Az átkosban születtem és a rendszer-névváltozás után nőttem fel. Ezért kialakult bennem egy negatív kép a politikáról, politikusokról és el nem tudtam képzelni, hogy az ókor nagyjai után, napjainkban is élhetnek olyan lelki nagyságok, akik hatalmukat nem az önző, egoista céljaikra használják, hanem valóban a közjót, a népet szolgálják.
De tegnap láttam egy dokumentum filmet az Ozone Network TV-n, amely Enrique Penalosa, Bogotá korábbi polgármesterének jótékony munkájáról, a fenntartható városfejlesztéséről szólt. Ez az ember azóta - bizonyos mértékig - a példaképem lett, felnézek rá és a szívem is elérzékenyül, ha arra gondolok, hogy mennyire másként gondolkodik és cselekszik politikusként, vezetőként, mint amit eddig megszoktunk a vezetőktől!

Például pozícióba kerülése után, ahelyett, hogy 8 sávos autóutat építtetett volna az autós társadalomnak, inkább egy 17 km-es gyalogos és kerékpáros járdát és a világ egyik legfejlettebb autóbusz hálózatát valósította meg. Ezzel az intézkedésével a város szegény negyedeit is bekapcsolta a kulturált városi életbe és elérte, hogy jelentősen csökkenjen a bűnözés és a bogotaiak végre megszeressék városukat!

Én nem szeretem Budapestet. Itt élek 2 éve és nagyon várom már, hogy elköltözhessek! De lehetne más a városi élet is, hiszen jó városban lakni, ha az élhető, emberbarát környezetet ad. Régen Debrecen ilyesmi volt, aztán az is átlépte a határokat, elkezdett el-embertelenedni.

De nem a "fenntartható világot" akarom most népszerűsíteni! Aki hisz benne, akit érdekel, az nézze meg itt a filmet és olvassa el ezeket a cikkeket a bogotai projektről: 1, 2, 3.

Hanem inkább arról szeretnék írni, hogy talán Csizike kérdezte egyszer: Vajon aki önmegvalósító és tudatos, az mennyire kell hogy foglalkozzon a körülötte levő világgal, annak jobbításával?

Véleményem szerint semennyire nem kell vele foglalkozni. És a kell-et azért húztam alá, mert ezen van a hangsúly! Nem kell, de lehet. Sőt!
Aki tudatos a saját maga irányításában, az tudja, hogy egy alapvető önvezérlésre, kapcsolat-alakításra, életirányításra és az ezekből fakadó tudatos cselekvésre szükség van. Nem elég belül megélni a dolgokat, és helyre tenni önmagunkat, hanem azt sokszor követi egy helyénvaló cselekedet!

Előbb kell a belső megvalósulás, majd jöhet a külső megvalósítás.

Miben más ez a cselekvés, mint amikor egyébként cselekszünk?

Nem feltétlenül a tettekben. Hanem elsősorban a forrásban, vagyis hogy miért, mi okból és milyen céllal cselekszünk?! Mennyire átgondolt és tudatos a szándék, a cselekvés?
Mert lehet cselekedni:

• ész nélkül, indulatból, butasággal, tudatlansággal, önző módon, törtetve-átgázolva, vagy éppen...
• odafigyelve, átgondolva, együtt érezve, tudatosan és isteni sugallat által vezérelve is!

Sokszor, még a jó szándék is kevés, ha nincs mellé tudás, és az átlátás képessége. Hiába szeretne valaki jót tenni másokkal, ha nem ismeri a saját határait, nincs tisztában az ellenerőkkel és a világ útjával.

De sajnos a mai politikában, a társadalmi és vezetői szférában nem ez a fő probléma, hiszen még a jó szándék és önzetlenség sincs meg!
Sokáig csak álom volt, hogy tudunk magunk fölé (vagy inkább alá?) olyan vezetőket választani, akikben a jó szándék, a hozzáértés és a diplomáciai érzék (marketing és manipuláció) mind, egyszerre megtalálható. Miért volt ez álom?

Mert akiben jóság volt, az nem törekedett mások irányítására. A hatalomról csak negatív képe volt, és nem kívánta bemocskolni magát azzal, hogy ringbe száll, és megmérkőzik az önzőség árnyaival. Elhivatottság és tudatosság kell ahhoz, hogy valaki egy ilyen feladatot felvállaljon! A jó, könnyen alul maradhat olyanokkal szemben, akiknek életeleme a harc, az aljasság, akik ebben nőttek fel, ebben edzették magukat.

Másrészt, erre igény sem volt eddig. Mi emberek, jól tűrtük az elnyomást, a kizsákmányolást, a szemfényvesztést. Nem volt látásunk arra, hogy előre felismerjük a hazug alakokat, nem volt bátorságunk arra, hogy az igazságot válasszuk!
Ahogyan a saját életünkben nem tudjuk / akarjuk megkülönböztetni az igazságot a hazugságtól és a tévedéstől, úgy ezt a világ és a társadalom szintjén sem tudjuk, nem merjük megtenni.

Remény

Ezért csillant meg bennem egy fény, amikor láttam ezt a városvezetőt, aki például képes volt azt mondani, hogy erkölcstelen lenne a közpénzt a lakosság 15%-át kitevő autós elitre költeni, amikor a nép nagy része szegénységben, elszigeteltségben és tudatlanságban él! Inkább Őket kell segíteni, nem pedig azok kényelmét fokozni, akiknek már most is jóval több van az alapvető szükségletektől!

Vajon mikor lesznek kis-hazánkban ilyen tudatos, a közjót szolgáló vezetők? Vajon mikor jön el az az idő, amikor nem a korrupciós botrányokról, a közpénzek lenyúlásáról, pártok csatározásáról szólnak a hírek, hanem arról, hogy ma éppen mit tettek értünk azok, akiket magunk főlé választottunk?

Ez csak tőlünk függ! Sopánkodunk, hogy hogyan csapnak be a politikusaink, miközben mi választjuk meg őket!
De hiszen nem diktatúrában élünk, ahol nem választhatsz, hanem kényszerítenek! Négy évente Te is dönthetsz arról, hogy kik irányítsák az országodat, a településedet. Ha rosszul döntesz, az a Te felelősséged. Ha nem mész el választani, akkor meg ne sopánkodj az eredmény miatt!

A Te felelősséged is, hogy mi lesz az országból, odafigyel-e majd rád a politika, vagy csak egy másik név alatt fut majd ugyanaz a bábjáték, mint eddig?!
Én az idén az LMP-re szavazok. Nekik még fontos a becsületesség, a hozzáértés és a közérdek. Ők lehetnek az alternatíva, a megújulás forrása.

Egy olyan világot szeretnék, ahol nem csak én és a barátaim tudatosak, hanem azok is, akikre rábízom a külvilágomat, hazámat és városomat. Akiknek az eszük mellett, a lelkük is azon van, hogy egészséges világban élhessek, jó helyre költsék el a befizetett adómat, igazság és egyenlőség legyen a közéletben.
Lehet, hogy ez ma még utópia és még egyszer születnem kell, hogy ilyen világban élhessek, de én azért bízom benne, hogy összefognak azok, akiknek helyén van a szívük!