A kirándulás második napja tartogatott még egy „aha” élményt. Az első tapasztalást követően visszamentem a szállásunkra, már a hazaútra pakoltam be az autóba, amikor odajött hozzám az egyik lány az útitársak közül.
Röviden beszélgettünk, majd megölelt. Az ölelése nagyon lágy tiszta és finom érzést adott, a nőiessége szinte elhatalmasodott rajtam. Az ölelés közben azt súgta, hogy ne haragudjak, hogy nem áll készen még rám. Beugrott az első aha élmény, ez így van a helyén.

Elhagytuk a szállást a szállás közelében egy csodás rétnél megálltunk és sétálgattunk. A lánnyal újra ölelkezésbe kezdünk elragadott bennünket a női-férfi minőségek csodás áramlata, majd egy benyomásom szétzilálta ezt az állapotot. Szétváltunk és különválva tovább figyeltük a természetet.

A benyomásomat megragadtam, és elkezdtem szétszedni, miért jött, mi vezérelte, mi volt az oka rá, hogy szétzilálja azt az áramló élményt. Megdöbbentő volt a válasz, mert a lány nem passzolt az „ideáimhoz”, párkapcsolati mintáimhoz, azokhoz amiket azért alakítottam ki hogy megfeleljek, mert az egómnak erre van szüksége. Az ideámhoz ami nem is az enyém, az egómé mert neki van szüksége olyan visszacsatolásokra amiből tudhatja hogy létezik. Továbbmentünk. Kicsit elszomorított, amikor megértettem, hogy működök, de egyben örültem is a felfedezésnek.

Mint egy időzített bomba ketyegett bennem a fenti gondolatsor, megfelelés, egó, idea. Rágyújtottam, és bumm. A miért is dohányzom kérdéskör egy szegmensét értettem meg. Elnyomom magam, ezzel tudom elnyomni a lelkem az igazi lényem, lehatárolom, ködösítem, elrejtőztetem, hogy olyannak tudjam mutatni az egómon keresztül magamat, mint amilyennek hiszem, hogy várják! A dohányzást pedig titkolom mert nem fér bele a vélt elvárás képébe.

Miután ezt kikommunikáltam magból, kaptam egy kérdést. Mi történne, ha nem vinném tovább a megfelelés szerepét és így elveszteném azokat akiknek így vagyok az aki. Ekkor már kezdtem kibillenni. Meghalnék válaszoltam. Hát akkor TEDD MEG! A lábam a földbe gyökerezett megéreztem valamit, amitől rettegek, egy darabig engedtem azt az érzést és sírtam…