, most vajon verés lesz, vagy "csak" veszekedés, esetleg megint mellém ül, és a pálinkagőzös szájával az élet nagy dolgairól mesél... és én érzem, hogy ennek sosem lesz vége, mindig ilyen nyomorult, rettegéssel teli életem lesz, ez sosem fog megváltozni... Hát röhögnék, ha ezt más írná, ilyen egy rossz drámában van... én bőgtem vagy egy negyedórát, és újra meg újra rámjött a görcsös sírás. Elnyomtam magamban? Dehát emlékeztem rá, csak az érzést felejtettem el "kicsit".
Összegzem: Van bennem egy tízéves gyerek, aki úgy érzi, örökre félelem az élete, és ezen semmi nem változtat.
Még elég friss a dolog, de egyelőre nem tudok vele mit kezdeni. Még nagyobb lett a zűrzavar. Próbáltam kinyitni a szívem, de megint félelmet éreztem, és hogy a kis fekete alak még jobban összekuporodik... Még nem tudom hogyan tovább.