Ha meglenne mindened, de egyedül lennél (párkapcsolat), hogy éreznéd magad? | Önmegvalósítás.hu

Ha meglenne mindened, de egyedül lennél (párkapcsolat), hogy éreznéd magad?

2008. december 04. csütörtök, 16:43 | Huszti Sándor -...

Úgy is kérdezhetném, hogy mi a fontosabb számodra: a társ vagy az élet többi része?

Vagy: Mire van nagyobb szükségleted? Párkapcsolatra, vagy az élet más dolgaira?

egység
2008. december 04. csütörtök, 20:57 | Mouna (útkereső)

A társ utitárs az élet többi részébe vezető úton. Hol vele vagy egyedül, hol nélküle az élet más dolgaival való foglalkozás közben.

Egyedül nem megy,egyedül nem megy....
2008. december 05. péntek, 11:00 | Margo DRC

Mindig is csodálattal néztem azokra az emberekre akik egyedül is boldogan éltek.Biztos vannak hiányosságaim ezen a téren is,de számomra szinte ugyan olyan fontos az életben a társas lét mint bármi más.Egyszerűen szeretem az élet kapcsolati részét is. Szeretek szeretkezni is és azt is szeretem ,ha összebújunk,ölelkezünk,beszélgetünk,és vitatkozunk ,meg néha veszekedünk is.Az élettel kapcsolatban mindent szeretek.Számomra egy kapcsolat az elemi mozgató rugó,az együttlétek pedig segítenek haladni és fejlődni az utunkon.Nagy boldogság számomra ha a párkapcsolatban a teljesség érzését,1-1 pillanatra elcsípem ill.fenntarthatom.Én így vagyok boldog!

Huszti Sándor - Önismereti tanító képe
Békességet Anyukám, békességet!
2008. december 10. szerda, 12:32 | Huszti Sándor -...   Előzmény

Érdekes, én például nem érzem jól magam a kapcsolatban, ha vannak veszekedések, pedig ahogy írod, ez benne van - ha más nem, hát lehetőségként a párkapcsolatban!
Inkább arra törekszem, hogy nyugodt, kiegyensúlyozott, biztonságot, szeretetet és melegséget adó legyen a kapcsolat. A veszekedést az elkülönülés és tudatosság hiányának élem meg, nem pedig egy pozitív izgalmi tényezőnek!

De átgondolom a Te szemléletedet, mert biztosan van bennem egy kóros menekülés a veszekedések elől - legalábbis azok elől, amelyeket nem én kezdeményezek!  ; )

Ilyentájt szokta Anyukám kérdezi, hogy: Kisfiam, mit kérsz Karácsonyra? - Békességet Anyukám, békességet!

Most esett le
2008. december 10. szerda, 20:31 | Margo DRC   Előzmény

A veszekedés nem az érzelmi csúcs,de előfordulhat,és még építő jellegű is lehet,Én így értettem.Azért elgondolkodom a Te verziódon is a békesség is csak ugyan olyan múlandó és váltakozó.Az életet szeretem ám-blokk.Minden jót!!!ja és nyugalmat anyukám....nyugalmat...

veszekedés, békesség
2010. december 27. hétfő, 1:52 | netuddmegki (útkereső)   Előzmény

Azt hittem, gyenge vagyok, mert én ugyanúgy "kórosan" félek a veszekedéstől, mint Te! Utálom a veszekedést, és legszívesebben abban a pillanatban elmenekülnék, akár a Világ végére is!
Köszönöm, hogy ezt megtaláltam!

Kirsikka képe
Vele is nélküle - nélküle is Vele
2008. december 06. szombat, 12:16 | Kirsikka

Mindkettőben volt részem. Bár azt tartom (vagy csak magamon tapasztalom?), hogy társas lény az ember: igenis kellenek kapcsolatok (párkapcsolat is), mégse elképzelhetetlen, hogy valaki boldog legyen egyedül. (Kérdés hogy meddig!) Inkább a párkapcsolat milyensége számomra a fontos: tehát inkább egyedül mint egy "mindegy ki csak legyen már valaki" kapcsolatban. Éreztem már egyes-egyedül magam kapcsolatban is, és teljes egésznek -boldognak- egyedül. ...igaz, amint megérkezett ez az érzés, megérkezett a Következő Kapcsolat Alanya is:P szinte azonnal!

Mindent összevetve azthiszem mégis inkább a kapcsolatra szavazok...:) így vagyok(vagyunk?) programozva... (Ismerőseim, akik régóta egyedülállóak, mind kapcsolatra vágynak. Komolyra, igazira... szeretni és szeretve lenni.)

Kirsikka képe
Megosztani
2008. december 06. szombat, 12:24 | Kirsikka

Hú, ez a legfontosabb és lám kifelejtettem az előző bejegyzésemből! Ha mindenem meglenne... de nem oszthatnám meg -értem itt tapasztalatokra, élményekre, stb. ...hát nemhiszem hogy boldog lennék... most. Persze lehet, hogy később már azt mondom igen... egy magasabb szinten talán. Kitudja. Még nem tudom...

heidi képe
Szerintem mindenki TÁRSRA vágyik!
2008. december 07. vasárnap, 10:28 | heidi

Az én életem szólt már arról is, hogy mindenem megvolt, de mindenem! És mégis nagyon boldogtalan voltam , mert a tárgyak,megszerzése, vagy a pénz birtoklása egyszerűen tényleg nem boldogít, ha nincs egy szerető társad, és akkor azt kívántam magamnak, hogy jöjjön valaki,...........Úgy fogalamaztam, nembaj ha nincs semmije, , ha egy rozsdás biciklije van, és egy nádtetejű háza, csak a szíve hatalmas legyen! És olyan sokszor kívántam, hogy bevonzottam , és tényleg szinte semmije nem volt, de jött, és én nagyon boldog voltam, lemondtam érte mindenről, ahogyan azelőtt éltem, /nem volt könnyű/ ...........2 autóval jártam előtte.....És vettem én is biciklit, elkezdtem gyalog is járni, és a csodák rámtaláltak, kinyílt a világ!!!!!! Az autóból nem lehet látni olyan dolgokat, amit gyalogosan, vagy kerékpárról nézve megtapasztalhatsz!
Észrevettem kis apró dolgokat, amik olyan érzéseket okoztak, amelyeket azelőtt messze messze kerestem, sokat utaztam, és mégsem kaptam meg sehol!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
Bátran kijelenthetem, ha választani kell a párkapcsolat, vagy egyedül mindenem meglegyen: inkább szerényebben éljek, de a társ a megértő társ, aki egyben a szerelmünk, a játszótársunk, a testvérünk, a barátunk, szóval a társunk,és vele végigjátszani az életet.!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
úgy gondolom, akik egyedül élnek, nem őszinték még önmagukhoz sem, és csak hangoztatják, hogy nekik így jó......nem írom ide, miket szoktak mondani, tudjátok................de ez az ő döntésük.

szomorú
2008. december 07. vasárnap, 20:05 | Mouna (útkereső)   Előzmény

Vannak lelkek akik olyan feladattal születtek le, hogy megéljék az egyedül létet, az önállóságot. Ezért meg kell őket vetni? Le kell őket hazugozni?
Jómagam megértem már párkapcsolatot, páratlan kapcsolatot és páros egyedüllétet. Mindegyiknek meg volt a maga "értelme", a maga célja. És így volt jól! Így jutottam közelebb önmagamhoz.
Kívánom, hogy a szép történeted igaz legyen és a kapcsolat az életet végéig ilyen szép maradjon.
De vigyázz, az ego néha a lemondás gúnyáját ölti magára és ítélkezik

Huszti Sándor - Önismereti tanító képe
Vannak, akiknek tényleg az egyedül-lét megélése a dolguk
2008. december 10. szerda, 12:59 | Huszti Sándor -...   Előzmény

Vannak, akiknek tényleg az egyedül-lét megélése, annak tanulása a dolguk ebben az életükben és ha akarják, ha nem, ez a dolguk!

Másoknak időnként jön csak el ez a tapasztalnivaló, pár hónapra, pár évre, mintegy lélegzetvételnyi szünet a sok kapcsolódás közepette. Nekik ez a feldolgozás időszaka, amikor a párkapcsolatban Őket ért tapasztalatokat kívülről látva rendszerezni tudják. Ha kihagynák ezt a magányt, akkor kuszán szállnának bele a következő kapcsolatba és az nem lenne jó!

És sajnos sokan vannak, akik az első csoportba - született magányosnak - sorolják magukat, pedig csak belefáradtak a kudarcaikba, vagy meg se próbálták a pár-kapcsolódást a félelmeik, gátlásaik miatt. Szerintem Róluk írt Heidi, mint hazugakról.
Igen, Nekik szembe kellene nézniük önámításukkal, az illúzió világukkal, amit önigazolásnak építettek!

Hogy könnyebb legyen beazonosítani Őket, íme néhány "duma", amit Tőlük szoktunk hallani:

  • Nincs egy normális pasi/nő a környezetemben!
  • Ugyan kiben lehet megbízni manapság? Csupa szélhámos, megcsaló ember van csak!
  • Manapság nem lehet sehol sem ismerkedni!
  • Ugyan hol ismerkednék, csak a munkába, meg haza járok.
  • Úgy megszoktam már a magányt, nem is tudnám elképzelni, hogy valakivel megosszam az életemet!
  • Nézz Rám, ugyan kinek kellenék így?!
  • Nem is férne bele az időmbe egy párkapcsolat! Egész nap dolgozok, hobbizok, takarítok, panaszkodok!
  • Erre a pár évre, ami hátra van,már elleszek egyedül is! (40 évesek dumája)
  • Sajnos, a korban hozzám illő pasik, mind a 20 éves fiatal csajokról álmodoznak!

Ha valaki felismerné a saját dumáját, nehogy elkezdje itt megvédeni az "igazát"! Előbb nézzen magába és találja meg, hogy milyen félelem, gátlás volt benne, mielőtt rászokott erre az önigazolós magyarázatra!
Ha megtalálta a valódi okot, akkor azt feldolgozva, nem lesz szüksége a menekülésre, újra tud majd párkapcsolati ember lenni!

egyedul
2011. április 10. vasárnap, 14:27 | hajni12 (útkereső)   Előzmény

mennyire igazad van,van akinek sehogy se jon ossze,barmit tesz barmit probal egy kapcsolat csak szenvedes neki es raebredsz egy szep napon,hogy lehet igy van ez megirva ,hogy egyedul elj....minden kapcsolatombol ugy leptem ki ami ketto komolyabb volt,hogy szerettem oket,szerettem volna leelni veluk az eletemet,de ereztem,hogy nekik nem vagyok eleg,es boldogtalan voltam,inkabb elengedtem oket ,hogy legyenek boldogak...Nem tartom magam egy csunya nonek akit nem neznek meg,sem butanak,se onzonek...megse jott ossze...talan mert annyira akartam...de tul sokat szenvedtem ,ahoz hogy ratudjak nezni ugy egy ferfira....minden allmom egy parkapcsolat volt...de beletorodtem,hogy nekem nem igy van megirva....es aki kikozosit vagy megvet ezert...az az igazan naiv es buta....

Ilyen megállapítást általában azok az emberek tesznek, akik úgy
2008. december 08. hétfő, 14:13 | Névtelen (útkereső)   Előzmény

Ilyen megállapítást általában azok az emberek tesznek, akik úgy gondoják, hogy önmagukban nem teljesek. A világ attól színes, hogy sokféle sors, karakter, egyéni szépség vesz részt benne. Ne a saját ideáját vetitse ki senki a világra, mert az, csak az ő személyére szabott, általa választott valóság. A másé más. Teréz anyáról senki nem gondolta, hogy hazug, vagy a Dalai Lámáról, mert életüket nem maguknak és egy embernek vagy néhánynak szentelték, hanem az egész emberiségnek. Társtalanok lettek volna? Nem hinném. Más perspektívából látják és értékelik az emberi és omniverzális létet. Onnan az ő szemszögükből elég tisztán látnak dolgokat, de nem ítélkeznek. Ebből a kicsiny mikorverzumból ön csak a saját szeletkéjét lát, de az egész egészet szeretné mehatározni és megítélni. Mit gondol? Melyik lehet reálisabb?

heidi képe
Igazad van, te más emberekkel találkoztál..................
2008. december 08. hétfő, 15:54 | heidi   Előzmény

Megállapításom nem ítélkezésnek szántam..........csak valahogy az eddigi ismeretségeim tapasztalatai ezt láttatják velem...... úgy hozta eddigi életem, hogy akikel én találkoztam, és egyedül voltak, azok mind panaszkodtak, rosszul érezték magukat, és társról álmodoztak........... A másik tipus az volt, akik elégedettnek látszottak, legalábbis kifelé, de amikor elkezdtünk mélyebben beszélgetni, vagy bevallották, hogy nem jó egydül, vagy csak utaltak rá... Hát ezek a tapasztalataim iratták velem a fentieket, és ELNÉZÉST MINDENKITŐL AKIKET EZZEL MEGBÁNTOTTAM, oda is írtam a végén, ez az Ő döntésük, tehát az ő jelen életük feladata....Értem én............Szívesen vennék ilyen emberek írásait, hogyan élnek nap mint nap, és számukra mi benne a jó, biztos nagyon érdekes és tanulságos írások lennének!Egyébként az egyedüllét és a magány nem ugyanaz.Vannak akik egyedül élnek, de nem magányosak, mint tudjuk...................................................

majd
2008. december 09. kedd, 10:23 | Névtelen (útkereső)   Előzmény

Tudod, majd, ha egedül is boldognak és teljesnek érzed magad és még mindig emellett az ember mellett tudod csak elképzelni az életedet, akkor lesz az igazi!

Volt idő, hogy anyagiakban már nem kívántam volna többet
2008. december 07. vasárnap, 17:13 | napsugár

Volt idő, hogy anyagiakban már nem kívántam volna többet, Volvóval jártam, épült álmaim háza, család vett körül és volt, aki papíron a társam volt, de soha nem éreztem, hogy valóban a társam lenne!
De olyan boldogtalan voltam, hogy azt érzetem, hogy nem bírom tovább, változtatnom kell!
Majd változtattam és azt hittem, hogy a boldogtalanság egyenlő a jóléttel és szép lassan mindent elveszítettem, a szeretteimet viszont nem.
Most anyagiakban nem bővelkedem, de fokozatosan azt is megtanulom, hogy kapom meg azt ami fontos nekem. Akik szeretnek, itt vannak körülöttem. Végre megtanultam örülni a dolgoknak, időnként boldog vagyok. Az igazira még várok, de tudom, itt lesz hamarosan.

Miért is kéne választani?
2008. december 07. vasárnap, 21:54 | csaesz

Jelenlegi férjem, és két gyeremekem apja igen sok pénzt keres, gyakorlatilag megvan mindenünk. Épül az álomházunk, még együtt terveztük egy tündérkert közepén... Kapcsolatunk bomlóban van. Még nem tudtuk elengedni egymást, bennem élt a szeretet tovább, de talán már nálam is múlt idő...Egyedül a gyerekek miatt vacillálunk, persze ez nem tarthat sokáig, tudom jól. A gyerekekenek is jobb hosszú távon az okos döntés. Az, hogy anyagilag hogy járok jobban, fel sem merült bennem soha. Teljes értékű életet szeretnék élni, és ehhez egy igazi társ kell. De az igazi társ miért is járna együtt kézenfogva a szegénységgel? Azt mondják a nálam okosabbak, hogy amit kérünk, megadatik. Miért is biciklis és nádtetős házas lélektársól ábrándozzak? Igyekszem nagyban gondolkodni. Igazából ezt a fene nagy gazdagságot könnyedén el tudom engedni, ha kell, de a szegénység akkor sem jöhet szóba alternatívaként. Persze nem alkuszom: a társnak is igazi társnak kell lennie...

Mi a minden? Mi a semmi?
2008. december 08. hétfő, 14:04 | Evangelin (útkereső)

Ha mindenem meglenne, s egyedül lennék, párkapcsolat nélkül, akkor is minden rendben lenne. Nincs prioritás, hogy melyik fontosabb... Van időszak, amikor egyedül vagyunk, szegények és betegek vagyunk. Van, amikor jól, vagy jobban megy a sorunk, s vannak mellettünk. Van, amikor szegények, betegek, problémásak vagyunk, s társunk is van. stb. stb. Csak helyzetek.

Én, ha nagyon jól menne a sorom, s egyedül lennék, akkor nem lennék egyedül. A jó sorsomat megosztanám másokkal. Például lehet Önkéntes segítőnek jelentkezni kórházakhoz. Lehet foglalkozni beteg egyedülállókkal, gyerekekkel, másokkal. Akkor a magány nem jelentkezik. De csodás dolog akár csak visszavonulni önmagunkba, s létezni. A létezésért.

Nem muszáj mindig másokkal lenni. A magány nem társas kapcsolat kérdése. Semmi nem fontosabb vagy kevésbé fontos, mint bármi más. Egyszerűen csak más. Hol töltődünk, hol búcsúzunk, hol keresünk, hol várunk, hol megélünk, és ez mindig változik. Ez a gyönyörűsége.

A lényeges az, ahogy megéljük. A fájdalom lehet csak fájdalom, de lehet szenvedés is. Az öröm pedig lehet csendes és állandó, de lehet kirobbanó és illékony is. Tőlünk függ. Az én világomban. Másokéban másképpen jelenik meg. Mind tökéletes önmagában.

Az egyedüllét nem magány
2008. december 13. szombat, 11:57 | Tigris (útkereső)

Négy hónapja "vesztettem el" a páromat, és a témát olvasva úgy gondoltam megosztom a tapasztalatomat veletek is.
Mikor először találkoztunk, úgy éreztük mindeketten, hogy nagyon-nagyon régóta ismerjük egymást, és egy idő után rájöttünk, hogy több ez, mint barátság. Közel egy évig éltünk együtt, és ezalatt a szeretet olyan formáját tapasztaltam meg, amit soha, senki iránt nem éreztem még. Nem szerelem, ez annál több. Visszatekintve, a közösen töltött idő olyan, mintha legalább egy évtized lenne. Kapcsolatunk felülemelkedett a párkapcsolatokra oly jellemző féltékenységen, az apró félreértésekből adódó vitákon, és ha mégis belementünk, egyikünk mindig időben felismerte, és jót nevettünk a helyzeten. Nem azért változtunk, mert a másik azt akarta, hanem mert felismertük, hogy az saját magunknak is jó.
Mikor ő elment, nem akartam elhinni. Bár beszéltünk róla korábban, és tudtam, hogy el kell engednem ha eljön az idő, abban a pillanatban mégis úgy éreztem az idő megállt, a világ összeomlott. Hirtelen történt, nem volt beteg, ezért is volt olyan hihetetlen. Nem akartam elengedni, de éreztem, hogy a test, ami előtt térdelek, már élettelen, és ő ott áll mellettem.
Aztán egy nagyon kedves barátom megmutatta, hogy minden, amit tőle kaptam, itt él bennem. Mindaz a szeretet itt van bennem, és ezáltal ő is itt van. Tudom, hogy mennie kellett, csak nehéz volt elfogadni. Ahogy a barátom mondta: "ő már egy másik álmot álmodik". Hálás vagyok minden egyes pillanatért, amit együtt tölthettünk, és ez az érzés segített leküzdeni a maró fájdalmat.
Hát én így tudok boldogan élni, egyedül. És ezt végigolvasva talán már mindenki érti, hogy miért tettem idézőjelbe azt, hogy elveszítettem.

Huszti Sándor - Önismereti tanító képe
Ez egy fájó, de nagyon szép történet!
2008. december 17. szerda, 9:29 | Huszti Sándor -...   Előzmény

Ez egy fájó, de nagyon szép történet!
Örülök, hogy így be tudtad Őt fogadni és még ha rövid időre is, de megtapasztaltad a teljes párkapcsolat ízét!

nekem jó velem
2008. december 25. csütörtök, 23:43 | lillala (útkereső)

Jelenleg egyedül élek vagyis abban az értelemben hogy nincs párkapcsolatom. És bár nagyon várom hogymikor érkezik meg végre a szerelem, közben viszont úgy érzem az éeltem teljes, nagyon szeretek magammal lenni, felfedezni a világomat, barangolni benne, egyensúlyozni, visszatérnia középpontba újra és újra, szóval nagyon nagyon jó az élet így is most pedig már évek teltek el hogy társ nélkül vagyok és nagyon várom hogy megoszthassam az örömet valakivel, vajon sikerül-e és mikor is lesz már, de addig is nekem jó velem.

Sziasztok! Nagyon nehez ezt kitalalni. 4 eve vagyok egyutt a
2013. november 11. hétfő, 14:51 | Látogató (útkereső)

Sziasztok! Nagyon nehez ezt kitalalni. 4 eve vagyok egyutt a parommal, nem egy egyszeru kapcsolat. Eljegyzes megtortent, Eskuvot jovore tervezzuk. Megsem erzem azt h igy van ez rendjen , tul sok a mindenapos vita, nincs tisztelet, semmi erdeklodes egymas irant stb. Igaz masik orszagba kellett koltoznunk s sokszor tunodom azon talan ez is egy ok a tobbi kozul amiert itt tartunk. De a nagy kerdes hogy meg egyutt lennenk e mas korulmenyek kozott is? Vagy leszunk e meg valaha boldogok? Ugy erzem tul gyava vagyok kockaztatnio a jovoben feladni a mar nem mukodo es nyuztetett kapcsolatot a bizonytalanert.Annyi mindenen atmentunk mar hogy tudjuk ugy is lesz valahogy.A teny h ez nem tesz boldogga. Es neha ugy erzem jobb a biztos rossz mint a bizonytalan. Es folyamatosan jonnek a kerdesek Mi is lenne jobb.