Most, hogy így jobban beleolvadtam a soraidba, azt vettem észre, hogy ezek a megnyilvánulásaim CSAK téged "nevetettet" meg és a "közönség" szerintem Téged takar.

Észrevételed lényege is átjött, viszont én mostanában kezdem kóstolgatni azt, hogy e/1-ben beszéljek! Viszont, asszem feleslegesen írok vagy mondok bármit is, eldöntötted magadban, hogy nem veszel komolyan, mert a korom megviccel! :) Okés, Te döntésed! Tisztelem és elfogadom! :)

Viszont az jutott most eszembe, hogy Csizmadia Úr írta, hogy fölényeskedek... höhö, szóval, amiéért gyerekkoromban sem vettek komolyan, ezért bizonyítani akartam görcsösen, olykor mérgesen, hogy igen is komoly "kiscica" vagyok és tessen engem komolyan venni! Köszi a segítséget!

Viszont, amit írtam az E/1-ről gondold végig, mert "egyenesebb" lehet tőle a gerinc!(ezt olvastam erről és jéé, igaz - tapsztalat) :)

"Megsugom,a Te hön csodált Tolle-d is értékelési zavarban szenved."

"Tolle-t békának látom,aki be akarja adni hogy ö igaziból egy elvarázsolt herceg....:)))"

Szia Erika!

Ezekről mesélnél még bővebben...

Kíváncsi vagyok rá, mit tudsz ezzel a témával kapcsolatban...

Honnan veszed, hogy Tolle értékelési zavarban szenved?

Egy Megvilágosodott Embernek, aki már Pontosan Tudja, Hogy Ki is Ő Valójában (Egy Istennel, a Mindenséggel...) és Teljes... mitől lehet önértékelési zavara?

Ezt elmondanád...

És honnan az Infód?

És miért gondolod, hogy Ő bárkinek is be akarna adni bármit?

Csizike ;-)

Szia Noa!

:) Elriasztani nehezen tud, mert "látok, amit látok" és úgy, ahogy, ami vagy fedi az igazit, vagy nem, de legalább szerintem én a SAJÁT szememmel látok! Szerintem! :)
Olykor nem, mert elvakít(ritkán- asszem mondhatom) egy két megvilágosodott szellemi tanító(A J Christian, Tolle, Oshó, stb) az írása, de hát na!;) De ez a maszk is lekerül! :) Bízom benne! :) De vannak saját gondolataim, felismeréseim, ,meglátásaim. Olyan büszke voltam magamra, amikor felötlöttek anno saját gondolatok, amiket már a sajátomnak mondhatok.

Szia Noa!

Bocsi: nem teremtettem le Pétert...

Semmiféle Bántás, Bántani Akarás nem volt a Szándékaim között...

Teljességgel Objektíven, Pozitívan írtam, amit írtam... őszintén válaszolva a feltett kérdésre... ami belőlem jött, ami bennem volt.

A Levelet Nagy-Nagy Örömmel és Szeretettel a Szívemben írtam, Kiegyensúlyozott, nyugodt lelki- és Hangulati Állapotban...

nem tudom, hogy ez mennyire jött át, vagy mennyire volt 'odaát' érezhető, érzékelhető?

Sőt, ha jobban belegondolok, még direkt el is vettem az élét... hogy nehogy félreértődjön... és ne a jó végét fogja meg valaki...

Úgyhogy megnyugtathatlak: semmiféle Bántás, Bántó Szándék részemről nem volt a dologban, meg nem akartam semmit sem visszaadni, vagy törleszteni... és nem sértődöttségből íródott...

Kaptam egy Kérdést (mert szembe jött velem), és válaszoltam rá... őszintén... mert hát így is lett feltéve a Kérdés... nem őszintén válaszolva mi értelme lett volna?

Akinek meg fáj az Igazság (egy Másik Ember Esetleges Igazsága)... az meg nézze meg magában, hogy miért... milyen falba ütközött...

Milyen falakat kellene leomlasztania, lebontania magában... hogy a zInfó Szabadon áramolhasson a Térben... Ellenállásokba Ütközés Nélkül...

Ez az írott kommunikáció hátránya a konkrét személyes, hang alapú kommunikációval szemben: ott ugye jobban kijönnek a hangsúlyok, a hanghordozás, az arcmimika, a mosolyok, a kedvesség, a jó szándék, a melegség, stb-stb.... és kevésbé lehet félreérteni ugyanazt a szót, vagy mondatot... amit ha csak leírva látunk, de nem hallunk, hogy hogyan is mondták, hogyan is gondolták azt konkrétan és egészen pontosan... akkor esetleg bennünk másképpen szólalhat meg... és nem mindig előnyére...

Ez olyan, mintha én írnék Neked egy Gyönyörű Szép Meditációs, Relaxációs Zenét, azt lekottáznám, átküldeném emailben... és Te azt egy fület sértő trash metal számnak hallanád... mert Te úgy kottáztad le magadnak... egy kicsikét felgyorsítottad, más hangszerekkel szólaltattad meg, stb-stb...

Nem tudom, érted-e?

Csizike ;-)

Péter!
Nem tudom, hogy nagyképű vagy e, vagy sem és bevallom nem is igazán tudom, hogy igazán mit takar ez a kifejezés. Te gondolkodtadtál el ezzel kapcsolatban. Hiszen ez egy gyűjtőfogalom, és valószínűleg egy egy tagja bizonyos szemontból mindenkire igaz. Hiszen ezért dolgozunk magunkon. Sanyi is rávilágított arra, hogy könnyen keverhető ez a fogalom, mert attól függ....
Én becsülöm benned, hogy próbálgatod a szárnyaidat, néha mellétalálsz, néha bele, de ez alól senki sem kivétel. És tudod miért becsülöm? Azért mert azt érzem, hogy kimondod amit akkor éppen érzel. Néha fura a humorod, rá kell hangolódni, de én bírom a rendelleneseket. Azt hiszem, hogy ami neked "nagyképűség" kategóriájába tartozónak tűnik az nem más, mint a határaid próbálgatása, az utak, módok, stb. keresése. Ilyenkor lehet "levegőbe" lőni. Nem ez a fontos, hanem az, hogy a visszacsapódásból mit tanulsz. Tulajdonképpen tökéletesen mindegy, hogy mi milyennek tartunk. Abból amit rólad gondolunk, mondunk csak az a fontos, ami téged továbbsegített. Hogy azt akkor abban a pillanatban ki és miért gondolta nagyképűnek........................

Üdv!
Hédi

Ahogy Érzed.

Annyit olvastál el belőle, amennyit akartál. Amennyi jól esett.
Ha egy betűt sem olvastál volna el belőle, engem az sem zavart volna...

Én megtettem a Magamét...
Te is a Tiedét...

(Azt azért nehezen hiszem el, hogy nem olvastad el... legalább csak egyszer, végig az egészet... de meglehet... ;-)

Mellesleg: Kevés beszédnek is lehet sok az alja...

Nem a Mennyiség... hanem a Minőség a Lényeg...

Hogy mi van Benne...

Nem strapáltam magamat... öröm volt számomra írni...

Élveztem.

Köszönöm a Lehetőséget.

Ugye érzed Te is, hogy nem bántásnak szántam egyik betűjét sem, mint ahogyan azt pl. Noa is félreértette...

Abszolút nem akartalak savazni: sem bántani, sem megbántani.

Feltettél egy kérdést, és én válaszoltam rá, őszintén, hogy hátha hasznosítani tudsz belőle valamit... ha megérint benned Valamit és Együtt Rezonál Vele...

Ha egyetlen szó is a hasznodra lehet, már megérte...

Kívánom, hogy Fejlődj általa!

Egy biztos: magasra adtad fel a labdád...

És akkor, amikor ezt megtetted... ezzel számolnod kellett... és vállalnod kellett a Kockázatot és a Felelősséget..., hogy esetleg nem csak olyanokat kapsz és hallasz majd, amik megsimogatják a Füleidet... (mármint hogy az Egód Füleit...).

Lehet, hogy pont ezt tanulod meg és szűröd le belőle: hogy máskor ne adjál fel olyan magas labdát... ha nem akarod, hogy lecsapják... (bár én szándékaim szerint nem ezt tettem... remélem ezt Te kiérzed belőle... Én élni akartam a Lehetőséggel... és nem Visszaélni vele. Remélem sikerült.
És hogy Te mit szűrsz le belőle, Mivel leszel Több, Gazdagabb általa: Ez legyen a Te Kincsed.)

Ahogy írtam is, az ami nekem átjött... az az, ami az én szűrőmön átszivárgott...

és lehet, hogy Rád egyetlen szó sem igaz...

Hisz a Látszat néha csal...

Te Kérdeztél.

Én Válaszoltam...

Ha Sok-Sok...

Ha Kevés-Kevés...

Nekem így volt akkor és ott Kerek, Teljes és Egész.

Lélekkel Átitatott...

Szeretettel:

Csizike ;-)

Kedves Hédi!

Már megint megszólalt Belőled a Legnagyobb Ellenzőm...
de én ezen már nem csodálkozok...
Te Ilyen vagy.
Így kell szeretni és elfogadni.

Az Ellenző szóról jutott eszembe: nem lehet, hogy Szemellenző van Rajtad, ami eltakarja előled a Valóságot?
És lehet, hogy ezt a Szemellenzőt Magadnak Választottad Szabadon... mert Te így érzed jól magadat? A Szemellenző-Butikban...

Nem is akarsz Tisztán és Szeretet-Teljesen Látni?

Miért lehetnek valaki számára élvezetesek a Félmegoldások?

Miért nem törekedsz a Teljességre?

Az Igényességre...?

Szeretni a Lehető Legigényesebb és a Leg-Teljességre Törekvőbb Dolog.

Miért nem törekszel a Teljes Megértésre és Elfogadásra...

Az, hogy negatív és 'elmarasztaló' véleménnyel vagy rólam, 'velem' ??? kapcsolatban... ezen már meg sem lepődök, mert már az idők során hozzászoktam...
Már azon lepődnék meg, ha ez nem így volna...
Sőt: már talán hiányoznál, ha egy-egy felbukkanásomkor nem kötnél vagy nem rúgnál belém... képletesen szólva...
Mindenki NAGY Valamiben...
Te pl. Ebben vagy NAGY.
Ez is lehet Siker.
Ki minek könyveli el.
Én inkább Kudarcnak (hogy ilyen vagy, holott lehetnél Jobb is, Nagy Lelkűbb, Szeretet-Teljesebb...)... de hát nem vagyunk egyformák...

Valamiért nagyon irritállak 'én' Téged... és valamiért nagyon elutasítasz Te 'engem', vagy legalábbis az a bizonyos Kép, amit Te kialakítottál magadban bennem... és aminek a Valósághoz talán vajmi köze sincs...
Ez csak a Te verziód... de ha Te ennyire ragaszkodsz hozzá, és Neked ez még mindig ennyire fontos... hogy őrizgesd és tartogassad... akkor légy vele boldog...

De hogy miért utálsz és utasítasz el Te ennyire 'engem', mi zavar, bánt és irritál bennem Téged...? (holott tudtommal én nem adtam rá Neked különösebb okot, hogy gyűlölködj velem és utálj)... ezen, ha van kedved, gondolkozz el egy pillanatra...
Mert azt mondják, hogy Tükrei vagyunk egymásnak... és ami minket egy másik emberben zavar, vagy irritál, az tulajdonképpen bennünk van... és ezzel a bizonyos valamivel nekünk van dolgunk...
A másik ezt csak megmutatja nekünk... felhívja rá a figyelmünket...

Az amit a Másikra rávetítünk, az sokszor tényleg csak Illúzió, és a Képzeletünk Műve...

Van erről egy jó kínai példa-mese:

Egyik nap egy férfi nem találja az ásóját.
Úgy emlékszik, kint hagyta a kertben, miután utoljára dolgozott vele egy pár napja...
Azt gondolja magában, hogy a szomszédja lophatta el...
Figyeli a Szomszédját, és minden mozdulata, minden gesztusa, minden szava és minden rezdülése ebben a hitében erősíti meg: (Szerinte) úgy viselkedik, mint egy tolvaj... Mint egy tolvaj, aki az ő ásóját ellopta...
Aztán bemegy a garázsába, a fejszéjéért, hogy azzal menjen át a szomszédjához, megfenyegetni, amiért ellopta az ásóját...
És csodák csodájára az ásó ott van a garázsban a fejsze mellett...
Ebben a Pillanatban eszébe jut, hogy a munka végeztével azt oda tette...
Visszamegy az udvarra, és nézi a szomszédját:
- Jé -gondolja magában - , ez olyan tiszta, mint egy becsületes ember... Minden szava, mozdulata, gesztusa, rezdülése, arckifejezése...

De megemlíthetnénk példának a Nyuszikás viccet is... amikor a Róka megy a Nyuszikához, hogy kölcsönkérje Tőle a porszívóját...

Szóval sokszor csak úgy vagyunk ám a Lidércekkel és a Démonokkal, meg az Ellenségekkel, mint Don Quixote: csak a Fejünkben léteznek... és tulajdonképpen 'amúgy' nem is valósak, nem is valódiak, nem is léteznek...

Szét kell nézni az Elmegyógyintézetekben, mennyi hallucináló beteg van bent... akik mind-mind csak képzelődnek... de Számukra ez teljesen Valóságos... olyannyira, hogy számukra Ez a Valóság.

ITT NINCS (a Mi Elménkben Élő Szintünkön) OBJEKTÍV VALÓSÁG.
ITT CSAK SZUBJEKTÍV VALÓSÁGOK VANNAK...
AZ, AMIT TE LÁTSZ, HALLASZ, ÉRZÉKELSZ ÉS ÉSZLELSZ, AZ CSAK A TE VALÓSÁGOD, ÉS CSAK NEKED OLYAN.

A KÉRDÉS AZ:
MIÉRT LÁTSZ ÉS ÍTÉLSZ OLYANNAK ENGEM VAGY EGY DOLGOT, VAGY EGY HELYZETET, MINT AMILYENNEK LÁTSZ ÉS ÍTÉLSZ?
MIÉRT PONT OLYANNAK TUDOD? (Holott Mindenki Más Másmilyennek...)
MIÉRT PONT OLYANNAK AKAROD?
Hiszen, hogy kire milyen cimkét ragasztasz: az a Te Saját Egyéni Választásod és Döntésed.
Mi Alapján?
Miért AKARSZ Valakit Ilyennek, és miért egy Másik Valakit Olyannak Látni?
Látás Ez Így?
Vagy csak Nézés?

Szóval a Kérdés csak az lehet a Te Számodra Magadhoz... hogy mi is a bajod 'velem', az általad elképzelt, megalkotott és létrehozott, de nem létező, nem is valós 'Csizikével'?
És miért is ilyennek képzelted el, ha már egyszer az csak a Képzeleted (Torz) szüleménye...?
Miért ilyennek akarsz látni? És beállítani? Miért egy ilyen Képre van szükséged?
Hiszen ennél sokkal jobbnak, szebbnek, kedvesebbnek is elképzelhettél volna, aki barátságban áll Veled...

Tehát:
Mivel is van Neked bajod (dolgod)?
Mi ellen harcolsz és küzdesz?
Mi ez a Nagy Szélmalom harc 'ellenem', valaki ellen, akit nem is ismersz?
Egy elképzelt, nem létező 'személy', vagy inkább gondolat ellen?
Neked Mindenképpen Szükséged van egy Bűnbakra, Egy Főbűnösre, akit lehet szidni, szapulni, hibáztatni, kritizálni, 'sárba tiporni', UTÁLNI?
Miért van erre szükséged?
Miért jó UTÁLNI?
Miért van Neked erre az Érzésre és ennek a Megélésére, és Kifejezésére SZÜKSÉGED?
Kivel szeretnéd Te ezt a Vágyadat Igazából kiélni, akivel nem teheted?
Az Életed melyik részével vagy elégedetlen, ami ennyire bánt, ennyire zavar, ennyire frusztrál, és akkora nagy dühöt, utálatot, elutasítást és gyűlöletet vált ki Belőled? hogy egy Másik Embert próbálsz meg lépten nyomon 'bántani' és 'büntetni', ahelyett hogy a Gyökerénél és a Forrásánál keresnéd meg, ismernéd fel, oldanád meg és kezelnéd, tennéd helyére a Problémát a Saját Életedben... ahelyett hogy elmenekülnél előle és csak terelnél, meg hárítanál...

Az Életed melyik része nem tetszik Neked?
Melyik részével nem vagy elégedett?
Mi Zavar?
Mi Bánt?
Ez min múlik, hogy olyan, amilyen?
Tudsz rajta változtatni?
Akkor miért nem teszed meg?
Min szeretnél Változtatni, Javítani, Jobbítani?

Talán ha helyre tennéd az Életedben a Téged Frusztráló Problémát, ami Feszültséget okoz benned, és amit nem tudsz Elfogadni... akkor megszabadulnál egy csomó felesleges Feszültségtől... és akkor megnyugodnál, és az Életet is Szépnek Látnád... és a benne megjelenő kedves, aranyos embereket is... és a kedvedet és az örömödet lelnéd benne... állandó és folyamatos Harcok, Viták, Feszültség Gerjesztések (Játszmázások) helyett...

Nézz magadba: ez egy Önismereti oldal.

Itt nem hárítani kell, meg a Másikat baszogatni, meg Hibáztatni...

Meg Kekeckedni, és Harcolni...

Ez itt most nem a Káka-Expedíció...

Itt csak Te vagy Magadnak.

Mint az Életedben.

Ha akarsz tanulhatsz és fejlődhetsz: ha nem: miért vagy itt?
Miért töltöd itt a drága és értékes idődet feleslegesen?
Vagy azt élvezed, hogy másokat megpróbálsz rongálni?
Ez is okozhat egyfajta kéjt... és örömet...
Rosszindulatú és Kárörvendő vagy?
(Ha nem, akkor Jó.)

Én megmondom Őszintén, hogy amikor írok, akkor csak úgy jönnek (dőlnek) belőlem a szavak...
csak úgy átfolynak rajtam, mint állítólag a médiumokon...
Megindul az Áramlás (a Flow), és én csak leírom, ami átfolyik rajtam...
Számomra úgy Teljes és Úgy Kerek-Egész egy-egy írás, "Levél", ha mindent leírok, ami jön... mert minden részlete hozzátartozik az egészhez...

A kezeim egy idő után úgy járnak a Billenytűkön, hogy szinte látni sem lehet Őket...
Erre szokták mondani a Kollegáim, hogy "Hozzátok a Porral oltót, mert mindjárt füstölnek a Billentyűk!"

És tudod mit mondok Neked:
Élvezek gyorsan írni, és sokat is.
Mert Szeretek Írni.
Mindig is Szerettem... ;-)
Újságíró is voltam egy darabig, illetve Internetes Magazinnak is 'bedolgoztam'...
Sőt ha tehetném: most is ezt csinálnám, ebből élnék, ezzel keresném a kenyerem... mert ezt ÉLVEZNÉM.
Vannak könyv és forgatókönyv ötleteim is... ;-)

Nekem a Teljességhez kellenek a Részletek...
Hogy minden a helyén legyen és klappoljon.
Minden Morzsa fontos...
Mint Csepp a Tengerben...

Aztán, hogy kinek mi sok... az meg már az Ő dolga... és az Ő Személyes Egyéni Ízlése...
Ahhoz már nekem megint nincs semmi közöm se...

Itt nincsenek megadva mennyiségi paraméterek... hogy csak x karaktert lehet írni...
Akkor meg már megint miről beszélünk itt?
Annyit írok, amennyit jól esik... amennyit kedvem tartja...
hiszen megvan hozzá a lehetőségem...
És ha nekem jól esik... az már fél siker...
És ha van olyan, aki szintén örömmel olvassa, és Számára ez Élvezetes Idő-Töltés... Szórakozás... az meg a Másik Fele a Sikernek... ha így ez a Két Dolog össze tud így találkozni és csatlakozni... az Külön öröm Számomra...
De ha nem. az Én Élményem Már Így Is Teljes.

Aki akarja elolvassa...
Aki nem, nem...
Nem kötelező a disznótor... csak a disznónak...

Én a Szabó Petinek írt levelemet sem direkt hígítottam fel - ahogy írod - , és ködösítettem, hogy emészthetőbb és befogadhatóbb legyen, hogy könnyebben lehessen lenyelni a keserű pirulát...

Ott kezdődik, hogy nem is volt benne keserű pirula, mert én Szeretettel és Örömmel írtam azt a levelet... Jó Szándékkal, Nyugodt és Kiegyensúlyozott Lelkiállapotban és Hangulatban... és nem volt bennem semmiféle Bántó vagy Megbántó Szándék...
Csak hát a hangsúlyokat mindenki maga teszi bele magának... ahogyan Ő felolvassa és értelmezi...
Ahogyan benne szól... Ahogyan Benne Belülről Megszólal és 'Felcsendül' (vagy nem).

Így lehet jól félreérteni egy-egy levelet, írást... amiről már volt itt szó bőven...
Na de nem baj...
"A Hiba az Ön Készülékében van."
Ha mást vett, mint amit az Adó adott...szándékai szerint... eredetileg...
Semmi gond.

ÉS ITT JÖN A LÉNYEG:

Megmondom őszintén, hogy ÉN itt NEM AKAROK MEGFELELNI SENKINEK, SENKI ELVÁRÁSAINAK SEM...

És azt gondolom már kitaláltad, hogy ha meg is akarnék felelni bárkinek is... akkor nem Te lennél a legelső a sorban...

Tehát: annyit írok, amennyit írok.
Amennyit jól esik.

Akinek nem inge, ne olvassa...

Nyílván való, hogy a soraim, a betűim nem azoknak íródnak, akiknek bajuk van vele(m)...

Meg aztán a Mennyiség és a Minőség sincs feltétlenül olyan szoros összefüggésben...

Hiszen akkor a Mozikban 5 perces filmeket vetítenének... hogy rövid és velős legyen... mert hát "Sok beszédnek sok az alja"... és regények sem íródnának, csak Örkényi 1 percesek...

Kinek a pap, kinek a papné...

Itt Szabadság van: Mindenki azt tesz, amit akar.

Ahogy nincs az megtiltva, hogy 5 mondatnál hosszabban ne fejtsük ki a véleményünket és a mondandónkat... ugyanígy nincs megtiltva az sem, hogy a Másikat kritizáljuk és baszogassuk kedvünkre, ha arra izgulunk és az okoz örömet...

Itt Szabadság van: és Mindenki Megélheti Önmagát.

Úgy ahogyan Tudja.

És ebben a megélésben csak a Saját Belső Korlátaink szabhatnak Határt és akadályozhatnak meg (korlátozhatnak) bennünket...

Mert külső Korlátok nincsenek (egy bizonyos szintig).

Köszönöm, hogy újra belém akasztottad az agancsaidat...

Lehet, hogy én is kezdek rákapni a veszekedés és vitatkozás ízére... és lassan már oda lyukadok ki, hogy élvezem... és majd direkt kiprovokálom Tőled... ha ellustulnál... ;-), hogy nehogy elvonási tünetem legyen e tekintetben?

;-)

Szia!

Szeretettel:

Csizike ;-)

Ui: Ja, és azért írtam megint ilyen jó sokat... hogy hátha nem olvasol el... ;-)))