Egy az igazság, vagy sok igazság is megfér egymás mellett?
Csizike bejegyzésére ötlött fel bennem, hogy nem csak az én egyetlen igazság keresésem létezik, hanem vannak, akik abban hisznek, hogy sokféle igazság megfér egymás mellett, akár párhuzamosan is, vagy máshogy!
Vajon mi az igazság az igazsággal kapcsolatban? Egy igazság van a sok információ csúcsán, amit megtalálhatunk, ha átverekedjük magunkat a számtalan hazugságon, tévképzeten és részigazságon keresztül? Vagy több igazság is van, attól függően, hogy honnan nézzük?
Mit gondolsz erről?
- Huszti Sándor - Önismereti tanító blogja
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges
Hozzászólások
31 hozzászólásÉrdekes a gondolkodásod Csizi. Annyira szabadon beengedsz mindent, hiszen minden lehetséges, minden-mindennel összefügg, hogy ebbe aztán tényleg belefér az összes igazság, az összes tévképzet és az összes hazugság is. Hogy találod meg akkor az igazságot?
Vagy szerinted nincs is egy igazság, csak rengeteg állítás, ami hol igaznak, hol hamisnak látszik?
Ki tudja? Lehet, hogy neked van igazad!
Az ilyen dilemmákra szoktam azt alkalmazni, hogy amit gondolkodással nem tudunk megérteni, meggyőzni, belátni, ott majd az idő és az eredmények megmutatják, hogy mi az igazság, mi lett volna a helyes út?!
Ha azt látjuk 5-10 éven belül, hogy mi, akik az egy igazságot keressük, egyre jobban leépülünk, akkor be kell látni, hogy nem ez volt a helyes irány.
Viszont ha rajtad látjuk 5 év múlva, hogy nem fejlődtél, csak visszafelé, akkor a szabadelvű Csizi gondolkodásnak nem hiszünk többé!
Majd meglátjuk!
Ha mindent beenged az ember, annak egy "előnye" van, hogy nem téved. Mindig, minden szituációban igaza van. Tehát van, tudja a tutit. És ez öt év távlatában is igaz. Ezt csak az irigyli, aki ilyet nem tud.
Üdv!
Hédi
Zavarban vagyok....
Egy ember igazsága?
Egy szituáció igazsága?
Egy fejlődési szint igazsága?
Egy nézőpont igazsága?
Egy szemlélet igazsága?
Egy hozzáállás igazsága?
Általános igazságok?
Végső igazságok?
Végső igazság?
Egyéni, belső igazság?
Földi igazság?
Égi igazságok?
Másik blogban is tetszett már valahol a hozzászólásod. Mi a kedvenc tantárgyad az iskolában?
Egy ember igazsága?
Ő rendelkezik (az) igazsággal.
Egy szituáció igazsága?
A helyzet ez és ez... De ki(k) a résztvevők?
Egy fejlődési szint igazsága?
Mi az a fejlődési szint? Pl vagyük hogy jól rajzolok és úgy gondolom hogy a legtöbb rajzolonál (bizonyos körben) jobb vagyok. Az értékelésnél viszont azt tapasztalom hogy bár eléggé megbecsülnek, tehát nem vagyok elégedetlen, de annál valamivel jobbakat rajzolok. Most miért a Van Gogh képek érnek a legtöbbet? Ő életében 1etlen képet adott el.
Egy nézőpont igazsága?
Annak mindig igaza van, akinek nézőpontja van.
Egy szemlélet igazsága?
Pl a méz ize, legyen az akác, hárs vagy virág.
Egy hozzáállás igazsága?
Végtelen lehetséges hozzászolás van. De most a 100%-a, 99%-a, 50%-a, 1%-a igaz? Mivel lehetne ezt igazolni és mi értelme?
Általános igazságok?
Gondoljunk csak a magyar mondásokra. pl Addig jár a korsó a kútra, amíg el nem törik. A meztelen igazság. Cipőt a cipőboltból. stb éedemes gyűjteni őket.
Végső igazságok?
Időben vagy térben?
Végső igazság?
Raa, a nap istene a végső igazság.
Egyéni, belső igazság?
ezt kifejtenéd???
Földi igazság? Égi igazság. vö. Pokolian igazad van.
Szia Nemo!
Az egyéni, belső igazság nekem azt jelenti, hogy összhangban cselekedjek, gondolkozzak, érezzek, beszéljek a legbelsőbb hozzáállásommal, véleményemmel és érzésemmel. A mindenkori pillanatban.Most, ahol épp tartok a fejlődésben.Itt az egyetlen mérce én magam vagyok. Senkihez sem igazodom.
Még az u.n. magasabb igazságokhoz sem.
Különben ez nekem sokáig nagy nehézséget jelentett! Képtelen voltam ráhúzni a nagy, végső igazságokat Jézustól, a Buddhától stb a saját kis életemre.
Aztán sikerült megértenem, hogy azok a nagy Igazságok, azért nagyok, mert én még messze vagyok tőlük. Nem tudom megjeleniteni őket a mindennapi életemben, nem tudom alkalmazni őket............
és nem is kell.
Tudni jó róluk...........e felé haladunk, de jelen pillanatban ezek még nem megélhetőek, egyáltalán vagy csak tört részeiben, az én életemben.
VISZONT, nagyon is megélhetőek azok a mindennapi kis dolgok, amelyekbők majd kikerekednek azok a nagyok.Vagyis önmagam megismerésével és ha magamhoz hűen cselekszem, akkor többet teszek, mint gondolnám :-)
Az igazságban kell hinni.
UI: Tényleg 3 feje volt a sárkánynak?
Az igazság sokféle lehet, mindenkié más és más. De a valóság az egy és ezt mutatja meg az ídő.
Ahogy írtad.
Szerintem a valóság sem egy. Perspektíva kérdése csupán. Minden embernek más és más. És ez benne a csoda.
Az igazság és valóság szavainkat számtalan módon értelmezzük és értelmezhetjük, de ha a klasszikus értelmezésnél maradunk, akkor:
Igazság az, ami igaz, minden esetben igaz!
Ami nem igaz mindig minden esetben, például nézőpontonként változik, azt részigazságnak hívjuk.
Erre nagyon jó példa a három kereskedő és a Bölcs tanmeséje.
Valóságnak pedig azt szoktuk nevezni spirituális körökben, ami az illúzió világon túl van, ahonnan nézve még az evilági igazságok is tévedések csupán.
Jó a téma
Nekem az igazság is, csak egy korláton belül létezik. Függ a helyzettől sok mindentől.
Ezt már taglaltuk a mi a bűn című blogban.
PL:
Ha azt mondom hazudtam, az már az emberekben ellenérzést vállt ki. Abban a keretben, ami azt írja ki, hogy fő az őszinteség, igenis "rossznak" minősül. Ha viszont a helyzet azt hozza, hogy ezzel emberek életét mentem meg, már igencsak jogosnak tűnik, IGAZ cselekedetnek.
De számomra is létezik olyan IGAZSÁG, ami fentebb való bárminél: Isten létezése, maga a LÉT.
Tény, hogy a hasonló gondolkozás, mint a gyíkemberek létezése és ilyen-olyan csatornázás félre viszi az embert.
De valóban félreviszi? Nézzük az Indiánokat, akik aztán szép kis alakokat találtak ki maguknak: elég csak a totem állatokra gondolni. Mégis, ugyanazt a tudást adják át, mint amit mi keresünk: FIGYELJ. Ezek mind szimbolikusan működnek. Egy a tanítás, a JELENT figyeld meg. Minden vallás így fejlődhetet ki. Minden így kezdődött. Megfigyelésből. Einstein is, mikor az alma leesett, vagy a paraszt ember, mikor a levegőbe szagol és megmondja, jön az eső.
Hiszünk a gravitációban, mégis vannak Jógik, akik szemtelenül levitálnak, ezt is megcáfolva.
Mi az IGAZ?
Szóval minden hamis, ha a cél az, hogy önmagamon dolgozzam és az nem a kemény önismereti tanokat követi?
Az is hamis, ha az ember az előző életeiben keresi a megoldást? Vagy az asztrológia szimbolikájában? Vagy a pszichológusnál a tudat alattit boncolgatva?
A lényeg nem az út, hanem az úton járás. Badarságnak tartom, ha az ember az előző életeiben kutakodik, mert szerintem ez olyan, mintha a 6. szomszéd kertjébe másznék, és onnan keresném önmagam. Badarságnak tartom, ha egy Gyíkember ezt meg ezt mondja.
De számít ez, én mit tartok badarságnak?
Csak az számít az illető mit vesz ki belőle: ha a Gyíkember szavai ébreszti fel önmagában rejlő hibáira a figyelmét, hát tegye. Ha a választ előző életének képei adják, mit miért tesz a mai életében, hát tegye. Dolgozza fel. Önmagát és az emlékét, vagy bármi mást, csak tegye meg.
Kit érdekel, hogy több kilómétert fut, mint én, ha a célba beér? Az az ő baja, neki fáj majd a lába :).
Mi az IGAZ?
Ha a felismerést (bárhonnan is jön) valódi tett követi: azaz, oké, ez a problémám, felismertem mi miből következik, és mostmár átírom magamban a programot. Elfogadom, van sötét és nem sötét oldalam és ezt feldolgozom, túllépem. Jöhet a következő feladat.
Mi a Hamis?
Ha az ember felismeri a dolgok természetét, de a munka önmagán elmarad. Újabb és újabb tanokat kutat és hírdet. Futtja a köröket szüntelen.
Valakinek kell a mankó : Gyíkember, vagy a regressziós terápián a segítő szellem, vagy az Angyalok képe meditációban.
Valaki szárazon szereti (én is): fehéren-feketén: ez a bajod (irígység, kudarc élmény stb), ezt meg ezt kell tenned, csak tedd.
Melyikünk az IGAZ úton járó? Az ott vállik el, mikor tesz is érte. Hiába tudom fehéren-feketén mit kell tennem, ha ugyanúgy sajnálom magam és nem teszek ellene, míg a Gyíkember-hívő már rég megtette .
Ezek csak technikák, szavak, a lényeg a végeredmény.
PL.: Unokatesóm sem Buddhista, de Buddhistább, mint én. Bármi éri, ezt mondja: a lényeg, tudatosan menj bele, fogd fel, érezd, éld meg. Megteszi, belemegy, fáj, ordít, feldolgoz, majd tovább lép. Ő azt vallja, Isten méri rá a csapásokat, de csak annnyit, amennyit ő is el tud vinni, nem többet.
Amíg én csak az elmém szintjén dolgozom fel a dolgokat, kitalálom, kiagyalom mi miből ered, csak meg nem élem, be nem engedem.
Sanyi végezetül:
ez a téma kicsit hasonlít nekem még anno az Aditi témához (vitához), valóban feldolgoztál mindent ebben a kérdésben?
Bár az is lehet, én VETÍTEK, akkor meg bocsi
Jól látod, még mindig az ezó-maszlag ellen harcolok. Nem raktam helyére.
De lehet, hogy én tévedek, ezért is nyitottam ezt a témát, hátha valaki felnyitja a szemem!
Tökéletesen megértelek.
Csak minek a harc?
Mindenkinek a saját keretei közt kell adni a fejlődéséhez nélkülözhetetlen tudást.
Hogy értem ezt?
A gyárban nem mondhatom ki mindenkinek itt miket olvasok, mediben miket tapasztalok, de ha felvetik a témát, pl.: a pasikról, lehet nekik tálalni, úgy ahogy ők ezt megszokták, azokkal a szavakkal, fogalmakkal.
Kezdetben nyomtam az igét. Mit értem el? Lehurrogtak, lehülyéztek. Kinek segítettem? Senkinek, csak magamnak csináltam galibát.
Közben még mindig a tanítói minőségem akartam megélni, mire leesett: ahogy élek, ahogy megnyílvánulok, már tanítok.
Ezt bárki tapasztalhatja, főleg, ha gyerek van a háznál. Ők leveszik egy pillanat alatt mi az, amit már magamból élek, és mi az, amiről még csak papolok.
Akinek szeme van lát. Aki kéri a tanítást, meg odajön. Amióta nem osztom az észt, azóta fordult a kocka. Jönnek, kérdeznek. Van aki megfogadja, van aki nem. Az már az ő dolga, felelőssége. Addig meg , míg nem ér el arra a szintre, hogy felismerje, hogy hibázott, és kész vállalnia a kimászást és a felelősséget saját élete alakulásáért kár is hadakozni.
Ezt szerintem Te is tudod.
Ezt a saját bőrömön kellett megtanulnom. Volt pár kőkemény hisztis évem, na hiába mondtak bármit is. Nekem elhiheted.
Be voltam csontosodva abba a tévképzetbe, hogy áldozat vagyok, akit csak rángatnak odafentről. Meg a hős mártír, akire azért mérnek csapásokat, mert annyira szent, és a szenvedései tisztítják a környezetét. Ez voltam akkor én.
Jött is mediben minden. Közben azt vettem észre, ez mind szimbólikus. Saját magamnak teremtem. A tudatom teremt. Játék az egész. Össze kellett törjön bennem minden, amit addig hittem, hogy aztán ami megmaradt letisztulva kiemeljem.
Csak kellett a felismerés, ahhoz, hogy a tudatom gátjai leomoljanak végre, és elkezdjek kitágulni. Kezdjem felfogni mi a lényeg, ha azt mondom mindenki Egy, az mit is jelent.
Most itt tartok. Agyilag, az elmélet megy. A megélés az a nehéz. Tudod, nyitni a szíven. Mi tart vissza? A kudarc élményem, ami ezt a felismerést meghozta. Ez függ össze mindennel.
Mi a lényeg?
Ha valaki azt mondja nekem ma: ilyen-olyan csatorna ez meg ez. Meg elájul, juj, de kafa a Gyíkember, én erre azt mondom, ez nem az én utam, de mond el, mit tanultál. Ha valami kérdőjele van, elmondom mit gondolok, aztán hagyom, kezdjen vele azt, amit akar.
Szerintem Te is tapasztaltad már, sokan más szavakat használnak ugyan arra a fogalmakra. Ebből van kezdetben az értetlenkedés, de ha hagyom, hogy elmondja mit ért alatta, meg fogom érteni, és akkor már lehet valamit kezdeni.
A közöst (!!!) kell keresni, nem pedig az ellenkezést.
Hogyan dolgozd fel? Enged meg, hogy egy mély és rendkívül ősi spiri tanítást adjak át neked, Sanyi:
Sza.d le..., Barátom.
Dolgod van vele? Nincs. Akkor meg? Ez csak elveszi a lényegről az energiáidat.
Ne értsd félre, véleményt mondhatsz bármiről, csak ne enged, hogy kilengessen a középpontodból. Ami ellen küzdesz, az mindig is támadni fog, a rossz csak ott mérgezheti az embert, ahol még gyenge.
Állj ki az elveidért, mond el, Te mit láttál, tapasztaltál, és hidd el, lesznek, akik értenek a szóból. Akik meg nem, majd később, ha itt lesz az idő.
De sose feledd, minden tannak vannak határai, a fejlődéshez viszont túl kell lépni a határokon. A tudatosságunk fejlődése is így épül fel. Leszámolsz egy kerettel, azt hiszed tutti vagy, meg szabad, egészen addig, míg jön egy újabb felismerés, ami megvilágítja Neked, hogy csak egy tágabb keretben éltél.
Csizike: ő még keres, lázasan, sok infót összegyűjt. De szerintem mind valahogy így kezdtük. Mindenkinek vannak korszakai, mikor falta a könyveket, habzsolta, kiépített egy képet magának. Kikövezett egy keretet. Valami viszont még sem teljes benne, érzi is, ezért rohan tovább. Nem baj. Majd elfárad, összeborul a sok keret, és akkor "megvilágosodik".
Látod mit reagál, ha az ember csak szól, vagy kérdez. Lehet-e rá haragudni? Én nem tudok. Magamat látom benne úgy kb.: 5-6 évvel ezelőttről. Én mégis beleszóltam, próbáltam feszegetni a keretet: élje meg a szép elveket, mire a nyakam szegte, nem kell feltalálni a spanyol viaszt. Na, én még anno durvábbat is mondtam volna, ha valaki ezzel jön. Mit értem el nála is? Semmit. Te sem fogsz, sőt, senki sem. Magának kell felismernie mi hibádzik. Addig csak támadásnak veszi a szép szót is. Na meg a tanítást is, és az szerintem ártóbb.
Csak veszekedés lesz a felemelő vita helyett, amiből aztán az oldal megint pártoskodni kezd, kinek mi az igaza, stb, majd elfajul ismét a semmin. Kell ez? Bántásból nem sok jó sülhet ki, ha a másik fél nem elég tudatos, hogy felfogja, a másik cselekedetét csak azért érzi bántónak, mert benne van egy hiba, amit ki akar belőle húzni. Olyan ez, mintha nem tudnád a fogorvosnál, hogy mi a francért okoz neked fájdalmat, miért rángatja az amúgy is sajgó fogad. Ha nem tudnád, hogy neked ezután jó lesz, nem hagynád, minimum orrbavernéd, nem de?
Úgy hogy ha másképp látod, kérlek írd meg, remélem sikerült valamit átadnom és valahogy tisztul benned is ez a kép.
Anita!!!!!!!!!
Na ez biztosan nem kevés idődbe telt mire leírtad, de én köszönöm neked.
Igen , azt hiszem mindenkinek át kell mennie ezeken a helyzeteken, és az egyikünk itt tart a másik meg máshol.
Amikor levizsgáztam asztrológiából, azt hittem nálam van az igazság kulcsa, és sokáig egész jól elvoltam ebben a hitben.
Amikor az élet próbálta megmutatni, hogy még koránt sincs így, hogy ahogy Te is írod ,,csak egy tágabb keretben élek",akkor én is megpróbáltam megmagyarázni ,,Be voltam csontosodva abba a tévképzetbe, hogy áldozat vagyok, akit csak rángatnak odafentről. Meg a hős mártír, akire azért mérnek csapásokat, mert annyira szent, és a szenvedései tisztítják a környezetét."----- hű , ez nagyon mellbe vágott.
A jó sorsom ide irányított hozzátok, hogy végre tovább léphessek.
De vajon eljutunk ahhoz az igazsághoz , amit mindannyian keresünk? Létezik ilyen igazság?
Noa
Amíg kint keresünk, biztosan nem ;)
De nagyon jól ki van ez a keret rendszer találva, most ha elképzelem, ha egy érintéssel felnyitják a szemem, és mindent tudnék, hallanék, látnék úgy mint Isten, sőt még azon is túl, tutti, diliház lenne a vége.
Örömmel kell lépkednünk, könnyeden, minden időben érkezik, csak nyitottan kell hozzáállni. Ki képes viszont mindig nyitott lenni? Nem baj, ha időzünk egy-egy állapotban, az csak tapasztalás. Ha túl kell lépni, úgyis jönnek a jelek. Ki hamarabb kész változni, ki nem. De a katarzist nem lehet elkerülni. Katarzis nélkül szerintem csak elméleti felfogás létezik, amikor összedől minden, na az már jelent valamit. Úgyhogy ettől szép az egész. Meg kell élni, akármi is az.
Mindenkinek van délibábja, van akinek elég feltűnő (Gyík), van akinek az, hogy azt hiszi, ő Anya, vagy munkás, vagy csóró, vagy idegbeteg, vagy szerelmes szerető. Ezek is mind délibábok. De amíg magunk is délibábon keresztül szemlélünk, minek vagdalkozzunk a másik fejéhez, hogy-: Te mekkora délibáb vagy?
Létezik-e olyan igazság, amit mindannyian keresünk?
Igen létezik!!
Te vagy, meg én... meg a többiek.
Egyenként, és csoprtonként. Mi vagyunk azok. Önmagunkat keressük.
Mi vagyunk az IGAZSÁG. Csak így tovább!!
Először is, köszi a válaszokat.
Csizikével, Aditival, vagy másokkal kapcsolatban én is hasonlóan gondolom, mint írtad. Nem konkrétan azt az embert akarom meggyőzni a vitákban, mert tudom, most azért látja úgy, mert ott tart, onnan olyannak látszanak a dolgok. Én is azért látom így, mert itt tartok, innen meg ilyennek látszanak a dolgok.
Hogy kinek van igaza, azt még pontosan nem tudjuk.
Sokszor azért szállok csatába olyan nyíltan egy elméletem mellett, mert tudom, hogy ezt a weboldalt még sokan olvassák rajtunk kívül, és azt szeretném, hogy ne maradjon a "más nézet" kritika nélkül, mert abból arra gondolhatnának az olvasók, hogy egyetértek, egyetértünk vele.
Ezért inkább megírom a véleményemet, részletesen kifejtem az érveimet és akik olvassák, majd eldöntik, hogy kinek is adnak igazat.
Vagyis gyakorlatilag nem is a másikkal vitatkozok, hanem az Ő nézetével és közben a vitákban kifejthető érveken keresztül próbálok másokat tanítani. Ez egy kicsit faramuci módszer, de azért remélem, hogy működik!
Azonban ettől függetlenül, valóban zavar annak a szintnek a gondolkodása, gondolatmenetei, sémái, és ezeket még nem tudtam elfogadni magamban.
Tudom, hogy ezt a problémát csak magamban tudom majd feloldani, nem a másik meggyőzése fog elvezetni a megoldáshoz! Nem is hiszek abban, hogy akikkel vitázok, azok megváltozhatnak, beismerhetnek bármit is a vita közepette! Vita közben harcol az ember, zárt, ezért nem képes változni. Majd az élet tanít!
Viszont még nem kezdtem el Önmagamban az elfogadást, még várok, totyogok egy kicsit. Aztán majd csak elindulok! : )
Sanyi, senki (legalábbis én) sem akarja a szemedre vetni, hogy nem vagy tökéletes.
Hogyan is tehetném?
Én sem vagyok az. Ezért is írtam le, én hol tartok (elmélkedés, meg nem élés).
Nem beszélve arról, hogy ha az lennék csak gyönyörködnék mások lényében, akár tökéletes, akár nem. Mi marad? A tükreim nézegetése, ami néha csöppet sem gyönyörködtett :).
Nem hinném, hogy új dolgokat írtam volna Neked, de ezt a vonalat éreztem. Tudom, hogy már rég nem azonosítod a személlyel a saját konfliktusod, azt is tudom, megfogod ezt oldani biztosan.
Addig meg totyogjunk együtt. Az is egy nagyon jó dolog :), legalább megéljük :). Már ez is haladás :D.
Persze, nem is gondoltam, hogy a szememre vetnél bármit is! Csak úgy odaírtam mintegy megjegyzésként, emlékeztetőként azoknak, akik még olvassák a bejegyzést, köztük magamnak is, hogy: Sanyi sem tökéletes.
Érzem, tudom, hogy nagyjából ismersz és elfogadsz engem és nem kioktatásból írtad, amit írtál, hanem ezt hozta ki belőled amit írtam.
Mert kommentjeinkben nem mindig a másiknak válaszolunk, néha magunknak, máskor meg azoknak, akik erre járnak és hasonló kérdésekkel keresik az útjukat.
Ez az oldal egy nagy lexikon, a lelki önmegvalósítás és az önismereti úkeresés lexikona, amibe egyelőre sokan beleírunk, sokszor másfélét, de azért többnyire megtaláljuk az igazságot.
Köszi! ; )
Ennek nagyon örülök Sanyi, és köszi :)
Sanyi, még annyit:
- Nem lehet, hogy elveszünk a részletekben? Így maga a MAG feltárása elmarad?
Elolvastam a válaszod újra, és a vége emelődött ki nekem igazából:
"Vita közben harcol az ember, zárt, ezért nem képes változni"
Nem lehet, hogy itt a HARC a kulcs?
Nem lehet, hogy a többi csak irányultság (figyelem elterelés), megnyílvánulási forma, mely számtalan alakot ölthet? És ha csak az alakok vizsgálatával nem oldom meg, csak a felszínt fésülgetem? Hiszen az alatta megbúvó erő tovább munkálkodik és új formákat ölt?
Nem értem, mit akarsz mondani.
Még fejtegetem magam is :).
Szóval: mindegy mi ellen harcol az ember, én inkább azt nézném meg, miért akarok harcolni, miért van szükségem a harcra?
Hiszen, lehet elfogadok egy dolgot, ami ellen küzdöttem egy ideig, aztán meg felveszem a kardot, és küzdök megint valami ellen. Feszülök. Tehát, valamit már megint nem akarok elfogadni.
Tehát nekem így az jött le, a harc maga lehet a kulcs. Az van a háttérben, mint magamban bújkáló erő. A felszín meg mindig csak a szép elv, amit úgy érzem, védelmeznem kell.
Miért kell védelmezni, ha biztos vagyok a működésében, stb.
Nem beszélve arról, hogyha találok egy másikat, akkor újra felpattanok a csatalóra és usgyi, balra el... .
Ezt magamban még megmunkálom, mert dolgom van vele. Csak a véleményedre lettem volna kíváncsi.
Így elméletben könnyebbnek tartom az elfogadást ,ha magát a feszülést, a harcolni akarást fejtem meg, bármiről is van szó. Nem pedig mindig az aktuális ellenszegülésem tárgyát (mint nálad a maszlagot). Szerinted?
Bocsi, próbálom én egyszerűbben megfogalmazni, de nem megy :(. Kialszom magam, hátha utána jobban megy. Érzem én is, hogy ez most nem nagyon érthető :D.
De, ezt most értettem!
Teljesen jó a kérdés, hiszen az aktuális harcát tényleg azért vívja az ember, mert el-nem-fogadásban, elkülönülésben van és nem egységben!
Aki egységben van mindennel, abban fel sem merül, hogy lenne olyan dolog, ami ellen harcolni kellene, vagy lehetne, mert nincs olyan dolog, ami más lenne mint Ő.
Hiszen a harcainkat mindig a tőlünk különálló dolgok ellen vívjuk, azokat akarjuk megszüntetni, vagy bekebelezni, még akkor is, ha néha finomítunk ezen az egós szándékunkon és csak elnyomásnak tüntetjük fel.
Vagyis, az egység elérése lenne az, ami alapjaiban megszünteti a harcot, a harcolás szándékát.
Korábban próbáltam megkerülni, hogy egyesével kelljen befogadnom a dolgokat, és egy lépésben akartam elérni az egységet. Nem sikerült.
Egyrészt túl nagy lépésnek éreztem, nem is láttam el odáig, ameddig lépni akartam, másrészt:
Talán sokkal nagyobb akadály volt, hogy mélyen, legbelül, még nem is akartam odaérni, beérkezni, mert még az itteni dolgaimat akartam élni és befejezni!
Ez részben egós szándék, részben talán a lélek vagy egy közeli szint tévedése, mindenesetre nem sikerült átlépnem ezeket, ezért maradtam a hosszabb, módszeresebb útnál, az önismeretnél.
Nagy spirituális tanítók hirdetik az egylépéses technikát, de mégsem látom, hogy lenne, akinek sikerül! Nem világosodnak meg tömegesen a tanítványaik, pedig elméletben olyan egyszerűnek tűnik!
De azért nem tartom lehetetlennek, és biztosan van és lesz is olyan, akinek az jön be! Szóljon, akinek sikerült!
Én vagyok, nem én vagyok?
Mi tartozik az Egyhez és mi vagyok én?
Van-e valami, ami nem tartozik az Egyhez, Univerzumhoz?
Hogy mi ellen harcolunk?
A saját belső illúzióink ellen, amit a földi tükör világban külsődleges konfliktusokként megélhetünk. Minden belül van.
Nem ismerem az egylépéses technikákat.
Az illúziók a leckehordozók, mindaddíg, amíg valaki ilyen, meg olyan leckéket akar megtanulni, addig illúziókat szabdal szét, egyiket a másik után, eljut valahova vagy még nagyobb szövevényt állít elő és fikarcnyit sem lát jobban.
Aki egységben van Mindennel, annak nincsenek illúziói, az egységben levés kizárja az illúziókban levést.
Az illúziók nem részei egy Egységnek.
Ha nem vagyok a dühöm, kétségbeesésem, gondolataim és érzéseim, csak akkor lehetek egységben Mindennel. Vagyis az érzéseim és gondolataim nem részei az Egységnek.
Az érzéseim és gondolataim, az illúzióim nem részei az egységnek, azok az egyéniségemnek a részei.
Az a tévedés, amikor a saját illúzióinkról azt gondoljuk, hogy azok az Univerzum részei. Nem azok, azok csak a mi részünk, senki másé, csak rajtunk keresztül létezik, sehogyan máshogy és senki más nem is fér hozzájuk.
Ha megszűnik a Föld mágneses mezeje, ami mindez idáig összetartotta az emlékeinket minden, amit tudunk és a tudatunk része, egy szempillantás alatt, na jó, egy-két nap alatt, szertefoszlik. Vagyis nem az Univerzum része, nem az Egy része.
Ha elengedjük az illúzióinkat akkor mi történik?
Elveszítjük önmagunkat? Nem. Csak az illúzióinkat veszítjük, és elnyerjük önmagunkat.
Miért félünk annyira önmagunktól? Azért, mert a rémületes és szégyenletes tapasztalataink ott vannak a tudatalattinkban, és egyelőre az illúziók között azonosítjuk magunkat a tapasztalatainkkal. A rossz lelkiismeretünk tart meg az illúziók világában.
Csak ezért olyan nehéz leszállni az ősökről, anyukáról és apukáról, nagyszülőkről, oldalági felmenőkről, mint minden lelki defektusunk okozójáról, és odaállítani magunkat az ok helyére.
Szerintem ennyi az egész.
:)
Egy régi lelkiismeret furdalás egy fel nem dolgozott "bűn", egy véghez nem vitt feladat, ki tudja már mikor, valamikor régen. Ezek mind oda vezethetnek, hogy tudat alatt bünteted magad. Persze, hogy ez ellen küzdesz. Ha visszamész odáig, hogy miért csináliod ezt, miből indul ez ki, akkor megszűnik a harc.
Üdv!
Hédi8
Nekem az jutott eszembe erről, amit Sanyi mondott a tavaly áprilisi tanfolyamon, hogy amíg választási lehetőséget érzel egy adott dologgal kapcsolatban, addig azt nem raktad helyre magadban, akkor még dolgod van vele. Ha pedig megvan a megfelelő irány, az lesz a te igazságod, pedig lehet, hogy másoknak az nagyon nem felel meg. De ezt te már talán nem is érzékeled. Nekem ez mostanában kezd letisztulni.