Szerelem?
Mit gondoltok, az ellentétek vonzzák egymást? Vagy inkább a hasonló emberek érzik magukat jobban együtt?
A csillagok, a karma, és a személyiségünk meg tud-e határozni annyira, hogy ez a szerelemben is mérvadó legyen?
Kövess minket!
Friss hozzászólások
-
Edina9:Az új születéséhez temesd el a régit
-
NagyAM:Miért nehéz változni?
-
NagyAM:Célok nélkül nem haladsz!
-
ValksMeli:Keresztelő
-
peridot:Te tudatosítod a belső konfliktusaidat?
Hozzászólások
56 hozzászólásHalihó!
Épp most mikor leszálltam a vonatról, döntöttem el, hogy indítok egy témát hasonló körben. (Van szerelem? Mi a szerelem? Miért van?) Erre tessék, már is van hasonló, csak ki kell várnom milyen irányba viszik a bloggerek. (Lehet az én kérdésvilágomra is válaszolnak...)
Szóval Skarmának írt válaszok engem is érdekelnének...
Üdv:
Gyuri
Az ellentétek, különb9ző képességek a fizikai síkon vonzzák egymást.
A hasonlóságok, a hasonló értékek, érdeklődések az érzelmi-gondolati síkon vonzzák egymást.
De vigyázat - mindkettőnek a másik síkon is megvan a vonzata, ahol a hatás pont az ellenkező lesz. Tehát tudatosan figyelned kell a vonzásokra a fizikai és az asztrál-mentál síkon is. Ez építi a kapcsolatot, ha mindketten tudatosan csinálják.
És fordítva, hogy meg tudd tartani a kapcsolatot, el kell fogadnod, figyelmen kívül kell hagynod az apró, nem passzoló dolgokat minden síkon, mert ellenkező esetben ezeket fogod "hízlalni" a figyelmeddel.
Köszönöm a válaszokat!
Arra is kíváncsi lennék, hogy mondjuk egy párnál számít a csillagjegy? Mondjuk egy Ráknak és egy Mérlegnek (de lehetne bármi más is) van jövője? Mert a horoszkóp eléggé meghatározza a személyiségünket. De a szerelem esetében is számíthat ez?
ha előre beskatulyázod, biztos nem :) (...lesz jövője)
viva la nyitottság! ;)
NAGYON SZÉPEN KÖSZÖNÖM! :)))
Ez tényleg sokat segít most. :))
Pont ez a pár szó kellett.
nemtudom értesz-e angolul, de ez igazán ide illik most:
Egy varázslatos estén egyszer majd találkozol a lelki társaddal: azzal a tökéletes emberrel, aki minden igényednek megfelel majd, és valóra váltja minden álmodat. Igaz? Nem! Az efféle fantáziálgatás - amiért a dalszövegírók és a költők annyira odavannak - az anyaméhről megmaradt emlékeinkben gyökerezik. Ott még akkora biztonságban voltunk, és annyira "egyként" éltünk édesanyánkkal, hogy nem csoda, ha egész életünk során visszavágyódunk oda. De a nyers valóság az, hogy ez egy gyerekes álom. Bámulatos, ahogy a realitás dacára mégis olyan csökönyösen ragaszkodunk hozzá.
A világon senkinek nem kötelessége - legyen az akár a jelenlegi párod, akár jövőbeli, megálmodott partnered -, hogy tálcán kínálja neked a boldogságot. Még ha akarná, se tudná ezt megtenni. A valódi szerelem nem szükségen és függőségen alapszik. Az igazi szerelem a belső gazdagságunk és érettségünk eredményeképpen jelenik meg. Akkor már annyi szeretet van bennünk, hogy a szerelmek maguktól jönnek utánunk.
"Hosszú korszakokon át, újra és újra elmondták már ezt... az összes vallásos ember ezt mondogatta: "Egyedül érkezünk ebbe a világba, és egyedül is távozunk." Minden összetartozás illúzió. Az összetartozás ideája azért jelenik meg bennünk, mert egyedül vagyunk, és ez fáj. Mi az egyedüllétünket együttlétbe akarjuk fojtani... Ezért olyan fontos nekünk a szerelem. Próbáld megérteni a dolog lényegét. Általában azt gondolod, azért szerettél bele valakibe, mert az illető gyönyörű. De ez nem így van. Az igazság az, hogy azért leszel szerelmes, mert képtelen vagy egyedül maradni. Ezért menekülsz, ezért próbálsz valahogy kitérni önmagad elől. Vannak, akik nem emberekbe, hanem a pénzbe szeretnek bele. Ők a pénzt és a hatalmat kezdik hajkurászni, aztán politikus lesz belőlük. Ez is csak egyedülléted elkerülését szolgálja. Ha megfigyeled az embert, ha alaposan megfigyeled önmagad, meg fogsz lepődni - az ember minden tevékenységét visszavezetheted egyetlen egy kiindulóponthoz. Ez pedig nem más, mint az egyedülléttől való félelem. Minden más csupán kifogás. Az igazi ok, hogy nagyon egyedül érzed magad."
Kavics22
Mélyen elkeserít a felismerés, de tökéletesen egyetértek azzal, amit leírtál. Majd akkor válik egésszé a fél, ha ez a felismerés nem elkeseríteni fog, hanem az egyedüllét érzése is teljességet ad.
A hozzászólás egyetlen betűje sem tőlem származik, de örülök, hogy hatásos volt és Téged is hozzásegített egy felismeréshez Osho.
:)
Kavics22
Osho nálam többnyire "kétesélyes", vagy teljesen befogadhatatlan, amit ír, vagy telibe talál. Most ez az idézet tőle "talált és süllyedt". :)
Szia Kavics!
Úgy emlékszem h az idézet alján ott van h G.G.Marquez..................:)vagy Te nem az én írásomra válaszoltál?:)akkor bocs!!!
De mindenképp ajánlom ezt a két könyvet!!!!!!!!
Az én spiritualitásba vezető barátom azt javasolta h az Élet misztériumait olvassam először Oshotól.......
Ha gondolod.szeretnéd akkor tudok kölcsönadni egy-két Osho könyvet.......
Még egy elgondolkodtató idézet:))))
"Anya: - miért szeret a barátnőd?
Fiú: - úgy gondolja, hogy jóképű, tehetséges, okos és jó táncos vagyok.
Anya: - és te mit szeretsz benne?
Fiú: - úgy gondolja, hogy jóképű, tehetséges, okos és jó táncos vagyok."
Anthony de Mello
Sajnos ez sok esetben így történik uh nem mindíg az az "érdem" ha vlkinek van "szerelme"........:)
Tiszta szerelmet ritkán találunk...........
Üdvözlettel : Jánoska
Kavics22
Köszönöm a kedvességed, még "emésztem" Osho könyveit. Igaz, összesen kettőt olvastam végig, de jó párba beleolvasgattam. A Mindennapra jött be a legjobban.
Úgy gondolom, hogy itt az oldalon szinte mindenkinek megvan a saját "favoritja", aki szerinte eddigi útján a legtöbbet nyújtotta számára. Neked Osho, másnak más. Ez egyáltalán nem baj, sőt, ettől fejlődünk, tanulunk, színesedünk és adjuk át egymásnak gondolatainkat. De azt is érzem, hogy idővel el kell tudni engedni ezeket az írásokat és belefeledkezni másokba. Az elengedésen azt értem, hogy aminek kell, beépül a tudatodba, onnan bármikor előszedheted, de erre a tudásra építeni kell mások írásaiból, gondolataiból is, mert különben egy helyben toporgunk, vagy inkább visszafelé lépkedünk. :) Ezt nem rád értettem, ezek csak a saját gondolataim és egyáltalán nem biztos, hogy így működik a dolog. Egyenlőre csak intuíció a részemről, semmi más.
Jó az idézeted. A szerelemnek akkor van vége, amikor ezek az illúziók összeomlanak. Márpedig törvényszerűen összeomlanak, a kérdés csak az, van-e ekkor már elég tudatosság, önismeret és szándék arra, hogy átmenjen egy sokkal tisztább érzésbe, a szeretetbe.
Nem értem, számodra mit jelent a "tiszta szerelem".
Szia Kavics!
Azért kicsit magamra vettem h néha mást is olvassak:)))))de teremészetesen igazad van!!!!!!!!
Szerencsére mást is olvasok(Anthony de Mello,Echart Tolle,Neal Donald Walsch.......stb.)
Azért köszönöm az építő kritikát!!!
Hogy mi a tiszta szerelem? Szerintem amikor felismerjük az illúzióinkat(amikben eddig hittünk)és megszabadulunk tőlük........gondolok itt a birtoklási vágyra,félelmeinkre(h mi lesz velünk egyedül....)a függőségeinkre..............
Talán a legfontosabb a feltétel nélküli elfogadás,szeretet.......................de ezt hagyjuk mert ilyen nagggyon ritka!!!!!!!Szinte nincs is................:) Ja és felismerni h "gyarlóak" vagyunk.....:))
Bocsánat ha ezzel vlkit megbántottam!!!!!!De szerintem mindenki érti h mire gondolok...........
Üdv.: Jánoska
Kavics22
Nem kritikának szántam az írásom. :)
Amikor felismerjük, hogy a szerelem illúzió, akkor már nincs jelen a szerelem, jobb esetben "csak" a szeretet. Nem véletlen azonban, hogy az ember annyira vágyik a szerelemre, mert ez az az érzés, amitől a pokol is mennyországgá válik. Csak sajnos benne van az is, hogy az elmúltával a mennyország válik pokollá.
Mindenképpen veszélyes terep, de olyan tapasztalási lehetőség a fejlődésre, amit nem szabad kihagyni. Nem véletlen, hogy a szerelem képessége csak az emberi nemnek adatott meg.
Szia Kavics!
Szerintem ebbben nagyon igazad van h először a pokolból a mennországba juttat a szerelem de utánna ha vége a poklok poklát kell megélni dehát így fejlődünk nem?
Mert szokták mondani h csendes tenger nem nevel jó tengerészeket:)))
minden jóóót!
Üdv.: Jánoska
A szerelem és a szeretet kettéválasztása amolyan férfibetegségben tűnik nekem. (Amiért persze, mi nők is kollektíven felelősek vagyunk, hiszen mi neveltük fel a férfiakat is.)
Minden egy, csak éppen a szerelem "más" mint a szeretet?
Mindenben meg lehet látni a "jót", meg meg lehet változtatni a belső megélést az élménnyel kapcsolatban (vagyis szeretetet élni elválasztás helyett), csak éppen a szerelem a kakukktojás?
Az olyan "földi"?
Olyan "mázgás", csúszósan nőies, kígyós valami...
Olyan furcsa, megfoghatatlan, megtarthatatlan, definiálhatatlan...
Jaj, nem tudjuk, mit tesz velük a pokol fajzatja... és hát nem is tehetünk ellene semmit, mert HATALMAS? (figyelitek a szót, a tudatosokra, vagyis a szeretettel élőkre használták ezt a kifejezést őseink)
Fúj, a csúnya kígyó bácsi má megint meg az almája....
Minden olyan grandiózusan csodálatos tud lenni ha szeretetben éljük meg, csak a szerelem lenne az, ami "kémia", meg "illúzió"..
Hát, szeretnélek felhomályosítani benneteket, kedves férfitársaim (mert én is élem a férfi-énem is végre), hogy a szerelem is lehet ugyanolyan tiszta, sőt, megtisztító, tudatos, sőt, örökkévaló mint bármilyen másik jelenség, amelyet szeretettel élünk meg,
És ebben a nők ösztönös tudása a valóság.
Csak a tudatosság az, ami hiányzik nektek a nőkből, kedves uraim.
de hát ezt nem lehet számon kérni senkin, csak max. segíteni meglátni a tanulás, tapasztalás, tudatosodás szükségességét.
Semmi veszélyes nincs a szerelemben, semmi titokzatos, semmi befolyásolhatatlan h az ember már képes tudatosan megélni. Csak addig a tanulás eszköze, amíg valami nem tudatos bennünk ezen érzelmeinkkel kapcsolatban.
A szerelem csodálatos, mint a szeretet is. A magyar gyakran cseréli fel a két szót az irodalomban.
Mindkettő mágia.
A szeretet szemlél, a szerelem átél. A kettő tudatos megélése együtt a bennünk lévő kollektív Pokol és Menny erői feletti uralom.
A tudatlanságban megélt szerelem a vörös rózsa. A földi dolgok között a legerősebb erő. Annyira, h a beavatás egyik útja lehet. (A fent említett "tanulás" útján)
A tudatosságban megélt szerelem a fehér rózsa. A megtisztított érzelmek, a szeretet fehér lángjában oldott megélés, de még megfogható, átélhető. Nem érzelem-, hanem figyelem-, türelem-vezérelt kapcsolódás, amely odaadással, ugyanakkor tisztelettel viszonyul saját maga és a másik átélése iránt is.
Elengedő, mégis forró.
Az isteni szeretetre nem véletlenül használja a magyar fordítás a szerelem szót.
Isten lángja, a tudatos szeretet, fehér láng, amely azonban a szivárvány összes színét, az összes lehetséges megélését tartalmazza, a pokoltól a mennyig és tovább. A szerelem a legtágabb spektrum.
„Tégy engem, mint egy pecsétet a Te szívedre, mint egy pecsétet a Te karodra: mert erős a szeretet, mint a halál, kemény, mint a sír a buzgó szerelem: lángjai tűznek lángjai, az Úrnak lángjai.”
Az igaz szerelem e világ legnagyobb csodája. Aki megtanulja megbecsülni, gyönyörét, tanítását, formáló erejét, azt megtöri és megerősíti, megmutatja igazi arcát az illúziókon túl, átjut a kapun, az egója hiedelmein, megtalálja párját önmagában, és teljessé válhat. Ez a nő misztériuma röviden.
A nő meditáció (mozdulattalanság). A férfi flow (Áradás). Az életnek ez a két aspektusa mindnen szinten és mindnehol jelen van.
A temetésben a csendből lett hang, a feketeségből lett fényes testek (csillagok, bolygók) születése.
A káoszból lett rend.
A teremtő páros, a meditáció és a flow megéléseinek felismerése önmagunkban, és tudatos egyesítése, és alkalmazása életünkben a teljesség, az "Isten-ember", a Teremtő manifesztációja rajtunk, életünkön keresztül.
Namaszte
"Szeretni ugyanaz, mint imádni! De szeretkezni mégsem ugyanaz, mint imádkozni!" :)
De igen.
Akár imádkozásnak is nevezhetnénk ezt.
Az Istenimádás egyik (legnagyobb) lehetősége a fizikai aktus.
Ha mindkét fél az Istennek adja át magát az egyesülés alatt, akkor nemcsak egymáséi lesznek.
Az Isteni Erő csatornáiként Istennek ajánlva magukat, megtapasztalhatnak egy sokkal mélyebb átadást és érzést, mely túllép önmagukon.
Igy kéne ezt tenni...
Ez különben úgy is ismeretes, mint a Tantra.
Az Iszlám is erre a fokra emeli a szeretkezés célját és értelmét.
Sokkal rövidebben megfogalmaztad a férfi-megélésed, ami nem teljes, és (részben) ezért nem is igaz.
Az alattam szólóhoz csatlakozva:
A szex is a beavatás útja lehet. (Ezt nevezik pl tantrának, de nem kell elnevezned, megtanulnod és tanfolyamra járnod, hogy elsajátítsd.)
És egyébként még nagyon sok megélésünk a beavatás útja. Tulképp az összes.
A szex egyoldalú, ha így gondolkozol és gyakorlod, ahogy nyilatkoztál.
Szerintem még csak nem is egyszerűen férfias, hanem eltévedt, hiányos, beteg.
Anyai fiú-neveléseink beteg gyümölcse.
Minden teljes önmagában és a teljességhez is vezet egyszerre.
Mint cseppek az óceánban, olyanok vagyunk a Mindenség tengerében és a megéléseink is olyanok.
Teljesek, de a mi (emberi) feladatunk meg is élni, tudatosan (!) ezt a teljességet.
Önmagunkkal, a megéléseinkben, a világgal....
Ezt jelenti embernek lenni.
A szex valóban lehet testi kielégülés, Mennyország (ha szerelem is van) és ima ha szeretet is van.
A kérdés csak a tudatosság szintje. Hol tatunk, melyiket éljük meg, és mennyire tudatosan.
Az út vége a teljesség.
Annak felismerése, hogy a női és a férfi minőség is bennünk van (hiszen teljes cseppek vagyunk, mint maga az óceán), és megélése.
Valóban, a szex és a szerelem, annak alapján, amire gondolunk általában, amikor megnevezzük egy rész-jelentség. De csak mert még nem tudjuk a maga teljességében mindig megélni. Valójában teljes, mint a megvilágosodás.
Csak rá kell ébresztenünk magunkat.
És nem csak a szexxel van így.
A világ összes jelensége hordozza a teljesség megismerésének és megélésének lehetőségét.
Ezért lehet pusztán egy virágot szemlélve (gyönyörködve benne) megvilágosodni.
Az Isteninek nevezett teljesség Isten világának minden egyes szegletében ott rejlik.
és felfedezésünkre vár.
Röviden: a virágban való gyönyörködés is egy ima és a bennünk élő teljesség tükörképe. A barátság, a szerelem megélése is ima, ha teljességben vagy arra törekvéssel éljük meg. A víz is ima. A föld is. A zene is.
Ha csak elszaladunk ezek mellett, és felületesen szemléljük, éljük meg, nem tudunk valóban imává válni benne.
Ellenkező esetben igen. Mert rálelünk valódi jelentésükre. Önmagukra.
Namaszte
Emberek! Ide idéztem, tehát, idéztem, mondván mer' jópofa, de erre fel kaptam egy kész "oktató" anyagot! Tök jó! Köszönöm mindenkinek!
..............apropó Szabox IDÉZETÉHEZ hozzászólva, ez és ez és ez jutott eszembe.
Én igy küldttem be a hozzászólásomat.Semmi személyes. Bocs, ha másként jött le :-)
Örülök!
Jól csináltad.
Idézz máskor is :)
Namaszte
A szeretetnek nincs szüksége szerelemre, de a szerelmnek igen.
A szerelem a szeretethiány megélésének vegetatív tükörprogramja.
A szerelem pótszer, a szeretet pótszere, nincs köze a szeretethez.
Ahogy az alkoholos vagy kábítószeres oldottságnak sincs köze a lazasághoz.
Vagy ahogyan a delíriumos látomásoknak sincs köze az intuícióhoz.
A szerelem jó kis csapda, nehéz átlátni rajta és kilépni a bűvköréből, ahogy nehéz leszokni a tudatmódosítókról is.
Szerintem
:)
Van valami köze a szerelmünk(vágyódásunk) mértékének a bennünk lévő "űr"(hiányérzet) mértékéhez?
:)
Miért csak a hiányból indulsz ki Karmatörlő?
A szerelem lehet, hogy egy illékony valami, de hogyne lenne már köze a szeretethez?
Szerintem leginkább az önmagunkból jövő szeretetképességnek a megélése a szerelem.
Annak a megtapasztalása, hogy tudunk szeretni.Lehet, hogy nem a célszemélyt, de tudunk szeretni!
Ezért sokszor, mégha rövid időre is, hasonlit az abszolut tudatállapothoz.
Egy emelkedett tudatállapothoz.
Mellesleg a drogos, alkoholos oldottság is lazaság.Csak más úton jutottak hozzá.És másféle erőknek is kinyitják magukat akkor az emberek.Nem úgy, mint, amikor tudatosságból lazák már az emberek.Ott nem jöhet be a lazaság mellé semmi más, csak tudatosság.
Annak a megtapasztalása, hogy tudunk szeretni"
Mit kell ezen megtapasztalni? Amikor van, van, nem azon törtet az ember, h megtapasztalja. Már az emeber létezése óta próbálják megfogalmazni ezt. Mind érzés szinten is.
Lényeg, h olyan állapot, amit később a szeretet vált fel. ---mondják---- Életünk végéig nehéz a szerelmet megtartani. Hiszen a szerelem egy olyan állapot, amikor a másik (felünk) hiányzik. Vagyis a másik érintésére, szavára vágyás...stb... Ez "halványul" el szeretetté, ami szintén erős kapcsolat, de a "mennyiség", minőségbe való átalakulása. A mennyiség nem teljesen jó szó, de ez jött elő.
Az abszolút tudatállapottól még nagyon messze van. Fényévekre.!!! Emelkedett t-állapot akkor lesz, ha gyakorol az ember, és tisztán tudná csinálni. No, ez nem megy még/már. Sok a zavaró tényező.... Addig gyakorolunk tovább, és legalább az alap hatásokat véghezvisszük segítségével.
Szép napot
SziaSzia Kobold
Hogy mondjam ezt el neked?
Amikor én átéltem ezt az érzést ,a szerelmet, akkor szinte feloldódtam benne, szinte elmosódott az én-em és 1 burokban éltem a szerelmemmel kölcsönösen érzett érzelemben.Ez általában a beteljesült és kölcsönös szerelem esetén történt.
Határtalan lettem....ez jó kifejezés.
Szóval, én legalábbis, emelkedett tudatállapotban voltam többször is.
Igen, meg kell tapasztalnunk, hogy mi is tudunk szeretni.És még a tudottakon túl is tudunk szeretni.
Ez egy tágulás.
Ez nem magától értetődő.........sőt.
Mint ahogy azt is meg kell tapasztalnunk, hogy milyen az, amikor minket szeretnek.....úgy istenigazából, egy másik földi ember.
Ha ezeket már tudnánk, más lenne a helyzet a földön.
A Koboldnak irt válaszról lemaradt a nevem :-)
mint Neked egy rólad készült fényképhez.
Annak tűnik mintha Te volnál rajta, de a fénykép nem Te vagy.
Csak a forma hasonlatos és még az is szubjektív.
Hát, igen, nem könnyű az érzelmi és pénzügyi üzlettel jól körülbástyázott, arany mázzal leöntött központi illúziók egyikétől megszabadulni. Gonolj csak bele a szerelem és a körülötte csapott hűhó mekkora biznisz a világban! Ha csak a telefontársaságokat vesszük, máris milliárdokról beszélhetünk itthon.
Próbáltad már a drogos vagy alkoholos lazaságot? Akkor tudnád, hogy milyen nagyon igaz, hogy nem Te, hanem a drog és az alkohol beszél belőled.
:)