"Viszont ha a meglátott jövő ismeretében más döntéseket hozunk, mint anélkül tettük volna, az már hat a sorsunkra, amit innentől magunk írunk."
Na ezt kerestem én!
De a "látás" abból is állhat hogy képek formájában egyáltalán nem, viszont akár sok apró jelet, viselkedést összerakva és hozzáadva a kívánt "összetevőt", tudjuk/érezzük hogy ez automatikusan hova vezet, milyen pálya felé tart? Akárcsak ha el tudjuk képzelni? Na és itt kell lekűzdeni valahogy azt hogy előre igyunk a medve bőrére?

Kis kitérő: az a röhej egyébként hogy épp pár órája néztem meg egy Futurama (http://hu.wikipedia.org/wiki/Futurama) részt (IV/1. eredeti hang!) és abban véletlenül visszaugranak az időben 1947-be. Itt a főhősnek a lelkére kötik, hogy nehogy beleavatkozzon az éppen akkor élő nagyapja életébe mert az megváltoztatja a jövőjét, és akár el is tűnhet - ok ez a Vissza a jövőbe 1-ben is így volt már)
Persze egyszer csak úgy nézett ki hogy egy katonai dzsip elgázolja a nagyapját, úgyhogy védve egyúttal magát is, rohanva arrébb lökte az úton átsétáló fiatal nagyfatert :).

Szóval két külön úton is megkaptam a választ a kérdésemre pár óra leforgása alatt? Wow ez ám a véletlen, örülök! :)

Ezt a gödrös verset már hallottam, de átsiklottam rajta. Szóval akkor úgy is értelmezhetjük, hogy az életben folyton gödrökhöz érkezik az ember, akár különböző életterületeken, párhuzamosan, sokhoz... Ezekbe pedig addig esik bele (ha más kárából nem tanult), amíg rá nem tudja vetíteni arra a területre a tudatosságát és meg nem tanulja kikerülni.. Áá pókerben nagyon durva ez, hasonló és iszonyú ritka szituációk, akár egy nap kétszer is. Amolyan: "Na, el tudod dobni? nem? akkor kiestél, legközelebb újra próbálkozhatsz." :) - szigorú de szép ez az egész valami ami körülvesz minket.

Pont hétvégén történt valami, amin azóta rágódom, hogy közhírré tegyem-e itt... és puff, ez a téma:)

Többször, többen is szerették volna már elkérni a dátumomat, hogy megcsinálják a horoszkópomat, és mindannyiszor visszautasítottam, mondván, hogy semmi közük hozzám, nem akartam hogy kotorásszanak az életemben: sem a múltban sem a jelenben, legkevésbé a jövőben. Nem adtam meg nekik a bizalmat, mert egyiküket sem éreztem hitelesnek. Nem is bántam meg. Viszont féltem is attól hogy ha bármit megtudok, akkor az para lesz bennem és befolyásolni fog a döntéseimben, vagy elkezdek rajta görcsölni hogy jaj ne, és akkor meg persze hogy de... (holott pont ez a lényeg:)) Szóval ez VOLT.
Erre szombat éjjel, ráeszméltem hogy igen, Megtaláltam a Mesterem, -épp vele beszélgettem:) rettentő boldog voltam a tudattól, hogy elértem odáig hogy Ő van... (hiszen eddig is volt, ismertem, csak még nem fedeztem fel, nem LÁTTAM)
Na, ahogy így úszkáltam a magam kis víg-meleg pocsolyájában, úgy fejbekólintott egy kőkemény jóslattal, hogy kishíján végigbőgtem az éjszakát! Még másnap is sírtam mikor előjött a téma, és meg is mondtam neki, hogy arra gondoltam hogy sokszor azért nem kapunk választ, mert nem tudnánk elviselni, és nem és nem és nem tudom ezt elviselni... nem lett volna szabad hallanom. Aztán lenyugodtam, és egy olyasfajta bizalmat éreztem, amit eddig még soha... Bizalmat Benne, a bölcsességében, a jövőben, abban hogy úgy történik minden ahogy kell, ezt nekem most igenis hallanom kellett, fel kell dolgoznom, a jövőben is az lesz ami JÓ lesz és szükséges a fejlődéshez... az Utamhoz. Akár beteljesül ez a jóslat, akár nem. Lényegében abban, amiről írsz, hogy fejlődéssel változtathatunk...:)
Végül ez a tudat a nagy zuhanásból hirtelen felemelt és olyan boldogsággal töltött el, amiben azóta is vagyok, és egész más érzés ez, mint ha csakúgy röpködnék tudomást se véve semmiről, mert nagyon is a földön vagyok:)

...azthiszem, megtapasztaltam mi az Igazi HIT.

Az utolsó mondat elgondolkodtatott. Hol a határ, van olyan halál például, ami nem természetes, és nem lehet elkerülni így?

Azt hiszem jó lesz többször is elolvasni egy-egy válaszodat. Egyre jobban kezd ez tudatosulni :).