Halogató művész
Amióta az eszemet tudom, halogatok. Néha úgy is hívom magamat magamban, hogy: Halogató művész. Szomorú, de ezen még nem tudtam változtatni, pedig nagyon kellene már. Sok munka, sok feladat kezd a fejem fölé nőni és ez csak egyre rosszabb lesz, ha tovább halogatok.
Tegnap ki is buktam ezen és végre annyira mélyen érintett meg, hogy azóta valóban azon vagyok, hogy felszámoljam ezt a rossz beidegződésemet. Eddig azt találtam, hogy azért halogatok, hátha később jobbak lesznek a körülmények és könnyebb lesz megoldani azt, amit most kellene. Valószínűleg a nehézség mellett még a kudarctól is félek.
Megtaláltam magamban, a tudatomban azt a részt, amelyik a halogatást végzi, azóta figyelem, tudatosítom és érzem is hogy fogy, de rendkívül sok van belőle!
Te hogy állsz a halogatással?
- Huszti Sándor - Önismereti tanító blogja
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges
Hozzászólások
35 hozzászólásse akar megoldani annak még 10% esélye sincsen az idő 90%-a mellett.
'Törekedjetek!' (Gautama)
Két barát találkozik:
- Te, annyira rendben vannak a dolgaid, olyan rendezett a házad kivülről-belülről, és látom, hogy most sem kapkodsz, most sem rohansz, és nem vagy ideges...
Olyan kiegyensúlyozott vagy, nyugodt, laza és vidám... mi van Veled?
Nem iylen voltál Te régebben?
Mindig mindent halogattál, eltemettek a teendők... Állandóan ideges voltál, kapkodtál és vibráltál... Tele voltál feszültséggel... gyakran voltál dühös és bosszús...
És soha nem volt elintézve semmilyen dolgod sem... Még a legfontosabbak sem...
Mindig el voltál csúszva az Időben... és összecsaptak a fejed fölött a hullámok...
Mindig mindenhova késve indultál el, és mindig mindenhonnan elkéstél...
Volt hogy amikor már elindultál volna egy helyre... már véget is ért az esemény, és már visszafelé kellett volna indulnod...
Mi változott?
Mi történt Veled?
- Hát képzeld! Akkora nagy halogató lettem... hogy mára már oda jutottam, hogy a Halogatást halogatom... ;-)))
Csizike ;-)
Sanyi, csak egyetlen dolog jutott eszembe ezzel kapcsolatban, hogy megnézted milyen félelem kapcsolódik ahhoz, hogyha elérsz minden dolog végére ??
És mivel ez legalább ennyire az enyém is, mad megnézem én is :))
Vajon mit kezdenénk az ürességgel??
Asszem, ettől nem félek, inkább vágyok rá. Nagyon régen, ilyen félelem is volt bennem, de azt akkor feloldottam.
Viszont jó, hogy említed, mert sokakban találkozok ezzel, hogy félnek a lelki útjuk végétől, félnek az azt követő ürességtől, magánytól, tétlenségtől, ismeretlentől.
Nekik üzenem, hogy ettől felesleges még most félniük, hiszen nagyon messze vannak tőle! Nehogy emiatt ne tegyenek meg valamit!
Mire odaérnek az útjuk végére, addigra pont elegük lesz a cselekvésből, létből, a felesleges dolgokból és helyén levőnek fogják érezni ezeket a ma még ijesztő állapotokat.
Olyan ez, mint amikor egy 5-10 éves kislány előre fél a közösüléstől és mondjuk azért nem beszélget a fiúkkal, vagy nem fésülködik, hogy ezt elkerülje.
Értitek, ugye?! Remélem jó a példa!
A bejegyzésem utáni napokban sokat dolgoztam a halogatásom feldolgozásával és elég jól is haladtam! Elkezdtem olyan melókat megcsinálni, amelyek eddig a halogatólistán voltak és csak az egyik ment nehezen, de aztán az is átcsúszott.
Viszont a nagy felszabadulás olyan erőket is bekapcsolt, amelyek egy kicsit megbillentettek, volt két napom az őrület mezsgyéjén, de aztán szépen lecsendesedett. Asszem egyszerre sok lehetett mindaz a felszabadulás, amit eddig a halogatással feltorlaszoltam.
Nálam a halogatás alapja a kudarctól való félelmeim voltak és némi mintát találtam még gyerekkoromból.
Oldásra a félelmek oldását, minták elengedését és a halogatás információhalmazának puszta figyelését alkalmaztam. - Ezt azoknak írtam, akik tanultak tőlem önismereti technikákat, Ők biztosan tudják mit értek ezek alatt.