Sanyi, hisz tudod a választ: Nem megfelelő. De nem érzem ezt "nemi" kérdésnek. Nők ugyanolyan "tudatlanok" lehetnek, legfeljebb befogadóbbak. Befogadók, de passzívak, a férfiak aktívak, de zárkózottabbak. Tanítani, "fejleszteni" meg csak azt lehet, aki változni akar, aki kíváncsi, aki nyitott, stb.

Szerintem inkább itt is a jelenre a Mostra fókuszálás lehet a kulcs.

Ki így, ki úgy :).
De ez sok mindentől függ, nagyon összetett.

Egyrészt fontos, hogy az a két ember érzelmileg hogy érez egymás iránt. Ha csak vágy van szerelem nélkül, akkor az soha nem hoz olyan élményt, mintha izzana a szerelem.
De van úgy, hogy két ember között olyan erős a szexuális vonzerő, hogy nincs szükségük szerelemre, egyszerűen nem tudnak ellenállni egymásnak és nagyon jó a szex.
Na és mindenkinek más az igénye, aki nekem jó, az lehet hogy mással nem passzol.

Na és a nők, jól szexelnek?

Ha el tudjuk mondani nekik, hogy mire vágyunk, akkor örömmel teljesítik - "néma gyereknek marad a kielégületlenség".

Eta

Viszonyítás kérdése. Sok mindentől függ a válasz. Ha nagy általánosságban nézzük, korosztályra, stb. bontjuk. más választ kapunk, függ a ciklustól, a gyakoriságtól, hogy milyen 'éhes' a nő, hogy szépnek látja-e magát a másik szemében, stb.
Nyilván a rutin is számít, meg az elvárások. Meg a bizalom. Meg a félelem. Nincs két egyforma elmény ugyanazzal a partnerrel, mindig más az adott körülmény.
És hát a szerelem rózsaszín szemüvegén át a figyelmetlenebb fickóval is elnézőbb a nő.
Kérdés ez? Vegyünk példát a macskákról!

Sajnos a férfiak azt a tanítást kapják gyerekkorukban, hogy akkor lesznek igazi férfiak, ha nem sírnak, de keménykednek! Ezért a macsós magatartással összeegyeztethetetlennek tűnik számukra az, hogy mellette érzékenyek is legyenek.

De választhatják a lágy és érzékeny, vagy a kemény, de szívtelen szerepet, egyik sem lesz megfelelő a nőknek, mert a NŐK is csak tükörként vetítik vissza, hogy nincs ez így jól!
Nem szerepek által kellene megmutatni, hogy férfiak vagyunk, hanem tudni azt, hogy belül az vagy! Az igazi férfi nem a terepjárójáról, bankszámlájáról, sportjáról, testéről, vagy viselkedéséről ismerhető fel, hanem arról, hogy tudjuk, érezzük róla, hogy férfi!

Na, ez elég misztikusnak tűnhet, ha nem mesélem tovább, hogyan is tanított meg a tanítóm arra, hogy férfi legyek!

Annak idején ezt a tanítást kaptam: Attól érezzük és tudjuk valakiről, hogy férfi, mert Ő is tudja ezt magáról. De nem olyan ovis módon tudja:
- Te kisfiú vagy, vagy kislány?
- Kisfiú, mert van pöszörőm.

... hanem belül mélyen, a tudatossága minden szintjén tudja, hogy Ő most (- ebben az életében) FÉRFI.
Ezt a belső, mélyebb, tudatosabb tudomást, vagy sok élet tapasztalatából éri el a kereső, vagy pár év intenzív én-tudatosító gyakorlásával.
Én ez utóbbit tanultam meg a tanítómtól, és tanítom férfiaknak és nőknek egyaránt, hogy hogyan tudják önmagukból felszínre hozni és tudatossá tenni, a bennük levő nemiséget, férfit és nőt.

Így nem játszani kell azt a nemi szerepet, hanem megismerni és elfogadni, ami amúgy is benned van. Ajánlom ehhez a Párkapcsolat Sirály csomagot, amelyben benne van a teljes előadás hanganyag és a gyakorlást segítő meditáció is!

Ha egy férfi tudatosítja magában a férfi énjét, akkor rájön arra, hogy bármikor lehet lágy, gyerekes, vagy akár nőies is, attól nem veszíti el a férfiasságát, hiszen azt már megtalálta! Nyugodtan lehet kedves, érzéki, figyelmes, bohókás, felelőtlen, lágy, ... ezek nem befolyásolják a férfias kisugárzását és nem rontják a férfi imázsát.

Persze lesznek nők, akiknek annyira alacsony a tudatosságuk és az érzékenységük, hogy nem veszik észre ezeket a belső jeleket, - csak a látványos, szemmel látható izmokat, autókat és vagánykodást - de egy öntudatára ébredt férfit, ezek a tudatlan nők már nemigen hoznak lázba.

A gyakorlása során, ahogy magában felismerte a férfit, ezzel kialakult benne az a képesség, hogy az igazi nőt is felismerje a világban. Nem fogja már vonzani az önbizalomhiányos-agyonplasztikázott, vagy a félős-hisztizős kislány típus, hanem érett, felnőtt, egyéniséggel rendelkező nőt keres - és talál is magának társául.
Mert a társtalálás is sokkal könnyebb lesz számára, hiszen pontosan ismeri magát, mint férfit, és tudja hogy milyen nőre vágyik.

Ha egy célunk nem csak rózsaszín ábrándként van bennünk, hanem tudatosan feltárt tényként, akkor az azonnal beteljesedik!
Nem kell évekig imádkozni, vizualizálni, TITOK-zatoskodni, mert ami belül megteremtődött, azt a tükör-világ is megmutatja egyből, ott lesz előttünk! Így működik a teremtés és bevonzás gyakorlata, ami tulajdonképpen ugyanaz.

Én az elmúlt 10 évben, partner bevonzásra 3 napnál többet sosem vártam, sőt leggyakrabban 1 napon belül ott volt mellettem, velem Az, akit ezzel a partner tudatosítás technikával megtaláltam magamban. Mondanom sem kell, hogy jobbnál jobb partnereim voltak és a jelenlegi partnerem is mindent magába foglal, ami jóra valaha is vágytam!

Ilyen sikeres párkapcsolati életet kívánok mindenkinek!

Eléggé fiatal vagyok, de remélem a gondolataim valakinek, majd azért segíteni fognak.

A válasz szerintem erre az, hogy legyünk jó emberek. Függetlenül a nemünktől, ha jó emberek leszünk, ez is működni fog, beáll majd a helyére. Saját magunkban kell meg találni a másik nemet is, akkor vagy férfi, ha a nőt is megtaláltad magadban.
Amennyiben a párkapcsolatot tiszta erényekkel tudjuk megalapozni vagy törekedünk erre, kitartóak leszünk, párunkat szerelemből választottuk, ha már kicsit ismerjük is magunkat vagy szándékunkba áll megismerni, akkor elkezdődhet a nagy átalakulás, ami a szeretkezést folyamatosan javítani fogja.
Párunk, aki a világot jelképezi, segít nekünk a világgal harmonizálni és megélhetjük vele az egységélményt, ezt rajta keresztül tesszük, amikor eggyé válunk vele és „kézenfogva” vele a világgal is.
Ez persze a tökéletes öröm, jelenleg még messze vagyunk tőle, de megfelelő odaadással csodákat hajthatunk magunkon végre, amivel a kisugárzásunk is meg fog változni, ami párunkra is kihat.

Fontos a szeretkezés, de ennek az előfeltétele a szellemi fejlettség. Óriási ajándék, amit még csak kevesen tudnak a rendeltetése szerint tiszteletben és alázattal teljesség megélésére használni.

Néhány kérdés, amin érdemes gondolkodni:
- Mennyire engedem, hogy a társadalom miatt játsszam meg a nemiségem.
- Az élet mely területein nem merem magamat adni?
- A szeretkezésben miért nem vagyok képes magam odaadni?
- Miért félek attól, hogy nem fognak szeretni?
- Miért nem tudom szeretni az embereket?
- Szembe szoktam-e nézni azokkal a sérelmekkel, amik megbántottak vagy inkább lenyelem őket, amik bennem így tovább élnek?

Az én válaszom röviden az, hogy IGEN.
Volt egy két eset ahol belefutottam úgymond egy sivár rosszabb teljesítménybe.
De magamba nézve már akkor tudtam,hogy én vagyok a hunyó..
Azt, hogy egy férfi mit képes kihozni magából nagyban hozzájárul az, hogy milyen NŐ -t választ.
És persze ez oda vissza igaz.
Bár azt gondolom egy ilyen tanítás mindig jól jöhet.Hisz a szexualitás sokszor még ma is tabuként vagy valamiféle szégyenként jelentkezhet.És jó lenne ebbe is a tudatosság. Ill ledönteni az akadályozó korlátokat amennyiben vannak.
Nagyon fontos számomra a jól megélt szexualitás a megfelelő partnerrel.
Azt gondolom ehhez megtaláltam mindig a megfelelő partnereimet.

Egyedül igen. Mással együtt végezve már megoszlik a felelősség a teljesítmény minőségét illetően, vagyis az elért színvonal már közös munka eredménye: egy kölcsönhatás létrehozta új minőség.

Az eljárásmódok sem fejleszthetők korlátlanul, és a vágy fokozása még korlátozottabb.

Aki átéli azt, hogy minden korlátozottságuk ellenére az adott pillanatban a számára épp legalkalmasabb társával van, ( és viszont ), az az akkor elérhető teljesség megélését engedi meg magának, jelen lesz közös pillanataikban, és egy délibábért nem teszi zárójelbe a most-ot. felacso