Jól látod, valóban odafigyelek arra, hogy miként válaszolok és azt igyekszem a legpontosabban kivitelezni. Ennek több oka is van, az egyik tényleg az, hogy tudom, sokan olvassák és komolyan is veszik azt, amit írok.

Az életben jóval kontrolltalanabbul beszélek és viselkedem, de ezt már Te is tapasztalhattad tőlem.
Tudok egészen gyerekesen viselkedni, meg összeszedetten, "normálisan" is, többnyire úgy, ahogyan a helyzet kívánja, no meg ahogy nekem is jól esik!

Itt a weboldalon nem a lazábbik énemre kíváncsiak az emberek, hanem arra, amit tudok, amivel segíteni tudom őket életük jobbá tételében, ezért ide igyekszem tudásom legjavát kitenni.
Viszont aki ismer, találkozik velem a hétköznapokban is, az megismerheti a többi formámat is, hiszen azokat is szívesen megmutatom, mert nem szégyellem, nem titkolom.

Mester és Tanító

A Mester elnevezést én annak tartogatom, aki nem csak tanítja a tant, hanem azt TÖKÉLETESEN meg is valósította magában!

Én ettől még jócskán messze vagyok, még akkor is, ha az átlag tudatosságtól már több van bennem. Ezért magamat semmiképpen nem nevezném, tartanám Mesternek, mert ez nem igaz és csak feleslegesen megtévesztené az embereket.
Így is túl sok mindenkit követnek ész nélkül, néznek fel olyanokra, akiknél nagyobb a színjáték, mint a megvalósulás és a hamis célok követése jó pár év-élet eltévelyedést okozhat.

A saját tanítómnál megtanultam, inkább senkit ne kövessek, mint hogy olyat, aki nem tökéletes! A tökéletlen követése közben ugyanis átvesszük annak tökéletlenségeit és azokkal pluszban nehezítjük a saját fejlődésünket.

Mi vagyok, ha nem Mester? Tanítónak lehet nevezni, hiszen tanítok. Tanítok önismeretet, spiritualitást és bár én is tanulom még ezeket, de pillanatnyilag jóval többen tanulnak tőlem, mint ahányan engem tanítanak, ezért: Tanító.
Persze, most sokan felkapják a fejüket, mondván, hogy mindenkitől lehet tanulni! Igen, lehet, de én nem az ilyen vétlen tanítókról beszélek, hanem azokról, akik tudják is, hogy mit, kinek, és miért tanítanak!

Másrészt, önmagam becsapása is lenne, ha hagynám, hogy mások lemesterezzenek. Nyilván jól esne az egómnak, hogy felnéznek rám, és tőlem várják a mannát, aztán idővel el is hinném, hogy Mester vagyok és így magamat is tévútra vezetném!
Ezért a legjobb, ha ezt magamban és másokban is folyamatosan tudatosítom, hogy nem vagyok tökéletes, nem vagyok Mester!
Ezért nem érzem álszerénységnek, hiszen nem csak kívül nem viselkedem úgy, hanem belül sem tartom magam annak.

Bennem elkülönül a Mester és a Tanító jelentése és a spirituális fejlettségük, tudatossági szintjük is.

Hogy más Tanítók és tanítványaik hogy vannak ezzel, azt pontosan nem tudom és sem időm, sem érdeklődésem sincs annyi, hogy ebbe jobban elmélyedjek.
De azt tudom, hogy még egy magas szellemiséggel bíró Tanító is megreked a fejlődésben, ha többre tartja magát vagy engedi, hogy mások többre tartsák, mint amennyi.

Amit kérdezel egy másik gyakori félreértés Velem vagy más tanítókkal kapcsolatban, ezért örülök, hogy feltetted és válaszolhatok rá!

Gondolom, magadon is tapasztalod, hogy amikor sokat kínlódsz egy problémáddal és közben rájössz egy megoldási módszerre, technikára, ami használ, akkor azzal nem szűnik meg egyszerre az összes olyan jellegű problémád, hanem azokra még ugyanolyan módszeresen alkalmaznod kell azt.

Nos, ugyanígy működik ez nálam is. Felfedeztem, megkaptam jó néhány gyakorlatot, módszert, amelyek alkalmazása időbe telik, nem egy-két percbe, így nem juthatott még sor minden problémám megoldására.

Az új technikák, gyakorlatok, elméletek felismerése, kipróbálása kb. öt évvel ezelőtt alább hagyott, azóta nem sok újat fedeztem fel. Viszont addig is és azóta is folyamatosan alkalmazom ezeket és bizony még időbe fog kerülni, amíg módszeresen minden terület minden problémájára sor kerül.

Rossz példa:
Olyan ez, mint amikor egy betegség elleni gyógyszert felfedeznek, de nem gyógyul meg mindenki abban a pillanatban, hiszen a gyógyszert le kell gyártani, be kell adni és még akkor is kiderülhet, hogy nem mindenkinek megfelelő. Azonban ha meg van az alap ellenszer, akkor azzal már lehet kezelni az esetek nagy részét!

Szóval ne légy türelmetlen velem szemben. A gyakorlatok jók, magamon és másokon is látom a változást, de a folyamatos alkalmazás mellett is időbe telik, mire eljut az ember a teljes tisztaságba.

Buddha és a zenészek

De beugrott egy spirituális példa is:
Buddha élt huszon-valahány évet, majd rájött, hogy a belső utat kell járnia. Erre elvonult a nyüzsgő világtól, jógiktól tanult évekig, aszkézissel kínozta magát, mígnem a folyón csónakázó zenésztől meghallotta az Ő megoldását: "Ha a húr túl feszes, akkor elpattan, ha túl laza, akkor nem lehet játszani rajta: a megoldás a középút!"

Ez ugyan az Ő megvilágosodásának a kulcsa volt, minden addigi tanulmányát, cselekedetét helyre tette, de kellett még neki 7 nap gyakorlás, mire meg is valósította, amit abban a pillanatban felismert.
Hét napig meditált immár a megfelelő módszerrel, és el is érte végső célját. - majdnem.

Ez nem azt jelenti, hogy én, mi lassúak vagyunk Buddha 7 napjához képest, mert neki az az utolsó lépése volt, előttünk meg még sok lépés áll!

A kérdésed elejére nem válaszoltam pontosan.

Nem volt bennem tudatosan és erősen szándék, hogy informatikus legyek. De megmaradt annak a gyerekkori elhatározásomnak, vágyamnak a lenyomata és az még mindig hatott, miközben önismereti módszerrel már elég jól felismertem és kikristályosodott, hogy mi az utam.

Jártam és járom az utam már vagy 15 éve, de közben ez a régi lenyomat ott szorított magának helyet, ahol csak tudott. Aztán eljutott mindez bennem arra az ütközési pontra, amikor már nem fértek meg egymás mellett, hanem választanom kellett az egyes pillanatokban, hogy melyiket csináljam és olykor ebből konfliktusom is támadt magammal.

Nos, ez volt az a pont, amikor nekem is feltűnt, hogy valami nincs rendjén!
Hiszen addig azt gondoltam, hogy miért ne csinálhatnék egyszerre több dolgot is az életben, ha ezek jól megférnek egymás mellett?! - ez akár igaz is lehetett volna, de itt kiderült, hogy az egyik út csak egy régi téves vágy hozadéka volt, nem az enyém.