Úgy érzem, erről a témáról lenne még megosztani valónk egy mással, de meg lehet hogy csak én gondolom így .
Mindenesetre azért elmondom saját kis történetemet ezzel kapcsolatosan
Szomszédasszonyom aranyműves.
Nem rég hoztak hozzá egy követ, hogy valami olyan ékszert készítsen belőle, amibe úgy bele tudja ezt foglalni, hogy a kő érintkezzen a bőrrel. Sokat gondolkozott rajta kezében forgatgatva a követ, hogy mit és hogyan lehetne belőle készíteni. Aztán amíg az ékszer elkészült, szintén elég sokat, és sokszor volt a kezében csiszolás, tisztítás, stb…
Egyik nap kérte, hogy menjek át hozzá, mert el szeretne mondani valamit.
Mint kiderült egy nőgyógyászati műtétet kellett volna elvégezni rajta, de a mióma eltűnt.
Azt mondta az este vitték el tőle az ékszert a kővel, és ő megkérdezte, hogy mire jó az a kő.
A tulajdonos elmondta, hogy nagyon sok nőgyógyászati problémával küszködik és ezért ajánlották neki.
Sokat vagyunk együtt, de ő az ezotériát eddig afféle bolondos hóbortnak tartotta. Most viszont nem tudta, hogy mit gondoljon. Én meg csak mosolyogtam az orrom alatt, és arra gondoltam milyen csodásak Isten útjai.
Eddig az esetig én sem nagyon foglalkoztam a kövekkel, de most úgy érzem, hogy talán nem jól tettem.
Az aranyról és az ezüstről én azt tanultam, hogy az arany Nap szimbólum, az ezüst pedig Hold.
Így nem csoda, ha az ezüsthöz inkább a fiatal lányok vonzódnak, mert nekik még Holddá, anyává, befogadóvá kell válniuk.
Az arany viszont a férfiak kelléke kell, hogy legyen, mert nekik meg Nappá kell válniuk, vagyis fel kell, hogy nézzenek rájuk, szeressék, tiszteljék őket.
Ha viszont egy nőn túl sok az arany, akkor biztosak lehettek benne, hogy ő hordja a kalapot, vagy ő az, aki a több pénzt teszi le az asztalra.