Azon gondolkoztam a minap, hogy mennyire függünk a gépektől. Ültem a villamoson, néztem a dugót jobbról-balról... minden kocsiban ezernyi alkatrész összhangja, plusz rádió, mobiltelefon, GPS. De ne menjünk ennyire előre! Ott van a kis piros jegylyukasztó masina az orrom előtt. A villogó plakát, közlekedési lámpa, kaputelefon...
Óra, mosógép, hajszárító, elektromos fogkefe, turmixgép, mikró, tűzhely, kályha... akármi bármi minden. Mihez kezdenénk ha valami folytán minden gép eltűnne? Nélkülük kéne boldogulni... mennyi időbe telne és milyen lelki változást hozna? (oké nem globálisan, mer a bushmanok biztos jót röhög(né)nek az idegtépett civilizáltakon... :D)

Meg ugyebár az internet. De erről már bőven esett szó, nem is ez a lényeg, hanem hogy jött a szembe-s-ülés, és úgy örültem hogy vannak gépek, van internet, árad az információ, és nem elég a virtuális jelenlét... hanem ott voltunk. Géptelenül de nem képtelenül :D