Elfogadás gyakorlat
Mostanság elfogadás gyakorlatokat végzek, állítólag rám fér! :)
Már jó pár körön túl vagyok, van még néhány ötletem is, de annyira belejöttem és olyan lelkes vagyok, hogy most úgy látom, a lelkesedésem tovább fog tartani, mint az összeírt, elfogadásra váró tulajdonságok! Viszont ismerem is magamat annyira, hogy tudjam: a vasat addig kell ütnöm, amíg meleg, mert egyszer csak hipp-hopp elillan a lelkesedésem!
Az oka ennek a fórumtéma nyitásnak az ötletgyűjtés. Ti milyen külső és belső emberi tulajdonságokat nem tudtok tolerálni, elfogadni a másikban? Hátha jól jön az még nekem is...
Köszi!
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges
Szia Csaesz!
Ez most jutott eszembe.
Mi lenne, ha nem egyenként gyűjtenéd be a tulajdonságokat, hanem generalizálnád a kérdésed?
Először is tisztogasd le magad teljesen. Az összes csakrád, amiről csak tudsz és amiről nem tudsz, az aurád kívül-belül tisztítsd meg mindentől, ami nem a Vagyok, Aki Vagyok. (Vagyok, Aki Vagyok = szellemi önmagad) Utána tegyél magadra tuti biztos védelmet.
Ez azért fontos, hogy senki ne avatkozzon a közted és közted zajló eseményekbe.)
A Vagyok, Aki Vagyok nevében elfogadom az összes énem, aspektusom, összes attitűdöm, érzésem és gondolatom, az összes cselekedetemet és az összes következményeit, elfogadom az összes tapasztalatom, hasznosítom a tapasztalatom és feloldom az összes ezekhez tapadó korlátozó érzést, kapcsolatot, gondolatmintát, viselkedést.
Vagyok, Aki Vagyok.
Szerintem 3-szor kell elmondani, de nem csak mondani kell, hanem átérezni és tudni, hogy meg is tetted.
Figyeld meg, hogy van-e valami változás azonnal és kövesd az eseményekhez való hozzáállásod változásait.
Tudatában kell lenned, hogy az elfogadás csak a kiindulópont, a rutinokat még felül kell írni. Már nem lesznek szorosak a kötődések, de ott lesznek. Adott, nagy érzelmi töltésű helyzetekben rutinok képesek aktiválódni, nem kell hagyni, hogy a hagyományos úton menjenek az események. Legyél tudatos. Az a nyugalom, ami az elfogadás-oldás után következik, alkalmas arra, hogy másként reagálj, mint korábban, de ha a viselkedés nem változik, visszatérnek a régi rutinok.
:)
Kedves Karmatörlő,
köszi a gondolataidat! Igazából én is ilyen általános elfogadó mondattal kezdtem (kombináltam kineziológiával), hogy egyáltalán nyitott legyek magára az elfogadásra, de a Te mondatod annyira tetszik sokkal átfogóbb, mint amit én találtam ki magamnak! Megcsinálom azzal is!
Viszont úgy érzem, hogy ezután szükséges egyesével is végigmenni azokon a dolgokon, amiknek az elfogadása még nem megy, szóval várom továbbra is a konkrét ötleteket!
Régi rutinok? Elgondolkodtattál... jó, majd figyelek rájuk!
Ez jó! Sosem azonosítottam így be őket. Sokszor volt már velem is, hogy feloldottam egy-egy gócot, majd később többször is megfigyeltem a hozzá tartozó érzetek újbóli megjelenését, különböző "jelszinten". Figyeltem, hogy elkap e újra, mit hoz még fel, hova "visz". A magam módján én a folyamat azonnali fülöncsípésével próbálom ezeket kezelni, ott helyben, azonnal. De most összeállt valami. Kösz!
Üdv!
Hédi
Szerintem a mások elfogadásában a kulcsszó a megértés. Például én nem szeretem azokat az embereket, akik beképzeltek, lenéznek téged azért, mert mondjuk sok pénzük van. Viszont te tudod, hogy létezik a karma, ő meg ezek szerint nem tudja (ha tudná hogy van, meggondolná, hogyan viselkedjen veled, mert vissza fogja kapni ) . Te el tudod így fogadni a helyzetet, mert megérted, hogy ő csak így fogja megtanulni, miután visszakapta amit adott. És lehet , hogy te is csak ezáltal a helyzet által tudsz tanulni ! Mert talán egy másik életben fordítva volt : )Remélem, érteni lehet, amit mondani akartam : - )
Üdvözlettel
Beképzeltek, mert sok pénzük van.
Lenéznek téged, mert kevesebb pénzed van.
A) verzió, az indulatos:
Majd a karma jó pofán vágja az ilyen beképzelt majmokat, méghogy így bánjanak veled, majd jól visszakapják, abból aztán tanulhatnak!
B) verzió, a megértő:
Szerencsétlenek, nem tudják, hogy azzal, hogy engem így lenéznek, azzal maguknak ásnak vermet. Előre sajnálom őket, mekkorát fognak koppanni a következő életben.
Ez a kognitív disszonancia redukció ezotér nyelvezetű változata, a negatív érzést, ami a szituációban benned keletkezik ezoterikus dumával hárítod.
Mindkét verzió hibás út. Az egész nem erről szól, ezzel a látásmóddal vak maradsz, nem veszed észre, amit neked kellene belőle tanulni. Az egész szituáció rólad szól, és most szól rólad, neked tükör most.
Ez a helyzet az önbecsülés leckéje, csak azt kaptad meg.
Amíg olyan gazdagokkal találkozol, aki lenéz másokat, addig magad is azt gondolod, hogy akinek több pénze van, az értékesebb, neked, akinek kevesebb pénze van, az értéktelenebb.
(Ennek a leckének a vakfoltja, hogy sosem veszed észre a nálad szegényebbeket, velük nem foglalkozol, a nálad szegényebbeken sosem akadsz ki.)
Mindössze az önbecsülésed összekaparására hívják fel a figyelmed, ennyi az egész. Nem kell sem előző, sem következő életekkel jönni, most kell megbecsülnöd magad, azt aki vagy, akármennyi pénz is lapul a zsebedben.
Ha ezt megteszed, akkor olyan kőgazdagokkal fogsz találkozni, akik előre köszönnek neked, bájosan elcseveghetsz arról, hogyan megy az üzlet, mi van a kutyájukkal, merre nyaraltak és párbeszéd után elégedetten távoztok. Nem fogod magad kicsinek érezni attól, ha Kubában vagy Kuala Lumpúrban voltak egy hónapig, egy dekányi beképzeltséget és lenézést sem fogsz észrevenni rajtuk, miközben mutogatják a videót vagy a digitális fényképözönt a 80 négyzetméteres nappalijukban és spanyol bort iszogattok, csak elmesélik a kalandjaikat, te pedig érdeklődve nézed. S ha megkérdezik, hogy hol nyaraltál, örömmel elmeséled nekik az egy hetes nyaralásod a hazai hegyekben, vagy a döglést a Fehér tó parjtán, esetleg a környéken tett kirándulásokat és ők érdeklődve hallgatják.
Szóval mások elfogadásában a kulcsszó szerintem az önelfogadás, a gyengéd és szeretetteljes, elfogadó bánásmód saját magunkkal szemben. Az el nem fogadás mindig rejtett lelki probléma, nincs köze az elfogadhatatlan viselkedést produkálóhoz.
Szerinted?
Kedves Karmatörlő!
Nagyon köszönöm a válaszodat, nem kritikának, hanem tanításnak veszem. Felnyitottad a szemem valamivel kapcsolatban, hála neked. Nemrég kezdtem az önismeret útját, de eddig is sokat tanultam. Nem akartam én gonosz beszédekkel jönni : - ) de te mégis felfedezted a tudat alatt lévő önmegbecsülésem hiányosságait. Néha előfordult velem , hogy úgymond sajnáltam a nem jó embereket, de megpróbáltam mégis megértő lenni, és szeretetet adni nekik. Mert azt azért jól sejtettem , hogy szeretettel kell viszonyulni... de először magunkhoz, erre már nem terjedt a figyelmem. Nagy dolgot tanultam általad, köszönöm. : )
Kedves Karmatörlő, volna még egy kérdésem , kíváncsi vagyok a véleményedre. Hogy lehet az, hogy én nem vagyok szegény, gyönyörű helyeken jártam, és mégis lehet ilyen ellenérzésem. Talán telhetetlenség? A nemjóját :-) pont ez az, amit el akartam kerülni.Talán pont ezért akartam elkerülni. Vagy valami értékelési probléma? Tudom, nem vagy orvosféle, aki diagnózist mond :-) Talán lehet valamilyen ötleted, amire jobban oda kellene figyelni. Köszönöm !
Nincs mit.
Nem vagyok sem lélekturkász, sem dilidoki, nem tudod meg tőlem a frankót. Ezek tipikus forgatókönyvek, csak nem nagyon vesszük észre, olyan nagyon megszokott, rutinszerű.
Az önbecsülés leckét sok formában megkaphatjuk, a pénzzel kapott lecke egyik fajtája. A pénz az olyan, hogy annak sosincs határa és mindenkinek más az elég vagy a sok. Ezzel akármilyen vékony vagy akármilyen vastag bukszájú valakit meg lehet leckéztetni, úgyis mindig azt fogja meglátni, hogy kinek van több. Csak ennyi. Te ezt a leckét kaptad meg. (Egyébként mindenki megkapja.)
Önértékelés, önbecsülés.
Csak helyre kell tenni a pénzt az életünkben, ki kell pöccinteni az értékmérő szerepből, nem olyan értékes vagy, amilyen vastag vagy. Vissza kell találni az alapértékhez, úgy vagyunk értékesek, ráadásul egyformán értékesek, ahogy vagyunk, ki-ki úgy, ahogyan éppen megéli önmagát. A létnek úgy van szüksége ránk, ahogy vagyunk.
Persze van dolgunk, mármint fejlődnünk kell, azért vagyunk itt, de mindenkinek a maga útját kell járni, egyik sem külömb, mint a másik. Ez nem azt jelenti, hogy így nem vagyunk elég jók, mindig minden pillanatban ott tartunk, ahol vagyunk és az úgy van jól.
Biztosan találsz segítséget Sanyi cédéi vagy más helyen, ahol rendszerezett segítséget kaphatsz az önbecsülés megszerzésének lépéseiről. Ennek is sok útja van, meg kell találni, ami neked való. Az enyém az NLP volt.
Üdv:
Karmatörlő
Még azt akartam mondani, hogy: szerintem mindig szeretettel, tisztelettel és megértéssel kell másokat fogadni. Ha valaki nem kedves hozzád, azért van , mert tanulnia kell és téged is tanít: - )
De nem is ezt akartam mondani, mindig is jókat írtál... csak mintha az előadásmódod szelídült volna? :)
Remélem, nem kötözködésnek veszed, elfogott az őszinteség! :))
Karácsony van meg új év, új élet. :) Neked is, nem?
Új év, új kommunikációs stratégia. De minden változik, én is. Még az is lehet, hogy az előnyömre.
Üdv:
Karmatörlő
:)
Karmatörlő, én is egyre jobban szeretem az írásaidat. Mostanában hiányoznak belőlük a különböző drámajátékok meg energiaszerző próbákozások! :)
Saját listám:
elfogadni: nem biztos, hogy jól látom a dolgokat, nem baj, ha tévedek, nem kell, hogy kiakadjak a dogmákon, az elvakultságokon (hiszen ezek mind a magam tükrei, emlékképei).
levenni az álarcokat, nyugottan lássanak annak, aki vagyok, olyannak, amilyen vagyok, és az sem baj, ha szeretnek, vagy megvetnek érte.
elfogadni, hogy nem minden alakulhat úgy, mint ahogy én elterveztem. (Hál'Istennek)
elfogadni, hogy az élet nem csak fekete/fehér, és a megélés többet ér, mint a filozófia, elmélkedés.
Nyílni, nyílni, tágulni, szellemmel, szívvel, lélekkel, mindenhogyan.
Elfogadni: ösztöneim, érzéseim. Hibáim, vétkeim.
Röviden: magamat, úgy, ahogy vagyok. Tökéletlenül is Tökéletesen :)
Most ezeken melózom.
Az én listámon most éppen két dolog szerepel. A tágabb környezetem, szülők/testvér, ismerősők/szomszédok nem akarják elfogadni:
1. a kutyáim iránti rajongásomat,
2. érdeklődésemet az ezotéria, spiritualitás iránt.
Én meg nem bírom elfogadni azt, hogy Ők így nem fogadnak el Engem, :P és mindenáron le akarnak téríteni erről az útról.
Mi ilyenkor a teendő? Mert se a kutyákról, se a választott útról nem vagyok hajlandó lemondani senki kedvéért sem.
Hogyan lehet ezt elfogadni?
Szerintem úgy, hogy egyszerűen nem akarsz megfelelni. Ha pl megpróbálod velük megbeszélni, hogy tiszteletben tartod, hogy ők hogyan gondolkodnak, de közben járod az utad. És hogy a jó viszonynak nem feltétele az azonos gondolkodás. És hogy ne legyen belőle vita, nem érdemes velük ezekről a témákról sokat beszélgetni, ha látod, hogy nem nyitottak rá. Ismerős helyzet, mert a családban senkit nem érdekelnek azok a dolgok, amik engem igen. Hasonló szituációkkal találkoztam már a koliban is. Itt ugye sokféle érdeklődésű ember gyűlik össze kis helyre, kiválóan lehet tanulni az elfogadás kérdését. Ha túl sokat beszélnék azokról a dolgokról, amiket gondolok, és tudom, hogy az illetőt nem érdekli, akkor már lehet kapnék olyan reakciót, hogy na! noormális?:D Szerintem az a titka, hogy el kell fogadni, ha nem ért minket meg valaki. Ha nagyon erőlteti, akkor meg lehet vele beszélni, hogy figyelj, én elfogadlak téged, de nekem meg ez a dolgom van, és foglalkozok vele, de nem is beszélek róla azzal, akit ez nem érdekel. Ezek jutottak eszembe erről.
Viszont amúgy az erőltetést én sem szeretem. Ha nem megy a higgadt leállítás, akkor kilépek a helyzetből, mondjuk ez velem párkapcsolatban fordult elő. A családban meg látják, hogy akarnának sem tudnának letéríteni, elfogadják, aki meg nem, annak meg jól megmondom, ameddig nem hagyja abba higgadt figyelmeztetésre sem. :)
Miért kéne lemondanod? Nem mások kedvéért csinálod,hanem a magadéért.Vagy nem?
És miért kéne,hogy mindenki szeressen és elfogadjon?
Azzal leszel több,vagy elég neked,hogy Te szereted és elfogadod magadat? Vagy nem ?
Azért érdemes megnézned ezt a két dolgot,miért mutatnak ebben neked tükröt.
Miért zavar,hogy így nem fogadnak el?
Miért kéne megfelelned bárkinek is saját magadon kívül?
Mi a dolgod a kutyákkal ,és az ezotériával?
Mi ez a foggal,körömmel való védés?,nagy ellenállásod oka?
Mi az oka benned ezeknek a dolgoknak.
Csak akkor tudod elfogadni,ha felismerted az okokat.
Gondolom Te sem azt hiszed ,hogy a környezeteddel lenne baj./ennyi ember és mind ugyanazt mondja? nem gyanús?:)/
Ők csak felhívják a figyelmet valamire,amivel neked lenne dolgod,esetleg helyére tenni magadban.
Ez bukott most ki.Örülj a jelzésnek,dolgod van vele.
Talán túlzásba viszed ezeket a dolgokat,de a valódi okot neked kell megtalálnod.
Azt ,hogy valami nincs rendben ezeken a területeken,mert többfelől jelzik ezt neked,azt meg már most el kéne fogadnod,és nem ellenségeskedésnek tekinteni.
Illetve,lehet azt is,de akkor magadat fosztod meg egy fontos felismeréstől,ha most elutasítod ezeket a kritikákat,és nem jársz utána,mi lehet ezek oka a Te viselkedésedben,és ami a legfontosabb,mik azok a sokkal mélyebb okok,amik ezt kiváltják belőled.
Szóval,ha egy kicsit is szereted magadat,ne támadásnak vedd ezeket a dolgokat,hanem fontos figyelmeztetéseknek,amiknek ha utána jársz,nagy felismeréseket tehetsz,és utólag nagyon hálás lehetsz majd a ,,környezetednek"",hogy felhívta ezekre a figyelmedet.
Szóval ne úgy kezdd az elfogadással ,hogy elfogadod a környezetedet ,hogy ,,ezzel -azzal támadnak'' téged,és akkor ezzel be is van fejezve,hanem kezdd el a feltárást,hogy mi is az alapvető ok/,,gyökér ok''/ amit ez a helyzet tükröz.
De ne csak addig menj,hogy mi van a tükörben,hanem azt a fajta viselkedésedet milyen régi,,ős ok'' válthatta ki,ami miatt most így ,,viselkedsz''.
Nem tudom neked melyik a szimpatikusabb ,a búvár vagy a bányász,az a lényeg ,hogy jó mélyre merülj, áss,és ne gyere vissza üres kézzel:)))
Aztán majd osztozunk:DDD
Köszönöm Mindkettőtöknek!
Nem is akarok lemondani, Én így érzem jól magam, és úgy érzem, hogy ezt nem bírják elfogadni, meg azt, hogy nem tekintem a kutyákat alacsonyabb rendünek, meg hasonlók...
Bár sok bennem a dac, és valószínűleg túlzásba is viszem, mert minél többször "figyelmeztetnek", Én annál jobban beleásom magam a témába, és már szinte semmi más, csak ez meg a kutyák töltik ki az életemet. De Én nem próbálom mindenáron meggyőzni Őket, hogy nekem van igazam, hiszen alig beszélek róla, csak azt akarom, hogy fogadják el és hagyjanak békén. Ez az Én választásom, az Én életem.
Úszni nem tudok, ezért most megyek a bányába "dolgozni". :D Ha feljöttem, majd jelentkezem. :D