Apa
Egyszer a meditációs kártyán kaptam azt a lapot, mikor végignézed édesapád életét... akkor kezdődött a nyitásom Felé... (meg Inyó egyik blogja is rátett egy lapáttal...) Karácsony előtt együtt töltöttünk majdnem egy teljes napot. Segítettem neki a munkájában, aztán jöttek a szokásos körök, igyekeztem türelmes lenni, nagyon figyelni... jól próbára lettem téve :) Lekéstünk 2 buszt zsinórban, maradt idő bőven együtt lenni. Önismerkedésem során sok mindent fedeztem fel belőle magamban, ezért ajándékként tekintettem erre a pár órára, mikor cipeltük a meglepetés porszívót, -leleményesen vágott két nyílást a dobozon-, plusz a megrendelt kajákat tömött zacskókban :D... figyeltem a lépését, hogy egyszerre menjen -persze nekem nagyon kényelmetlen volt, de teljes mértékben kárpótolt az érzés, mikor sikerült harmóniában lenni, ráhangolódni az ő ritmusára. Olyan viselkedést is láttam tőle, amit eddig nem, beleestem megint olyan hibába, ami miatt már sokszor orromra koppintottam, szóval elég vegyes volt, mindenképp tanulságos, mint egy karácsonyi ajándék...
Hogy miért most írom le mindezt... volt egy álmom, pár napja, világ vége volt, és én csak Őt sajnáltam, úgy éreztem nem használtuk ki a lehetőségeket. Zokogva szorítottam magamhoz, (amivel sose tudott mit kezdeni, max megveregeti a hátamat) egy szó mint száz, sírva ébredtem. Mikor elmeséltem neki, elviccelte. Ugyanaz, nem tudott vele mit kezdeni. Fájt... pedig nem bánt, nem vagyunk haragban, semmi ilyesmi...
Végül a kedvesem adta meg a választ. Nem bírtam könnyek nélkül elmondani ezt neki, jól esett volna egy ölelés vagy simogatás... amit hiába vártam... aztán kinyitottam a szemem a pityergésből, és olyan ragyogó szeretettel mosolygott rám, ami többet ért minden elvárásnál! Felnyitotta a szemem, hogy bizony még sokat kell fürkésznem Apát (is), hogy megértsem a saját szeretetnyelvét, hiszen nem csak úgy lehet adni, ahogy én szeretném....
- Kirsikka blogja
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges
Hozzászólások
14 hozzászólásKöszönöm kirsikka!
Megkönnyeztem az írásod!
Bizony, vannak olyan emberek, akiket "nehezen " lehet jól szeretni, de azt se feledjük, hogy azért befogadni sem könnyű minden esetben! Sőt tovább megyek, vannak olyanok, akik igazán kevéssé képesek befogadni a feléjük érkező szeretet, minden esetben, függetlenül attól, hogy kitől érkezik. Az apukákat nem lehet lecserélni, azokat is mi választjuk, ugyanúgy, mint a körülöttünk lévőket is...!
Szeretettel. Inyó
Ezen a szeretet-hárítás témán épp a napokban kezdtünk el dolgozni egyik húgommal... most hogy mondod, lehet hogy apai örökség ez is...
Köszönöm szépen!
Klári :)... a :)))
Szia, Cseresznye!
én is sokat melóztam az apa-kapcsolatomon. Egy nagy valami elengedése után mindig úgy érzem, hogy most talán a végére jutottam, még múlt héten is volt egy ilyen érzésem. Aztán hétvégén a suliban kitöltöttünk egy intuíciós tesztet magunkról, a tanárnő kérdezett, és nekünk gyorsan rá kellett válaszolnunk az először eszünkbe jutó dolgot.
Megkérdezte, hogy ki a legnagyobb ellenségem. Ha gondolkodni hagytam volna magam, azt írom, hogy nekem nincs is ellenségem. Épp tolult fel ez a gondolat, de gyorsan visszanyomtam, majd leírtam: apa.
Kicsit megijedtem saját magamtól...de rájöttem, még koránt sincs vége a melónak.
Csak azért írtam, hogy érezd: nem vagy egyedül..
Hát bizony, ismerős... mindig mikor azt hiszem, na most nagyot léptem előre, és kicsit megpihenhetek, vagy megelégedhetek, máris kibukik a következő teendő... ez az ellenség-téma nagyon érdekes... kicsit oidipuszi-hatása van... ami lányoknál is bekapcsol -úgy tanították-, szóval érdemes meditálni ezen is. Nekem most hosszú a listám nagyon, tegnap nem is sikerült újabb lépést tenni, mindenesetre köszönöm a bíztatást :)
Apa kapcsolat - férfialapkép kialakulása és a párkapcsolati hozzáállás (bevonzás) közötti párhuzamot mennyire vettétek észre az életetekben?
Én nagyon észrevettem! Apukám nagyon sokáig a párválasztásomban is mintául szolgált, ez addig volt így amíg észre nem vettem és tudatosan döntöttem, hogy mely jellemzők fontosak és mely jellemzők pedig csak a bennem élő minta miatt voltak azok, de nekem nem volt már rá szükségem!Döbbenetes volt, mikor észrevettem a párhuzamokat! Sokáig nagyon fontos volt számomra a humor, magabiztosság, ami a pasijaimban kötelezően jelen volt. Ezen kötelezők mellett, sajnos-a bennem élő minta miatt- a pasijaim igen zártak is voltak, nehezen mutatták ki a szeretetüket, mert hát az apukám is ilyen volt! Így tudtam a megmentő szerepemmel is azonosulni! Valamint azzal, hogy én majd megmutatom, hogy az ilyen nehezen "megszerezhető" pasikat, én bizony megszerzem és megmutatom, hogy engem majd tudnak szeretni!
A szüleim párkapcsolata úgy működött, hogy anyukám és apukám folyamatosan harcolt egymással a "szeretet" jegyében és anyukám volt a megmentő szerepben. Hát, nagyon sokáig ezt a mintát követtem én is!
Megvizsgáltam a párkapcsolataimat és döbbenten vettem észre, hogy milyen sokáig ezeket a mintákat követtem. Sokáig ültem ilyen kapcsolatokban, mire rájöttem, hogy nem érzem jól ezekben magam!Rájöttem, hogy nem vagyok boldog és kiléptem. Majd tudatosan döntöttem arról, hogy hogyan szeretném érezni, élni az életem egy párkapcsolatban és már nem ragaszkodtam a "kötelező" személyiségjegyekhez, amelyekhez, addig ragaszkodtam!
Nagyon jól döntöttem, mert azóta boldog, teljes párkapcsolatban élek!
oidipuszi hatás, ami a lányoknál is bekapcsol?
Tekervényes görög monda Oidipuszé, lényeg, hogy úgy utána jártam, hogy rájöttem nem is jó a hasonlat. A pszichológusok arra mondják ezt, mikor az azonos nemű szülőre kicsi gyerek korban riválisként tekintünk, vagy ha úgy tetszik ellenségként. Ezt mint természetes jelenséget kezelik, főleg fiúknál. Lányoknál Elektra komplexusnak hívják, ott is az a lényeg hogy az azonos nemű szülő a rivális, szóval most hogy így kiokosodtam görög drámákban, görögösen kardjába döntöm eme megnyilatkozásomat, mely nem bizonyult helytállónak, hiszen Te nem anyukádat írtad a lapra...
míg ennek utánaolvastam meg leírtam, saját kútfőből termett egy ötletem: mivel az apa az első férfi akivel találkozunk, meghatározza a férfiképet, lehet itt kéne keresgélni, hogy általában ellenségként tekintesz-e a férfiakra, akad-e benned feminista hajlam, vagy csak Apukádat éri ez a megkülönböztetés... gyerekkori sérelem? ilyesmi...
Puszi!
Igen, túlvagyok ama felismerésen, hogy az apakép meghatározza a férfiakhoz fűződő viszonyomat, és oldottam is erre már sokat. Jelenleg úgy érzem, hgoy elég jól külön tudom választani aput a többi férfitól, és már tudok a pasikra is úgy tekinteni, mint hozzám hasonló isteni lelkekre, akik - mint a nők - tudnak lenni ilyenek is meg olyanok is, de általánosításokba már igyekszem nem belebonyolódni. :)) Amióta megadtam nekik azt a lehetőséget, hogy ők is lehetnek csodálatos, érző és szerető lények, azóta kivétel nélkül csak ilyen férfit ismertem meg!
Ez jó jel! :-)
Először is egy tudós irodalomban ezt találtam: "A lányok ödipális problémái nem olyanok, mint a fiúké; a lány és az apa felhőtlenül boldog és tartós kapcsolatának egyetlen akadálya van: az idősebb, rosszakaratú nő – az anya. De minthogy a kislány nem akar lemondani az anya szerető gondoskodásáról sem, a mese hátterében vagy múltjában ott áll egy boldog emlékezetű és jóakaratú nőalak is, aki azonban cselekvésképtelen. Míg a fiúk az ödipális konfliktusok idején nem kívánják az anyával való teljes együttlétet más gyermekekkel megosztani, a lányok – ezzel ellentétben – gyermekekkel akarják megajándékozni apjukat. A kislány tudja, hogy a gyermekek a férfit még erősebben kötik hozzá a nőhöz."
Nekem ez egy kicsit sok és agyongondolt. Nem alakult ki bennem teljesen, hogy ez egy másik nézetből hogy néz ki, de úgy tűnik, hogy a lélek, aki már hoz magával "emlékeket" korábbról, olyan helyet, szülőt választ magának, hogy az adott hozományt tovább fejlesztheti, tovább dolgozhat rajta. Természetes, hogy papának is olyan választ akitől azt tanulhatja, hogy úgy, vagy éppen nem úgy kell viszonyulni a férfiakhoz, de az biztos, hogy valamilyen mértékben ahhoz, hogy teljesen meg tudja tapasztalni az adott nem-beli hozzáállását, ahoz végig kell, hogy "próbáljon" egy-két-sok papát. Most mindannyiunknak az jutott amit szerettünk volna. Én 50 éve használom a jelenlegi papámat és elmondhatom, hogy szorgos munka után, még ma is időnként meglep és mire odanézek már minden energiámmal együtt le is lépett.
Üdv!
Hédi
Én szívesen adnék neki, ha hagyná magát.. najó, elég valószínű h energetikailag lecsapol
Azt hiszem hogy "csak" nagyfokú megértésre és elfogadásra van szükség (első lépésben)... jó lenne ha 50 évig rendelkezésre állna, hogy tanulhassak tőle és általa, de már most túl sokszor mondogatja, hogy nem fog sokáig élni, pedig még 50 sincs :(
Többször felteszem magamnak a kérdést, hogy mit tanít nekem (leginkább 1-1 kiborulás után) meg figyelem a helyzetét köztünk... hát neki sem könnyű 5 nő kereszttüzében élni, de bele is kavarja magát. Persze, ez mindenkiről elmondható, úgyhogy be is fejezem a közhelyesdit.
Ismét jelezném, szívesen venném férfiak, fiúk, apák, "lányos" apák meglátásait... :) köszönöm
Az atyámnak nem lehet csak úgy adni. Ő el akar venni stikában, akkor és annyit amennyit ő akar. Ha adni akarok neki bármit is az neki megalázó, mondván ez úgy néz ki mintha nem tudna magán segíteni. Ca 10 évembe tellett, míg elfogadja tőlem azt, hogy ha élvezni akarja az életet és nem önkínozni magát akkor kapnia kell. Ő pont a legrosszabbkor ment nyugdíjba, se egészséges ételre, se szórakozásra nem tellene neki a nyugdijból. Igaz a hangversenybérletet és a hétvégi kosarat is csak azért fogadja el, mert valamilyen elméletet mindig gyárt magának. Mindegy csak elfogadni ne kelljen. Kérni pedig sosem tud. Feljön hozzám beszél össze vissza, manipulál az egekbe, mire rájövök, hogy csak a gászámlára kell a pénz, vagy egyszerűen az ővé előtt állok az én autómmal és el szeretne menni. Szóval, hogy a viharba is nem találtam ki magamtól, hogy neki mi kell?!?!
Azért imádom, segít nap mint nap, hogy az életem egyéb területén hogyan kezeljem a nehéz embereket.
Üdv!
Hédi
Milyen érdekes hogy csak lányok írnak... a fiúknak harmonikus, megoldott apa-kapcsolatuk van, vagy nem foglalkoznak vele, vagy nem teszik közzé...? hmmm
Akkor én megtöröm a csendet a másik oldalról.Igen nekem is problémám van apámmal mert sok minden nálunk fordítva működik mint egy "normális" családban.A részletekről nem beszélek mert az okokat tudom és mindig úgyanazt kapom megoldásként...megbocsáltani neki:).
Mellesleg nagyon szeretem apámat és hát egy érdekes módszert hallottam ami segíthet abban hogy még harmonikusabb legyen a kapcsolatom vele.
A horoszkópban a napot az apa jellemezi.Azt mondta nekem a hölgy ami talán misztikusnak tűnik hogy nézzek sok napfelkeltét ( kb.100at egymás után) mert az segít abban hogy a "napom" kitisztuljon,és egyek sok sárgaszínű ételt( kukorica,ananász stb )
Már várom a tavaszt:))
Kedves Máté, örülök hogy megtörted a csendet, már épp kezdtem lemondani a fiúkról (ami nem megy azt ne erőltessük alapon)...
Télen is "felkel" a nap :) ... jóóóvan, értem ám hogy hidegben kevésbé akaródzik kint ücsörögni, amúgy is mindig napfelkeltekor van a leghidegebb. (amikor legsötétebb az éj akkor jön a fény:) ...vagy valami ilyesmi) én úgy hallottam hogy ha 3 hónapon keresztül -az is majdnem 100 nap- minden reggel megnézed a napfelkeltét, olyan energiákat kapsz, hogy bármilyen betegségből meg tudsz gyógyulni.
DE... Tolle írta nagyon találóan, hogy többekközt az egész napfelkelte-lemente egy nagy illúzió. Mert a Nap nem mászkál fel-le, csupán bizonyos pontból szemszögből látszik úgy, mintha. Ott van, mi meg keringünk...
Addig míg "felkel" a jobb idő, szerintem érdemes ezen meditálni, meg csillagászatilag is Nap-témákat keresni, nézegetni. Nem értek az asztrológiához, és nem szeretném felülbírálni egy szakértő tanácsát, csak példát veszek "mr. Magoriumról", aki azt mondta a "most várunk?" kérdésre: "Nem. Lélegzünk, van pulzusunk, regenerálódunk, szívünk ver, elménk lüktet, lelkünk él. 37 másodperc egy egész élet!"
...szóval napnézegetés MELLETT sztem hozzáállásban meg ennek eredményeképp gyakorlatiakban kéne változást szítani :) biztos jó dolog ez a nap-program, de azért a tudatos cselekvést nem pótolja... ezen dolgozunk mi is jó sokan, és osztjuk meg a tapasztalatainkat :) hát hajrá!