Kavics22

A pánik meghalás kicsiben, vagy nagyban, attól függ, mennyire vetíted ki a vélt félelmeidet. Amiről Te írsz, az inkább szorongásnak tűnik, bár egyáltalán nem vagyok orvos. :) A pánikolás jó kis magyar szó, eleve benne van már a félelem.

A nyugtalanság a pánik előjele, szinte várod a folytatást, mikor jön az elvárt szituáció, amiben rohadtul érezheted magad. Kettősség van benned, félsz a bekövetkezéstől, ugyanakkor valahol az egod már felkészült és nagyon csalódott lenne, ha ezúttal nem az elvárásai szerint történnének a dolgok. Pontosan ez a baj, mert ha várod, meg is fog jelenni !
Tévesen azt érzed belülről, hogy tehetetlen vagy, kiszolgáltatott, alá kell vetned magad egy olyan érzésnek, amit végképp nem akarsz. A buszon rátesz egy lapáttal a bezártság érzése na és a tömeg, erre reagál a tested.
Általában azokat teperi le, akik bizonytalanok önmagukban, kevés az önbecsülésük, félnek a világ kihívásaitól, na és attól, hogy igazán önmaguk lehessenek minden szituációban. Ez a lényeg, engedd meg magadnak, hogy önmagad legyél ! Mit számít mások véleménye, ha közben szabadon felvállalhatod azt, aki tényleg vagy.

Amilyen tüneteket leírtál, még kibírható szituációk, ennél ezerszer rosszabb megjelenési formái vannak és az az igazi, amikor meg sem érzed előre, csak rád tör.

Nem tudod élvezni az életet, mert félsz a pániktól, és mert félsz a pániktól, nem tudod élvezni az életet. Ha meg tudnád tenni, hogy az ÉLETET és ÖNMAGAD helyezed előtérbe, szép lassan visszaszorulnának a félelmeid. Lesz egy pont, ahol már nem értékeled, hogy ezt megteszed, vagy sem, mert piszkosul eleged lesz önmagadból.

Le lehet küzdeni, de a betegség bizonyos fázisában már nem árt pszichológus, vagy pszichiáter segítsége. Nem kifejezetten gyógyszerekre gondoltam, mert attól függővé válsz. Azt kellene autogén tréning keretében, vagy relaxációban elsajátítani, hogy Te vagy az erősebb, nem az egod. Nehéz küzdelem, de le lehet győzni. Nekem sikerült.

Már meséltem...
nekem mint kicsi törékeny lyány voltak (néha még vannak) ilyen jellegű félelmeim. Egy rosszarcú pasi leült mellém a buszon. Előtte távolabb ült, szemben, és akkor is nagyon figyelt, már megkezdődött bennem a szorongás... aztán ahogy mellém telepedett elkezdtem haragudni rá. "mit akarsz? jössz majd utánam ha leszállok? vagy csak az energiámra fáj a fogad? haggyámá.." stb hasonlók, ismerős. Aztán egyszercsak váltottam. "jólvan akkor kapsz annyit amennyi kell, amennyi nekem nem okoz gondot, tudom pótolni, megengedem hogy itt ülj mellettem, többet úgy se kaphatsz" Magam is meglepődtem a gondolataimon, meg ezen a hirtelen váltáson... és csodák csodája a pasi felállt és visszaült az eredeti távolságba, de mostmár nekem háttal!

A másik történet hasonló: bkv sztrájk, uborkásüveg-buszok, sok táskával voltam, a keréken ültem, meditációs napra indultam. Pont az orrom előtt, az ajtónál állt egy neonáci tag, aki elkezdett mocskosan és agresszívan a fejem fölött üvöltözni a mögöttem -ülésen- ülőkkel, hogy így-úgy megveri őket, mit képzelnek hogy fiatalok és ülnek, mikor a vakok, öregek állnak... (aki állt mozdulni sem bírt, örült hogy egyáltalán felfért a buszra, nem kell újabb fél órát fagyoskodnia) Nagyon zavart, készültem volna lelkiekben is a tanfolyamra, töményen árasztotta magából a mocskot, hátulról meg persze válaszoltak. "miért miért, nemáá" aztán hirtelen megint váltottam: "oké, akkor nem hagyom, hogy zavarj" elkezdtem a szívemre koncentrálni, és szeretetet nyugalmat árasztani kifelé... Mit ad Isten a vakok szálltak le leghamarabb, így már nem volt miért üvöltöznie, hát a srác is leszállt, és ott toporzékolt (szó szerint!) a buszmegállóban...

Halálfélelem: meditációban halj meg (engem megevett egy pók(!)) és nézd meg a Fountaint mégegyszer, kifejezetten a halálos részeket (nő, fa, vége)

Szóval Peti, legjobb védekezés ha kiárasztod magadból a szeretetet. Azzal nem tudnak mit kezdeni. Kowalskyt szoktam dudorászni: "a sötét lelkű madár nem bírja a napot" :)

Azért van halálfélelmed mert olyan dolgok előtt nyitottad ki a lelked ami az Élő Isten előtt utálatos,de mivel mi emberek szabad akarattal rendelkezünk ezért az Isten elengedte a „kezed” és azt a gonosz megláncolta,most úgy játszik veled ahogy akar. Itt az eredménye a hiteteknek, Jézus azt mondotta hogy a gyümölcseiről ismeritek meg őket,nézd meg az életed gyümölcseit: félelem,pánik káosz ez bizony az ördög gyümölcsei. Azt ajánlom neked hogy keress egy Bibliához hű gyülekezetet lehetőleg ne szektát se katolikust. UI: Azért ha a Fiú megszabadít titeket, valósággal szabadok lesztek.jános 8.36

Meditálj!

Ülj le egyenes háttal, kösd a tudatod a légzésedhez.
Csinálj annyi légzést, amennyit akarsz.
Amikor kész vagy akkor jön a vizualizációs gyakorlat.

Képzeld el a fizikai tested.
Efölé rakd oda az érzelmi tested.
Efölé rakd oda a mentális tested.
Efölé rakd oda a spirituális tested.
Lásd egymás fölött a testeket.

3 légzésel töltsd fel a fizikai tested, a mentális tested és a spirituális tested:
Belégzésre a forrás fehér fényét lélegezd be a testekbe. Kilégzésre fényesedjen.

7 légzéssel töltsd fel az érzelmi tested
Belégzésre fényes, csillogó sötétzöld-lila színnel töltsd fel az érzelmi tested, kilégzésre tisztuljon, fényesedjen.

Nézd meg mi történt a többivel.

Ezután az összes testbe lélegezz be arany fényt, legalább 3X vagy 7X.

Egyesítsd a testeket gyönyörű csillogó, színes energiát fogsz kapni.
Hogy érzed magad?

:)

Tapasztalataim szerint a pánikosok leginkább gyerekkori traumák miatt gyulladnak be. Ez lehet halálfélelem is, sokat hagytak sötétben, egyedül kellett "erős férfiként" az erdőn át hazamenni, stb. Mivel neked a tüneteid az emésztés területén vannak, a helyedben itt ásnék. Esetleg megkérdezni a mamát, hogy nem voltál e bepisilős, vagy hasonló. Csukd be a szemed, idézd fel a jelenség fizikai érzeteit és hagyd hogy időben visszavigyenek ahhoz a traumához, ami kiválthatta. Az oldás szerintem már magától fog menni.
A pánikosok gyakran tudnak depisek is lenni, ami sokszor nem manifesztálódik, látensen cipelik magukkal. Itt is néz körül adott esetben.
Én "gyakorlott" vagyok mindkét kérdésben, a depit már leküzdöttem, nagyon megszenvedtem vele. A para még manapság is elő tud venni, amikor este lámpát oltok. Gyorsan megvigasztalom a "gyereket" és húzok aludni mint a baba.
A fehérköpenyesekről pedig annyit, hogy ha csak nincs egy tuti, rég óta ismert szakember a környezetedben, ne kerülj a karmaik közé. Ők nem beszélik a mi nyelvünket. Meg tudod ezt te oldani magad is, ez egy feladat, egészen biztos oka van, végig kell járjad a gyógyulás útját.
Szép álmokat.
Hédi

Szervusz Péter,
elolvastam amit írtál, bár a hozzászólásokra sajnos már nincs időm, ezért elnézést ha olyasmit írok amit már írtak előttem. Nálam is jelentkezett a pánikbetegség még régebben, csak nálam a nehézlégzés, a légszomj, a szapora és rendszertelen szívdobogás mellett a félelem a haláltól, félelem az egyedülléttől tünetek voltak. (nem túl kellemes érzés) Nekem sikerült teljesen "meggyógyulnom" -ha lehet ezt így nevezni egyáltalán-. Én nem meditáltam rajta, és nem kutattam az okát, ezért ilyesféle segítséget nem tudok adni. Elmondom inkább, hogy én mit tettem.
Amint megjelentek a tünetek azonnal elkezdtem befelé figyelni, figyeltem ami történik a testemben. Ha ezt teszed azt tanácsolom, hogy ilyenkor hagyd a gondolatokat, azok nem fognak segíteni csak a félelmet táplálják, szóval ne adj semmilyen gondolatnak energiát! Csak figyelj befelé és engedd meg hogy történjen; hogy legyen ami van. Engedd meg a félelemnek, hogy legyen, érezd azt és csak figyeld. Ne akard megszüntetni, ne akarj elmenekülni előle, ne gondolkozz róla csak figyeld meg, légy jelen vele mint megfigyelő jelenlét. Tartsd a figyelmedet rajta, és soha ne add fel még ha úgy érzed is, hogy szétszakadsz! Egy pillanatban aztán az érzés lassan majd kezd átalakulni, és... -de ezt inkább nem írom le, hogy ne várd. ...persze tudom, hogy egy buszon ülve/állva nem a legkönnyebb ezt megtenni, de ha ott jelentkezik akkor ott kell megtenned. S ha nem megy elsőre ne add fel! Ez a szembenézés a félelemmel (az én szótáramban, de bármilyen más érzelemmel is) Nekem talán két-három alkalommal kellett ezt végigcsinálnom, és azóta sem jelentkezett a pánikroham.
Ha bevállalod azért majd írj, hogy hogyan ment :)
sok sikert!

Deekap Choprának van egy mondása: „ahova a gondolat megy, oda a testnek is mennie kell. Amire gondolsz, az lemegy s szétsugárzódik a testedben…”

Amíg az van benned, hogy :„mi lesz, ha…???” addig, egy n variánsos lehetséges jövőegyenletet állítasz magad elé…vagyis n variánsos feszült rezgés-egyenletviszonyban vagy a környezeteddel, körülményeiddel. Így is fogalmazhatnám. Ha leszűkíted a variánsokat, s tisztább, egyértelműbb „szándéknyilatkozatot” fogalmazol meg, mint pl. „azt szeretném ma megtapasztalni, hogy mégiscsak biztonságos hely a világ körülöttem”, vagy „azt szeretném megtapasztalni, hogy a magam módján miként teremtem meg magam köré a fizikai világomat”…stb.…Tudod, mi történne cserében? Valamivel harmonikusabb rezgésekkel „ajándékoznád” meg a környezeted, mindenféle erőfeszítés nélkül, mert a tapasztalás magával hozná…Én szeretem azt gondolni, hogy nemcsak lehetséges de kell is alkudozni…bármilyen hipotetikus mentális kivetülés is gondolati energiát igényel…olyan, mintha épp egy adag energiád kiküldted volna magadtól, s magától értetődik, hogy te itt és most kevesebbel maradtál. Minőségi és mennyiségi energiagazdálkodás.

Amire figyelsz, azt meghívód a tapasztalataid színterébe, mi több, emiatt ciklikusan ismétlődik, s ezáltal
kondicionálódik, s beidegződik, megerősödik a hozzá való visszacsatolás…vagy beigazolódik, ha jobban tetszik a megfogalmazás…A valóságérzékelés nem más, mint egy állandó kondicionálás, egy tanult jelenség, s folyamatosan változik… Deepak úgy nevezi „elhamarkodott” kognitív tapasztalat.

A pánik tanult félelem. A jó hír benne az, hogy ha egyszer valamiképp kondicionálódott, ugyanúgy valamivel de-kondicionálni is lehet. Ha csak simán leveszed a figyelmed róla, akkor is megoldható, úgy, hogy elkezded betanulni a „jól érzem magam, biztonságban vagyok” formulát. A rossz hír benne az, hogy amíg „gyakorolod” a figyelmeddel a pánikot, úgy ahogy, minden egyes alkalommal a szervezetedben kémiai elváltozás történik, kitermelődik a pánikhormon, ami a vérbe kerül, s amíg ki nem ürül, addig a tüneteket produkálja, te meg tehetetlennek érzed magad a testeddel szemben is. A veszély abban rejlik, hogy az agyban is kémiai elváltozásokat okoz, s ha ezek állandósulnak a választék elég színes, hallucinációkat is okozhat, az érzelmi újratanulás meg a memória is affektálódik. Így tudom.

A testtudatosság szerintem itt kulcsfogalom, ennek gyakorlása bármilyen formában ellensúlyozza azt a
tehetetlenségérzetet ami fellép a saját tested érzékelésében, ez belső vetülete a kinti kontrollálatlan
szituknak. Amit látsz kint, azt megteremted magadban kicsiben, mert az is igaz, hogy ha túlságosan kifelé figyelsz, akkor azt teremted meg magadban amit kinn látni vélsz szintén az előtapasztalataidnak megfelelően. S kész van az ördögi kör. Kiszabadul az irányítás alól a testi reagálás. Megtörténhet az is, hogy a pánik reakció egy telepatikus gondolat szomatizálódása. Vagy érzékenység-fokozodás.

(Az is lehetséges, így jelez a tested, hogy annak a sok begyűjtött elméleti elme-tudatosodásnak le kellene mennie végre a test szintjére, test-tudatosodásba…vagyis meg kellene fizikailag is tapasztalni. Lehet az elme úgy döntött, itt az ideje elmenni „világot látni”…meg az is van valahol bennem, hogy a Nagy Eltudatosodás útjain, valahol elburjánzik az a ferde gondolat, hogy mindent nagyítólencse alá kell tenni boncolás céljából, -ami megjegyzem önmagában olyan hulla szagú fogalom amitől él-ve elzárja magát az ember az élettől-, s semmi nem hagyhatja el a Nagy Belső Laboratóriumot gyúrós felülvizsgálat, meg alulvizsgálat nélkül, s azok a valamikori egészséges, gyermeki tisztaságot hordozó spontán megnyilvánulások az Élet színterén megrekednek a „Gondold meg jól magad” atyai felszólítás csapdájában. S akkor mit kezdesz a benned levő spontánul kikívánkozó nem-primitív s intuitív kísérletező energiáiddal? Mire kiengednéd leég a kanóc…S lehet itt van a nagy időpazarlás, s energiavesztesség…mert amit a spontán energiamegnyilvánulás erőfeszítésmentesen seperc alatt elővarázsolva kipróbál, addig az agyonanalizált elme napokig bizonytalan s zavaros, keverék valóságelméleteket gyárt ki, a kontroll megszerzésének címkéje alatt, amiből alig csapódik ki valami tiszta feloldozó önmegtapasztalássá. )

Egy improvizatív cselekvésnek milyen az „értéke” a gondolkodásmódodban? Szinónima-e a meggondolatlanságra?
Lehetséges volna, hogy a tested már nem képes „lépést tartani” a gondolataiddal?

üdv,
Anna