A végén kezdem. Megnéztük Tom Hanks főszereplésével a Számkivetett című amerikai filmet. Nagyon jól eljátszotta benne Hanks a lakatlan szigetre sodródott ember szerencsétlen küszködését a természettel, önmaga természetével és sorsával. Viszont, nem tetszett a film befejezése, amikor megmenekül a szigetről, majd visszatérvén szerelméhez - aki időközben megházasodott és gyereket is szült - egymásnak szerelmet vallanak, de mégsem fogadja el nője közeledését és választását, hanem visszaküldi Őt a családjához.

Persze, ezzel a tettével megfelelt az amerikai erkölcsösség elvárásának, de nem felelt meg az én elvárásomnak, amely szerint minden ember legfőbb kötelessége, hogy valósítsa meg önmagát, vagyis kövesse vágyait, váljon tudatossá és számolja fel a belső akadályokat, mint a félelem, gátlás, lelki sérülések, megfelelni akarás, megszokások, indulatok, szűklátókörűség.

Ha rám hallgatott volna, akkor elfogadja a szerelmét és annak döntését, hogy Őt választja, élete férfiját, és elhagyja azt a kényszer kapcsolatot, amelybe csak azért ment bele, mert azt hitte, hogy meghalt a Kedvese!
Felmerülhet még a gyerek kérdése, hogy ezzel a nő a gyerekét is megfosztja a család egységétől, de azzal, hogy a nő nem a férjébe szerelmes, hanem a régi szerelmébe, ezzel már megbukott a családi egység ideája, innentől a férjjel maradni már csak hazugság és önámítás!

Az elfogadás és szeretet három eredménye

De, nem is ide akartam kilyukadni, hanem oda, hogy a hányattatott sorsú ember - szerintem hibás - döntése kapcsán, eszembe jutott az a tanítás, amit este meséltem a barátomnak.

Mesélte, hogyan kínlódik a döntésképtelensége miatt, mert innen is, onnan is elvárnak Tőle dolgokat, és Ő bár nem akar megfelelni, de azért tudnak még bűntudatot kelteni benne.
Erre mondtam neki, hogy gyakorolja az elfogadás és az önszeretés gyakorlatát, mert annak a következő eredményei lesznek:

1. Ha szereti magát, szereti a személyiségét, akkor nem lesz szüksége rá, hogy másokkal játszmákba bonyolódjon, csak azért, hogy megszerezze a számára létfontosságú szeretetet és figyelmet! Nem kell a megfelelés játszmáját sem játszania, amelyben a szeretetért és elismerésért azt tesszük, amit a másik elvár tőlünk.

Ha szereti magát, akkor idővel elfogadja, hogy az életében Ő a legfontosabb és mindenki csak utána következhet, kiváltképpen akkor, amikor a legmélyebb vágyairól, érzelmeiről van szó! Nem kell küzdenie látszólag másokkal,valójában a belé nevelt szokásokkal, mert meri Önmagát választani akkor is, amikor mások, mást várnak el Tőle!

Ha elfogadja magát olyannak, amilyen, azon belül pedig elfogadja minden érzését, gondolatát, tulajdonságát, tettét, vágyait, félelmeit és céljait, akkor oly mértékben helyére kerül magában és az életében, hogy mások nem tudják kibillenteni, bizonytalanná tenni, mert tudatosan tudja a helyét!

Ha ilyen tudatossággal megtalálja a helyét és elfogadja azt, bárki bármit mond, akkor nem lehet benne lelkiismeret furdalást kelteni, mert tudja, hogy neki ez az útja, hiszen ezt Ő választotta! Nem adja át másnak, a saját élete irányítását, de ugyanúgy Ő sem fog beleszólni más életébe, nem akarja a másik helyett élni az életét!

Tehát pusztán ez a két gyakorlat három kincset is ad a gyakorlója a kezébe:

1. játszma és megfelelés mentességet,
2. tudatos önérvényesítést, stabilitást, a saját helyére kerülést,
3. lelkiismeret furdalás mentességet.

Szerencsére a barátomnak meg van az Elfogadás és szeretettanításait és meditációit tartalmazó Sirály csomag, így már csak a gyakorlás marad hátra!